Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-16 / 261. szám

2 JNlrfmrtDáK. 1930. november 16. Hétfő, kedd VÁROSI MOZGÓ. a Great Gabbo (J a n b$ A legizgalmasabb 100 o/o-os német beszélőfilm Kitűnő jazzmuzsika, megrázó erejű drámai helyzetek Kisérő: Mioki a® őserdőben rajztrükkfilm. Hétfő, kedd VÁROSI MOZGÓ. Városi elemi iskolákba jár 4066 tanuló Tanyai elemi iskolákba jár 2660 tanuló Polgári iskolába jár 827 tanuló Gimnáziumokba jár 1115 tanuló Tanitóképző és Felsőkereskedelmi iskolákba 466 tanu'ó Nőipar és tanonciskolákba 822 tanuló A tanulók közül 5562 fiu és 4394 leány. . Felekezet szerint a beiratkozott tanulók a következőképpen oszla­nak meg: kg. h. ev. 3354 (33 0/0), rónn. kath. 2832 (27 o/ 0), ref. 1541 (18 <yo). gör. kath. 1204 (12 o/ 0), izr. 1015 (10 0/0). Egyéb 10. A városi elemi iskolákba Tanyai elemi iskolákba Polgári iskolákba Gimnáziumokba Tanítóképzőbe és felsőkeres­kedelmibe Nőipar és tanonciskolákba összesen Minden iskola tipus növendé­keinek száirna növekedett, csak a tanonciskoláké csökkent 186 tanuló val. a gazdasági lerolmlásunk itt is érezteti hatását. A létszám emelkedését a háború és a háború utáni zavarok megszül} tévéi heiyreálló nyugodtabb élet okozza. Igazolja ezt az hogy az 1618 tanuló közül, mellyel 1930­ban több iratkozott be 1557 elemi iskolás. 4 Az 1925 évben beiratkozott 5167 elömi iskolás tanuló befogadására 85 tantereim állott rendelkezésre. Ma 100 tantermünk van. 1925. év­ben az elemi oktatást 86 tanító lát­ta ei. Ma 103 tanítónk van. Ebbd 1 kitűnik, hogy mig a tanulók lét* száma 30 százalékkai, a tantermek és a tanerők létszáima csak 8 száza lékkai növekedett. 1 Azt a hitünket, hogy a kultusz­tárca városunkkal imieg nem érde­melten mostohán bánt, a szamok is igazolják. Akkor, mikor más vá­rosok újonnan létesített iskolákat és jól telszerelt iskolaépületeket kaptak. Nyíregyházának semmi se jutott. Még azt sem tudtuk elér­összesen: 9956 tanuló 8807 tanuló helybeniakó szülők gyenmeke, 1149 nem helybenlakó szülők gyenmeke. A tanításukat 101 tanár és 103 tanító látja el. Örvendetes eredményre jutunk, ha a beiratkozott tanulók számát az 1925. évben beirt tanulók szá­mával hasonlítjuk össze. 1915-ben 1930-ban több kevesebb 3003 4066 1063 — 2164 2660 494 — 825 827 2 — • 964 1115 151 — 372 466 94 — 1008 822 — 186 8336 9956 1804 186 ni. hogy a már meglévő iskoláin­kat megfelelően helyezzük el. Igy minden kísérletünk, hogy a felső­kereskedelmi. iparostanonc, pol­gári fiúiskolánkat a célnak megfe­lelő épületekben helyezzük el, si­kertelen maradt. Pedig a város ál­dozatkészségének a végső határáig ment el v midőn ingyen telket adott és vállalta az építkezési költség 50 százalékát — államsegélyt nem kapott, igy a cél megvalósítható neon volt. 1 , Most csak az eletmi iskolák tart­hatatlan helyzetét mutatjuk be. A beirt 6720 tanuló közül 6136 jár a mindennapi iskolába 584 pedig a továbbképző ismétlő isko­lák tanulói. A 6136 mindennapi tanköteles befogadására csak 100 tanterem áll renelkezésre és ebből egy tanterem tanerő hiányában üresen áll. Igy azután előáll az a pedagógiai és egészségügyi szeanr pontból tarthatatlan helyzet, hogy a város belterületén 63 tanköteles jut egy-egy tanteremre, a tanyá­kon pedig 65 a létszám. Uj tantenmek létesítése elodáz­hatatlan kötelezettsége minden is­kola fenntartónak. Hogy az iskolák fenntartása gazdaságilag milyen lehetetlen fel­adat elé állítja a várost, azt a költ-t ségvetési adatok igazolják. 1930. évben az egyházak részére iskolafenntartási célokra juttatott összeget is számítva 254377 pengőt költött a város. 1931. évben — mert az állami hozzájárulást 9 százalékkal leszállították — 375943 pengő az erre fordított összeg. Ez a városi költségvetés 14.87 száza­léka. í .1 Ezekből láthatjuk, hogy váro­sunk hősiesen küzd. A küzdelqm mindig nehezebb és nehezebb. Ez a magyarázata annak, hogy! néha a városnak, mint minden is­kola fenntartónak elháríthatatlan akadályokat kell legyőzni. Hála a kitűnő magyar tanároknak és ta­nítóknak. kik a küzdelemből a leghősiesebben veszik ki részüket — lemondás és sokszor nélkülözé­sek árán is megértő lélekkel segí­tenek a nehézségek elhárításánál. De a mai helyzet tarthatatlan ezen valahogy segíteni kell. A mlegoldás a kormányzat kezében van. És mi kérjük és bizalommai vár­juk a segítséget. Hogy rámismerj Magadról Hogy földből ím földdé leszünk valóban, sosem éreztem úgy szivemig tépve, mint akkor este, sirról-sirra lépve, holtak majálisán, hogy gyertyák gyúltak. Riadt szivemre nagy ánáyékok hulltak, mert láttam ott az éjszakában arcod, . • . fény és árnyékkal küzdő férfiarcod, « arcok között^ sírok fölé hajolva. Vörhenyes köd ereszkedett a holdra, valahol orgonák búgtak föl mélyen, s hogy átzengett a krizanteimes éjben, . vizióm támadt, szörnyű látomásom : nyitott sirok közt tántorgott a lábom, ember rajokat láttam ködbe veszni, ó I nem maradt fönn, nem maradt fönn senki 1 Hogy fölocsudva lelkemig remegtem, nagy szánalommal porlandó szivemben, szerettem volna átfogni a/ arcod, 1 éjbe és gondba merült férfiarcod, meleg kezem közt tartani sokáig, s lelkemig vésni árnyékos vonásid. A lelkemig, hogy végetlenül éljen, ha földi arcunk eltűnt réges-régen. S hogy rámismerj Magadról, hogyha messze, árván bolygunk a Végtelent keresve. M. Juhász Margit. Bg és jó termést, csakis jó karban tartott szőlő hozhat! Szólöoltványok, sima és gyökeres alany vesszők, hazai raosu gyökeres vesszők és OTHELLO gyökeresek a legjobb faiok­ban, garantált minőségben, legolcsóbban beszerezhetők: Badacsonyvidéki Szőlőtelep Kezelősége, Tapolca, Zala m. mai Kossuth-szobor táján volt, a város közepén a kath. templom s annak az északi homlokzata köze­pén szürke üveges villágitó óra dí­szelgett. Alkonyatkor ott a 'torony­ban kellett az öregnek a lámpát meggyújtani, lévén ő órás. Mi is­kolás gyermekek hordtuk neki a petróleumot, meg a gyufát, mert kü­lönösen az utóbbit sokszor elfeled­te. Szíves készségünkért egy kon­tyos kanárit ígért nekünk. — Fiuk, ha találkoztok velem, csak mondjátok : »kontyos fütyülj<1 s eszembe jut mindjárt és adom én a kanárit. Persze mi sokszor kiabáltuk utá­na, az utcán és kórusban : kon­tyos fütyülj k de a madarat sose kaptuk meg. Nem is bántuk, mert nagy passzió volt nékünk ez a kia­bálás. Hallatára rendesen gyorsan eltűnt a nagyszakállú öreg. Textonis bácsi is zavartalanul járta a zongorás házakat s vitte hangoló szerszámait abban a kez­tyüben, a miben 48-ban a kardot forgatta és várta haza Kosssuth­apánkat a nagy kolera dacára is. A tipikus alakok mind megvoltak, de Dinók meghalt már, a cigány­prímás. Domby az uri banda feje kigyó­gyult nagy csodára. Dinókról igaz. beszélték, hogy feltámadott, felült a koporsóban, mert csak az ópium kábította el, a miből dupla porciót szedett be, de nem bizonyult a pletyka valónak, csak meghalt ő is. Hát Majláth a kőmives négy szép pallérlegény fiával, meg Vad And­rás tekintetes úr, a városi tanácsos, csak úgy tűntek el egymás után. A lutheránus toronyban minden reggel nyolc órakor csendítettek a legkisebb haranggal annyiszor, a hány halott volt azlnap. Négyet­ötöt egykedvűen vettek, de szaporo­dott folyton. Nyolcat, tizet is jelez­tek, pár nap múlva már 14-et I Nőtt a nyugtalanság s a hatóság betiltotta a jelzést. Akkor meg a némaság bántotta a népet. Beszél­ték, hogy 40—50 halott van na­ponta, a papok már csak csopor­tosan temetnek s tény az, hogy minden tizennegyedik ember meg­halt ebben a szomorú esztendőben. Mi gyermekek nagyon örvend* tünk annak, hogy pálinkát kap­tunk és pedig finom illatos boro­vicskát, mert ezt tartották a leg­csodásabb szernek. Az orvosok meg egész nap égő szivarral jártak hár­ról-házra mert ezt a füstöt minősí­tették fölülmulhatlan védő eszköz­nek. Meskó Griinbaum, Flegmán doktorok nem győzték szivarral ma­gukat, csak a kedves Takács bácsi nem szívott, lévén ő tüdőbajos év­tizedek óta. Ungerleider doktor pedig hideg vizzel és csalánnal élesztgette a halálravált koleráso­kat. Bejött a vincellérünk a szőlő­ből jelentést tenni, nem láttuk töb­bet, 8 óra múlva elhullott. A bé­res ugyancsak testálni jött s ptt halt meg a tornác oszlopához dőive a házi kertünkben. Szarvas-utcaita­kóházunk kinyúlt az Ér-utcára; a hátunk mögött, szemben Pálóczyék laktak. Egy talyigás, négy gyer­mekkel, nagy családdal. Az eger­fárói hallgattuk a temetési éneke­ket, mikor két koporsót is vittek ki orinan egyszerre. Két hét múlva hiába másztunk az eperfára, kihalt az egész Pálóczy-család. Üres lett a zajos telek, nem volt mit hall­gatni. * | .. ' ; . ! .U • Rémület vett erőt a lakosságon. Akkoriban Koch még sem födözte íel a bficillusoklat, s aflért a védeke­zés téves (htakon járt. A vasgálic vitte a főszerepet, a mit sokan be is szedtek, hogy alaposabban gyó­gyuljanak. És a határokon a vesz­tegzár volt a fő. De a nép azért aránylag nyugodtan viselkedett. — Nem gyanúsított, nem vádolt, török j fatalizmussal nézte, mint terjed a gyász házról-házra, mint népesedik be a temető s járnak lecsüggesz­tett fővel, szomorú ábrázattal, a kik életben maradtak. 1873. Szeptember első felében hirtelen megszűnt a vész s októ­ber elején megnyitották a gimná­ziumot. A mai gyönyörű Luther palota helyén, ott a hol á püspöki lak van, ott terjesztette a kulturát az ellső gimnázium egy kis föld­szintes házban. A tanulást most azon kezdtük, hogy elköltöztettük az intézetet a Kállay-utcában meg­vett emeletes kerti épületbe. Mindnyájan segítettünk. Vittük az ásványokat, a villám-gépet, a Segner kereket, meg a múmia kezét Jés a nagy tengeri pókot, határtalan nagy örömmel, hogy most már mi­lyen szép, nagy házunk lesz. Senki sem gondolt közülünk arra, hogy milyen kis ház jutott volna nekünk, ha a sárga halál minket is besoroz nagy seregébe. Kereskedők, iparosok, beriték­rendelés előtt okvetlen kérjenek mintákat a Jóba-nyomda 8 pen­gős levélboritékjából. ,

Next

/
Thumbnails
Contents