Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-05 / 226. szám

JSfVfRYIDÉK. 1930. október 5. A meginduló munka áldott zaja, friss kopácsolás vi­dám lármája, kalapácsok ütemes zengése fogja rövidesen felverni az ország őszi csendjét, a tétlen­ségre kárhoztatott munkáskezek újra marokra foghatják a szerszá­Cioft, s a napsütötte magyar arcok­ról a munka egészséges verejté­ke szép sorjában lemossa a gond­terhes redőket. Lesz munka, egy­re fokozódó munkaalkalom, amely mindjobban megapasztja a mun­kanélküliek szomorú csapatát, ke­nyeret adva annak, aki önhibáján kivül lett kenyértelen. Országszer­te megindulnak a közmunkák: megindulnak tüstén, halogatás nél­kül. A kormány az állam minden anyagi és erkölcsi erejének latba­vetésével szembeszáll a szörnyű­séges világrémmel, amely egyfor­mán pusztit Európa egész testén, nem kiméivé meg győzőt és legyő­zöttek gazdagot és szegényt, adóst és hitelezőt, mesterségesen fel­duzzasztott és megcsonkitott or­szágot. De rm megfosztottságunk ban. guzsbakötöttségünkben isbát ran szembeszállunk a nemzetek közötti esztelen gyűlölködés által előhívott rémmel és csökkent anyagi erőnkkel is. rendületlenül bizva & nemzetünkben rejlő vég­hetetlen erkölcsi erőkben meg­kezdjük a legnemesebb, de legne­hezebb akciót: a munkanélküliség elleni harcot. E harc élére az ál­lam áll a közmunkák országos megindításával, példát adva az autonóm megyei és községi tes­tületeknek, de még a magánválla­latoknak is. Mert mindent egye­dül az államhatalomtól, a kormány; tói várni nem lehet, s ha a vezér­kedés, az áldozatkészségben való példaadás őt illeti is, erején felüli erőfeszitésre a köz érdekében sem vállalkozhatik, hiszen az állam pénzügyi szilárdsága mindnyájunk boldogulását, létét jelenti. Tudjuk ezt jól a mult szomorú tapaszta­lataiból. Munkát adni mindenki kezébe^ akinek csak munkát adni bír — ez az elhatározás vezeti a kor mányt, amikor országszerte meg­indítja a közmunkák hosszú sorát ám mindenki kezébe munkát adni, ez a mai viszonyok között, a vi-i lágspekuláció által mesterségesen lenyomott gabonaárak mellett bi­zony olyan gigantikus feladat, amelyet a kormány csak az egész nemzet, az egész nemzeti tőke ön-< feláldozó, vállvetett segítségéve* oldhat meg sikeresen, fokozatos előrehaladással. A kormány a közmunkák meg­indításánál elsősorban arra volt fi-* gyelemmel hogy a legkülönbözőbb szakmáknak, néprétegeknek a munkanélküliségén segítsen. A ház épitési akcióval az építőipari mun­kásokon segit, az útépítésekkel a földmunkásokat, a kubikosokat juttatja kenyérhez. A város, a fa­lu, a tanya népe egyformán meg-, kapja a maga munkaalkalmát, a kormány gondoskodó szeretete mindnyájunkra egyformán kiterjed. Tehát munkára fel! Munkára azok, akik üjra megfoghatják az elengedett kalapács nyelét, — és további kemény munkára, küzde­lemre a munkátlanság ellen. Fog­jon össze kormány, megye, vá­ros és magántőke s magyaros hit-? tel % önzetlenséggel és lendülettel szorítsa ki fokozatosan hazánkból az idegenből becsempészett mun­kanélküliség nemzetközi rémét, j — Német nyelviskola. Született német úrinő német tanfolyama kezdők és haladók részére. Vi­rag-u. 8. sz. Folytatólagos kurzu­sok egész éven 4t. < , >•. i ,j j i -V'; V ' í I * , r r " l "í A vértől ázott magyar Golgotáról Szellemhangokon üzentek nekünk, Aradról üzent a Nagy Tizenhárom, I Hogy jobban fájjék, vérez zék sebünk, Aradról hir jött, a Hős Tizenhárom Sóhaját hozta Kárpátok »zele, A bitók fája vérgyöngyöket könnyez, A vértanuknak buzog szent sebe. e OrszágtemetésiJ Arad. október 6... Kezünkön bilincs, könnyezünk, sírunk, Hát rajtunk mindig csak porkoláblakat, Oh meddig, meddig tart szörnyű kinunk? Mért van temetés az országon végig, Még meddig jár a halottas batár ? -1 Dermesztő csöndben, sin éjszakában Komoran virraszt a magyai határ. Testvér, jól figyelj, bár sötét az éjünk S halotti zsoltár lett már. a dalunk, Azért mi mégis száz istenverésben Magyarok voltunk, magyarok vagyunk. Süvítsen végig vad orkán dörgéssel ' A rab Kárpátok jajgató szele, Ha könnyel, gyásszal, magyar fájdalommal A szivünk, lelkünk, csordultig tele. Zokognak, sirnak a kárpáti erdők, !-: Magyar vért görget minden kis patak, Tenger sóhajtás, könny, zokszó, imádság, Száll a fekete magyar ég alatt. Felzokog fájón, bilincsben) a 'Tátra S reszket kínjában a Hármas-halom, Az egész ország csupa merő sirás, Egy testetöltött szörnyű fájdalom. Valahol m ess/e, ott a M»ros partján Most megremegnek ódon várfalak, Ahol magyarul álmodni is vétek, Ahol magyarul sirni semszabaa, De ahol virraszt a vértanuk lelke S dobognak forrón a magyar szivek, Vájjon meddig kell még gyötrőn szenvedni ? Vájjon szabad-e hinni és minek? Áll a vár s virraszt szomorú magányban, Borostyánfedte, csöndes méla rom, Tűnődik régen, számtalan sok éve, Ezeresztendős magyar bánaton. Itt ma is kisért a vértanuk lelke Ahol hős éltük fonala Szakadt, Itt ma is gyász van, megkönyezik őket Ezek a szürke, mohos vén falak. Most dobban a föld... Arad véres földje... — Hol bitók nyomán forró könny pereg — Egy földrengető dördülés zeng által S csatára készen áll a hős sereg, Valóra válnak álmodott legendák, Valóra válnak álmodott csodák, Csak Tizenhárom suhan szellemszárnyon És fújják, fújják a szent harsonát 1 A kürtszó riad... tárogató zendül... Villám cikázik... jászlót bontanak... Az Adriától Verecke ormáig Életre keltik mind a holtakat I És süppedt sirok, korhadt keresztek közt A Tizenhármak lánglelke ragyog S mind utrakelnek az ő szent nyomukban Halott katonák... hősök... magyarok... Árpád párducos, sok hős daliája, A Mohi-puszta véres árnyai, Hősvértől piros Mohács ifjúsága És Nagy Rákóczi vad kurucai, Vakít 48 legendás világa — Itt ezer éve könny és vér pereg — Vízaknán dörög újra a szent ágyú S dallal rohannak a hős székelyek! -j . Ha már az élők elvesztettek mindent S ha nincs már elszánt magyar akarat... Hát a hős holtak kelnek /el a sírból Hogy a Hazáért újra halja nakl Pirulj jelenkor hitvány, korcs magyarja, Mint ahogy arcom most érted pirul, Ök szerzik vissza ósl örökségünk S az ellent iizik szent határirul. Éjféli órán szellemek robognak, Csattogva, zúgva bömböl a vihar, Bilincsek földjén, gaz hitszegés ellen, Harcol elszántan százezer magyar. Csak Tizenhárom megy a sereg élén Csak Tizenhárom hős szellem vezet S a legutolsó "hazafoglaláson Győzelmet arat a hős szellemsereg!' . * mm Arany György. JEGY szárazelemek ás telepek zseblámpa és anódteiepek számára. 5714-30 TeljesitményUk felülmúlhatatlan! Minden szaküzletben kaphatók. Földi Mihály regényei Földi Mihály az irodalom fiatal nemzedékéhez tartozik, még adg haladta tul a harminchatodik évét, de már terjedelemre és értékre egyaránt nagy jelentőségű munka áll mögötte. Nagyon fiatalon kezd­te, még érettségire készülő diák volt, amikor feltűnt egy-két meg­lepően érett formájú és éles meg­figyelésü novellájával. Akik akkor nagy Ígéretnek vettük ezeket a fia­talkori dolgokat, ma ugy nézhetünk ' Földire^ mint aki beváltotta a mi igéretünket. Aki ma fel akarja so­rolni legjobb regényíróinkat, azo­kat, akik a legmagasabbra jutottak ugy irodalmi értékben, mint az ol­vasóközönségre tett hatásban, — annak okvetlenül eszébe jut Földi Mihály neve. Egyes köteteinek nagy hatása ösztönözte kiadóját a Franklin Társulatot arra, hogy most regényeinek együttes és egy­séges gyűjteményét vigye a közön­ség elé egy szép 12 kötetes so­rozatban. Egy ilyen gyűjtemény megjelenése szinte kényszerit ar­ra, hogy állást foglaljunk vele szemben és számot adjunk magunk nak arról, hogy mit jelent Földi Mihály munkája a magyar iroda­lomban. Első írásaiban meglepett — sokakat meg is ijesztett — meg­figyelésének pontossága és ábrá­zolásmódjának tárgyilagos realitá­sa. Egy 18 éves ifjú, aki ilyen tisz­tán lát és ennyire el tudja külö­níteni saját szubjektivitásától amit látott, sokaknak szemében szinte aggasztó volt. Akik azonban hittek benne, azok megérezték a realisztikus forma alatt a még szó­hoz nem jutott érzékenységet s az emberi érzést. Az élet kereke áltai elütött kicsiny szenvedő emberek­ről irt, 5 épen sorsuk megfigyelé­sének pontossága árulta el, milyen mély szolidaritást érez velük. Még a felszín alá rejtve, de már érthe tőén kisugárzott ezekből az írások­ból egyike azoknak a tulajdonsá­goknak, melyek ma egyik főerejét teszik Írásának: az ember sorsa iránti szenvedélyes érdeklődés. A reális szemlélet alól kibukkant a rejtett idealista. Ez az idealizmus, sodorta bele a pesszimista áram­latba. A fiatal lélek szembekerült az élet valóságaival, a szeme ki­nyílt e valóságiok sötét és fájdalmas­elemei számára, érzékenysége izga­lomba jutott, szenvedéssé horzsoló­dott az élettel való súrlódásban. Nagyon érzékeny fiatal lelkek, ha ráébrednek az ifjúi illúziók meg­semmisülésére, mindig inklinálnak a sötéten-látásra. Az az óriási hasa­dék, ami az ifjúi illuzionizmus és­a reális élet valósága között van, forrása az ifjúság betegségének, a pesszimizmusnak. Lelki erő dolga, hogy valaki hogyan és mikor tud belőle kigyógyulni. Földi ugy gyó­gyult ki, hogy leszámolt vele nagy, háromkötetes regényében, a Sza­harában. Legyűrte azzal, hogy ki­fejezte. A Szahara sötét képei azonban nemcsak ezt a lélektani felszabadulást mutatták, nemcsak ar iró érzékenységének keserves küz­aelmét önmaga ellen, hanem az:

Next

/
Thumbnails
Contents