Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-26 / 244. szám

1930. október 23. !JNftÍRYIDÉK. B mk TetélőMaipig magyar Elméletileg ez a kifejezés »tetőtől-talp'ig« magyar, annyit jelent, hogy az az ember, akire ezt a megtisztelő kifejezést alkalmaz-, zák. az, lelki berendezkedésében: tetőtől-talpig magyar. Ez az elismerő kifejezés boldoggá és megelégedetté tehet mindenkit, mert tetőtől-talpig magyar embernek lenni, egyet jelent a tiszteletreméltó derékséggel. Az elméleti vonatkozású elismerésnél nem kisebb értéke van annak, ha "egy emberre azért mondják, hogy tetőtől-talpig magyar, mert ruházkodása, ruházatának anyaga és készítési módja — magyar. Volt idő, amikor a magyar társadalom a tulipán jegyében mditott mozgalmat a magyar viselet és a magyar áruk érdekében. Vétenénk a történelmi igazság ellen

v ha azt mondanók, hogy ha a lángjai magasra csaptak is és bevilágítottak a lelkekbe; a láng alábbhagyott, majd elaludt, mert nem voltak, akik a szent lángot táplálják. Most három évtized után újból bontogatja szárnyait a magyar iparpártolás eszméje és amilyen mértékben indusztrializálódik az ország, olyan mértékben erősödik a mozgalom^ amely a magyar iparitermékeket újból becsületben akarja részesíteni.^ szivéhez emeli fel, hogy vállára emelvén a siker forrásához vezethesse. Nagy ellenséggel kell küzdenie a magyar ipar pártolást mozgalomnak. Elsősorban ellenséges minden olyan vállalat, amely nem értékeli kellő komolysággal ázt a törekvést, amely a magyar ipart ki akarja emelni a gyermekcipőből s lelkiismeretes gondossággal terebélyesiteni akarja. Ellensége mindaz, aki a mozgalmat leszólja^ hatásait leértékeli. Természetesen legnagyobb ellensége a magyar indusztrializálódásnak a külföldi ipar és kereskedelem. amely saját érdekében mindent megtesz^ hogy a már meghódított és beszervezett piacot el ne veszítse. Amikor a magyar társadalomnak ennyi ellenséggel kell felvennie a harcot^ akkor nem cso- " dálkozhatunk azon, ha embereket L kívánunk a gátra, akik derekasan, | félelem nélkül^ kitartóan s ha kelt áldozatok árán is megállják a sarat. A Magyar Hét egyik keret ahhoz. hogy a magyar ipar érdekében sikereket tudjunk elérni, de a Magyar Hét egymagában nem elégséges erőtényező ahhoz, hogy a nagy küzdelmet százszázalékos sikerrel tudjuk jnegvivni. Gyárosainknak és kereskedőinknek épp ugy be kell látniok, mint a nagyközönségnek^ hogy csak akkor sikeres a Magyar Hét, ha az nem egy hétig^ hanem ötvenkét hétig tart. Hogy a magyar indusztrializmus dicsőséges erővel szárnyaljon a magasba^, ebből' a célból arra van szükség, hogy a ke_ reskedő és gyáros mérsékelje igényeit s kereseti lehetőségeit hozza arányba azzal az országos céllal. amelyet a magyar iparpártolás jelent a magyar nemzet számára. A magyar közönségnek is áldozatokat kell hoznia, de ez az áldozat is bőségesen meghozza a gyümölcsét. A tetőtől-talpig magyar tudatában van annak, hogy a magyar államháztartás egyensúlyának megteremtését akkor szolgáljuk. ha külkereskedelmi mérlegünket állandóan aktívvá tesszük. Trianoni levertségünkbői csak akkor állhatunk talpra, ha a közel 'történelem távlatából elővarázsolt tulipánmozgalmat és a Magyar Hét törekvéseit komolyan vesszük és a siker érdekében mindent megteszünk. Elsősorban saját magunkon kell elvégeznünk a propagandát és amikor tetőtőltalpig magyarok lettünk ruházkodásunkban és közszükségleti cikkeink beszerzése terén akkor sa ját magunkból merített erőnk teljességével kell harcbasz állnunk, hogy Magyarország függetlenségét. a magyar ipar függetlensége és önállósága révén is biztosítsuk. Az öntudatra ébredt magyar közvéleménynek nem lehet szebb és magasztosabb hivatása minthogy zászlóhordozója legyen Magyarország iparosításának. — Német nyelviskola. Született német úrinő német tanfolyama kezdők és haladók részére. Virág-u. 8. sz. Folytatólagos kurzusok egész éven át. énMáltÁiűJiót ••• a Az uj Philips „Mestermü 2531 teljesítménye a legkifinomultabb izlésü zeneértő számára is élvezet! A készülék ára 484 pengő* Részletre is beszerezhető. Philips jótállás és Service. Kérjen leírást wm Szinte nem akarta hinni. Árverési | Istvánfiéknál ? Itt ebben a szobában? Itt

v ahol...? Nem, nem leheti — Senki többet...? — vésztjóslón nézett rá a fiatalemberre. Ez mozdulatlanul meredt előre. — ...Harmadszor...! — vágott bele a csendbe az árverező és iebiggyesztette ajkát. Nyomorultul érezte magát ebben a környezetben. Szinte elfelejtette, hogy találkozhatik Babával. Most csak a mult és jelen összehasonlítása vett erőt szivén. Ajkát harapdálta, keztyijjét húzogatta ujjai hegyévél, előremeredt a bútorokra, melyek ott húzódtak meg a széles előtérben. Visszaemlékezett erre az előtérre, az első vendéglátásra, mikor vacsorára hivták Istvánfiék, mikor először nézett szemébe Babának igazán mélyen. Épen ebben a székben ült, melyet most elárvereznek. Biztosan emlékezett, abban a székben,' mely most kerül 30 pengőért idegen kézre. Szinte látatlanul végigsimította ujjaival a barna karosszék bársonyos támláját, melyből csak két darab volt az egész lakásban és az egyik neki jutott, a másik Babának! Most 30 pengőért árverésre kerül ez is! Szinte könny tolult a szemébe. Szegény kis Baba...

r mennyit sirhatott, mennyit maradt ébren éjszaka, mennyit gondolhatott vörösre sírt szemekkel azóta azokra a szép öt év előtti napokra. összeszorult szívvel ült a fiatalember s apatikusan nézte az árverést. Mintha övé volna mindaz, amit elvisznek, övé volna... Bizony sok szép emlék fűződik a darabokhoz, egy-egj? kézszorítás, egy-egy kézfogás, csen des bucsu; a miliő milyen merő hatássai 'is lehet az emberre... Egy képre került a sor. Az árverező feltette pápaszem'ét, magyarázni kezdett. — Egy Nógrádi "kép. Kikiáltási ár: 200 pengő. Valaki megszólalt: — Hatvanat adok érte... Az első sorból 'jött a hang. Pedig a kép szép volt. Gyönyörű kerti részlet, virágoságyakkal, pirosló rózsákkal^ tarka szekfükkel. Kiállításon is megért volna 500 pengőt. De a vevő mindig az egységnél kezdi. A hatvanas ajánlatra egy hölgy válaszolt: — Hetvenet adok... Más kiáltott már: — Nyolcvanat... Az árverező szóhoz sem jutott. Egymásután 85, 90, 100, végül is már 200-nál tartottak. A fiatalember még merengett. Hisz ezt a képet ő vette Babának, s most ez is árverésre került? — Majd megszakadt a szive. Sirni szeretett volna s észre sem vette, hogy a 200-as Írnál már másod" szórt kiabál az árverező. — Senki többet... ? Ki ad többet érte...? — kiáltott, mintha már I tudta volna, Jiogy itt egy magaL sabb árajánló is van. — Kétszázötven — kiáltott be a fiatalember. Az előbbi, kétszázat igérő kövér úriember méltatlankod va nézett az uj tolakodóra. De mindenki^ hogy ugy rontani tudja ezt a jó üzletet... Rögtön belekiáltott az előszört kiáltás árverező szavába a kövér ur: — Háromszáz... 1 — Négyszáz — volt rá a válasz... Most már felhorkant az egész társaság. Kikiáltási árnak kétszeres összegét ígérni öt perc alatt... 1 Valaki meg is rántotta a kabátját...! »Ne beszéljen^, hogy lehet igy rontani az üzletet« — súgta neki. A fiatalember észre sem vette. De a kövér ur csak nem hagyta magát: — Négyszázötven...! — mondta óvatosan. — Ötszáz! — felelt rá a fiatalember. Az árverező mosolygott. Jó falat volt ez a kép! A többiek mulattak. — ötszázhusz — kiáltott a kövér ur. — Hatszáz! — ,xág

t

a el az alku fonalát a fiatalember. S valóban... A kövér ur leült és savanyun, dühös, kimért tekintettel bámult az asztalhoz lépő fiatalemberre. • A fiatalember elővette pénztárcáját. kifizette a hatszáz pengőt, összecsomagolták a képet, vjszs?aült helyére. Még körülnézett kissé, mi kerül eladásra ettől a gaz dag háztól^ mit visznek et néhány pengőért... Gyönyörű női szobor került az asztalra, ezt is ő vette Babának. Mintha egyenesen kiválasztották volna az ő ajándékait ^ hogy azokat egymásután ő vigye el. — Az utolsó darab..., a befizetési összegek már igy is túlhaladják a megállapított keretet. Az utolsó darab... Kikiáltási ár 80 pen gő... Carrarai márvány volt, akár 400 pengőt is ért volna. Babának vette a születés napjára. Hogy az árverezést eltussolja^ belekiáltott a fiatalember a nagy üressségbe: — Száz pengői Indignálódva ugrott fel mindenki — Hogy lehet ilyet tenni? — Micsoda őrült 1 — Nem normális I — Gyerünk innen! Ez bolond 1 Ilyen kiáltások hangzottak végig a szobán. A fiatalember kiment. kifizette a száz pengőt, magához vette a szobrot. Mire becsomagolták és menni készült, már az árverezők is eltávoztak, csak az eladott darabok kerültek egycsomóba

v ezeket vitték ki a megbízottak az előszobába. A fiatalember egyidefg tűnődött, végigsétálta a termet, majd megállt az egyik képnél, hosszan el| nézte az antik képet. Egy Istvánfi