Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-10 / 204. szám

8 JSÍYÍRYIDBKL 1930. szeptember 10. Tiszántnli közmunkák Irta: Pisszer János. Ha valaki figyelő szemmel te-i kinti a Csonkaország közmunká-f it és netán statisztikát vagy gra^ fikont készített azokról, hogy a Tiszántúlon a közmunka alkalmak; miként viszonylanak az ország más részének ily alkalmaihoz, ezzel együtt a kereseti lehetőségekhez is, akkor szomorú eredményt} talál a Tiszántúl hátrányára. Ez a vizsgálat már csak a közmunkáié-, hetőségek számszerű adataiban is sivár képet nyújt, de ha még emellé elkészitenők a munkálatok; költségösszegeiről szóló kimutatást is, akkor meg egyenesen tarthatatlannak kell neveznünk azt a mostohának is bátran nevezhető állapotot, amelynek képe igy kialakul Csodálatos, hogy minden idők-f neS ezeket a ferdeségeit fellelhetjük Hazánkban, visszapillantva a háború előtti múltba is. < Az Alföld elhanyagolt volt e tekintetben. A Székelyföld nemkülönben azokon a részeken, amelyeket magyarok laktak. —• És nem volt más a helyzet a Fel-? vidéken sem. Az Alföldön elkövetett eme mulasztásokat némaképpen pótolták az ujabb időkben lefolytatott közmunkák, de még min dig nem teljes mértékben. Ezekbení azonban a Tiszántúl és annak ^ megszállott területek felé eső része mind kevesebb mértékben része-; sült. Pedig ennek a mostoha elbánásnak keserű következményeit a mult szomorúan igazolta. , Fájdalommal kell visszaemlékeznünk a háború előtti mult székelyföldi eseményeire. A carrarai márvánnyal vetekedő szép fehérmárvány volt található olyan helye-i ken, ahol vasút nem volt és úttalan utakon, 40—50 kilométer távolságnyira kellett cipelni rozoga szekereken a legszebb márványfajtát, mig ezzel szemben Budapest a Karsztmárványt használta fel, roppant vagyonokat küldvén ki külföldre érte. A jó magyar székelj pedig Oláhországba ment munká-" ra, hogy betevő falatját megsze-t rezhesse. Ott a közmunkák a nemzetiségek lakta területeken adtak a nemzetiségieknek kenyeret, a magyar az mehetett külföldre kenyérért. El is oláhosodott sok része, amint azt a jó magyar nevekből is megállapíthattuk. Az Alföldre csak ritkán pottyant egy-egy közmunka. 1 Ma a Tiszántúl mostohagyerme-. ke a közmunkagon4j»skodásnak. —' Lehet mondani, hogy a kűlönfélq közületek már kiépítették magukat. Annyira, hogy ma már gondokat, súlyos gondokat okoz nekik az eddig teljesített munkák költségkamatait is fedezni. Nincs is remény, hogy a községek és városok beruházásokat eszközölhessenek. Nincsen, mert ujabban egyik kormányhatósági rendelet megtiltja a közületeknek, » függő kölcsönöknek felvételét beruházások céljára. De nincsen azért sem remény a beruházások-, ra, mert nem adnak pénzt a pénz-( intézetek, de meg a mai hitelka.) matláb oly magas, még mindig, a mely mellett beruházásokat eszköz zölni, a biztos tönkremenetel útját sietteti csak. t « Nincs hitei a közületek számára^ nincs a magánosok részére. És ezt a Tiszántúl ipara és kereskedelmet érzi a leginkább. I Nyakunkon a tél!! A nyár munka nélkül telt el! Urak! »Intéző körök*,!« A hatalom birtokosai! Mi lesz? Van-e remény itt nyugalomra? Van-e remény itt a közszolgáltatás sok behajthatására? Nem-e siván temetőnek mogorva képét láthat juk előre, a tétlenségnek, a munkia hiánynak, a kereset lehetetlenségének a nyomán, amelynek következménye a vagyonbukásokban, a gazdasági exzisztenciák elhulíá-j sában, megsemmisülésében jelentkezik majd!? Lassan, de biztosaq következik ei az a folyamat, amety elnyel minden még ma élő gazdasági egységet, kis és nagy egzisztencát egyaránt ! " ' Mintha rákbetegség emésztenél ezt a tiszántúli gazdasági életet, amely a sejteket egymás után teszi tönkre, pontosan azokat a jelenségeket látjuk. A beteg feljajdulásait halljuk itt is, ott is! Még vannak testrészek, amelyek kevéssé inficiáltak, de a kór jelentkezik már ezeknél is! ( Jói van ez igy? I Avagy talán már ugy látsz ikj hogy az injekciókon kívül nincsj más gyógyszer és a beteg állapota reménytelen? Akkor meg mondják; meg azok, akik ezt tudják, hogy ^ beteg maga vethessen ennek véget/ Mi azonban ugy hisszük, hogy a baj még gyógyítható. Csak komoly diagnózist kérünk. Kitűnik, hogy nem rák pusztítja a beteget. Van még orvosszer! Munkát a Tiszántúlnak! Centralizálását a közmunkák egy részének erre a vidékre is! Más vidékekj meg sem érzik majd. i Munkát, de minél hamarabb!( Talán akkor még lesz remény! áz erdő és az aíföídíásitás közgazdasági jelentősége Az erdő és a csapadékképződés. — Egy hektár terjedelmű erdő egy nyári nap alatt 45000 liter vizet párologtat el ritó hatását a síkságon, tehát a mi vidékünkön nem csökkenti más mint a fa, az erdő. Amerikában e téren folytatott kisérlelekből számszerűen megállapitották, hogy a fáknak a szél szárító hatása ellen való védelme a magasságának^ husz usque negyvenszeres távolságára hat ki s ennek a hatástávolságnak a felénél a favédelem még mintegy 70—75 százaiékár menti annak a nedvességnek, ami a fák által nem védett, puszta területen a talajból elpárolog. Ennél még nagyobb a vizkonzerváló hatása a saját maga borította talajon, ahol — miként a szivacs! -— a csapadékot magába szivja, aminek egyrészét lassan az altalajba juttatva javítja a környék talajának nyirkosságát is, a másik része lassankint a levegőbe párologván, emeli annak páratartalmát, a párolgás maga is hőt von el, azaz hűsíti a levegőt ,ezáltal azt könynyebben telitetté teszi s keletkezik a bő harmat. Nyári napokon erdőben és környékén igen gyakran van erős harmat, akkor amikor a mezőföldön ennek nyomát sem látjuk. A levegő páratartalmának a növényzetre gyakorolt jótékony hatása harmatképzésen kivül még abban nyilvánul, hogy a növényzetei a nyári hőségben megvédi a fonynyadásban mutatkozó eltikkadástól. A száraz nyári hőség a növényzetet oly erélyes vizeipárolgásra készteti, hogy azt a talajból pótolni nem tudja, mig ha a levegőben elegendő páratartalom van jelen, az elpárolgást a növényzet pótolni tudja. Tehát II. Hazánk dombos vidékeinek mezőségei s főként legelő területei telve vannak ily árkokkal s a földmivetésügyi kormányzat törvényes intézkedések alapján nagy munkával és költséggel már 50 éve fáradozik az igy keletkezett kopárok és vizmosásások megkötésén. A kopár és vízmosásos területek képződésével pusztuló nemzeti vagyon még csak elviselhető volna, ha ennek hatásai covább nem terjednének, ha azonban a szántóföldeket erdejüktől megfosztott kopár meredek hegyoldalak öveznék, egy hirtelen záporesőből keletkezett vizárral táplált vadpatakok magukkal ragadják a kőgörgetegeket, hogy az addig müvelés alatt álló területeket ellepjék s azokat több 1000 holdnyi terjedelemben hoszszu időre vagy örökre terméketlenné tegyék. Ily sajnálatos példát hazánk is feltud mutatni: 19(0 junius és szeptember havában Krassószörény vármegyében két nagy árviz pusztított A hatalmas pusztítás illusztrálására felemlítem, hogy a kér árviz 512 lakóházat és 900 gazdasági épületet elsodort, 676 lakóházat és 584 gazdasági épületet megrongált, 3564 kat. hold termőföldet részben örökre, részben hosszú időre terméketlenné tett a kavics hordalékkal való elboritás által. :' , 1 i 1 : 1 A házakban, közutakban, állam vasutak vonalaiban, ipartelepekben és magán üzemekben okozott kár 15.600.000 arany korona volt. Több mint egy évi jóvátétel! Nézzük most az erdő befolyását a csapadék képződésre. Itt mint csa padékviz konzerváló, továbbá mint harmat és páraképző lép előtérbe jótékony hatásával. Az esőviz a szabad mezőföldön a nap hevének hatása alatt gyorsan felszárad, mielőtt a növényzet teste felépítésében azt felhasználná. A viz elpárolgását gyorsítják a sorvasztó szelek. A szélnek ezt a száne/n a nagy meleg, hanem a száraz meleg a viz légköri hiánya a megölője a vegetációnak. Itt ütközik ki a marítim és kontinentális klima külömbsége. Höhnei kísérleti alapon megállapította, hogy 1 hektár (1.7 kh.) terjedelmű szálerdő egy nyári nap alatt 45000 kg vizet párologtat el pára alakjában. Igaz, hogy ez a nagy tömegnek látszó viz csekély, az egy hektárnyi terület felett, levő 10 km. magasságú légoszlop' KÖZPONTI SZÁLLODA HOTEL CENTRÁL Budapest, VII,, Baross-tér 23. A Keleti pályaudvartól alig 2 percnyire. A nyíregyháziak kedvelt találkozó helye — Elsőrangú modern családi ház. Központi fűtés. Minden szobában hideg-meleg folyóvíz. Egy ágyas szobák árai : 5, 6, 8, 9, 10 P. Kétágyas szobák árai: 10, 12, 13, 14, 15, 16 P. Fürdőszobás szobák. Rádió Telefon a szobákban. Tulajdonos; P A L L A I MIKSA 3425—13 500.000 kg-t tartalmazó vizpárájához, de ha szélcsendes időt tételezünk fel, akkor az erdőből kijövő vizgőz közvetlen a talaj színe felett levő levegő rétegbeq. helyezkedik s akkor ez a vizmenynyiség már számottevő, amint azt; gyakran tapasztaljuk, hogy a vízpárák a földre ereszkednek köd alakjában. Persze a szelek elhajtják, felkapjáik a magasba a víz párákat, de hogy az erdő itt is a védő szerepét látja el, már láttuk. Mondhatjuk, most már azt, hogy ahol az erdő eltűnik,, eltűnik a harmat, a pára, a termékenyítő felhő és eső, a forrás és az állandóan csobogó patak, eltűnik az annyira óhajtott legelő is, mert elpusztítja a zápor, a felhőszaka^. dás, a lavina, a vízmosás és a vadpatak, mely órák alatt akkora víztömeget zúdít a völgyekbe és a síkságra, melyeket azelőtt heteken és hónapokon át az erdők tá roltak és melyek fokozatosan 'é'9 bizonyos szabályszerűséggel jótékonyan áztatták a talaj termő rétegét. A vadpatak mozgósította a hegyoldalak feltalaját és kőgörgeteg), sziklatömbjeit, ezek pedig elborították a réteket, földeket, emberi lakásokat, műtárgyakat közlekedési eszközöket egyaránt s igy, pusztaság maradt ott, ahonnan a. viz leszakadt. Az ember pedig ezzel elveszítvén létfenntartásának alapjait s ijedten elmenekült onnan, ahol a természet megboszulta, hogy nem tisztelték törvényeit, meg kell tehát gondolnunk valahányszor erdőt vágunk le, vagy cserjést irtunk ki, helyesen cselekszünk-e, mert pusztulásra, száműzetésre kárhoztatjuk az állat és növényország egy egész világi. ' , Önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy észszerűen és céltudatosan cselekszünk-e akkor, amidőn az erdőt kevésbbé hozzáférhető, vidékekre szorítjuk vissza s nem| gyakorolunk e azzal durva erőszakot a természeten, mefy erőszak szomorú következményeire már a világtörténelemben, de még a történelem előtti időkből is számtan lan példa utal, amennyiben hatalmas kulturnépek által lakott vidékek ma hasznavehetetlen, víztelen, kopár sivatagok, melyben) csak egyes romok tanúskodnak még a régi életről, jólétről, gazdaságról és népes városról. Görögország és Kisázsia egykoi? magas kultúrájáról és termékenységéről híres, ma száraz kopár vidék. Sardinia és Siciüa hajdanf gabona kamrái Itáliának, ma kiszáradtak forrásai és patakjai. — Nincs emberi hatalom, mely a s» vatagból virágzó tájat varázsolhatna és feloldaná azt az átkot, mely az emberi kapzsiság és oktalan durvaság folytán az ottani, vidékekre szakadt, ahol, a jelenben is boldog élet lüktethetne akkor^ ha messze földeken az erdőket ki nem irtják s megértik a természet örök igazságait, melyek az erdőről oly érthetően s oly meggyőzően beszélnek. Azért ha a suso-i gó, csendesen álmodozó erdő belsejébe lépünk, tegyük ezt mindig szent áhítattal s jusson eszünkébe, hogy teremtőnk után az erdő az, melynek másodsorban köszönhetjük létünket, mert ha őt őseink e tájról messze vidékig kipusztították volna, vele együtt ne-, kik is a megsemmisülésbe vagy. száműzetésbe kellett volna mer« niök s ma már nem fürödhettünk. volna a nap meleg sugaraiban s az eső által táplált meleg patakokban. (Folyt. köv.)j Rőczei Géza^