Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-28 / 220. szám

J^VÍRYIDÉK. mmmm^^smammm 1930. szeptember 20. 196 A közgyűlés megszavazta ezután a köztemető kapujának építésével felmerült többletköltséget, a teme­tő bővítésére szükséges Király­féle terület megvételét, a Stefánia Szövetség évi 360 pengővei való további segélyezésére, illetve egy védőnő javadalmazásihoz való hozzájárulásra vonatkozó javasla­tot, a Tüzoltó-utcai magánóvoda segélyezését. A "Burger alapítványi birtokon megállapított beruházási tervvel kapcsolatban a képviselőtestület el­határozta, hogy utasítja a polgár­mestert, kössön ujabb megegye-' zést a Burger-birtokot bérlő kir. ügyészséggel a bérlet emelése ér­dekében. 4 Több kisebb tárgy következett ezután igy a Burger-alapítvány 1929. evi zárószámadása, a hosszú­háti pótfedeztetési "állomás létesí­tése, több bérleti ügy. A Női Ipariskola a Bethlen-utcai bérházban kirakatszekrényt, — a Nyíregyházi Poio Club holdanként 30 pengő bér fejében pofopálya te­rületet kap. A polgármester bejelentette a képvisefőtestületndc, hogy a Fel­sőszaboicsi Tiszai Ármentesitő Tár­sulat részére átengedett Vay Ádári) utcai ház átalakítása befejezésti nyert. A közgyűlés a felmerült) 3550 P átalakítási költséget és az átköltözés költségeit megsza­vazta. A képviselőtestület elfogadta a szakosztályoknak a Buza-téri lako­soknak a mutatványos bódék át­helyezésére vonatkozó kérelmét tal­jesitő határozatát. ; Nagy takarékossági vita Pákh Olga óvónő hátralékos il­letményeinek kiutalására vonatkozó kérelmének tárgyalásánál Énekes János prelátus, iskolaszéki elnök szólal fel és rámutat a magánóvo­dák nagy nevelői jelentőségére itt Nyíregyházán. Ma már túlzsúfolt­ságot lát az óvodákban. A város-, nak át kellene vennie ezeket aq óvodákat és elismeréssel kelt méltányolni az olyan óvoda mű­ködését, mint a Tüzoltó-utcai, ahoi költséges óvodahelyiséget épí­tettek. Nem lehet kívánni, hogy ingyen fejtse ki közhasznú munkás­ságát. amelyet a város is elismer. Indítványozza hogy a kérelmei; teljesítse a képviselőtestület és utalja ki a kért 800 pengőt. Ilyen értelemben szólal fel Ruttkay Gyu­la kanonok is, aki méltatja a Tüz­oltó-utcai óvodában kifejtett mun. ka gyönyörű eeredményét. Takaré­koskodnunk kell, de nem kis eg­zisztenciákon. Dr. Vietórisz József hangoztatta, hogy lényegtelen ala­ki hiba miatt azért, mert az óvónői 6 hónapi bért elfelejtett kérni, nem szabad a kifejtett eredményes( munka jól megérdemelt bérét meg­vonni. Bogdán Ferenc arra figyelmeztet, hogy ilyen engedékenységgel felbo­rítjuk a költségvetést. Ha a költ­ségvetés keretén belül maradunk, nem lesz baj. Most elmulasztott) fizetésről van szó, el kell halasz­tanunk 'edvezőbb időre az uj költség' síg. Az 1931-1 költség­vetés is héz lesz, erre figyelmez­tet. Jánosbokori Kjovács András is hangoztatja a takarékosságot és ellene van az óvónői bér kiutalá­sának. ) Énekes János leszögezi, hogy két javaslat van, egyik szerint el kel^ a kérelem teljesítését halasztani, az előadó pedig nem javasolja az ösz­szeg kifizetését. Nem méltó hozzánk, hogy a takarékosságot éppen egyj szegény óvónő rovására gyago­roljuk. Dr. Bencs Kálmán polgármester a kérdést szavazás alá bocsájtja és a többség a szakosztályok ja­vaslata mellett foglal' állást. A képviselőtestület tudomásul veszi, hogy a kereskedelmi ta­nonciskola igazgatójául Tester Kál­mán felsőkereskedelmi iskolai ta­nárt választották meg. Elfogadj?, orthodox és statusquo izr. hit-i községekkel kötött temetőszerző­dést, majd több telekvásárlás ési házhelyépitési ügy letárgyalása után fél 6 órakor véget ért a köz­gyűlés, miután Oberlánder Gusztáv* helyére Kindl Ferenc mérnököt he­lyettesitette be a műszaki tiszti állásba. A szovjet gabonadumpinggel akarja forradalmosftani a világ mezőgazdaságát A buza világkrizise nem eny- 9 hűi, sőt napról-napra elmélyül és kiszélesedik. A tengerentúli terü­letek nagy túltermelése egyre mé­lyebbre nyomja a gabona árát és a gazdák világszerte már csak veszteséggel termelhetnek. Az ag­rártermelés e súlyos válságát tö­rekszik most kihasználni az orosz szovjet akként, hogy hihetetlenül olcsó áru búzával árasztja el a vi­lág nagy búzapiacait. Jól meg­szervezett, rendszeres hadjáratról van itt szó az egész világ mező­gazdasága ellen. Holott Oroszor­szág a szovjet által okozott gaz­dasági kaoszában nem is termel exportfelesleget, és saját lakossá­gának ellátása teljesen felemész­tené az orosz búzatermést. Ám a szovjet vezérei nem törődnek az­zal, ha az orosz nép éhínséget* szenved. Vörös katonák rabló csa­pataival elrekviráltatják á terme­lőktől a búzát, azt drága vasúti költségekkel elszállítják egy-egy 1, tengeri kikötőbe és onnan kellő pillanatban a gabona-világpiacok­ra dobják a készleteket. Valahányszor a nagy gabona­piacokon a buza ára valamelyes javulást tudna elérni, nyomban meg jelenik az olcsó orosz buza. Lí­verpqolban, Chicagóban, Winnipeg pen, ezek az orosz buzakinálatokj nyomják le folyton az árakat. A szovjet búzával árban versenyezni lehetetlenség, mert nyilvánvaló, hogy a szovjet gazdaságpoütiká-> ja nem riad vissza még a nagyi veszteségektői sem, csakhogy elér­je azt a célját, hogy az egész vi­lág gabonatermelését derutálja és vesztességessé tegye. Az orosz buza, buzadömping nyilvánvalóan alkalmas eszköze a szovjet világforradalmasitó és im­periaüsztikus céljainak. A kommu­nista téboly beakarja bizonyítani a világ termelőinek, hogy a kapt­taiisztikus gazdálkodás lejárta ma­gát. Ezt szolgálja az esztelen bu­zadömping, amely mérhetetlen vesz teségeket okoz magának Oroszor­szágnak. A szovjet urainakj azonban ez nem fáj. Nekik az a legfőbb vá­gyuk, hogy az egész világot for­radaimositsák. És minthogy a vi­lág lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik: a me zőgazdasági termelés tönkretételé­vei iparkoik a szovjet a sok száz millió gazda elégedetlenségét, fel­kelteni és elkeseredését szítani csak azért, hogy a világforradalom má­niákus célkitűzéseit elérje. m Ősz volt... — A Nyirvidék eredeti tárcája — Irta: Tartallyné Stima Ilona. Legelőször is szeretném megma­gyarázni hogy a lila szín egészen más hatással van rám, mint a töb­bi színek. Olyan elsuhanó, finom! s mintha a lelkembe lehelne vala­mi tiszta érzést, valami álmot, vagy földöntúli fájdalmat, amilyet; csak az angyalok érezhetnek. A lila szín világit, mint a felhő a, napsütésben, belesimul az idegeim­be s ott remeg. Édes 'és egészen) langyos meleget terjeszt, olyat, amitői mosolyog az ember és el­szendereg. Nem alszik, nem a fá­radtak álmát álmodja hanem fur­csa kis nevetős emberkék, virágok, mezők és csillagok úsznak át tőle a pillanatnyi szendergésben. Rájöttem, hogy a lila a jót je­lenti nekem. Meglepett hát mikor átlépigél­tem a széles folyó pallóján, köz­ben kicsit csiklandozó érzéssel, hogy lám, hátha megcsúszna a lá­bam' s a szál deszkáról szépen be­lelépnék a kavicsok közé, az üveg­tiszta vizbe, mely lassan ment a partok között s hogy a lakkcipőm hogy lesüppedne a tarka kavicsok közé. Mondom, meglepett, hogy amikor átértem, még mindig a föld re nézve két kis lila papucsot lát­tam magam előtt, azután vékony 1 lábakat fehér harisnyában. Csak! ' épen a boka látszott, meg pár, centi a fehér harisnyából. Finom' lábszárak voltak s a boka olyan, amilyet a mult század költői vers­be foglaltak. A ruha, amely a láb­szár fölé fodrosodott, szétterült, mint egy nagy csöngettyü-virág. Fehér batisztbói volt a ruha s a derékon ráfonódott valami tarka öv egymásra simuló redőkkel s oldalt egy nagy csokorral. Feljebb, az asszony keblén egy rózsa csün­gött. szomorúan, hervadtan, mint aki belenyugodott sorsába. A ró­zsa egy pillanatra megfogta a te­kintetemet és a szivemet*sde még­is feljebb néztem s megláttam a nyakon a vékony láncot s rajta a smaragddal ékes kis érmet. Ez a kis érem élesen a fehér bőrre raj­zolódott s ugy világított. Ez mind csak pillanatokig tar­tott. Végül megláttam az asszony szemeit, melyek olyanok voltak, mint a kék porcellán s könnyesen csillogók. A fehér arc és a szőke haj szinte elvesztették mellette ra­gyogásukat. í i •— ő, bárónő...! — szóltam. Mosolygott. f — Látja, milyen gyáva vagyok, nem merek átmenni a folyón. Fé­lek a pallóra lépni .pedig nem) mély a viz. Legfeljebb megme­rülne a papucsom. Mondja, nincs benne béka? — s a vizre muta­tott. — Itt nincs. — Feleltem. — Mégis hallom esténként őket énekelni. J — Amott vannak a folyó holt ágában. Ott laknak. — Hiszen ha béka nincs, akkor nem is félek! Semmitől sem félek csak a békától. A mondat vége megfakult s bi­zonytalan lett. Vájjon csak a bé­kától? — gondoltam s a bárónő is elhallgatott, mintha a szavak nyug­talanították volna. — Igen — mondtam végre —< az ember néha azt hiszi, hogy csak a békától fél, meg az egértől s az estében röpdöső fekete bogarak­tól... pedig.. De hol jár itt, ilyen­kor és egyedül a bárónő? Nevetett. Izgalom reszketett a hangjában. 1 — Az uram mondja, hogy sá­padt vagyok., meg magam is érzek valami késztető erőt s jönnöm kell. Hiszen, ha céltalanul és egye-' düi jár az ember, mindig tele van különös reménységgel, Jiogy valami érdekes vár rá útjában. — Ön is a véletlentől vár vala­mit. Pedig ezt csak azok teszik, akiknek kevés a valóság. Most már édes izü volt a neve­tése. A fogai a piros ajkak ivében fehéren ragyogtak, hogy sablonos igazságot mondjak: ugy, mint a gyöngyök, azok a nagyszemü, fény­lő üveggyöngyök, melyeket mos­tanában viselnek a nők. — A valóság, az nem kell, ked-f vvesem — mondta — Látja, a park­iban rózsák nyilnak, egészen kü­lönleges fajták s engem az izgat, hogy amott, tul a malmon, valami kék virág nyilik, amilyet nem lát­tam még. Tegnap két virág volt rajta, ma arra vagyok 'kíváncsi, hogy hány nyilt ki? Azután le­ülök amott a parton és várok. A napokban egy pagy szakállú ember jött arra szekéren s talán a fia, aki vele volt. Rám nézett a fiu és én' láttam a gondolatát. Szeretett vol­na leszállni a szekérről, odajönni hozzám s megkérdezni: ki vagyok és kire várok? Én tudom, hogyl azóta is mindig erre gondol, épen ugy, mint én reá. Csak néztem a bárónőre s égő arcában két kék szemébe. S a szemei egyszerre ijedtre tágultak. — Beszéljen már valamit, kérem l — mondta — ugye, most kinevet. Nem ért engem, nem ért meg, Iá­tom'J i Végignézett magán. Én is rápillantottam a lila pa­pucsra. Szine szétáradt bennem^ mint különös jó iz. — Furcsa, hogy igy jöttem ki, papucsban — mondta vontatottan — de nem régen keltem föl és itt surrantam ki a park rétre nyílói ajtaján. A húgom még alszik, az uram már a tanyán van s a kis­fiam... vele játszik a dada. — Nagyon szép gyerek, büszke lehet a bárónő... — csak mondtam, hogy beszéljek valamit s tompít­BÚTOR Alspitv a: 1903. Csodaszép hálók, ebédlők, uriszobák bámulatos olcsón GLÜCK JENŐNÉL Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 8. «*. Mcrszható ba. 6-12-16-24 havi részletre. Velour és bőrgarnitúrák nagy választékban. Telefon : 234.

Next

/
Thumbnails
Contents