Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-23 / 215. szám

MKHÜÉK. 1930. szeptember 23. Lelkesen ünnepelte Nyíregyháza közönsége Erdély szellemi életének követét, Tabéry Gézát Szombaton délután hat órára, zsúfolásig megtelt a városháza nagyterme az irodalmi kérdések és ezekben a nemzet nagy sors-» problémái iránt érdeklődő közönséggel. A Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának ülésére jöttek el az örök eszmények iránt lelkese-, dők. hogy meghallgassák Erdély| magyarságának előkelő iróreprezen tását, Tabéry Gézát, aki apostol-; kodó utján Erdély irodalmáról; fog előadást tartani Nyíregyházám Ott látjuk Erdőhegyi Lajos) dr főispánt, Mikecz István aüs-s pánt, dr. Bencs Kálmán kir. kor-/ mányfőtanácsos polgármestert, az egyházi, (iatonai, polgári társadalom számos kiválóságának élén. Az elnöki emelvényen Vietórisz József dr. és Szohor Pál kíséretében jele-r nik meg Tabéry Géza, akit forrón tüntető taps fogad. Percekig tart a tüntető köszöntés^ majd Szohor Pál, a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör irodalmi szakosztályának «inöke mély érzéseket ébresztő megnyitót mond a következőké ben: A bibliás Bethlen Gábor országa uj dalra pengeti a hegedűt Régi tüzek lobogása és hamu, alá rejtett zsarátnok, mult dicsősége és jelen körmyhullatásal Te vagy: Erdély! A bibliás Bethlen Gábor fejedelem országa most uj dalra pengeti a hegedűt és a cim

j baimot. A poéta szárnyalását gúzsba köti az allegorikus kere-i sés vagy még magasabbra lendül művészete, mikor maga ácsol szavakból faragott koporsót titkon született gondolatainak. Most Tabéry Géza személyén áti ide költözött Nyíregyházára Erdély tiz éves magyar irodalma. — Mintha idegenbe költözött testvér érkezett volna haza, ugy fogadja ót a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör. A magyar irodalom fájának hamvas gyümölcse az erdélyi lira szárnyalása, epikusok rejtelmes borongása, a Fekete vőlegények nemesveretü prózája. A gyümölcstermő fa ága alá uj kerítést húztak s áthajlik most a szomszéd portára. Pedig Erdély ott jár mindenütt^ (ahol a nyugati kultura rávilágít fel lobbanó sugárkévéjével. Két esztendővel ezelőtt — a vi-f lág politikai lelkiismeretének székhelyén — Genfben jártam, ahol épipen a pillanatokban is a kisebbségek sorsán aggódnak. Elvezetett; iuutami a reformáció emlékmüvéhez, melyet a szabad Svájc Kálvin János emlékére állított fel. A genfi reformátor alakja mellett ott állnak e világot átfogó szellemi mozgalom l^gfő(bb államférfiúi, képviselői. A francia Coligny admirális. nassau-orániai Vilmos, az angol Cromwell Olivér^ a vallásszabadság afnerikai előharcosa: Williams Roger és Bocskay István, erdélyi fejedelem. Kezében kard tés a bécsi béke pecsétes okmánya. Micsoda önbizalmat nevel a külföldi vándorban, ha meghuzódhatik hazája nagy fiának szobra mellett. Leragyog Bocskay István arcáról a szellemi szabadság örök fényessége. Villogó tekintete ellát a sarló-aíaku tó partján pihenő nagy palotára, ahol a népek szövetségének nagy gyermekei, kártyavárat építenek. Erdély ott van mindenütt és vezér szerepet játszott mindég a magyar kultura történetében. A hontalanná vált magyar irodalom most is ott vert legerősebb sátrat s olyan tehetségeket tudott az utolsó tiz esztendő alatt kitermelni^ akik irányt szabnak s uj utakat mirtatnak meg irodalmi életünknek. Bessenyei tehetségének köszörűse is a bécsi idegen levegő volt, mely fojtogatóan áradt be a bécsi Burg nyitott ablakán. Álmodó szemévél látta a nyírségi rónát, ahogy a futó homokkal játszik a kegyetlen szél. Haza vágyott. Üzengetett haza Ágisszal és Tariménesszel. Igy küldözi most haza Erdély is a régi fa friss gyümölcsét. —; Nemesebb tett az ize virulóbb a színe, zöldebb a hajtása. Ha betévedünk a régi gyümölcsöskertbe, melyet még apánk ültettgetett, de ifjúkori könnyelműségünkben elkockáztuk s leszakíthatunk róla mosolygó édes gyümölcsöt, milyen áradata száll egyszerre felénk a visszaemlékezésnek, boldogságnak és szerelemnek. Az erdélyi irodalom fáját apáink öntözték, a gyümölcsös kertet mi adtuk el ,de a munkások ma is magyarok benne. Tabéry Gézaelőmunkás ezek köozött. Tiz esztendő termését rakta utikosarába, s bemutatja nekünk hamvasan, a tu-i dós szakértelmével, az író művészetével. Bocskay István, a genf-t be költözött erdélyi fejedelem ott, hirdeti erdélyi magyar irók a Ti igazságotokat. Vájjon szemébe mer-e nézni békés sétája közben minden államférfiú? Üdvözlöm a Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör nevében Erdély, hírnökét. Nem vendég ő itt, hazatérő testvér. S amikor megköszönöm önöknek Hölgyeim és Uraim — hogy ilyen szép számmal jelentek meg e kézfogásra^ átadom a szót Tabéry Gézának és az erdélyi magyar irodalomnak. A megnyitó beszéd szavaiból sugárzó szeretet fényében emelkedik Tabéry Géza karcsú, eigájns alakja és felhangzik Erdély követének vallomás mélységével jj ható ^mindvégig odaadó figyelemmel hallgatott, megtapsolt ós könnyekkel meghálált gyönyörű előadása arról, miként bontakozott ki az impérium változás után az erdélyi élet uj szineit

v sajátos lelkét adó uj magyar irodalom. Előadása a magyar nyelvmüvészet remeke, érvelése meggyőz, zengő mondaaiból Erdély lelke száll és a terem felett ott lebeg ennek a, léleknek sasmadara. * •SKíífSSíW&V Sorsirodalmat művelünk Anatoi Francénak egy szellemes történetéhez fűzi bevezetését éa rámutatott, hogy Erdéíy irodalma szinte meseszerűen tárultelő, Nem szisztémák keretében ismerteti ezt az irodalmat, hanem megéreztetően. Egy-egy költőt idéz meg, mint találomra egy-egy, kártyát vesz a csomóból. Bárd Oszkárral kezdi, majd elvonul sorra, Erdély költőinek könnyes mártirarca: Áprily, Rflményik, Kádár Imre. Ligety Emő, Tompa László. A költői vallomásokból, amelyek itt felhangzanak, Tabéry átérezteti. hogy Erdély íróinak Erdély sor-, sa a főprobiéma. Nem egyének mű-: vészetének nagyratörő versenye,, hanem egy nagy kollektív érzésbe olvadó, Erdély életének színeit és könnyes fájdalmát kizengő irodalom az erdélyi költők irása. Erdély sorsa sohasem fáj ugy ezeknek a költőknek, hogy gyűlölni tudnának más népet. Erdély hagyományos szelleme, a tordai országgyűlés határozatában már ősi időkben megnyilatkozó lelkiismeret szabadság, haladás eszmevilága táplálja őket. Költészetük nem 1' art pour 1' art költészet. Szerencsésebb népek irodalmán a szórakoztatás tendenciája lehet a főbé-. lyeg- 1 A mi költészetünk íróasztalát — mondja Tabéry — nem négy meleg fal közé állította a végzet rendezése. Nincs időnk kiélni magunkat a formaötvözésen. Az erdélyi költők gyalulatlan Íróasztala egyenetlen kecskelábaival nem parketten nyugszik és nem perzsaszőnyegen. Hanem gyökerezik egy nép szikkadt örömeiben s feneketlen problémáiban. Kalamárisába egy kétmilliós kisebbség feje fölött kóválygó fellegek csapolják bele a ténta folyadékát. Hol gyászfeketén, hol életpirosan, hol a krisztusi türelem fehérségével. A tintaszinek olykor összefolynak, de ki nem fogynak soha, mert fejünk fölött a fellegek is elfogyhatatlanok. Néha megszakadnak egy-egy pillanatra s ilyenkor egy többszáz éves felvilágosodás napja szárítja itatós helyett rímeinket. j Sorsirodalmat müvelünk. Dara- ; bosat s történelemben gyökerezőt, szemben a csőd kátyújába kerülj lektürirodalommal. Szerencsésebb népek lro'dalma lejtőre került; az erdélyi magyar nép balsorsa az irodalom szerencséjére visszavezette a költőt a mag? darabosságában eredeü hivatásá hoz, hogy kifejező orgonája lemsm "ÍR.'.;, ,iö'.',v i^POLLO MO^GO Kedden és szerdán. 7 és V4IO órakor Magyar szöveggel illusztrált hangos film! Kii • I I A vizözöa és vérözön drámája. Irta: J. Zanuck. Rendezte és a magyar prológust elmondja Kertész Mihály Rendes helyárak. — Jegyelővétel gyen az időnnek és népe jövőbeszaladó, szent hivatásának. Macaulay mondja: — »A kormánypálca kieshetik kezeink közül. Előre nem látott események a legmegalapozottabb politikai terveket halombadönthetik. A siker elfordulhat zászlainktól. És mégis van egy győzelem, amire nem következik vereség. Mégis van valahol egy ország, mely felette áU az elmúlás természeti törvényeinek. Ez a győzelem a szellem győzelme a nyerserőn és ez az ország az erkölcs, az irodalom és művészet örökkévaló birodalma.<2 Van-e szakadék Magyarország és Erdély irodalma között.

1 Tabéry nagy érdeklődést kelt erdélyi és a magyarországi irodalom kettészakadásának kérdésével is. A kettőszakadás vádjával könnyen végez, hiszen ez a vád bakot lőtt. Van szakadék a két irodalom között^ de csak annyiban, amennyiben szakadék támadt a két nép élete között is. Évekkel ezelőtt, amikor az erdélyi irodalom Magyarország irói köreibe mindinkább kezdett hallatni magáról, ellenünk szegezték, — hogy mi szakadékot ásunk a magyarországi és az erdélyi irodalom között. Azzal vádoltak bennünket, hogy szellemi Trianont teremtünk, mert mig Magyarországon az élő irodalom a régi magyar irodalom egyenes folytatása, addig mi, erdélyiek a mult hagyományaival szakított uj szellemnek álltunk a Szolgálatába. A vád bakot lőtt, de a két magyar nyelvterület irodalmának különbségéről hangoztatott felfogásban valami igazság letagadhatatlan. Igaz az, hogy a magyarországi irodalom velünk szemben közvetlenebb folytatása a régi magyar irodalomnak és igaz az, hogy az erdélyiekben sok a hagyománynélküliség. A szakadék Magyarország és Erdély irodalma között nem abban keresendő, hogy a magyarországi tárcaíró mondjuk Mikszáth modorában ír, az erdélyi pedig teszem fel Adyt követi. A szakadék ott van, hogy a felnőtt újságolvasót nem az érdekli a lapban, amit Bethlen István gr., Gömbös vagy Klebelsberg csinál, hanem az, amit Maniu, Vajda, Costachescu mond és Cuza csinál. Az erdélyieknek ezt az orientációkülönbségét pedig józan ésszel rossznéven sem lehet venni. Hiszen a gyermekeknél a román nyelven való tanulás olyan idegmunka, aminek végeztével külön behatolást a magyar szellem tüzetes ismeretébe megkívánnunk a követeléseknek valóban maximuma. Viszont a felnőtt erdélyi magyar sorsát nem az dönti el, amit a budapesti, hanem az, amit a bukaresti kormányok cselekszenek, minélfogva érdeklődésének homlokterében természetszerűleg Bukarest áll, vagy legjobb esetben Kolozsvár. A nagy szakadék tehát nem az irodalomban van, hanem a fáj,dalmas, gondterhes kisebbségi életünkben. Nem játékirodalmat művelnének-, e mármost az erdélyi irók, ha az esztétikai hagyományok merev tiszteletéből ugy folytatnák működésüket, ahogyan Magyarországon folytatni természetes ? I Nem csúf, nem lelkiismeretlen, nem hazug fényűzés lenne-e részünkről, ha problémáink, tárgyunk megválasztásában az erdélyi ember, az erdélyi gondolkodásmód és erdélyi sors v> LVATOR FOHHÁ5 a vese, hóígag, reuma a húgysavas csapadékot feloldja és ilyenek képződését megakadályozza. A reumás fájdalmakat meg»zflnteti. Vese és hólyaghomokot eltávolít Cukorbetegek gyógyitala. 5M7-40 Üzletvezetőség: Budapest, Erznéaet-tér 1. Lerakat: Aiter Bernát Ny]

regytiéza