Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-20 / 213. szám

2 mm Míryidék. $ov«attuo Va\a? faragó Nagy szavak pongyolában Andrássy Kálmán. Egészség — Élet Irta: IV. f Igy ősszel, enyhe nyugodt őszi| estén, midőn a csillagvilág miriád-! jai elképzelésbe vesző távlatuknak hangtalan némaságában is szinte rajonganak a gondolkodó lélek fenekén, — nagy és nyugodt gyönyörűséggel merülök el a magasság szemléletében s önkénytelenül is megzendül lelkemben egy énekdallam: ' 1 ' • » < »Csodákkai teljes a természet •, temploma, Melyekből kitetszik bölcsességed nyomia. • ' Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsinyekben, I Gondod ei nem fárad annyi sok < ezerekbenU 1 i, < S a dallam hangulatából visszatérve mintegy a magam szervezeti kis világába, itt is mintha azt a nagy temérdekséget látnám, mely lényemben örvénylik. Mert ugyan mit is jelent e két szócska: kicsiny — nagy? Hol van a kicsinek határa? Hol van a nagynak? És hol van az alakja? Az okoskodás ugy mondja, hogy minden viszonylagos. Magában semmi sem kicsiny vagy nagy. Egy hangya és elefánt csak egymás mellett ad mértéket: Egy hangya is óriás egy atom mellett s egy elefánt is csak parány egy 8ooo méteres sziklacsúcs tövében. S igy tovább... De a mozgás!? az alakulás megfelelő alakokká!? A sziv sejtmozgatói mindig csak szivvé? A tüdőé mindig csak tüdővé?! Midőn a táplálék sejtjei áthatolnak a gyomor falán az osztó szervekbe s mennek szanaszét, kiki a maga utján, a maga célja felé, feltartózhatlanul, anélkül, hogy tőlem utmutatást kéme, várna, elfogadna. S ha bártnely ható ok lép közbe, kész a megbomlás, — betegség, eshetőleg halál. S nekem semmi szavam hozzá! A parányok, a sejtek, az atomok, mennek, rohannak, fel egész a Tejutig, vagy még azonfelül —ugyan meddig?... És e vágtató rohamban ki tartja a gyeplőt?? Itt meg kell állani! í, l A nagyhirü francia csillagász-/ nak, Flammarionnak van egy —' csillagsugárból szőtt, de a csillagászati és élettani kétszerkettőre alapozott regénye, Uránia cimmel.' Felteszem minden müveit emberről, főként fiu és lány magasabb iskolásokról, hogy ismerik e csillagok felé emelő s lelki gyönyörbe ringató szemlélődést. S ha nem ismernék, törekedjenek megismerni! Főként egy részlete: »A levegőbe öltözött lélek« ragadja elbűvölő hatásába, a leghidegebb fejű termsézettudóst is, midőn igazán nemcsak pongyolára, de pőrére vetkőzteti, — kivetkőzteti azt az eszményi nőtestet, a fenntartó és kormányzó lélek éltető tüzpontjáig. — Ezt a tüzpontot szeretném én most e pongyolák befejezéséül, az emberi gondolat és képzelet bűvkörébe áHitani, mint legfelső életértéket, mely isteni mérlege mindama értékeknek, melyek a földi földiségben a föld porához kötik, lenyűgöző, vérbefojtó kötelékekkel; de lelkisége erejével ki és felemelik a porból az élet kútfejéhez. E mostani időnkben érezzük valónyok tiszta látássá finomulva, beágyazzák mintegy éietöket az egyetemes nagyélet örvényébe, munkatársává dicsőülnek a bölcs Alkotónak, egymást segitő egységbe, — mintegy mennyei zenébe hangolva az emberi életet. S ha nem igy ? Jön a — rettenetes! A mi most dühöng, A minek örvényében fuldoklik most az emberiség lelkisége, — dacára minden fényelgő profán és szent ünnepségeknek. , , 1 Gyermekkorom emlékezései közül kedvesen emelkedik ki egy kép. Nagy, egész bőrkötéses albumlalaku könyvben volt rajzolva; hegyvidék lábánál, zuhogó patak, előtte erdőrészlet, erőteljes fákkai, bokrokkal. A patak és erdőkön zötti térbői emelkedett fel egy* ifjualak, két vállából kiterjesztett szárnyakkal, balkezében magasra tartott lobogó fáklya, jobbjában balta és körző. Merész tekintettel nézett a hegyre fel. A patakból kiemelkedő ifjú lányalak, kibontott dus hajzatából, csak arca látszott, szeíid tekintete az ifjú felé, jobbjában egy szál virág, az ifjú felé nyújtva. A kép alá ez volt irva: Az étet utja. < Ez a kép, gyermekkoromtói kezd ve, sokszor megjelent, szinte kisért. Persze a gyermekévek csak a kép alakját rögzitették előttem, később mozdult, alakult a szin éu értelem. Az étet utja! Az üdeségben is teljes erejű ifjú testszervezet, mely szinte elrúgja maga alól a földet is és szárnyra kél, fáklyája magasba vetiti a fényt, arra fel mutatva utat. Másfelől, mintha az erdő, azzal a friss habokból kelő virágos leánnyal, a földi tevékeny.* séghez vonzaná... Az élet értelme ez. A ható erők, melyek emelnek; a tiszta látás, mely az erők áram-' iása közt a célt mutatja; a lelkiség, mely minden földi viszonyok között egyensúlyban tartja a föld fölé emelő és a földhöz kötő erőket. Amint Arany lelke látja s látása nyomán leizendül dala: »Böics Isten, a ki rendel! Az ember tiszta, hogy legyen Békében, harcban ember! Méltó képmása Istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, — válassza itt A jobbik részt magának.« Ez a nagy szó — pongyolában. JIFOJbJhO Ü02;GÓ I llllll IMI IIIIMIIH— •lllll—M HMIIHmil ll'l • MUHI FIIIHIHIII—| Pénteken és szombaton 8/i5, 7 és V4I0, vasíinap 5, V48 és V2IO órakor MAGYAR ZENE MAGYAR BESZÉD MAGYAR DALOK VASÁRNAP DÉLUTÁN... Egy falusi leány szerelmi kalandja. Irta : Székely János. Főszereplők: Dita Parso, WHly Fritsch, Mály Gerő, Ligeti Juliska, Dezsőffy Lészló. Rendes heíyárak. Jegyelővétel. Csak 16 éven felfiliek nézhetik meg. Veszedelmes iskolai betegség ma a diákok eladósodása A Nyirvidék szeptember i8-iki száma egy szomorú Nyilt-tér-i felhívást közöl, amely szerint egy vidéki szülő felhívja a nyíregyházi kereskedőket^ hogy a felső kereskedelmi iskolába járó fiának hitelt ne nyújtsanak^ mert ő azokat nem fogja kiegyenlíteni. Ez a nyilatkozat rávilágít egy igen szomorú jelenségre, amely az utóbbi időben mind gyakrabban fordult elő és amely egy szomorú velejárója a 'mai nehéz gazdasági viszonyoknak. Mind gyakoribb és gyakoribb a panasz

s hogy fiatalkorúak, középiskola tanulók adósságot csinálnak. Szülőik nem képesek a megcsappant jövedelmük és keresetük folytán gyermekeik sokszor túlzott igényeit kielégíteni s roszszui nevelt gyermekeik nem hajlandók a nehéz időben lemondani és hogy vágyaikat kielégítsék,—1 hitelre vásárolnak. • 1 A felső kereskedelmi iskola igazgatója évnyitó beszédében is foglalkozott ezzel a beteges tünettel* Kifejtette a mult esztendő tapasztalatait. Akadt olyan növendék is, aki Debrecenbe autótaxin ment ei és amidőn fizetésre került volna a sor, 40 P helyett névjegyét adta át. Volt növendék, aki az egyik) Miss Nyíregyháza jelöltnek virágcsokrot rendelt^ természetesen hiteire. De jöttek a füszerkereskedőktői, nelm beszélve a nagyszámú papir- és könyvkereskedőkről, —7 a megkeresések^ amelyek mind azt a szomorú hirt hozták^ hogy egyegy növendék hitelre vásárolt, — ígérte tartozása ^övid időn belül való kiegyenlítését és mindezt nent teljesítette s nem is teljesíthette; hisz talán szüleinek sem' volt módjában az ő költekezéseit fedezni. Az iskola megtette a lépésekelj ennek a veszedelmes betegségnek, megszüntetésére. A növendékeket figyelmeztette, hogy ebben az esztendőben már nem lesz hajlandó olyan könnyen elbírálni ezeket a kihágásokat, amelyeket a Rendtartás is szigorúan büntet és megkereste a könyv- és papirkereskedőket. hogy jöjjenek az iskola segítségére és a jövőben egyetlen kereskedelmi Iskolai növendéknek se nyújtsanak hitelt^ mert sajnos nemcsak a növendékek a hibásak, de bizonyos tekintetben ezeknek az eseteknek a megszaporodásáért felelősek maguk a kereskedők is

s akik oly könnyen nyuj tották a hitelt a kiskorúaknak. Szeretnők ha a Nyirvidékben megjelent Nyílt-téri közlemény és jelen soraink figyelmeztetnék Nyírjegyháza összes kereskedőit, hogy a jövőben ne nyújtsanak tanulóknak szülői beleegyezés nélkül hitelt,. mert az iskolák kénytelenek lesznek maguktól elhárítani, hogy segítségére menjenek a könnyelműen hitelező kereskedőnek az adósság behajtásában. Oly fontos kérdés ez hogy igen helyes volna, ha az OMKE-nek helybeli vezetősége is foglalkoznék vele és esetleges elhatározásra bírná a kereskedőket, hogy a jövőben ne kellessen ilyen Nyílt-téri nyilatkozatokat közétenni egyrészt, másrészt az iskoláknak se kellessen minduntalan fegyelmi esetekkel foglalkozni. , —y. ; jában, egyetemes emberi vonatkozásban, eme kötelékek fojtogató hatalmát. J Mennyi okoskodás, okos és nemokos fejekbői, hemzseg most napról -napra, millió könyvekben, milliárd uj ságpapirokon, a szabadulás eszközei felőli Mennyi gyüléskezés, a falu bölcseitől, a számlálhatlan szakbizottságokon keresztül az olimpusi népszövetség hatalmi alakoskodásáig! Mennyi utazgatás, —> mennyi lakomázás, mennyi pénz, nyugtalanság, törődés a profán és szent fényelgés elbűvölő jóakaratáig, fényelgéseig! S a való eredmény??? Tompa M. látó lelke vet némi ijesztő fényt e vak zavarra »Forr a világ« c. költeményében, — hadd idézzek pár sort belőle: i ' V »Forr a világ, forr, mint a tenger A melyet a vész ostromol. Küzd a hajós, hogy partra kössön S nem tudja, mint, — nem tudja: hol? t S megyünk, megyünk! hozzánk az élet S halál nem volt még ily közel. Tudjuk, hogy vész van a viharban, Mely utainkra fényt lövel... Szellőt, orkánt felfog vitorlánk, Arcunk fagyott, szivünk repes, E lenni vágyó — s veszni kész nép Oly .szép, nagy és — rettenetes!...«' ' t ( Igen, — a lenni vágyó élet, oly szép, nagy. A veszni kész nép

4 oly rettenetes! ' Miben van a szépsége? Ha egész, ha fokról-fokra fejlődik, ha erőrőlerőre alkotásra vágyik. ' Miben rettenetes ? Ha sötét lesz fejében és szivében; — ha bomlásba zajlik önmagában és tömegében. 4 < ; ^ A lenni vágyás mellé kell az élni tudás. Az élni tudás alapja pedig, a lélek látóképessége. Mert ; a szem, mint testi szerv, csupán , ablak, melyen át az egyetemes élet ] mozgás a lélekbe jut — látásra: ! A szemen keresztül zajlik az öszszevisszaság, a látó lélek előtt tűnik fel az életre segitő — rend. Az a rend, mely testünk csodás szer., vezet ében, az atomok és sejtek áramlásában egésszé tömörül, alkotó életerővé magasztosul. Az öt érzék utján szétszedett életpará

J