Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-24 / 191. szám

Nyíregyháza, 1930, augusztus 24. * Vasárnap 1*1, évfolyam. 191. sz. POLITIKAI NAPILAP 3lr hóra 259 P. Nmtyw feirre TSO 9. - KteFclutftt rnah m* mmmmkmtm Fclutftt JÓBA KLEK VWTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-ét 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1 -39. PsatKbeque 29558 A fény, mely utat tör Szent István ünnepe elmúlt, de hatásai el nem fognak halványodni az alatt az egy esztendő alatt, amely újból meghozza a magyar nemzet legnagyobb ünnepét. Szent István napja igazi népünnep, amikor a falu és a város, a gazda és az iparos, az ur és a szegény összeforrnak a nagy királyra való emlékezés óráiban annak a közös sorsnak a fonalán, amely a nemzet minden rétegének együttműködéséből alakulva ezer esztendő óta őrizte meg ezt a nemzetet jóban, rosszban s a megpróbáltatások sötétjéből mindig az uj remény világosságába vezette. Az idei Szent István ünnepnek különös fényt adott az, hogy összekapcsolódott a magyar király fiának, Szent Imre hercegnek az ünneplésével s ebből az alkalomból a pápa Őszentsége is elküldte legátusát, akihez a bibornokok és főpapok seregén kivül a külföldi előkelőségek egész sora csatlakozott, de ép ugy részt vettek a nagy király és fiának ünneplésében a nép egyszerű gyermekei is. Egy pár napig a világnak ismét tudomásul kellett vennie, hogy a trianoni szerződéssel megnyomorított Magyarország igenis él és élni akar, le akarja rázni a rákovácsolt bilincseket, vissza akarja varázsolni azt a fénysugarat, amelyet gonosz hatalmak elcsaltak tőle. Azon az ünnepi lakomán, amelyet a miniszterelnök a pápai legátus tiszteletére adott, a pápa követe hivatkozott a mérhetetlen jótéteményekre, amelyeket a magyar nemzet a kereszténységnek és a keresztény civilizációnak tett Európában. A miniszterelnök is leszögezte, hogy hazánk ma is a keresztény hit szilárd alapjaira támaszkodik, mint ahogy azokra támaszkodott hosszú évszázadokon keresztül, amikor értékes támogatásban részesült minden alkalommal, amikor erre csak mód volt a Szent Szék részéről. A pápai legátus és a miniszterelnök beszédei megegyeztek azon a ponton, amikor mindketten a jonb jövő elérkezésében való reményüket hangoztatták. Magyarország érzi, hogy annak, ami ma van, meg kell változni, mert az ezer esztendős magyar tradíciók, a nyugatnak tett kulturszolgálacok nem arra predesztinálják hazánkat, hogy egy szerencsétlen háború kimenetelének j eredménye gyanánt félreértés, tudatlanság és sötét intrikák áldozatául essék. A történelem órája csak néha jár megdöbbentő sebességgel, de ha ezek a kivételes korszakok elmultak, akkor a mutató lassabban mozdul előre, mint ahogy az egészséges sziv is csak izgalmak súlyos perceiben lendül ki szokott ritmusából. A magyar népnek tehát várni kell s nem szabad elveszítenie türelmét, ha azt akarja, hogy jövője a sivár jelennél ragyogóbb és boldogabb legyen. Ezt mondja Bourne angol bíboros érsek is, aki csodálatát fejezte ki afelett, hogy mi a rengeteg megpróbáltatás és csapás ellenére is nem veszítettük el önbizalmunkat, hanem energiával és életkedvvel a rendkívüli nehéz viszonyok ellenére is aránylagos jólétet tudtunk teremteni. Bourne hercegi érsek nem tudhatja — hiszen nem él közöttünk —• hogy ez az aránylagos j ólét micsoda önmegtagadás, mily szörnyű erő feszítések következménye. A magyar nép, amely a világháború első percétől kezdve életet, vért, energiád anyagi és szellemi javakat pazarolt, megfogyatkozott tartalékának utolsó erőfeszítésével vezette a mai relatív nyugvópontra a magyar sorsot. Ami tőlünk telt, megtettük, most a világ igazságos közvéleményén van a sor, hogy ezeket az erőfeszítéseket honorálja s mikor most már mégis jobban megismerte a magyar nép belső értékeit, történelmének igazságtalan tragikumát, a rámért sors meg nem érdemelt voltát, akkor segítségére siessen s ne engedje meg, hogy semmiből alakult történelmi tradíció nélküli országok, csalás és árulással »nagyra« növekedett népek megsemmisíteni próbáljanak itt, Európa közepén egy olyan kulturát, amely a legnemesebb hagyományokon épült fel s kiirtani akarjanak olyan népet, amelynek, ha vannak is hibái, mégis ezer esztendő keserves küzdelmeiben bizonyította be, hogy erényei is vannak, mert erények és tehetségek nélkül nem lehetett volna megúszni a magyar múltnak mindazt a végzetes megpróbáltatását, amely oly komoly próbára tette népünk ellenálló képességét és szívósságát. Ma minden csapás ellenére is itt élünk Európa szivében s letiportságunkból is dacosan kiáltjuk oda a világ népeinek, hogy élni akarunk és igazságot akarunk. Szent István a legnagyobb magyar király volt, mert a legnagyobb tényt hozta nemzetünk életébe : a kereszténységet. Az ő idejében a kereszténység felvétele azonos volt a nemzet megmaradásával. Akkor is voltak zavarok, hiszen a kereszténység megtelepítése Magyarországon nem ment olyan egyszerűen. Szent István azonban diadalmaskodott. Ezer esztendőre biztosította a magyar nép sorsát. Ma ismét rendkívüli megpróbáltatások óráit éljük, de a magyar népet inspirálja Szent István szelleme s az élniakarás meg fogja teremteni azt a lelkiállapotot, amely tettekké valósulva lerakja a második ezer esztendő fundamentumát is. Apostolok és mecénások Szabolcsban n isko!ánki?üii népművelés szolgálatában A forradalmi eltévelyedések, va- J zatokon, amikor azokat soha nem lamint a trianoni átkos megnyomorittatásunk, de főképen a mindnyájunkat kinzó gazdasági válság eszméltette rá társadalmuunk vezetőit arra, hogy a falu és tanyavilág elmaradott népével mind többet foglalkozzék. A forradalmak alatt ugyanis azt láttuk, hogy a tudatlan tömeg fékevesztett csőcselék módjára rohan bele saját vesztébe és magával rántja mind• azokat az erkölcsi és anyagi, értékeket is, melyek talán évszázados történelmi tradícióknak, vagy évezredes emberi kultúránknak féltett gyümölcsei. De mit is sajnált volna megtévesztettségében az odadobott áldoismerte, magáénak nem vallhatta, tehát meg sem szerethette. Nem lehetett öntudatos részese a nemzeti életnek, mert ennek érzését nem vitték bele lelkébe. Nem vethette meg sarkát a forradalmi megrázkódtatások között, mert lélekben és nemzeti érzésben nem volt tudatosan eggyéforrva azokkal, akik — az ő hivatott vezetői — alig törődtek vele valamit. De meg is tanultuk — ősi szokás szerint saját kárunkon, — hogy az ország nem lehet csak egyeseké, vagy kiváltságos kévéseké, hanem mindnyájunké kiket e hazában sorsunk összeköt. Megtanultuk, hogy a néppel él és bulak az ország. De trianoni megfogyatkozásunk és a súlyosan ránk nehezedő gazdasági megpróbáltatás is arra tanítanak, hogy sorsunk annyira közös, hogy annak jobbrafordulását csak akkor remélhetjük, ha a kivezető uton valamennyien egymást megértve, vállvetve, tudatosan összefogunk és nemcsak élniakarással, de élriitudással együtt dolgozunk. Ezt a jobb magyar sorsért vívott együttes küzdelmet, ezt a célhoz vezető nemzeti munkát látjuk a magyar értelmiségnek abban a nemes törekvésében és áldozatos munkájában, mellyel a magyar falu és tanya népének fölemelésén, nemzeti öntudatának felébresztésén elmaradott kultúrájának fejlesztésén és ezekkel együtt a magyar jövő felépítésén fáradozik. Ebből a nemzeti kulturmunkából vármegyénk községeinek vezetői is mindinkább kiveszik részüket, amint azt a törvényhatósági népművelési bizottsághoz beérkezett beszámoló jelentésekből megállapíthatjuk. Lapunk egyik előző számában már megemlékeztünk a bizottság évzáró közgyűléséről hozott tudósításunkban a vármegye területén szép eredményt felmutató tevékenységről. Azóta a bizottság titkári hivatala táblás kimutatásokban dolgozta fel a minisztériumhoz felterjesztendő tevékenységi kimutatásához a vármegye népművelésének fontosabb adatait, melyekbe alkalmunk volt bepillantani és amelyekből olvasóink tájékoztatására kiemeltük az alábbi adatokat : A lefolyt tanévben tartott 12370 népművelési előadáson a vármegye lakosságából 21408 hallgató vett részt és 797 előadó működött közre. Az előadók közül foglalkozásra nézve 446 tanitó, 156 lelkész, 72 orvos, 43 jegyző, 42 tanár, 29 földbirtokos és gazdatiszt, 4 állatorvos, 3 ügyvéd, és 1 iparos. Amíg pár évvel ezelőtt még csak a tanítók és tanárok ismerték hazafias kötelességüknek a népművelést, ma már odasorakozva látjuk az előadók között a falu és tanya többi vezetőjét is, a papokat, jegyzőket, orvosokat, földbirtokosokat, kik évről-évre nagyobb számban ismerik fel a falu népével szemben a magukra vállalt és hivatásukkal szorosan összefüggő vezetői kötelességeiket. Valamikor még az volt a felfogás, hogy csak a tanítóknak és papoknak kötelessége a népoktatás és bizony nagy árat kellett érte fizetnünk, hogy megtanuljuk R volt Hungária Cipőáruház f. hó 31-én végleg megszűnik! És még a raktárunkon levő cipőket soha nem látott olcsó árakon árusítjuk ki. 5

2oi ^^ i] Gyermekcipők 3 P-től. Női cipők 8 P-től. Férficipők 13 P-től. J||| MOte&eggB® Egyes szám ára IS fillér