Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-08 / 152. szám

J^fÍRVlDŐK. 1930. julius 8. mm mm á társadalmi békéért Az egységespárt csütörtökön este ülést tartott, amelyen Vass József népjóléti miniszter ismertette a Társadalombiztosító Intézet szanálásáról szóitól törvényjavaslatot. Kimerítően ismertette mindazokat az okokat, amelyeknek folytán bizonyos deficit állott elő az intézet betegségi ágazatánál. Ezek mindegyike olyan, amely bátran kiállja a legtárgyilagosabb bírálatot is. A Társadalombiztosító Intézet a régi betegsegélyző pénztárakból nőtt egyszerre olyan óriási intézménynyé, amely szociális gondoskodásban részesiti az ország lakosságának kb. 16 százalékát. Ennek az óriási üzemnek vezetésére, adminisztrálására óriási hivatali apparátusra van szükség, ennélfogva a könnyelműen gáncsolók és ítélkezők fejére hull vissza az a vád, hogy a Társadalombiztosító Intézetnél mutatkozó deficitet a tisztviselők óriási létszáma idézte elő. Ez a létszám az üzem tevékenységeihez képest egyáltalán nincs túlméretezve. A deficit elenyésztetésének nem lehet tehát az, az ellenzéki körökben széltében hangoztatott eljárás a módja, hogy ezeket a tisztviselőket csak ugy egyszerűen máról holnapra a szélnek eressze a népjóléti miniszter. Ezt meg nem teheti, nem az alkalmazott tisztviselők, hanem a Társadalombiztosító érdekéből, mert hisz a felhalmozódott munkát megfelelő számú tisztviselő nélkül ugyan ki végezze el ? Valljuk meg őszintén, az elmúlt évtizedekben vajmi kevéssé irányította törvényhozásunkat az a gondolat, hogy a nehéz munkát teljesítő és az anyagi bizonytalanságnak, baleseteknek és sorscsapásoknak állandóan kitett alsóbb társadalmi rétegekről gondoskodjék. A jelenlegi kormányzatnak jutott az a bár szép, de igen terhes feladat, hogy ezt a goncíoskodást oly módon teremtse meg és szervezze országosan, hogy az ne ad hoc, efemer segitségképen, hanem áz állam pénzügyi erejét jelentékenyen igénybe vevő generális módon elsőrendű állami és kormányzati feladatként teljesíttessék. Ne szociális olajcseppeket juttasson a kormány a dolgozók nagy tömegének, hanem olyan erőteljes támogatást, amely biztos bázisa legyen a minden társadalmi réteg jólétének és boldogulásának. Még a legádázabb ellenzéki viharmadár sem vonhatja kétségbe, hogy e téren illusztris népjóléti miniszterünk nem nyújtotta teljes erejéből mindazt, ami viszonyaink között nyújtható volt. Hosszas tanácskozások után, — amelybe a kormány belevonta a szociáldemokraták vezetőit is, bizonyod intézkedéseket kellett meg tenni atekíntetben^ hogy a Társadalombiztosító Intézet pénzügyi egyen súlya, amely a vállalt szociális terhek alatt kissé elbillent, helyreállíttassák. Ennek módját állapítja meg a népjóléti miniszter által beterjesztett és az országgyűlés által már harmadszori olvasásban is elfogadott törvényjavaslat, melyszerint az államkincstár 1.2 millió pengővel emeli fel az évi hozzájárulást, egyidejűleg pedig az adminisztráció rendezése és e^yéb intézkedések által megállapíttatik a társadalombiztosító intézet normális 'státusa. Olyképen, hogy amint Vass miniszter kijelentette, a jövőben riem ujulhat ki annak keretében az anyagi krizis. Mindazoknak, akik sokallanák az állami hozzájárulás felemelését, nyugodtan azt felelhet- | jük Vass miniszterrel: hogy a Társadalombiztosító Intézet több mint 400 állami tisztviselő javadalmazásával járó terhet vetc le az állam válláról. Ennek tehát csak némi rekompenzáció ja a hozzájárulási összeg. De azt is felelhetjük, hogy B épen az állami gondoskodás egyensúlyát jelenti az, hogy a támogatás ne csak a bajba jutott mezőgazdáknak, hanem az ipari munkásáágnak is egyaránt jusson ki, mert ez a társadalmi béke eszméjét szolgálja. miniszterelnök debreceni team Debrecenbői jelentik : Gróf Bethlen István miniszterelnök vasárnap délelőtt 10 óra 10 perckor érkezett repülőgépen Debrecenbe. A miniszterelnököt, aki Gömbös Gyula honvédelmi miniszter és titkára Kassay-Farkas Béla kíséretében jött, az epreskerti repülőtéi ren dr Hadházy Zsigmond főispán és dr Vásáry István polgármes" ter foga'dták. A miniszterelnök innen a Bika-szállóba hajtatott, amelynek előcsarnokában a város notabilitásai élén dr. Magoss György ny. polgármester fogadta és üdvözölte. A miniszterelnök válaszolt az üdvözlésre, amelyet a hallgatóság hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadott majd visszavonult szobájába és lepihent. A beszámológyű" lés fél 1 órakor kezdődött a Bika szálló nagytermében, amelyet szorongásig megtöltött a hallgatóság, de ezrekre ment a szálló előtti téren összegyűltek száma is, akik részére a miniszterelnök beszédét megafonon közvetítették. Bethlen István gróf miniszterelnök a következőket mondotta: Bethlen miniszterelnök beszéde — A világgazdasági krizis — mondotta a miniszterelnök —egy kis bevezető után — velejárója minden nagy háborúnak. A 30 éves háború hosszú időre tönkretette Európát, általános volt az elszegényedés. Tudjuk, hogy a napoleoni háborúk után számtalan országban devalválódott a pénz értéke, aminek következménye szegénység és nyomorúság volt. A tiz évvel ezelőtt lezajlott világháborúnak pedig következménye az a világi krizis, amelyben élünk és amelyben magunkat fenntartani kötelességünk. A világháború alatt négy éven keresztül úgyszólván minden ember csak azt produkálta, amire az országnak a csatatéren szüksége volt. Az ipari vállalatok hadieszközöket készítettek a hadsereg számára, a mezőgazdaság a szorongatott csapatok részére termelte az' élelmet. Ez alatt az idő alatt a nemzetek úgyszólván semmit sem termeltek a jövő számára. Mérhetetlen tőkék pusztultak el» A nyugati államok eladósodtak Amerika felé és saját polgáraik felé, mi pedig eladósodtunk a központi hatalmakkal és saját polgárainkkai szemben. Miután az adózást nem lehetett addig a fokig felemelni, hogy ezeknek a horribi'is adósságoknak és egyéb háborús terheknek a kamatait és nyűgét az állam viselhesse, bekövetkezett a devalváció, még pedig nemcsak nálunk hanem Angliát kivéve a nyugati államokban is. Franciaország, Olaszország, Belgium valutája lesülyedt addig a fokig n amely fokon az ottani polgárság még elbírta viselni a háborús terhek kamatait. — Nálunk ehez a körülményhez hozzájárult még az a szerencsétlen reparációs politika^ mely a békeszerződésekben állapíttatott meg és amely úgyszólván illimitált terhekkel sújtotta a legyőzött központi hatalmakat. Semmi sem volt természetesebb, minthogy ennek a pénzérték devalvációja volt a következménye, nemcsak Magyarországon, hanem Németországban és Ausztriában egyaránt. Nemcsak az államvagyon pusztult el, hanem a polgárság is elvesztette vagyonát. á fogyasztás és termelés krízise Az a polgárság, amely vagyonát elvesztette, kénytelen volt kikapcsolódni abból a fogyasztási körből, amelyben a háború előtt állott. Ez az összes hadviselt államokban tapasztalt jelenség. Ennék a fogyasztási krízisnek pedig következménye a termelési krízis. Oroszország 170 millió népe, háromszázmillió kinai, ezenkívül India mint fogyasztó terület, elveszett az európai és amerikai ipar számára s így az ipari államokban előállt a munkanélküliség, amin még az angol munkáspárti kormány sem tud segíteni. Ezt követte a mezőgazdasági krizis. Csökkent a fogyasztás. A nagy városok közönsége az egyszerű és olcsó élelmiszerek felé fordult, a gyümölcs és zöldség fogyasztása növekedett, a hus, a gabona és a kényér rovására. És most itt vagyunk egy világ mezőgazdasági krizásban, amely a maga nagyarányú túltermelésével sújtja a magyar termelést is. A hitelkrizis Rámutattam arra, hogy a háború alatt milliárd értékű vagyonok és tőkék pusztultak el a devalváció folytán, de a háború után a tőkeképződés is megfogyatkozott. Minden állam saját polgáraitól — és most nem Magyarországról beszélek, hanem a nyugati államokról — négyszer, ötször annyit vesz el, mint békében. Négyszer, ötször akkora büdzsével dolgozik Franciaország, Németország mint a háború előtt. Az angol büdzsé a háború előtt 200 millió font volt, ma 800 millió font. Ezek az értékek a tőkeképződésből hiányoznak. Drága lett a hitel és az adós horribilis kamatokat fizet. S az államok munkanélküli segéllyel és vámelzáfkózással védekeztek. Ez a vámvédelmi irányzat még fokozta a bajt. Angliában egy évvel ezelőtt a munkáskormány avval a programmal jutott hatalomhoz, hogy megszünteti a munkanélküliséget. És mi történt ? Azóta 180 ezer fővel emelkedett a munkanélküliek száma. Németországban a munkanélküli segély folytán zavarba jutott az állam pénzügyi helyzete. Egyik pénzügyminiszter váltja fel a másikat, de a kiutat még nem találták meg. A napokban azt olvastam, hogy Lengyelországban az ottani ellenzéki pártok kongresszust tartottak, amelyen azt fejtették ki, hojgy a lengyel gazdasági krizis oka a lengyel kormány. — Minthogyha itthon lettem volna 1 (Élénk derültség.) Keresik a kiutat tehát ott is, de nem találják. A balkáni államokról nem is beszélek, amelyekben még sokkal rosszabb a helyzet. Csodálható-e, hogy egy ilyen világgazdasági krizis közepén ez a csonka kis ország a maga 8 millió lakosával, amely az önellátás feltételóit a trianoinfi békeszerződés folytán elvesztette, mezőgazdasági produktumainak exportjára rá van szorulva, iparcikkekben külföldre van utalva, nem maradhatott megkímélve a világgazdasági krízistől? Első teendőnk az, hogy ne rekrimlnáljunk, ne egymást vonjuk felelősségre, ne egymás fejéhez vagdaljuk azt, hogy baj van az országban, hanem az állam kis sajkájában, amelyben együtt élünk és pusztulunk, fogjuk meg a munkát, evezzünk előre egymással barátságban, harmóniában és mindenki ada oda a maga részéről a legjobat, amit tehet. £ áz ellenzék csak kritizál és kifogásol Azt mondták, hogy semmit sem teszünk a mezőgazdaság érdekében s krokodilus könnyeket sirtak a mezőgazdasági válság miatt. És a mikor törvényjavaslattal jöttünk, a melynek segítségével legalább a buza- és rozstermelő gazdaközönség helyzetén könnyíteni tudunk, — akkor egyszerre megfordult a kritikusok érzelme s most már a magyar fogyasztót kezdik sajnálni, aki nem bírja majd el azt a terhet, a mivel a magyar mezőgazdának segítséget akarunk nyújtani. Nemcsak külföldön szaporodtak a háború óta az állam terhei, hanem nálunk is. Elég, ha rámutatunk a szomszéd és az elcsatolt területekről ideözönlött magyar Uzletáthelgezés miatt a raktáron levő összes^cikkeket mélyen leszállított árakon kiárusítjuk. PRÁGER és DOStÁNY CÉG.