Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-03 / 148. szám

jMVfltYIDéK. 1930. julius 3. álndni szeretnék Most már semmit, csak ezt az egyet, ( ezt a szent, buta állat-jussot, ezt kívánom, akarom, sírom. S szegény elkínzott, maradék szívemmel, kérek mindenkit aki hatalmas, aki beszélni, járni képes, ne akarja, hogy beszéljek, járjak, hogy olyan legyek mint ő, vagy, aoriás: * aludni vágyom. Agyamban titkos, különös kezek kioltották a villanyiámpát: sötét van, csönd van: meghalok. Port kevertek az italomba, , az ereimbe mérget szűrtek, elkergették a holdvilágot tavasz­este az ég alól s én elfáradtam könnybe, jajba, mosolytalan mosolyokba: aludnom kell! ; Ne sírjatok. Temesváry Kriszta. Karafeterképek a Pestről Nyíregyházára érkező utasokról Nem nagy esemény az egész. Beérkezett a hajnali vonat, le­száll belőle egy pár ődöngő, tán­torgó ember, lerázzák magukról a gémberedés bilincseit s arcukra pi­rosodik a juniusi hajnal csókja... Jönnek!... Szemükben álmosan kó­vályog a világ, később tekinteteik lasszójával körülpányvázzák a tár­gyakat és valóságra ébredve, ki­józanodva felejtik el a fülledt vag­gonok ringásának altató muzsiká­ját... Közelednek... mint valami sö­tét tragédia statisztériája, széjjel­vállik az utasok tömege s minden utas bemutatja a maga egyéni lé­tét. c * [ ( r A pápaszemes kisasszony, ő is utas. Riadtan szorítja magához vulkánfiber táskáját. Gyikfonásu ci­pellőjét kecsesen indítja útnak. Nem, nem... Semmiesetre sem je­lenség, csak tipus, ijedező kis pe­dagoga, vagy szentimentális gyer­mekkertésznő. Ki tudja honnan jön? Ki tudja hová megy? Egyen­lőre csak utas, vándor, uj impresz­sziók élnek lelke kohójában, színes gondolatvirágok... uj állás,... ran­gos fiatal ur, aki valószínű, hogy nagybácsi viszonyban leledzik az általa ápolandó gyermekbimbóval/ S megfog érkezni uj szolgálati he­lyére, hazug gyengédséggel simo­gatja meg üzeme tárgyát: a gye­reket, de lelke igazi gyengédségei a nagybácsit várja s az meg is fog érkezni roggyant, reménytelen életével, kopott ruhában és még csak karikatúrája sem lesz a gyer­mekkertésznő által megálmodott tündérkirályfinak. A kisasszony pe­dig csalódottan kényszerül a neve-, lés hivatására. Szegény. A rab. Csörgő bilincsek karkö­tőjekulcsolja át kezét, semmi póz, semmi ódás pátosz nincs benne: Tényleg, ő nem Bogár Imre, nertj. Rózsa Sándor, nem selymeshaju betyár, akinek duzzadt csaplárosnék csókolták az arcát, nem leng árva­lányhaj pörge kalapja mellett, — nincs pitykés lajbija, ő csak egy­szerű szimpla fegyenc, naiv sik­kasztó, aki romantikamentesen üt­között a jogrendbe. Szomorú lát­vány, darócruhája sehogy sem sza­lonképes és hiába ostromolja meg­láncolt pillantásaival a szembejövő hölgyet, mert az a becsület páncél­ja mögé menekül a láncravert tru­badur kokettálási támadása elől.. Mögötte két komoly fegyőr, fe­; kete bajuszos, vállas emberek, akik feltűzött szuronnyal őrködnek a darócruhás donzsuánra. Az elveszett szabadság muzsiká­ját csörgik a fegyenc láncai s a súrlódó láncok ritmusát tulénekli a fegyenc. Ismert melódiácska gö­rög ki a száján: — Csak tavasz ne vóna sohasem... — Na, nem? — fordul a fegyőrökhöz. — Van ben­ne valami, — mosolyog az idő­sebbik fegyőr. * Ügynök, vagy világadminisztrá­tor. Ki ű? Roppant aktatáskák a hóna alatt, ezekbe a táskákba ta­lán beleférne a lábadó India. — Öriási méretek, nagy kapcsok, túl­dimenzionált csikorgás. Ahogy megmozdul, szörnyű eszmék hor­dozójának vélnéd. Derék speditő­röknek is érdemül lehetne betudni az illető szállítóképességét. Megy­mendegél, szarukeretes szemüve­gét homlokára tolja, széjjelnéz, el­alél, az aktatáskák hajlottá gör­nyesztik a testét... Már nem birja... egy pillanat... s leteszi az akta­táskát... nem... oh, dehogy. Hihe­tetlen állóképesség, s csak megy, mendegél, részvétteljes pillantások kisérik a csikorgó, nyikorgó, rop-, pant aktatáskák Herkulesét— — Lehet, hogy cséplőgépügynök, s magával cipeli a mintakollekciót. * i A pityókás, virágos, szmokin­gos szellemeskedő. Kissé dü­löng, kissé nagyon, olyan, mint a mai helyzet, ingatag- Virágcsok­rát a felé haladók orra alá tartja..; Valódi amoniák csokor kérem, — hunyorít a szemeiveL. A legkelle­mesebb penetráns illat, — igy és ekép szövögeti elmés mondani­valóit, a mámor még serkenti szel­lemi funkcióját. Azután kellemet­lenné válik, kimerül s már másra nem képes, csak fokozott ostoba­ságokra. Unalmas, fanyar viselkedésével eltereli magáról a közfigyelmet. A részvétlenség kijózanítja, ráébred igazi válójára, szmokingjáról le­törli a port, komoly utassá válto­zik, akihez nem illik a rakoncátlan­kodás. i > ' * Hát kérem egyáltalán abszulute pláne. Jön a vicc ember, a kalá­bertudós, a virgoncság nemtője. Grimasz- és torzító művész- Vá­sári kikiáltóktól eltanult modor­ban hangoskodik. Ellenállhatatla­nul ellenszenves. Szuggesztív erő, hatalmas utálatot képes felkelteni. Minden előadása végéhez odara­gasztja jelmondatát: — Hát kérem abszulute pláne> — Ingerlő bambasággal ismétli ön­magát... hát kérem abszulute plá­ne... '. dég bajusza is van, tatárosszőr­CSIK, na némán hallgatna, azt rfm­néd, hogy valami gyászoló család­tag... 1 Amatőr' gyorstüzelő fényképész. Újszerű. Egyéniségének vaskos lé­nyege a fényképezés. Lemezeire szeretné örökíteni az egész világot. Olyan állásba helyezkedik, mint egy faltörőkos, elfogja az ostrom­hév s mindenkit ledurrant, aki elé kerül. Exponál, hajlong, be­állít, meghajlik, lehajlik, moso­lyog, mérges... most egy nőnemű baromfikereskedőnek fordítja az irányt... püff... megvan s már le­mezén viszi tovább a halhatatlan baromfikereskedői mozdulatokat. Oldalán bőrtáska fityeg. Balhó­na alatt nikkel fényképész állvány, szemében mükedvelőfény, ujjai zsibbadtak már az exponálási nyo­másoktól. Mellette mennek a rajon gók, a potyautasok, akik nagy hí­vei az ellenszolgáltatás nélküli fo­tografálásnak. Előzékenykednek, fi­gyelmesek, kedvesek, pedig soha nem láthatják magukat viszont a gyorsütemű fényképész túlexponált vagy fényt kapott lemezein. — Hiába!! Gyötri őket a halhatatlan­ság ösztöne s meg szeretnék ma­gukat menteni az utókornak. * ;* • Nem nagy esemény az egész,, beérkezett a hajnali vonat... smint valami sötét statisztéria, széjjelvál­lott az utasok tömege és minden utas bemutatta a maga egyéni lé­tét... S. K. ül korszak következik a burleszkek terén — mondja Boster Reatoo Az a hatalmas felfordulás, a­melyet a beszélőfilm okozott Hol­lywoodban, sztárok bukását és uj nevek feltűnését okozva a film ho­rizontján, természetesen nem­csak a nagy drámák főszereplőinek sorsába szólt bele, hanem újra meghatározta a burleszkek hősei­nek működési irányát is. ; A film, amely megszólal, ter­mészetesen a burleszkek terén is más stílust, más elméletet köve­tel, más lehetőségeket nyújt, de a régi trükkök nagy részét avultá tette. Buster Keaton, a Metro; Goldwyn világhirü komikusa, a közönség kedvence, nemcsak szí­nész, hanem szinészfilozofus is, aki burleszkjeinek ötleteit pszi­chológiai alapon használja fel és aki kitűnően ismeri a közönség lelkét. Buster Keaton legutóbb egy amerikai újságíró előtt határozot­tan megállapította nyilatkozatában hogy a régi burleszk-ötletek, trük­kök és gondolatok idejüket mul­ták és a burleszkekben éppen ugy uj eszközök alkalmazandók, mint a drámákban és egyéb nagy sláge­rekben. A komikusnak már eddig is sok­kal nehezebb dolga vplt, mint a drámai színésznek — mondja nyi­latkozatában Buster Keaton, — mert hiszen sokkal nehezebb do­log megnevettetni, mint megríkat­ni. A nevetés fő eleme á meglepe­tés. Mindig olyasminek kell tör­ténnie a burleszkben és a vígjá­tékában, amit a közönség nem vár. Már most tessék elképzelni, mi­lyen nehéz annak a közönségnek ujat és meglepőt nyújtani, amely husz éve jár moziba. < — A beszélőfilmnél segítségére (siet a komikusnak a hang és a be­széd, viszont ezt a segédeszközt elhanyagolni sem szabad. Ide tel­jesen .uj módszer kell. Csak egyet­lenegy szempont maradhat meg. Az, hogy a közönség érdeklődését már az első jelenetben magával a komikus, humoros témával kell le­kötni, és nem szabad ugy —mint sok komikus teszi, — más témával kezdeni és később áttérni a té­A P O Is Is O KOfi^Ó Előadások : 5, 7 és 9 órakor Ma, szerdán utoljára OLGA C SEHOVA: AZ ÉGŐ ASSZONY Csütörtökön és pénteken VIG MIKLÓS és ÉRCKÖVI LÁSZLÓ VIDÁM ESTÉI 7 és 1/410 órakor. mára. — Véleményem szerint a be­szélő vígjátékok és burleszkek szá­r (nára a legalkalmasabb témák a ko­! mikus operák lesznek. Tegyük fel, j hogy operai kiállításban, kó­| russal és hatalmas díszlettel vár­ják egy burleszkben a királyt, a közönség érdeklődését is felkelti a hatalmas díszlet, a pompás ud­vari kép és mikor már az izgalom a­tetőpontra hág — amit a zenei előkészítés is fokozhat, — akkor egy apró, jelentéktelen emberke lép be koronával a fején és pa­lásttal a vállán. A hatás elmarad­hatatlan. — Az uj burleszknek a fényké­pészeti és helyzeti trükköket ki kell egészíteni a szöveg és a zene humorával. Amikor még vaudeviüe­szinpadon léptem fel, számom ugy kezdődött, hogy a szolgák egy ha­talmas vörös szőnyeget teritettek fel a színpadra, a kulisszák mögül magas, trillázó szopránhang hal­latszott és ez után az előkészítés, után jelentem meg fehérre kent képpel és bohócruhában a színpa­don. Soha nem maradt el a hatás olyan közönségnél, amely még nem látott. j — A burleszk ma már elmarad­hatatlan a világ mozijainak vász­náról. Kétségtelen, hogyha minden, rendelkezésünkre álló eszközt, be­szédet, zenét, hangot és jó dalo­kat felhasználunk, akkor a beszélő burleszk még az eddiginél is na­gyobb kedveltségre fog szert ten­ni a világ moziközönségénél. Óriási az érdeklődés Vig M/klós és Érczkövi Űászló csütörtök— pénteki vidám estjei iránt Látva azt a nagy érdeklődést,., mely megnyilvánult Érckövi Lász­ló és Vig Miklós Vidám estéire, biztosak vagyunk, hogy minden előadás zsúfolt házak előtt fog le­zajlani. Senki sem mulaszthatja el az alkalmat, hogy ne nézze meg az Apollóban ezt a két jókedvű pesti művészt és társulatát, kik két és egynegyed órán át kacagóorká­nókat fognak előidézni a nézőté­ren. Ha tekintetbe vesszük, hogy a legdrágább hely csupán 2 pengő, bizonyára minden jegy el fog kel­ni erre a nem mindennapi szenzá­ciós vidám estre. Siessen s váltsa meg előre jegyét özv. Rottaridesz Istvánná urnő tőzsdéjében vagy az Apolló pénztáránál. Az előadások 14 & és 141 o órakor kezdődnek, miért is azuton kéri ai,z Apolló igazgatósága a n. é. közönséget, hogy mindenki pontosan foglalja e* helyét, mert az első szám is olyan szenzációs mint az utolsó. KERÉKPÁROK LEGOLCSÓBBAN 14 HAVI EESZLETRE 3211 SoKngeni ant6mot6, Pueh vérképet. JÓlSfl.l-111CSS* 4. SMm. Dapta vastag kflBfc st.apakerékpárokbál aagy váljék

Next

/
Thumbnails
Contents