Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-14 / 133. szám

1930. junius 13. * Péntek Jk*I, évfolyam. 132. 87. Állami omnipotencia Irta: Pisszer János Gróf Széchenyi István nyomán azt hirdette Éber Antal, hogy ne várjunk mindent az államtól, hanem saját erőnkből igyekezzünk teremteni mindent, ami szükségleteink kielégítésére nélkülözhetetlen. Éber Antalnak nyiregyházi előadása és az ott kifejtettek nem

1csak akkor voltak aktuálisak, amikor Éber Antal azokat elmondotta, haneim azt mondhatjuk, hogy aktuálisak voltak gróf Széchenyi István korától kezdve napjainkig és azok imaradnak Éber előadása után is, ki tudja még meddig. Nem mulasztás tehát, ha most is szólunk azokról. j. Talán soha annyira nem jelentkezett az állam mindenhatósága a nemzet életében, mint éppen nap jainkban, a háborút követő idők óta kezdődőleg. Hiszen éppen az összeomláskori hivatalos államhatalom gyakorlói voltak azok, akik tönkre juttatták az országot. Olyan mindenhatóság jelentkezett itt akkor, aminőt talán soha azelőtt még államhatalom el nem követett, de aminőre a magyarok történelmében sincs példa. És ettől kezdve, a gyámkodást minden téren éppen az államhatalomtól várta ez a nemzet, a maga tehetetlenségében semmit önmaga kezdeni nem tudván. Összeroskadt gazdasági élete, össze az ennek feltámadásába vetett hit és remény. És minden té ren azt kellett látni, hogy minden tagja a magyar nemzetnek, az államhatalomtól várt segítséget. Ez az állami omnipotencia azután jelentkezett is minden téren. Áflmaximálások, lakáskötöttség, állami építkezések és a különböző közületi építkezéseknek is állami segitséggei létesítése, az állami közbenjárásával .megszerzett közkölcsönök (Speyer etc.), amelyek a gazdasági élet fellendjt'é-'ét cé'ozták, mindmegannyi állami támogatások, stb., stb., kétségtelen jelei voltak az állam mindenhatósága, talán szükséges voltának is. De, ha a törvényhatósági és községi életet is tekintjük, akkor is azt kell látnunk, hogy az államhatalom keze belenyúlik mindenhova, nem tehetnek az önálló közületek semmit, állami beavatkozások, jóváhagyások, előzetes engedélyek stb. nélkül. Hogy azután ebből az állami omnipotenciából mennyi az, ami hasznos, mennyi az, ami káros is lehet, már más lapra tartozik. Az azonban kétségtelen, hogy .maga az államhatalom annyira hozzászoktatta az embereket a maga mindenhatóságára, hogy most már szinte megmozdulni sem mernek az autonóm testületek nélkül, hogy a: »Mit szól a felsőbbség« jelszavát ne hangoztatnák, — vagy ha ennek hangot nem is adnak, alattomban mindig ez a mumus irányítja az elhatározásokat, a tárgyalásokat, de még előbbre menve, magukat a javaslatokat is. Éppen .most tehát, amikor az állam omnipotenciája szinte átjárta a közületeket, a testületeket, sőt talán a lelkeket is és mintegy azokba belé impregnálódott, ma vesszük elő gróf Széchenyi István tanítását, hogy ne várjunk .min dent az államtól. »Könnyü ezt mondani«, hogy közkeletű szólammal éljünk. De hiszen belé vagyunk nevelve az elmúlt évtized alatt, sőt már a háború alatt is abba, hogy mindent az államhatalom irányit, igazgat, tesz és vesz, ugy az államgazdasági, mint a nemzetgazdasági, sőt a magángazdaság területén is. Amikor a régi házingatlanok birtoklása terén a »Köz«, cca 45 százalékig társtulajdonos, az illető objectumok hozamának megosztása következtében, anélkül azonban,, hogy ezeknek az ingatlanoknak a gondozásában és gondjaiban is részt venne, alig várható el az emberektől, — hogy magukat az állami ömnipotenciától függetlenítsék, emancipálják, mert már annyira megszokták azt, hogy időre, mégpedig jó időre van szükség, hogy ez a függetlenítés bekövetkezhessék. Lépten-nyomon is hallani, hogy bármely bajoknak gyógyítása terén már törvényeket kívánnak az emberek, mindent az államtól várván. Társadalmi megmozdulások — szinte kizártak, mert ma már mód sincs az ezúton elérhető eredmények kutatására. Kartellek alakulnak. Ezek ellen törvényeket követélnek az emberek. Miért? Mert társadalmi uton, önerők szervezése utján, védelmet nem lehet szerezni ellenük. Tudván-tudjuk, látván-látjuk, hogy a kartellek a saját érdekeiknek szolgálatában alakulnak és, ha valamelyik felbomlik, mint most a kátránypapir kartell, akkor az árak rögtön a felére, igen, a felére szállnak alá, tehát a kartell nem közérdekű szolgálatra állott fenn. Mégis, társadalmi uton nem érhető el semmi eredmény, még ha ilyen meg is kiséreltetnék, mert már az erők mind az állam mindenhatóságába vetett tudattal fejlődtek, mindenki és mindent az államhajalomtól vár. Ilyen körülmények között gróf Széchenyi Istvánnak az a mondása, hogy ne várjunk mindent az állaimtól, már — sajnos — olyan légkörben hangzik, amelyben már ennek éppen ellenkezőjétől van ez a imai generáció áthatva és amely légkör annyira átjárta társadalmunkat, amelytől az szabadulni nem tud, de valljuk meg, szabadulni már aligha is kiván. Ha pedig tovább kutatjuk ezt, az — ugy látszik — megváltoztathatatlant, akkor imég más megállapításokra is juthatunk. Ma Európában, de talán az egész világon, az államok egymásközti életében a legnagyobb feszültségeket találjuk. Az államok vezetői, az államhatalom birfokosai kell, hogy egységes irányító és vezető hatalommal bírjanak az illető államok beléletében is, hogy az államok eggységes voltát dokumentálhassák. Természetes, hogy igy az államhatalomnak birtokosai befelé is éreztessék ezt a hatalmat, kell, hogy — minden megmozdulásába az állampolgároknak beleszólást és erőt biztosítsanak maguknak. Ez a háború óta fejlődött igy és erősebb mértékben, mint az a • háborút megelőzőleg fennállott. Példa erre a bennünket környező és ellenséges magatartást tanúsító államok élete is, ahol a polgárok akarata ugyanugy nem érvényesülhet a háborút megejózott mértékben, mint nálunk is. Nem is lehet ez másként. Minél kevésbbé függnek az államok egymástót és minél hatalmasabbak azok, annál kisebb az államhatalom hatása a polgárokkal szemben, annál kevésbbé igyekszik az omnipotencia erőt kifejteni saját lakossága felé. De, ha igy van, akkor ez a feszültség, amely felülről keletkezik, aiólrót sémi jelentkezik, az lenn is kisebb. Ha a teljes nyugalom állapota következik el, akkor ez a mindenhatóság sem lesz érezhető, sem felülről, de ezt alulról sem igyekszenek a polgárok előhívni. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha ma »mindent az államtól vár a lakosság«, mert ebbe bele nevelődött az elmúlt másfél évtized! alatt és csak akkor tud majd megválni ettől az érzésétől, "ha visszafejlődik az államhatalom mindenhatósága befelé és amelyhez szükséges, hogy az állam helyzete kíf felé is nyugodtabbá váljék. Ma az államok a konkurrens üzemekkel hasonlíthatók > össze. Kell, hogy a vezetők erővel bírja?nak és ezt az erőt befelé is érvényesítsék. De ugyanugy szükségesnek látszik, hogy az üzemben mü- [ ködök is, várják ki és várják el,. ' a vezetők irányítását, a cselekedetekre azoktól kapjanak utasításokat és ily utasításokat maguknak ki is kívánjanak. Ha tehát ma az államtól várjuk az irányítást, az nem csupán a tehetetlenségnek, a társadalmi és gazdasági élet elpuhult voltának a jele, hanem ez annak a nemzetgazdasági nevelésnek is következménye, amelyben ez a nemzet imir másfél évtizede él! Ma már államfeladattá vált, ennek a ferde nevelésnek helyes irányba terelése is, mégha ezt állatai omnipotenciának neveznek is! Dombrádoi vasútvonallal kiflik össze a zempléavármegyei Gigáisddai Szabolcsvármegye közigazgatásának junius havi ülésén Mikecz István alispán a következőket jelentette a vármegye közigazgatási állapotáról: Május havi közigazgatásunkról a következőket jelentem: A rre. kir. belügyminiszter ur a vármegye közönségéhez intézett leifatában törvényhatósági bizottságunknak a tiszalöki, gávai, kemecsei, mándoki és nagykáilói járási székházak kijavítása s átalakítása tárgyában hozott közgyűlési határozatát elvileg jóváhagyta s felhívta a vármegye közönségét, hogy a szükséges kölcsön felvételének s visszafizetésének feltételeit megállapító ujabb határozatát annak idején terjessze fel. A kölcsöntárgyalásokat ímeginditottam. s a továbbiak iránt a julius hó első felében tartandó legközelebbi rendkívüli th. közgyűlésnek fogok előterjesztést tjenni. A Ludovika alapítvány A m. kir. honvédelmi miniszter ur rendelete értelmében a vármegyénk által létesített Ludovika Akadémiai alapítványi helyre a pályázatot meghirdettem. Az alapító oklevélben és a honvedélmi miniszter ur által megállapított feltételek szerint a julius hó io-ig benyújtandó pályázatok alapján a julius hó 15-ig megtartandó th. közgyűlés lesz hivatva két ifjút első sorban s a többi — a feltételeknek megfelelő pályázót másodsorban az alapítványi helyre felvételre bemutatni. Az utépité9i kölcsön A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur junius hó 2-áról keltezett leiratában értesítette a vármegye közönségét, hogy a törvényhatósági útalap helyzetére figyelemmel az úgynevezett bekötő utak kiépítésére 500000 svájci frank függőkölcsön felvételéi, tehát az állami utak kiépítésére fordítandó és kizárólag a kereskedelemügyi miniszter ur tárcáját terhelő 655000 svájci frankkal együtt 1.555000 svájci frank kölcsön felvételét engedélyezte. Kikötötte a miniszter ur, hogy az egyes községek részéről jogerős határozatok alapján a bekötő utak építési költségeihez való hozzájárulás címén a közúti alapba befolyó összegek ezen svájci frank kölcsön szolgálatára lekötendők. A kölcsön felhasználásával kiépítendő utak végleges megállapítása tekintetében a .miniszter ur külön fog intézkedni, a kölcsön felvétele, törlesztése s az ellenőrzés tekintetében követendő eljárást pedig a pénzügyminiszter ur a keresk. miniszter úrral egyetértőleg fogja szabályozni. Elektrifikálási ügyek Í A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur rendelkezése folytán a miniszteri kiküldött az érdekelt hatóságok képviselőinek közbenjöttével május hó 27-én tartotta meg az> özv. gróf Forgách Lászlóné mándoki uradalma által K^-árda •—Mándok között s ebből Fényeslitkére elágazóan tervezetf villamos távolsági vezeték és a mándoki elosztó vezetékhálózat műszaki j bejárását, amelyen képviseletem} ben dr. Fráter Szabolcs vármegyei I

másodfőiegyző vett részt. Kisvárda községnek a Villamossági és Miimalom R.-T. kisvárdai céggel a villamos áramszolgáltatásra vonatkozólag megkötött 1 szerződést a község képviselőtestülete letárgyalván s. elfogadván, — az iratokat a m, kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz felterjesztettem. Vasúti összeköttetés Dombrád és Cigánd között A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur kiküldötte f. évi junius hó 3~án Sátoraljaújhelyben, junius hó 4-én Dombrád községben megtartotta a Bodrogközi Gazdasági Vasút R.-T. által Sátoraljaújhelyből kiindulólag, Cigánd és Dombrád községek közötti áthidalásával a Nyíregyházavidéki Kisvasutak Dombrád állomásra csatlakozóan tervezett keskenyvágányu vasút közigazgatási bejárását, amelyen akadályoztatásom folytán Virányi "Sándor vm. főjegyző vett részt. A tervezett vasúti vonal és tiszai áthidalás megépítése Szabolcs és Zemplén vármegyék régóta hangoztatott rendkívüli fontos gazdasági érdekeinek kielégítését, a két vármegye, egymásra utalt messze vidékeinek • szorosabb gazdasági kapcsolatát lesz hivatva szolgálni s így a terv megvalósítása mindkét vármegyére s az általános gazdasági érdekek szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bir. v Közbiztonsági viszonyaink az elmúlt hó folyamán kielégitőek voltak s ezt zavaró fontosabb események nem fordultak elő. eitészmentes argamsní apir megvédi befőttjeit a romlástól. Kapható az UJ SÁGBOLTBAN.