Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-12 / 131. szám

2 . JSftÍRYlCÉK. 1930. junius 12. Moratóriumot! Azt a fizetési halasztást, amelyet a törvényhozás ad egyes kivételes esetekben, avagy általánosan, — mindenkire kiterjesztetten, mora­tóriumnak nevezzük. Ez a mora­tórium vonatkozhatik háború ese­tére, )mint ezt a Balkán- és a világháború idején is láthattuk, de vonatkozhatik elemi csapások okozta károk idején . egyes, vidé­kekre, sőt egyes helyekre is, ha ennek gazdasági szüksége jelentke­zik. Moratóriuim ideje alatt a határ­időkhöz kötött fizetések nem 1 telje­sítésének joghátránya az adósra nem származik. Mmdenki ugy fi­zet, almiként viszonyai megenge­dik. i í : A világháború kitörését követett első hetekben, a Tisza koitmány általános moratóriumot engedélye­zett- Mindenki felszabadult a fi­zetési határidők betartása alól, jmiég a kormányzat és a különféle közületek is. Aki azonban visszaömllékszik ezekre az időkre, tudja, hogy ép­pen a kormányzat és a közületek voltak azok, amelyek a fizetéseket a legpontosabban tartották nyilván és a moratóriumot nem vették igénybe, de inkább ellenkezőleg, akkor láttuk az azelőtt neim ta­pasztaltat, hogy éppen a közületek voltak azok, amelyek nemhogy utó lag, hanem előre fizettek ott, ahol erre szükség volt. A moratórium ellenére is, igyekezett mindenki eleget tenni fizetési kötelezettsé­gének és igazán csak a hadbavo­nultak kényszerültek a Imorató­riumot igénybe venni. Ha imost a csonkaország köz­gazdasági élete területén szemlét tartunk, /már hosszabb ideje, — furcsa jelenségeket kell tapasz­talnunk. Moratóriumot ugyan sen­ki nem adott, mégis, mindenki él ezzel. Tagadhatatlanul kénysze­rűségből. Ezt pedig azt a régen tapasztalt szomorú állapota idézi fel közgazdaságunknak, hogy nin­csen pénzforgalofm abban a mér­tékben, aminőben szükség lenne, nincsen munkaalkalom és kereset ugy, amint az várható volna és (mindenki redukálja beszerzéseit a legalacsonyabb (mértékig, ekkor is hitel igénybevételével szerzi be, bizván a nem nagyon kecsegtető jobb jövő bekövetkeztében. Uj rendszere a vállalatba adások nak és szállításoknak kezd életbe lépni, ahol a közületek a vállalko­zók hitelének igénybevételére tá­(maszkodva építenek és szállíttat­nak. Vállalati szerződések kere­tében biztosítanak Imaguknak fi­zetési haladékot a közületek, ahe­lyett ,hogy a vállalatba bocsátott igen csekély mennyiségű munka végzéséhez, előre biztosítanák a szükséges költségösszegeket. A közületek, talán kevés kivé­tellel, súlyos adósságokkal küzde­nek, tartozásaikat nem' fizetik elő­re, sőt, alkalmazottaiknak fizeté­seit, lakbérjárandóságait stb. hó­napokig, sőt féléven tul is vissza­tartják, illetve nem fizetik ki, ez­zel hallgatólagosan fizetési hala­dékot vesznek önkényesen igénybe. Ez a fizetésekben megnyilvánuló késedelem kihat azután a gazda­sági élet minden ágára, mert az, aki járandóságát kellő időben meg nem kapja, szintén arra kényszerül, hogy esedékes fizetéseivel késle­kedjék. Senki sem tagadhatja, hogy ez nyezheti. Mit kertelünk? Minek kerülget­jük a valóságot, mint macska a forró kását? Jobb ez igy? Szebb ez igy? Tessék nyíltan bevallani a most leplezetten folytatott gyakorlatot, melyben élünk, amelyet mindenki a lehetőségig igénybe vesz és amely abban nyilvánul meg, hogy csak ígérget az adós, felülrőt le­felé és alulról felfelé az egész vo­nalon, de fizetni nem tudván, ön­kényes moratóriumot vesz igénybe. Tessék bevallani, hogy amit az­előtt készpénzzel intéztek el az emberek egymás között, azt ma perek során intézgetik, hogy ez­úton nyerjenek fizetési haladékot, moratóriumot. A felperes azért perel, mert nincs pénze. Az alpe­res azért vállalja a pert, ímert neki sincs pénze. Húzódik, halasztódik a fizetés határideje, mert az adós remél valami isteni csodát, hogy talán akkorára, amikorra a per be­fejeződik, neki is fizetnek és ak­kor majd ő is fizethet. Közben va­gyonok úsznak el a perlekedések költségein. Jól szituált gazdasági egységek porba hullanak, mert a gazdasági nyomorúság lerontja a valódi értéket annak felére, sőt a hanm&dára, hogy birtokosát földön futóvá tegye. Jól van ez igy? Ha a gazdasági élet talpra állí­tását attói reméljük, hogy majd a nagy külföldi kölcsön segit raj­tunk, — bohó ábránd ugyan, — akkor addig, amig ezt meg nem kapja az ország, nem szabad tönk­re menni engedni az embereket, hogy azután már ne legyen kin segíteni. Könnyebb az élőt meg­gyógyítani, mint a holtat feltá­masztani. A moratónum alkalmazásával addig kuruzsoljuk a még el nem pusztult gazdasági egységeket, amíg lehet, hogy el ne késsünk! Ez még talán segit, ha okosan csinálják meg. Újból betörtek Heiier Dávid szesznagykereskedő Irodájába Heller Dávid és társa nyíregyhá­zi, Széchenyi-uti szesznagykeres­kedőket — ugy látszik — nem­csak a vásárlóközönség látogatja, de szívesen tesznek látogatást az irodahelyiségben a kasszafurók is, akik azt ramélik, hogy busás zsák­mánnyal tudnak odább állni láto­gatásuk végeztével. Még élénk em­lékezetünkben van a nemrég elkö­vetett kasszafurás, almikor pénzt, értékpapírokat, takarékpénztári be tétkönyvet vittek eí s az értékpa­pírokat az Ér folyóba dobták, — amelynek vize a papírok nagyré­szét elvitte. Most ujabb kassza­fúrás történt Helleréic szeszraktá­rában, ezúttal azonban csekélyebb anyagi kár okozásán kívül semmit sem sikerült elvinni. A betörésről tudósítónk a következőket jelenti: Szombatról vasárnapra virradó­ra éjfél után ismeretlen tettes be­hatolt a Heller-féle szesznagyke­reskedés irodahelyiségébe a szom­szédos telekre néző magas ablakon át. Az irodahelyiség két részből 611 s a két helyiséget üvegfal vá­lasztja el egymástól. A tettes az üvegfalat kibontotta s így hatolt be abba a helyiségbe, ahol a pán­célszekrény áll. A páncélszekrény középső zárószerkezete rossz volt, a kulcslyuk helyén nyílás tátong mert az előző betöréskor itt fúrták meg a kasszát. A mostani betörő megpróbálkozott ezzel a nyílással, azonban nem ért célt, etje a felső és alsó zárószerkezetet akarta meg bontani. Munkája azonban nem járt sikerrel, mert nemcsak hogy nem sikerült kinyitni a kasszát, de egyenesen sikerült elrontani, — ugy hogy utána a kasszakulccsal sem sikerült a szekrényt kinyitni. Mikor látta, hogy kísérlete ku­darccal jár s lassanként virradni is kezdett, eredmény nélkül hagyta ei kísérlete színhelyét. A betörést reggel vették észrf s jelentést tettek róla a rendőrsé­gen. A rendőri bizottság nyomban megjelent a helyszínen s biztosí­tani igyekezett a található nyomo­kat. A vizsgálat sikerrel is járt, több ujjlenyomatot és lábnyomot sikerült levenni s igy a gyanúsí­tottnak feltalálása esetén az azo­nosság megállapítása könnyű lesz. A tettes kézrekeritésére folyik a nyomozás. REGINAHOTEL « Vámmentes zóna. A strandlürdők közelében. 1*0 szoba folyóvízzel, vagy fürdőszobával. Teljes pensió 45 lírától 55 líráig. Ugyanazon vezetés alatt, mint PALACEHOTEL E. 1ÍUNZ. Fiatalkorú elitéltek műsoros ünnepe az orosi bérgazda­sagban A március 15-re rendezett sze­rény .házi ünnepség után a közel­múltban másodszor nyilt némi be­pillantás a fiatalkorúak nyíregy­házi országos fogházába, abba a szomorú, de mégis csak magyar életbe, amelyet hosszabb-rövidebb időre őrizetbe vett fiatalemberek élnek megjavulásuk eltökélése, sza­badságuk visszanyerése és megbe­csülése céljából »zárt« helyen. »Hősök emlékünnepéit rendez­itek a fiatalkora elitéltek kint Oro­son, a kismezőtanyai állami bér­gazdaságban részükre kijelölt mun­katelepen s ez az emlékünnep meg érdemli, hogy lapunkban szó essék róla. * Áldozőcsütörtök délutánján le­vente-ruhába öltözött ifjak sürög­-jBj-eq S^sBpz-eSqBa B ^ejgo-ioj-jpi inas, gyepes udvarán. Egyszer csak harsány vezényszó hallatszott — sorakozás, levente- és torna­gyakorlatok, majd tűzoltási mu­tatvány képzelt tűzzel, de valósá­gos tüzoltófecskendővel és vízzel. Ezután egy fák közötti kis tisz­tásra vonultak »leventék«, nézők; felzendült a Magyar Hiszekegy, prológot mondott O. J. fiatalkora s ünnepi beszédet Vojnár István családfő. A beszéd végeztével tá­bortűz lobbant fel a tisztáson s tábortűzi jelenet következett a legstilszerübb díszletekkel: körös­körül illatozó akác és fenyőfákkal, csillagos égboltozattal, fülemileszó­val. Az egyfelvonásos jelenetet tu­ráni és (tárogatón előadott) ku­rucnóták tették egészen hangula­tossá. Énekes János felügyelőha­tósági elnöknek a fiatalkoruakhoz intézett buzditóbeszéde s a Him­nusz eléneklése fejezte be az érde­kes családi ünnepeket. Bizony, h? az ünnepély végére elő nem 'ke­rülnek az eddig tapintatosan hát­térben maradó börtönőrök s gond­jaikba nem veszik a leventéskedq, tűzoltó, szereplő fiatalságot, a/ odavetődő avatatlan néző el sem hitte volna, hogy fiatalkora fog­lyok gyakorlatoztak, szerepeltek, ünnepeltek itt. A nézők között ott voltak Nyír 2­egyházáról Dr. Illés Andor tör­vényszéki, Salzm&nn Ottó ügyész­ségi elnök, Dr. Konthy Gyula tör­vényszéki orvos, Antal Sándor testnevelési felügyelő, a fiatal­korúak fogházának vezetősége (igazgató, titkár, családfő), Mari­na Győző a fiatalkorúak birája, Vörösházy Lajos a félnőttek fog­házának felügyelője; Orosról:' Terenyi László rk. lelkész, Kocsis József jegyző, a fiatalkorúak fel­ügyelő hatóságát Énekes János el­nök és Korányi Aladár tanácselnök képviselték. Valamennyien a leg­teljesebb elismeréssel adóztak Vaj­nár István családfőnek a nehéz körülmények ellenére is nagy si­kerrel végzett rendezői munká­jáért s Nagy Sándor bérgazda­sági intézőnek a megjelentek szí­ves fogadtatásáért. Hogy beszámo­lónk teljes legyen, széplelkü höl­gyek is voltak jelen, a hivatalos nézők hozzátartozói. Üdv nekik, hogy ilyesmire áldozták ünnepnap­délutánjukat ! LEGÚJABB DIVATLAPOK AZ UJSÁGBOLTB\N [ERÉK PÁROK L E G 0. L C S Ó B B A N14 HAVI RESZLETRE 3211 Solingeni aotómoló, Pueh versenygépek. Jékai-ütoa 4. szám. Dupla vastag küllős girapfikerékpárokból nagy vAlasiték a törhetetlen állapot, amely sok kárt jelent a gazdasági élet min­den területén és mint a circulus vitiósus önmagába visszatér, nem természetes, nem helyes, káros és mielőbb megszüntetendő lenne. De mert a gazdasági élet pang, a kö­zületek késedelmesen kapják meg az adózóktól a kiadásokhoz szük­séges fedezeteket, a közületek en­nek folytán szintén nem tudnak fizetni, mégis bekövetkezett már a nyilt színvallásnak az ideje. Be kell vallani, hogy törvényesen nemi engedélyezett, de a rossz gaz­dasági viszonyokból önként szár­mazott és letagadhatatlan mora­tóriumi van. Az árveréseknek nagy tömkelege bizonyítja, hogy nem tud fizetni az adós, m/ert hiszen csupán szó­rakozásból nem engedné elkótya­vetyéltetni, — ha ugyan ez is meg­történnék a pénzhiány és vevőhi­ány miatt, — súlyos nehézségek­kel megszerzett vagyonkáját. Az eredménytelen árverések bizonyít­ják, hogy önkéntelenül is ,morató­riumot nyer az árverést szenved­ni kényszerülő adós, (miért még a potoimi árakon megszerezhető va­gyonok megvételére is ritkán akad vevő. A pénztelenségnek, Trianonnak, fagykárnak, gazdasági nyomorúság nak, az elkeseredett és a nemze­tek között duló, sokszor leple­zett, de legtöbbször világosan lát­ható gazdasági háborúnak, az ezekből folyó értéklcronilásoknak olyan elemi csapásai között vergő­dik az ország, amely teljesen kime­ríti azt a törvényhozási jogot és illetve mindenképpen életre kelti azt, hogy nyíltan bevallja a kor­mányzatnak az 1912. évi LXIII. tc. alapján nyert jogát, amely a moratórium kihirdetését eredmé-

Next

/
Thumbnails
Contents