Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-18 / 136. szám

Bethlen Londonban Az angol közvélemény és a lon­doni hivatalos körök sokkal na­gyobb érdeklődéssel tekintettek Bethlen István látogatása elé, -mi­ként arról magyar földön tudo­mással birtak. Az a programm, amelyet Bethlen londoni tartózko­dására kidolgoztak, már magában­véve elárulja, hogy igen élénk fi­gyelem fordult a magyar minisz­terelnök személye felé. Az angol lapok már a minszterelnök eluta­zása előtt hosszasan foglalkoztak ezzel a látogatással s miként az rendesen történni szokott, most is a legfantasztikusabb kombinációk­kisérték. Nagymértékben foglal­koztatta fantáziájukat az a tény is, hogy a romániai trnóváltozás ideje csaknem összeesett Bethlen lon­doni útjával. Ebből azután olyan következtetéseket vontak le, me­lyeknek semmiféle alapjuk nincs ugyan, de az újságírókat ptletek kiagyalására késztetheti. Tévedé­sük alapja azonban nyilván kimu­tatható akkor, ha rámutatunk az események egymásutánjára. Beth­len ugyanis még el sem indult Londonba, amikor a bukaresti fe­takomplé készen volt. Az angol sajtó eme megnyliatkozása inkább csak abból a szempontból érde­kes, hogy Bethlen londoni láto­gatását különös figyelemre mél­tatja, ami csak elismerése lehet annak a hosszú esztendőkre nyúló munkának, amelyet gróf Bethlen István nemcsak belpolitikailag, de külpolitikai téren is végzett. Ez­alatt, mint látnivaló, az egész vilá­gon nemcsak nemzetének szerzett presztizst és tiszteletet, de saját személyét is előnyösen ismertté tud ta tenni. Ezidőszerint, — bizo­nyára nem tulozzuk személyének erejét, ha kijelentjük, hogy gróf Bethlen István egyike Európa legértékesebb politikusainak, kinek bölcs mérséklete, higgadt, diplo­matikus egyénisége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ezidő­szerint tapasztalható, a munka fo­nalát egyengető európai atmoszfé­ra helyreállhatott. Ismerik ezt Lon donban is, mert csak ilyen módon tudjuk megmagyarázni azt, hogy Albiontól messze eső, kicsinyre zsugorított hazánk miniszterelnö­két a hivatalos angol kormány ven­dékül látja, londoni tartózkodását három napra lefoglalja, hogy vele tárgyaljon, miközben gondoskodik arról is, hogy nem mindennapi he­lyen és környezetben diner-t adjon tiszteletére. Az angol parlament hires történelmi díszterme csak a legünnepélyesebb alkalmakkor szo­kott teritett asztalokat látni. Feje­delmek és kiváló európai nagysá­gok ebédlőcsarnoka ez s ime most a magyar miniszterelnök tiszteleté­re gyűlnek egybe az angol közélet legkiválbób férfiai, hogy ezáltal is kifejezzék elismerő tiszteletüket a (magyar kormányelnök személye iránt. Nem kis mértékben van jelentő­sége a londoni útnak atekintetben sem, hogy Bethlen István találkoz­ni tud azzal a férfiúval, aki felé hálatelt szívvel fordul a magyar nemzet minden gondolkodni és érezni tudó tagja. Lord Rotherme­re, a mi lelkes és tántoríthatatlan barátunk, bizonyára ujult erőt fog nyerni abból, ha most már szemé­lyesen kicserélheti gondolatait az­zal a férfiúval, aki felelősségteljes pozíciójából a nagy cél érdekében eddig is egyengette a diplomácia útjait a minden magyar lelkét el­töltő vezető gondolat valóra vál­tása érdekében. A londoni tanács­kozást súlyban növelni fogja az a tény, hogy MacDonald, Henderson és az angol kormány minden tagja közvetlen érintkezésbe jut kormány elnökünkkel. Az eddig elmondot­tak Bethlen társadalmi, publicisz­tikai és politikai érintkezését je­lentik. Kizártnak tartjuk, hogy ne kerüljön sor arra, hogy kormány­elnökünk találkozni tudjon a köz­gazdasági és fináncpolitikai élet kiválóságaival is. Bár Bethlen uta­zásának főcélja nem az, hogy a felveendő kö.lcsön ügyében tárgya­lásokat folytasson, de a . helyzet bizonyára magától értetődően fog­ja eredményezni azt, hogy ez a kérdés is szóba kerüljön. Ami a I közvélemény szimpátiáját illeti, ezt I Angliában egycsapásra biztosítot­ták számunkra azok az érintkezé­sek, amelyek a legutóbbi révekben ismertté tették Angliában a ma­gyar nemzet karakterbeli és kultu­rális értékeit. Bethlen előtt már meghódítottuk az angol közvéle­ményt, reá az a nagy feladat vár, hogy meghódítsa az angol hiva­talos világot. lúnins 22-én ünnepit a nyíregyházi ág b. ev. egyházközség az Ágostai Hitvallás 400 éves jnbilenmát A világ 80 millió főre tehető ágostai hitvallású evangélikusai ez évben nagyszabású jubileumot készülnek ünnepelni. Ez évben, pontosan junius hó 25-én lesz 400 éve annak, hogy a lutheri refor­máció lelkes hívei, a német feje­delmek, birodalmi rendek, városok és theologusok V. Károly császár felhívására az Augsburg (Ágota) városában tartott birodalmi gyű­lés elé beterjesztették azt a hitval­lási iratot, amely az evangélikus egyháznak a Szentírásból, a Krisz­tus evangéliumából merített leg­főbb hitcikkeit tartalmazza. A hit­vallási irat az evangéliumi hitté­teleket tudományos theologiai meg állapításban, rövid, tömör, hatá­rozott és világos összefoglalásban tárja fel s minden mondatát, min­den megállapítását a Szentírás megfelelő idézetével, tehát meg­cáfolhatatlanul igazolja. Irenikus irányú, a vallási villongások elke­rülését szem előtt tartó mü, amely­nek a birodalmi gyűlés nyilvános­sága előtt történt felolvasása a gyűlés tagjaira kitűnő hatással volt. Maga Luther legnagyobb theologiai ellenfele, dr. Eck kije­lentette Vilmos bajor herceg előtt, hogy nem. vállalkoznék arra, hogy ezt a hitvallást a Szentírásból meg­cáfolja. A reformátiói törekvések nagy ellenfelei közül a salzburgi érsek, Henrik braunschweigi her­ceg, Hermann kölni érsek, válasz­tófejedelem, nagy el! meréssel nyi­latkoztak a felolvasott hitcikkek számos megállapítása felől, sőt ez utóbbi ezek alapján megkezdte egyházmegyéjében a reformációt. Ezen hitvallási könyvet fogadta el symbólikus (hitjelző) könyvéül a németországi, majd az onnan más országokba szerteszét ágazó reformáció s ennek az alapján vi­selik a luheri reformáció hivei az »ágosta: hitvallású evangélikus« el­nevezést. A magyarországi 16-ik századbeli hitvallások legnagyobb rész.e, az u. n. öt szabad királyi városi, a szepesi és a hét bánya­városi hitvallások ennek az ágostai hitvallásnak a imásai. A nagyjelentőségű mü keletke­zésének 400 éves évfordulóját vi­lágszerte hálás kegyelettel ünnep­lik meg az evangélikusok. Magában Ágostában, (a németországi Augs­burg városában) pedig a világ minden tájáról egybesereglő ve­zető egyházi férfiak jelenlétében junius hó 22-től szeptember hó 25-ig tartó sorozatos előadások­ban, ünnepi diszfelvonulásokban, a németországi evang. művészet leg­kiválóbb képviselőinek bevonásá­val tartandó egyházi ének- és ze­neművészeti sorozatos hangverse­nyekben, ipari- és mükiállitásók­ban, ünnepi történelmi játékokban, különböző egyházi világszerveze­tek, ifjúsági körök és egyesületek díszközgyűléseiben fog lefolyni a világraszóló nagy ünnepség, amely nek az előkészületeibe bevonták nemcsak Augsburg és Bajoror­szág, de az egész Németország hi­vatalos szervezeteit és jelesebb evang. tudósait, művészeit. A há­rom hónapos ünnepi turnéban ér­tesülésünk szerint hazánkból szá­mosan óhajtanak résztvenni; hiva­talosan képviselteti magát a ma­gyarhoni evang. egyetemes egy­ház, a püspöki kar, a lelkészegye­sület, a különböző egyházkerüle­tek, nagyobb egyházközségek, is­kolák. A miskolci jogakadémia há­rom tanára és 5 hallgatója már útnak is indult a juniusi ünnepe­ken való részvétel céljából. Az ün­nepélyt méltatva, számos id,egen nyelven jelent meg már eddig is sok irodalmi alkotás, — de ezek között bizonyára a legjelentéke­nyebbek egyike lesz a miskolci jog­akadémia tanári kara által az ün­nep alkalmából magyar és német nyelven kiadott, 624 oldalt tar­talmazó hatalmas emlékkönyv, a ímely a hitvallás történelmi és tar­talmi méltatásán kivül főkép a ma­gyarhoni evangélikus egyház egy­házpolitikát törekvéseire és hely­zetére reávilágitó nagyobbszabásu tudományos fejtegetéseket tartal­maz A nyiregyházi ág. h. ev. egyház­község képviselőtestülete a folyó hó 15-én tartott közgyűlésen ün­nepi lelkesedéssel határozta el, hogy a nagy évfordulót az egyház­egyetem rendelkezése folytán a f. hó 22-ére eső vasárnapon ünnep­li meg, amely alkalommal reggel 7 órakor a presbytérium és a kép­viselőtestület tagjai felveszik az Urvacsorát, majd, a tótnyelvü is­tentiszteleten D. Geduly Henrik püspök, a magyar nyelvii is­tentiszteleten Paulik János lelkész szónoklatával ünnepi istentisztele­tek lesznek, ezeket bezárja a déli 12 órakor tartandó ünnepi díszköz­gyűlés. A magyar nyelvű ünnepi sitentiszteletet megelőzőleg a pres­bytérium és képviselőtestület tag­1930. junius 21. 7 jai harangszó zúgása mellett ün­nepi menetben vonulnak a temp­lomba, — az istentiszteleti gyüle­kezet pedig offertóriummal áldoz a jubiláris alapnak. Ugy értesülünk, az augsburgi ünnepélyekre városunkból is töb­ben készülnek. — Penészmentes Pergament Pa­pír megvédi befőttjeit. Kapható az Ujságboltban. A Kc-lvinenm évzáró ünne­pélye Szép és lélekemelő ünnepség ke­retében zárta be a Kálvineum va­sárnap délután immár negyedik tanévét. Mindenki, aki ezen az ün­nepélyen jelen volt, örömmel álla­píthatta ímeg az igazgatók évi be­beszámolójából hogy az a súlyos, komoly keresztyén szellem, amely ez iskolát az indulás első lépésé­től fogva jellemezte, ébben az év­ben se lankadt, sőt növekedett in­tenzitásban. Az igazgatói beszámolók előtt gondosan összeállított programm volt, amelynek minden egyes szá­ma tanúbizonyság ugy a tanárok lelkiismeretes előkészítő munkájá­ról, mint a növendékek ügyessé­géről. Mindenekelőtt ki kell emel­ni a két ifjúsági énekkar szereplé­sét, amelynek mindenik száma pre­cíz műgonddal és olyan muzsikali­tással volt kidolgozva, ami minden dicséretet megérdemel. Ugyancsak jót mondhatunk a zongoraszá­imiokról is. Kárászi M., Komlóssy I. és Kása I. növendékek tanulási idejükhöz mérten, dicséretes kész­séggel játszották Erkel Hunyadijá­nak egy részletét; ugyanez mond ható Tóth S. és Varga V. tanulók­ról is, akik Brahms Magyar tán­cait adták elő. Elsősorban elis­merést érdemel Groszmann S. já­téka, aki Grieg: Hochzeitstag c. darabját szép, gondos kidolgozás­ban játszotta. A szavalatoknál sze­rettük volna, ha klasszikus, vagy legalább kellő sulyu darabok kerül­tek volna előadásra. A költemé­nyek előadása megkapó volt. La­ky Irén precíz betanulással és a gyermekszavaló üde közvetlensé­gével interpretálta Mécs László allegorizálását, a,mig Sajó S. mult századi retorizmusát Salz­imiann Ilona igyekezett lélekkel megtölteni —- ízléses és lendületes alőadása révén. Az évzáró súlypontja a két igaz­gatói beszámoló volt. Dobai Sán­domé igazgató beszámolója egy munkás és eredményes év képét vetiti a hallgatóság elé. Az im­már 200 növendéket számláló pol­gári iskola jelentősége teljes ará­nyokban bontakozik ki beszéde kapcsán, amelyből két dolgot ra­gadunk ki, mint amelyek minde­nek előtt a nyilvánosság számára valók. Egyik a növendékeknek az év kezdetén való orvosi vizsgálata. Az intézeti orvos kivétel nélkül min den növendéket szeptemberben or­vosi vizsgálatnak vetett alá s amennyiben szükségesnek lát­szott, a vizsgálat eredményéről ki­értesítette a szülőket. Hogy ez mennyire ideális, fontos és.dicsé­rendő intézkedés, annak jelentősé­gét szinte felesleges hangsúlyozni. És emiellett az intézetnek még kü­lön fogorvosa is volt, aki évi 5 pen­gő dijért látja el fontos tisztét. Örömmel állithatjuk oda .ezt az is­kolát követendő például, mint szin­te úttörőt ezen a nagyon fontos téren. Ugyancsak kiáltó példa az az a tiszteletreméltó tény, hogy a tanártestület minden tagja az egész éven át vezetett bibliakört, illető­leg vasárnapi iskolát. .Ugyancsak lélekemelő képet ad

Next

/
Thumbnails
Contents