Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-13 / 107. szám

jrtÍRYIDÉK. 1930. május 13. Amikor a politikus elveti a sulykot Most végre bekövetkezett az, amire a mai súlyos körülmények között valóban legnagyobb szüksé­günk van. Nem akarunk túlozni, de végre történt valami, ami egy csapásra kisegit bennünket a válság mocsárból és a veszedelmek vörös­tengerén keresztül száraz lábbal tesz le az igéret földjének tavaszi pompával viruló partjain. Mert miről is van szó ? Nem kevesebbről, mint arról, hogy a nem is annyira igazságügyminisz­terségéről, hanem gyakran igazság­talan kirohanásokba kiélt tempera­mentumáról hires Nagy Emil, aki különben dacos peturkodásával a magyar karakter egyik személyileg igen rokonszenves képviselője, a külügyi bizottság ülésén, ahogy kár öröm nevezi: heves összecsapásban mérte össze kardját a miniszterel­nökével. Az exminiszter idézte egy an­gol lapnak azt a jelentését, mely szerint Románia az optánsügy tör­léséért hajlandó lett volna minden egyéb kölcsönös elszámolás törlé­sére, és hozzátette azt, hogy amig ezt a kormány meg nem cáfolja, azt kell feltételeznie, hogy a 13.5 millió aranykoronát 1943 után jó­vátétel cimén csak azért kell fizet­ni, hogy az optánsok és más igény­lők kielégíthetők legyenek. A miniszterelnök megérte a ki­rohanásban azt is,, ami ki nem mondott gyanúsításnak csúszott a sorok közé, természetesen felindu­lástól remegő hangon tudott csak válaszolni és a iegerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy bárki két­ségbe vonja azt, amit ő mint mi­niszterelnök hivatalosan mondott. A továbbiakban még hozzátette jogos felindultságában Bethlen miniszter­elnök, hogy ha a felszólaló kiviszi ezt a kérdést az utcára, őt fogja törekvésével szemben találni... Akik terjesztik az összecsapás »szenzációs« részleteit, azok még azzal bővítik ki a politikai pár­baj históriáját, hogy Nagy Emil erre a figyelmeztetésre sem nyerte vissza nyugalmát, hanem hevesen vágta oda: nem félek a miniszter­elnök úrtól, sem pedig a csendőrei­től ! Hogy fél-e valóban, vagy nem fél, az egyáltalán nem fontos ne­künk s az ország egészen más problémákkal foglalkozó közvéle­ményének, mely inkább a:t veszt higgadtan tudomásul, hogy a mi­niszterelnök a számára bizonyára fájdalmas párbaj útin a leghatáro­zottabban megcáfolta a könnyelmű állításokat, melyeknek credc'c való­színűleg az angol lapjele tisen ke­resztül a kisántánt boszorkánykony­hájának küszöbén túlra követhető volna, ha érdemes lenne ilyen fe­lesleges nyomozásokkal a drága idet tölteni ... Elismerjük a volt igazságügymi­niszter teljes jóhiszeműségét, de csak magába kell szálnia és mind­járt rájön arra, hogy csak a fü­lelő harmadika! örvendeztette meg, amikor kipattantotta elkeseredése kovájáról azt a szikrát, mely meg­1 T1 (111 /, « .:: - - _ _ r . amiről a káröröm harsonásai most utólag is lankadatlanul fújják a harci riadót. Reméljük a párbaj a miniszterelnök kategórikus cá­folatával a parlamenti lovagias­ság szabályai szerint végetért s a képviselő ur nem ugrik újra bajví­vóként a veszedelmes porondra, csak azért, hogy az ugratók jósla­tának legyen igaza Annyi csapás viharzott és vi­harzik végig ezen a trianoni orszá­gon, hogy bátran kikérhetjük ma­gunknak az ilyen kicsinyes »nagy« összecsapásokat. Minden gazdasági baj oka: a Mielkrízxs Szombaton délután tartja előadását Éber ántal vezérigazgató a vármegyeháza dísztermében A gazdasági élet idegszálai a megpattanásig feszülnek. A pénz­telenség soha nem volt olyan ki­áltó, mint most. Mennyire igaza volt Széchenyi Istvánnak, amikor megírta Hitel c. könyvét, s meny­nyire igazak azok a közgazdasági elvek, amelyeket akkor alapelvek­ként lefektetett korszakot alkotó müvében! Ezeket a közgazdasági igazsá­gokat idézi föl százesztendős multjukból szombaton délután 6 órakor a vármegyeháza dísztermé­ben Éber Antal udvari tanácsos, a Magyar Olasz Bank budapesti vezérigazgatója, aki a Szabolcs­vármegyei Bessenyei Kör meghí­vására jön Nyíregyházára, hogy rávilágítson gazdasági tengődé­sünk főokára, a hitelkrizisre és elmondja véleményét a legégetőbb problémák megoldásának módo­zatairól. Az előadáson belépődijat nem kell fizetni, azon minden érdek­lődőt szívesen lát a kör elnöksége. NyíregyMzi Rácz Harci sikeres bemutatko­zása a debreceni Arany Bika éitermében sággal elhalmozta, amiből tel­jes biztonsággal következtetünk ar­ra, hogy Rácz Marci egycsapásra megnyerte a debreceni zenekedvelő közönség szeretetét. A »Debrecen« a következőkben emlékezik meg Rácz Marci bemu­tatkozásáról : — Nyíregyházi Rácz Marci és zenekarának bemutatkozása a 2 Arany Bikában. Csütörtök este mu­tatkozott be az Arany Bika étter­mének közönsége előtt Rácz Mar­ci, az országoshirü nyíregyházi ci­gányprímás és zenekara. A szabol­csi mulatságok kedvelt cigánya iga zo'ta hírnevét, gyönyörű műsora, amelyen klasszikusok, angolszá­mok és magyar nóták váltakoztak, sokszor késztette tapsra a megje­lent előkelő közönséget. Rácz Mar­ci zenekara kedvence lesz Debrecen uritársadalmának. A »Debreceni Független Ujság« a következőket irja: — Rácz Marci sikeres bemutat­kozása. Rácz Marci, a nyíregyházi »Korona« volt cigánya, aki Buda­pestre, a »Bodo« kávéházba távo­zott Kiss Béla helyett jött Deb­recenbe, az Arany Bikába, május hó elsején csütörtökön este mutat­kozott be a debreceni közönségnek Rácz Marci kiváló cigányprímás, bemutatkozása osztatlan sikert ara­tott s a közönség egyszerre meg­szerette. Művészi játékával tapsra ragadtatta a közönséget s fokoz­ta ezt szimpatikus megjelenésével. Szebbnél-szebb magyar nótákat játszott, sok szép, régi dalt, — ví­gat, szomorút s a modern táncze­neszámokban is otthon van. Ban­dája is iskolázott, fegyelmezett, együttes. A közönség igen szive­sabb feladatokat adó zenemüveket és egész este melegen ünnepelte. Május elsején mutatkozott be Debrecenben az Arany Bika éttér mében a nyíregyháziak volt ked­venc cigányprímása, Rácz Marci Egészen bizonyos volt, hogy ami lyen nagy szeretettel hallgattg nyíregyházi közönsége a Korona kávéház, vagy étterem helyiségei­ben Rácz Marci nótázását, épolyan nagy lesz a sikere Debrecenben is. S most, hogy a bemutatkozásá­ról szóló ujságközlemények előt­tünk feküsznek, bizonyos sajnálat­tal regisztráljuk távozását, de egy­ben örülünk is azon, hogy a debre­ceniek tetszését sikerült kivívnia s az első est sikere után egyre növe­kedni fog jó híre. A »Debreceni Ujság« az eltá­vozó prímásról emlékezik meg a bevezető sorokban, majd ezeket irja : Az Arany Bika-étterem tulajdo­nosa Rácz Marci országos nevű cigányprímást szerződtette le tel­jes .zenekarával. Rácz Marci éve­ken át játszóit Budapesten a Bo­dó-kávéházban, a Spolarits-vendég lőben és még néhány fényes fő­városi kávéházban s mindeénütt óriási sikereket aratott. Legutóbb mivel Nyíregyházára való, a nyír­egyházi hatalmas »Korona« étte­remben muzskált Rácz Marci teljes zenekarával csütörtökön mutatkozott be az Arany Bika étteremben a debreceni közönségnek a legfényesebb aus­piciumok között. Előkelő közönség jelenlétében ragyogtatta kivételes zenetudását. Rácz Marci első be­mutatkozása is elárulta, hogy nem­csak a könnyebb zenedarabokkal, tud sikert elérni hallgatósága előtt, hanem a legnehezebb és legsúlyo­sabb feladatokat adó zenemüvekt is bravúros művészettel játssza. A közönség melegen és szívesen fo­gadta s t etszésnyilvánitásaival való AP0LL0 Előadás : 5, 7 és 9 órakor Ma htfőn csak 1 napig! BÜM RABJKÍ kalandor történet 8 felvon isbrn Az orosz cár gyémántja PETROVICH SZVETISZLAV val Gazdaságok részére mindenféle nyomtatványt jutányos áron késsit a ' J Ó B A = nyomd a Nyíregyházán, Széchenvi út 9. Telefon 139. á szabolcsvármegyei tanító­egyesület választmányi ülése Vármegyénk tanítóságának kép­viselői május 6-án a oyiregyházi ref. népiskolában gyülekeztek össze, hogy a tanítóságot érdeklő ügyekről tanácskozzanak. Szabó Pál egyesületi elnök izzó hazasze­retettől sugallt beszédben buzdí­totta kartársait a magyar tanítóra váró kötelességek hü teljesítésére s a választmány ülését ama gondolatnak kifejezésével nyi­totta meg, hogy amidőn hivatá. sunk természeténél fogva a ta­nítás művészetének tökéletesíté­sén szorgalmasan fáradozunk, — azokkal a kérdésekkel is kell foglalkoznunk, amelyek a tanítóságot a társadalommal szo­rosabban összefűzik és szellemi, erkölcsi, anyagi előhaladásunkat is szolgálják. Szabolcs áldott földje kiapadha­tatlan a szellemi értékek termelé­sében is. A választmány ülésén erről szintén meggyő»ző»dést sze­rezhettünk, mert két feltaláló is ismertette a pedagógia szolgála­tába állitható egyszerű, de egy­szerűségében annál figyelemre­méltóbb találmányt.. Berényi Jenő, a helybeli polg. fiúiskola tanára a falitérképek gon. dozásáról értekezett s bemutatott egy szabályozható álltványt, — melyre a szemléltető képeket, tér­képeket igen alkalmas módon fel lehet függeszteni. Ez a készü­lék felhasználható husz egyén ru­hája részére fogasnak, a vetítő­vászon kifeszitésére, szőnyegporo­lásra stb.. összegöngyölve kicsi he­lyen elfér és könnyen szállítható. Szabó Lajos vencsellői tanitó B számolóeszközét mutatta be, — mely főleg a szorzótábla tanítá­sának megkönnyítését szolgálja. Előadóknak a választmány elis­merést szavazott. Az elnöki jelentés következett ezután. Elnök kegyeletes szavak­kal emlékezett meg Stoll Ernő egyházi és Vargha Sándor ujfe­hértói tanitó elhunytáról. A vá­lasztmánya a bejelentést fájdalmas részvétének kifejezésével tudomá­sul veszi és elrendelte az el­hunyt kartársak emlékének az ülés jegyzőkönyvében való megörökíté­sét. A bejelentés részletesen foglal­kozik a Budapesten tartott tanítói gyűlésekkel, valamint a jóléti in­tézmények ügyével. A borzalmas világháború sok értéket semmisí­tett meg, igy elértéktelenedtek az Eötvös-alapnak, a magyar tanító­ság legáldásosabb intézményé eV, a tagok filléreiből évii edeke.i át összegyűjtött alapítványi tőiéi is, vagy pedig hadikölcsökötvények­ben fekszenek. Kezdhetjük a tőke­gyűjtést ott, ahol lelkes elődeink kezdték; gondoskodnunk kell az Eötvös-alap részére éltető forrá­soktól, hogy továbbra is teljesít­hesse az ősök által megje'ölt hu­manisztikus feladatát. Az Eötvös-alap közgyűlése el­sősorban tagok gyűjtésével óhajtja a tőkegyűjtést megkezdeni, azért a régi minta szerint megalakítja a vármegyei tanítóegyesületek kebe­lében a gyüjtőbizottságokat. Vár­megyénk tanítóegyesülete járáskö. rönként egy-egy tagot delegál az Eötvös-alap gyüjtóbizottságába és pedig a nyíregyházi járáskörbe Tol nay Pál, a kisvárdaiba Németh Ber talan, a tiszalökibe Pethő János, a nyírbátoriba Papp Gedeon egye­sületi tagokat. A vármegyei gyüj­tőbizottság elnökévé Tolnay Pál nyíregyházi tanitó megválasztását javasolja az egyesület ,választmá­nya s egyben már most felkéri Szabolcs tanítóságát, hozzon meg legalább annyi áldozatot, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents