Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-31 / 122. szám

1930. május 27. RSffiBSfiia JNrtrfRYIDÉK. Rendkívül sikerrel zajlott le Kálmán Éva tánciskolájának vizsgája A Korona nagytermébe is beköl­tözött a virágos május költészete. Szerdán este Nyiregyháza gyer­mekvilága és ifjúsága sugározta az élet szines, virágos tavaszának el­bűvölő szépségét: Kálmán £va tánciskolája rendezte ezen az estén ezidei vizsgáját csaknem százfőnyi szereplővel, a szülők és érdeklődők elragadtatásának tomboló tapsai mellett. A mesék varázsló tündére jutott eszünkbe, amikor ott álltunk lenyűgözötten egy forró szivü, hi­vatását rajongó lelkesedéssel átélő táncpedagógus hihetetlen munka­bírásának, bámulatos szorgalmának és ügyszeretének, ragyogó talentu­mának remeke: Kálmán Éva nö­vendékeinek táncprodukciója előtt. Nem a mindennapi ember türel­me, szívóssága, agilitása kellett ide, hanem a lélek hatalmas szuggesz­tivitásának valóban varázslatos ere­je, amely az öklömnyi kis csöpp­ségek mozdulatain úrrá teszi a rit­mus művészi hatalmát és a na­gyobbakat a szokásos táncok pre­cíz betanításán tui koreográfiai re­meklésekre képesiti. Túlzás nélkül mondhatjuk: ilyen tánc-pedagógiai siker emlékezetünk óta nem volt Nyíregyházán. A brilliánsul tánco­ló növendékeket méltán megillette a sok-sok virág és az az ezüsttalpu, metszett, kék kristálykehely, ame­lyet a hálás tanítványok mesterük­nek felajánlottak, finom vonalainak nyelvén hirdette a szivek megható­dottságát, az elismerés mély őszin­teségét. A táncvizsga, melyen meg­jelent Miss Nyiregyháza: Jánossy Maci is, öt részből állt. Tarka ka­leidoszkopszerüen váltakoznak előt­tünk a táncos csoportok és párok, amint a függöny szétnyílik és meg­kezdődik a táncvizsga. A kis Jakó Babi és Zoltán T ami angol, Föl­des Vera, Valent Valika, Oberlan­der Jancsi, Silberstein Gyuri hol­landi táncot, Simkovics Lilike, és Gonda Pista magyar kettőst, Má­tis Olga, Gajdos Ilonka, Biró Er­zsike, Lefkovics Ilonka, Valent Irénke lándlert, Fábry Csöppi és Csűrös Tamás gavott-polkát lejtet­tek ízléses, stílusos kosztümben, el­ragadó bájjal, tiszta ritmussal. A mozdulat-költészet remeke volt »A tavasz ébredése« cimü másod: 1­rész. Friedmann Edit a 'Nap, Stark Lili a Szellő, Vajda Agi, Grünhut Erzsike, Reich Ella a Füvecskék, Csűrös Edit, Weisz Márta a Har­matcseppek, Vajda Lili, Antal Zsu­zsi, Domány Ági, Kiss Vera, Biró Icu, Gajdos £vi, Kondrács Irénke, Tatay Piri az Ibolyák, Zoltán Ani­kó, Frietí Márta, Strausz Évi, és Kondrács Ági a Katicabogárkák, a rendkivül ügyes Ballay Anikó a ' Szöcske, Fried Ágnes, Komáromy Kató a Százszorszépek szerepében arattak jelenetenkint óriási sikert mozdulatuk, táncjátékuk muzsikali­tásával. A gyönyörű tündéri já­tékra felébredt a májusi rét virá­gaiba öltözött Tavasz: Téger Kató, aki megkapó graciozitással, a rit­musosan lengő kalász hullámának könnyedségével táncolta el a győ­zelmes, üde ifjúság, a Tavasz tán­cát, nagy sikert aratva. A harmadik rész fokozódó érté­keket nyújtott. Walter Ibiké és Mi­hovics Rózsi a friss ritmusérzék üditő megnyilatkozásaként mutat­ták be a Honvédbanda c. táncot. Jakó Babi Chopin Valse-ja a vi­rágbaszökkent májusfa lengésének szépségével hatott. Döme Klári és Szilárd Ági groteszk tánca telitett volt friss és üditő játékossággal, Fábry Pöttyi suhanó szellő köny­nyedségével, a vizsgán magasan kiemelkedő táncmüvészettel járta el lenyűgözően szép Galopp-ját, Zöld­helyi Maci és Reich Vera lelkisé­get sugárzó táncjátékukkal, fino­mult Ízléssel mutatták be a »Rózsa, lepke, forgószék c. táncszámot. A nagy tetszéssel fogadott sorozatot a friss temperamentummal, a gyer­meki sziv túláradó életkedvével elő­adott Duett-ben fejezték be Dem­jén Magda és Oberlander Gyön­gyi. Most a függöny előtt a bider meier kor levendulás emlékeit idé­ző finom tónusu leányportré je­lent meg: Fráter Viola, aki Elss­ler Fanny tüneményes életének idé zője volt választékos, meleg muzsi káju prológmondásával, amelynek rigmusaira felidéződött a költői szépségekben gazdag kor. Felhang­zott a mazurka, amelyre Csipkés Klári és Gergely Sárika bájoló kedvességgel érzékitettek meg. — Aztán a menüett kecses mozdulatu tánca varázslódott elénk Elekes Lili és Horthy Rózsa nemes moz dulatu, hangulatos előadásában. A gavotte hárfás muzsikája zendült meg Miller Miri, Simák Magda finomult ízléssel kidolgozott táncá­ban. Azután a tüzes Sziciliánára lobbant a friss táncütem Gdovin Jancsi, Klein Magda, Reich Mag­da, Szabó Sárika, Tatay Laci, Lef­kovics Ilonka, Auspitz Evi, Strausz Ottó szines, forrón lüktető tánc­együttesében. »A tolakodó légy« c. tánc frappáns hatását Schvetz Jut­ka ügyessége, eleven ritmusérzéke biztosította. A befejező, ötödik részben a pro­dukciók a táncművészet, a koreo­gráfiai invenció mélységéből lük­tettek elő. Luka Gizi és Rajky Már­ta a »Bál előtt« c. jelenetben tet­tek tanúságot arról, hogy ezen a fokon a táncmozdulatok és figu­rák lelkileg átélt kifejezések. Ezt állapíthattuk meg Borbély Sárika, Mihovits Olga, Stima Márta gö­rög szobrokat jelképező táncairól, Lichtenberg Márta angol mozdulat interpretációjából, Berend Ágnes, Galli Évi, Luka Gizi zenei finom­ságú táncaiból, amelyben Rubin­stein Valse-ját alakították és az a kulturáltság nyilvánult meg Weber »Aufforderung ram Tanz« c. da­rabjának nagyszerű páros táncából, amelyben Fábry Pöttyi és Horthy Rózsa remekeltek. A szépségekben dus táncos mű­sort, amely tul a táncvizsga meg­szokott határain egy-egy program­szerű táncos est művészi élményét nyújtotta, pompás magyar palotás fejezte be, amelyet magyaros tűz­zel és bájjal Gergely Sáfrika, Braun Böske, Gotteszmann Ilonka, Bur­ger Irén, Mihalovszky Ilona, Szi­kora Gizi, Károlyi Manci, Stima Márta, Mátis Erzsike, Veress Lu­lu, Rácz Ilonka játszottak. A ragyo­gó számok sorozata után a közön­ség melegen ünnepelte Kálmán Évát, akinek kis táncosai virággal is kedveskedtek, majd felhangzott áz első szép emiéleket ajándékozó próbabál hajnalba merengő muzsi­kája. — Hirdetés és nyomtatványren­delés ügyben a Jóba-nyomda 139. telefonszáma hívandó. Szinház Zsníolt ház ünnepelte ajnbiláns Nagy Sándor színművészt Szerdán Este a Várost Színház­ban Nyiregyháza kulturközönsége Nagy Sándor színművésznek sike­rekben gazdag 30 éves pályafutá­sát ünnepelte egy régi, finom hu­moru vígjáték, »Az Aranykakas® előadásának keretében. A szin­ház nézőterét és páholyait zsúfolá­sig megtöltő közönség sorai között ott láttuk Énekes János pápai pre­látust, Szohor Pál főjegyzőt fe­leségével, Nagy Elek műszaki ta­nácsost családjával, Plank Gyula dr. II. aljegyzőt, Liptay Jenő m. kir. gazdasági főtanácsost, Krómy Károly dr., Garay Gyula dr. ügy védeket, a középosztály és iparos­társadalom régi, színházlátogató reprezentánsait, akik áldozatos sziv vei jöttek el, hogy Nagy Sándor művészetében ismét gyönyörköd­hessenek. Az előadás előtt Marossy Géza a színészgárda élén koszorút és vi­rágcsokrot nyújtott át az ünnepelt­nek, meleg, érzésteljes szavakka emlékezve meg a művésznek a szí­nészet rögös utján megtett érté­kes pályafutásáról; mindazokról a ragyogó sikerekről, amelyek Nagy Sándor művészi múltját mintegy a dicsőség glóriájával ékesítik. Nagy Sándor a bensőséges meg­hitt szavakat, a kollegák megha­tó és figyelmes köszöntőjét, mé­lyen megilletődve, néhány szívből jövő, őszinte * szóval viszonozta, majd megkezdődött a pompás víg­játék fordulatos cselekménye. Az üde, ragyogó derűt, tiszta ke­kedélyt sugárzó vígjáték és annak kitűnő szereplői már az első felvo­nás közepén magával sodorták a közönség hangulatát. Nagy Sán­dor felülmulta önmagát. Dachsel­mayert mindvégig életteljes elgon­dolással hozta színre. Arcmimikája, gesztusai egy nagy művész hitető erejévei hatottak. Az iró elkép­zelését túlszárnyalva realizálta sze­repét a komikus hatások teljes ki­domboritása mellett. A közönség ugy a frappáns jelenetei, mint a szünetek alatt lelkesen ünnepelte, de különösen a harmadik felvo­nás végén tombolt a lelkesedés, amikor Daniss Győző rögtönzött mondattal Nagy Sándort igy Aposztrofálta: Csak igy tovább Sándor bátya! Az előadás végén — ami Nyír­egyházán ritkán fordul elő — a közönség nem rohant a kijáratok felé, hanem tapsorkánnal kénysze­ritette a dobogó elé az illusztris ünnepeltet, hogy utolsó harsány éljennel köszönjék meg azt a mű­vészi élvezetet, amelyet játékával nyújtott. A többi szereplők is Nagy Sán­dor szuggesztiv játékának varázsa alatt felejthetetlen alakítást nyúj­tottak. Turcsy Jolán, mint az »Aranykakas« fogadósnője, Irsay Nóra Erzsi kedves szerepében bril­lírozott. Játékukat a finom humor, a báj és kedvesség szőtte át. — Fürge Tónit a népszerű Daniss Győző alakította a tőle megszokott markáns művészettel. Horváth Ge­deon tudóst Polgár Gyula, Lizát, Dachselmayer húgát L. Dóczy Em­ma, Horváth Gedeon leányát Hor­váth Nusi, dr. Gyárfás Béla ügy­védet Nóvák István, Miller Ottót Berend István, Floris koldust Kovács Lajos, Treszka unokahu­gát Horváth Ica, Feri pincért Fa­ludy Béla, a pikkolót Turcsy Jo­lika, Katót Kovách Teri alakította kiválóan . Dankó Pista nótafája Ki ne ismerné Dankó Pistát ? Az ő bűvös dallamu szívhez szóló gyönyörű magyar nótáiból állítot­ta össze Arányi Kornél a tegnap este bemutatott fordulatos szövegű, a megszokott sablontól eltérő ope­rétt zenéjét. A magyar puszta vég­telen melankóliája csendült fel a [húrokon s a szomorú nótákban ott sírt a nótakirály: Dankó Pista fá­jó magyar szive. A cigánykirály élete elevenedett meg előttünk, akit elvakit ugyan a nagyhercegnő szerelme, de a ha­zai földből sarjadt rózsa és a Tisza vize visszavisz a messzi Moszkvá­ból »Szögedébe«, mert mint a he­gedű sírja: »Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive vissza.« Az előadásról csak a legtelje­sebb elismerés hangján írhatunk. D. Turcsy Jolán meleg, lirai ben­sőséggel játszott. Egy evangéliu­mi tisztaságú asszonyiélek lehelet­szerűen finom alakját hivta élet­!re; tul a hamvas naivitáson^ a szen­timentális ellágyulásokon, uj szint és őseredeti meglátást vitt bele eb­• 31 a. I Május 30-31 pénteken, szombaton, Junius 1-2 vasárnap és hstfőn VERDUN 0STR0WA Ezt a háborús filmcsodát minden hadviselt és azok hoizátartozt inak látnia kell. Az összes előadásokat a 12. h. gt.-e zenekara kiséri be az alakításába. Bájos közvetlen­sége, ragyogó szépsége elsőrangúan érvényesült ebben a szerepben is. Bársonyos puhasággal szárnyaló hangja árnyalatokban gazdag és mindig szívhez szóló volt. Daniss Győző drámai magasla­tokba ivelő játéka a mindig friss, szines fantáziájú, korlátlan fejlődő­képességről tanúskodó tehetség — megnyilatkozása volt, most is minr mindig. Minden szerepében ujmeg lepetéssel szolgál és bár az az ér­zésünk, hogy mint prózai színész fog nagy karriert csinálni, mégis mint operettbonviván is kitűnő. — Két 'szép Dankó nótát olyan tö' kéletesen énekelt el, hogy nagy énekes színészeknek is becsületére vált volna. Diczó Margit nagyvilági fölénye, csillogó orgánuma, pompás alak­'ja jól érvényesült Zina nagyher­cegnő alakjában. G- Székely Re­née nagy érzéssel énekelt és nagy­szerűen játszott. Takáis Rózsi á tűz­ről pattant szolgáló szerepében túl­áradó temperamentummal játszott. Pattantyús boszorkányos táncaival ragadta el a nézőt és Polgárral e­gyütt sok derűs pillanatot szerzett, de komoly énekszámával is nagy sikert aratott. Marossy Géza, Nó­vák István és a prológot előadó Berend István, valamint a Horváth nővérek kis szerepeikben is tehetsé­gük legjavát adták. Egyébként a darab minden szereplője jól meg­állotta a helyét. Ki kell még emelnünk Turcsy Jolikát, aki szépen énekelt és meg­lepő színészi készséggel játszott.

Next

/
Thumbnails
Contents