Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-29 / 121. szám

1930. május 29. tm j^mwési. A kultuszminisztérium érdeklődése a szabolcsi pedagógiai szemináriumok iránt Takách Béla min. tanácsos, a kultuszminisztérium; tanfelügyeleti ügyosztályának főnöke, junius 7-én Nyíregyházára érkezik a szabolcsi pedagógiai szemináriumok működésének tanulmányozására, — A kultuszminisztérium kiküldöttjének megjelenése nagy kitüntetés a szabolcsi tanfelügyelet által irányított messze földön elismeréssel méltatott pédagógiumi szemináriumi munkássággal szemben. A kultuszminisztériumban nagy elismeréssel látták, hogy országos viszonylatban Szabolcsban fejlődött az új tantervet feldolgozó szemináriumi élet olyan intenzívvé, amilyenhez hasonló az ország egyik vármegyéjében sem emelkedett a pedagógiai szemináriumok tevékenysége. A szabolcsi tanítóság legjobbjai hatalmas kötetben foglalták öszsze az uj tanterv szellemét tükröző szemináriumi tanításokat és a Szabolcsi Tanitó számaiból is állandóan arról győződnek meg a felsőbb körök, hogy itt szakavatott irányítással haladó, nagy gyakorlati eredményeket, az uj tanterv realizálását biztosító munka folyik, a melynek szervezete országos viszonylatban is tanulságul szolgálhat. A kultuszminisztérium kiküldötte előtt Benkő András és dr Tesléry Ká roly kir. tanfelügyelők tervezése szerint itt, bent a városban egy érzelmi, erkölcsi ráhatást mutató tanítást, az egyik faluban fizika és vegytani, az egyik tanyán pedig az okszerű gazdálkodásra nevelő és oktató tanítást fognak bemutatni. A legkisebb smunkabér Irta: Görgey István dr. országgyűlési képviselő — Courths-Mahler regényeinek olcsó, 60 filléres kiadása újból kapható az Ujságboltban. Régóta vitatott kérdés, vájjon a munkaadók és a munkavállalók között felmerült vitás kérdések szabályozására van-e joga az államhatalomnak irányitólag befolyást gyakorolni, vagy pedig (ezeket a vitás kérdéseket a munkaés munkavállalók szervezetei hivatottak szabályozni. A tapasztalatok azt mutatják, — (hogy a gyengébbeket, a munkavállalókat az erősebb munkaadóval szemben sok esetben tényleg meg kell védeni. De még azoknál is, akik az államhatalom beavatkozási jogát elismerik, igen eltérő a felfogás abban, hogy ez a beavatkozás csak szükség esetén történhetik—e, vagy pedig, az államhatalom jogában van állandóan szabályozólag és irányitólag intézkedni ezekben a kérdésekben. Abban az irányban sincsenek egy véleményen hogy szükséges-e az államhatalom beavatkozási jogát biztosítani, — vagy pedig csak olyan foglalkozási ágaknál, amelyeknél ezeknek természeténél fogvá, a munkavállalók nem képesek maguk olyképpen szervezkedni, hogy az erősebb és szervezett munkaadókkal szemben hasonló szervezetet állítsanak. Az 1928 évben Genfben angol kezdeményezésre összehívott munkaügyi szervezet, hosszú ideig vitatkozott ezek felett az elvi kérdések felett és a résztvevő 98 állam képviselőinek felfogása is igen eltérő volt, A terjedelmes vita után aláirt egyezménytervezet, elismeri az államnak azt a jogát, hogy szükség esetén a munkaadók és munkavállalók között felmerülő munkabérkérdésekben beavatkozhassék; — hogy azonban ez a beavatkozás milyen mérvű legyen és milyen iparokra terjesztessék ki, arra vonatkozólag az egyezmény-tervezet az egyes államoknak szabadkezet nyújt. Csupán annyit jegyez meg, hogy olyan iparoknál kell az államnak irányitólag beavatkozni és megfejelő eljárásokkal szabályozni a minimális munkabéreket, amelyekben nincsenek kollektív szerződések, vagy ha vannak is, ezek nem eléggé hatékonyak, vagy, pedig, ahol beigazoltan, köztudomásúlag a bérek tényleg túlságosan alacsonyak. Hogy mely iparokra értelmezik ezt az egyes államok, azt az egyezmény-tervezet a résztvevő államok szabad belátására bizza. Az egyes államok elbírálására bizza azt is, hogy milyen rendszabályok léptessenek életbe, de kimondja, hogy minden ilyen intézkedés előtt, teljesen paritásos alapon meghallgatandók ugy a munkaadók, mint a munkavállalók szervezetei s ezeknek óhajai lehetőleg a legméltányosabban figyelembe veendők. Amennyiben a tényleg kifizetett munkabérek alacsonyabbak lennének annál, amitarra az iparágra és arra a munkára nézve megállapítottak, a munkavállalóknak mód biztosíttatik, hogy birói, vagy, más törvényes uton a nekik járó munkabért záros határidőn belül meg is kaphassák. Az igy megállapított minimális munkabéreket leszállítani nem lehet, és kollektív szerzA dések esetében is, ha utólag, ettől eltérő kollektív szerződés köttetnék, e kollektív szerződés esek jóváhagyás esetén léphet életbe. Azok az államok, amelyek ezt életbe léptették, kötelesek évenként a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak jelentést tenni az általuk életbeléptetett eljárások eredményeiről. Az egyezmény 10 esztendőre szól Halgassa meg az orvost! „Gyermekek és aggok számára a Hag kávé pótolhatatlan ital és különösen a kávéhoz szokott szívbajos betegeknél mint egyetlen szer jöhet tekintetbe. A Hag kávé nemcsak hirdetései révén érvényesült, hanem ast a köaönség már magától is pártolja." (13282) Dr. H. T. K. A közönséges kávé koffeinje nap-nap után való élvezete mellett sok embernek megárthat, ha nem ma, talán holnap. A Hag kávé elsőrendű minőségű valódi babkávé, amellett koffeinmentes és mindenkire nézve ártalmatlan. Kísérőije meg az egészségesebb, koffeinmentes életmódot, nagyon meg lesz elégedve. és 10 év lejárta után fel lehet mondani; amennyiben felmondás valamely szerződő állam részéről be nem érkezik, az egyezmény további 5 évre hatályban' marad. Az egyezmény—tervezet becikkelyezéséről szóló törvénycikk most kerül a magyar törvénytárba és az uj törvénycikk alapján már most a magyar kormány köteles megfelelő törvényjavaslatot készíteni és a törvényhozás elé terjeszteni a legkisebb munkabér kérdésének részletes szabályozása iránt. Poloskát, svábot, molyf kiirtani házilag csakis a Löcherer Cimexinnel lehet, mert nemcsak az élő rovarokat, de azok petéit is nyomban elpusztítja. Gyógyszertárakban és drogériákban kapható. kezében. Reggeli után a kertet nézték meg, mely a májusi virágzás ezer lángjával lobogott a ház körül, tarka tulipánágyaival és virágos bokraival. 1 — Mind a magam telepítése — dicsekedett a házigazda és büszkén mutatott a kert végén álló fiatal gesztenyefára, mely már a tavasz gyertyáit gyújtogatta kerek zöld koronáján. — Azt a fát tessék nézni — és a pipaszárral mutatott feléje — az nem több tiz esztendősnél. A kisebbik lányom ültette el egyszer játék közben és megfogant. Nem bántottam, hogy a gyerek örömét lelje benne, most meg már sajnálom, pedig pár év múlva elárnyékolja a kertem legszebb részét. Barnabásnak nyelvén volt a szó, hogy megkérdezze, hol is van már a »kisebbik lány«, de a biróné gyöngén megérintette az ura karját. — Öregem, talán mennénk is, mindjárt tiz óra. A kongresszus hosszú és fárasztó volt. Az ünnepélyesség lassan eltűnt az arcokról és egyik másikon nyíltan látszott a rosszkedvű tűnődés: ezért kellett nekem tiz órát utazni? Régi barátok összehajoltak és közös emlékeket újítottak fel suttogva. De voltak jóindulatú figyelők, az örök eminensek, akiknek tekintete lelkesen tapadt a szónokra, mintegy hipnotizálva azt, hogy még nagyobb buzgalommal merüljön bele a tárgyba. Barnabás a szelíden merengők fajtájához tartozott. A szavak nem értek el öntudatáig, amely telítve volt a kiváncsi várakozás izgatott hangulatával, ö lelkével most ott sétált a virágzó kertben és halkan évődött valakivel, aki csak egy arc még, tétova hangulata egy megérkezésnek, egy vidéki vizitszobának, egy rövid bűvös hajnali álomnak. Házigazdája jó ideig vitézül tar' totta magát, de a meleg és a hoszszu szónoklatok hatása alatt lassan engedte fejét egyre lejjebb, egy bizonyos mély pontig, honnan aztán ijedten kapta fel és lapos szemmel kezdett figyelni újra. A kongresszus után bankett következett, cigányzenével és meghatott toasztokkal. Itt már elemében volt az öreg í»áblabiró

l ki ugylátszik, nem vetette meg a terített asztal és a jó italok iukulluszi gyönyörűségeit . Vidáman koccintgatott jobbra-balra és jóízű anekdotákat mondott el »az egyszeri asszonyról és az egyszeri delikvensről.« Ebéd végeztével Barnabás nem ment vissza a tanácskozó terembe. A Piac-téren észrevétlenül elmaradt a többitől és gyorsan befordult a saroknál »hazafelé«. Már nyári álmosság terjengett a néptelen utcán a lehúzott zsalus házak között. Mély barna árnyék vetődött át egészen a szemközti házsorig. A levegőben az egyhangúság szivbénitó szomorú hangjai úszkáltak, messzi vonatfüttyök és kakaskukorékolások és valahonnan, talán a harmadik utcából egy kovácsműhely szakadatlan vékony kalapácscsengése. De Barnabás, akinek minden újság volt a főváros lármája után, ugy vélte, hogy nincs idillikusabb, nyugalmat árasztóbb zene ennél, itt, a mélykék égboltozat alatt, a kerítéseken átbólogató orgonák között. A biróné az üveggangon ült, nyitott ajtó mellett újsággal a kezében. Mikor meglátta Barnabást, csodálkozva nézett rá. — Már ilyen hamar vége ? — kérdezte — hát az én öregem hol maradt ? Barnabás levette a kalapját és leült a másik székre az asszony mellé. — ö, nincs még vége — mondta zavartan, — de nekem már megfájult a fejem. — Nem is csoda ebben a hőségben. Csak szegény öregemnek ne legyen semmi baja. Ugy féltem. Olyan, mint a gyerek, akire mindig vigyázni kell. Tavaly egy ilyen bankett után olyan nagy beteg leít a hideg italtól, hogy azt hitlük, nem lábol ki belőle többet. — Nagyságos asszonyomék magukban vannak ? — kérdezte most Barnabás és a hangja egyszerre re. kedt lett. — Hogy érti ezt ? — kérdezte az asszony. ^ Hát ott... bent a szobában, ahol aludtam, fényképeket láttam, két gyönyörű leány fényképét, azok ról azt gondoltam... hogy a nagyságos asszony leányai. — Igen, jól gondolta — mosolygott az asszony. — A nagyobbik férjhez ment. — ó, két éve elmúlt már. Egy doktor vette el, áldott jó ember. Van egy szép kis fiacskájuk is, mindjárt hozom a képét, bent van a mi szobánkban az ágyam felett. ' Félmeztelen, kacagó, kövér gyermek volt. Az asszony kedves kérkedéssel tartotta Barnabás elé. Látja, milyen nagy unokám van nekem. Már beszélni is kezd. Húsvétkor, hogy itthon voltak, mindenkinek megmondotta a nevét. Majd megettük, amikor nagynehezen kiküszködte, hogy »nammamma<t Pedig egy ^esztendős mindössze. — Szép kisgyermek — mondta "Barnabás elismerőn — hasonlít az édesanyjához. — Ugye ? Mindenki azt mondja. És most történetek végnélküli 6ora következett a kis fiúról. Hogyan kezdett csúszkálni, mikor jött az első foga, mit mondott ki legelőször és hogy acsarkodott a »Panni Iányomra«, mikor az ollót eltette a keze ügyéből. — Panni a kisebbik ? — kérdezte most hősi elhatározással Barnabás. — Igen, ő. — És... és... nincs talán itthon? Az asszony csodálkozó szemmel nézett rá. — Panni? Hát hogy lenne? Elutazott még kora reggel az urával. — Hogyan ? Hát ő is férjhez ment ? — Férjhez bizony — mosolygott az asszony boldogan. Két hónappal ezelőtt volt az esküvője. Most jött haza először, mint asszony, erre a lakodalomra. Bizony, a kis Panni — és mélázón bólogatott — még most sem hiszem el sokszor, hogy már ő sincs itthon. Hisz még mintha tegnap lett volna, hogy a karomon vittem, hogy járni tanítottam és már asszony, már elhagyott, már külön él ő is tőlünk. És boldog ? — kérdezte Barnabás összeszoruló torokkal. — Nagyon. Hála Istennek kedves, jő ura van, aki a csillagokat