Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-29 / 121. szám

JhílffÖÖTOBK. 1930. május 29. GYÓGYFÜRDŐ B

ARTFA Orvoskapacitások által ajánlod klimatikus gyógyhely, vérszegényig, női ... 1. idegkimerültség, sgeaésuinél. bajok, légzőszervek, gyomor és bél megbetegei Inhalatorlum pneumatikus gépekkel. Fenyves erdaktői övezett strandfürdő, modern szállókkal, pensiókkal. Vasúti kedvezmény. Kérjen prospektust a Fflrdőigazgatőságtól, Bardiovské (Kupele Slovensko.) 2328-25 Nagysikerűnek Ígérkezik a vasárnapi diákdalosünnep A szabolcsi diákok nagy izgatottsággal várják junius elsejét, a negyedik szabolcsi diákdalosünnep napját, amikor a magyar dal kultuszában összeforrva eggyé lesz szivük s a dallamok szárnyán magasba szárnyal a lelkük. A Szabolcsi Tanári Kör tagjai is mindent elkövetnek, hogy az ifjúság szereplését miná. sikeresebbé tegyék s hogy érezze az ifjúság az iránta megnyilvánuló érdeklődés kisugárzását s lássa, hogy a közönség méltányolja törekvéseiket. A nyíregyházi középiskolai tanárok tegnap értekezletet tartottak s az elhangzott jelentések eredményé ból azt az örvendetes megállapítást lehet leszűrni, hogy a dalosünnepélynek nagy közönségsikere lesz, ami pedig az ünnep erkölcsi sikerét illeti, azt a diákdalosok fogják biztosítani. Ott voltunk dalosainkkal Kisvárdán és Nagykállóban is s az ott tapasztalt siker is csak arra bátorít fel, hogy bízzunk fiaink nagyszerű szereplésében. A dalosünnep igen változatos, éppen ezért élvezetes is lesz. Leány, énekkarok, vegyes és férfikarok váltogatják egymást s a különböző énekkari számokat bizonyára nagy tetszéssel fogja végighallgatni a közönség. Jegyek még kaphatók az iskolák tanári szobájábajn s az énekkarvezetőknél 2 és i pengős árban. Diákok részére a belépődíj 30 fillér. Májusi szimfónia m*

A Csodálatos melegenergiák áradnak most és — Istenem — a fák, sosem tudtam, hogy így szeretnek élni! £n hallottam a fákat énekeim : a kertben éjjel énekelt a fa ... Ö, erre minden óra új csoda ! A lonc itt ma még kétszeresre nő. Honnan árad most ennyi vad erő ? Holnap talán a jázmin is kifeslik, a labdarózsa bizonyos, hogy estig háromszor annyi, mint hajnalban volt, az orgona óriás lila folt, az akác még az éjjel fürtbe bomlik, s ha felmegyek a sárga homokdombig, a zöld vetésből olyan illat árad, hogy szeretném ledobni gondruhámat, minden keserűt, kétkedőt, mi ember — és mámorosan megtágult szememmel az áradó aranyfolyamból inni. És hinni, — Istenem — és hinni primitív gyermekésszel, mint a fák, s körűi az egész megzendült világ, áldott, gyermeki hittel bízva-bízva, hogy fönn, a kékség mögött, tárva-nyitva egy arany ajtó, s úgy ömlik a fény és nincs itt nyomorult és nincs szegény, mert tékozlók, adakozók a földek, szétáradnak, minden sejtet betöltnek ezek a nagy aranyfolyók, s az égi magvak fában, fűben, emberben felfakadnak. Szeretném ma ledobni gondruhámat, ellopni hitét ég felé nyúlt fának, a földi gyomnak, loncnak, rózsatőnek, füveknek, mik a lábunk alatt nőnek, s eldobni szívem messze barázdába, hogy az sem fájna, egyszer az sem fájna és szerte zengne bennem is a fény! — Nem tehetem : ember vagyok szegény, mea culpa, csak ember vagyok én. M. Juhász Margft. Jüoderii I€ö!&sön8KÖnyvtás* a

z Ujságboltban. az egykori Barnabás, most tágra nyitotta szemeit az idegen lakásban. «*• Sárgaszőnyeges vizitszoba volf, halványszövetü garnitúrával, melynek támlányai puhán párnázottak és hátrafelé hajolnak, kényelmes jó ülésre csábitón. Középen állott egy kicsiny négyszögletű asztal, faragott lábu, az alsó lapja teleszórva fényképekkel, melyeknek tetején két plüss arcképes album hevert. Az asztalon szintén diszkötésü könyvek, hamutálcák, bugócsigák és kagylók, és középen egy porcellánváza az ódonság pókhálós repedéseivel. Barnabás most a fényképeket nézte meg a falon. Két gyönyörű lány nevetett és mélázott ezeken a képeken. Báli ruhában, vagy csak fátyollal a válluk körül, simára fésült fejjel és bűvös homlokbahulló fürtökkel, szemlesütve, vagy meszszire elrévedő tekintettel ragyogva és fiatalon. r A másik falon egy fiókos szekrényke fölött az egyik már menyasszonyi ruhában állott vőlegénye karján. Az idősebb volt, nagyszemü, kerekarcu, magyar szépség. De a kisebbik, a kedvesebb még mindenütt magában, a leányság várakozó igézetével arcán, bájos és vidám, mint a napfény, mely hirtelen beleszaladt Barnabás életének sötét kamrájába. / — Ez a lány az én számomra termett — gondolta édes hevülettel és közelebb hajolt a fényképhez. Nézte egy darabig és becéző neveket aggatott rá,' itt-ott hallott kedves női neveket. Próbálgatta, hogy melyik ülik hozzá, melyik telik meg lénye meleg vidámságával. — Panni — fedezte fel később az egyik amatőrképen. A szive mélyet dobbant, mintha a lányt karjában érezte volna. — Panni, Pannikám, — mondta és mosolygott, keze pedig reszketve turkált a képeslapok és elfakult kirándulási felvételek között. Mikor már feküdni akart, az ablak melletti széken egy fehér női blúzt vett észre. Látszott, hogy valaki hirtelen vetkőzés közben dobta oda, azután megfeledkezett róla. Barnabás odament és félve nyúlt utána. De közben az óra ütni kezdett a másik szobában. Erre a hangra összerezzent, mint a tetten ért tolvaj. Homlokán végigsimított és felegyenesedett. A fegyelmezett, kissé szigorú arcú bíró lett újra, meggondolt és önmagát korholó. — Mit gondolsz? — kérdezte magától, míg a lefekvéshez készülődött — az a leány legfeljebb tizennyolcesztendős. Te pedig már elmúltái negyven. Kinevetne, ha tudná, miket forgatsz az eszedben. Jó lesz kijózanodni pajtás ebből a bolond májusi álomból, mielőtt komoly baj lenne belőle. De hajnalban, ahogy felébredt, lusta zavaros gondolatai ott folytatódtak, ahol az este erőszakosan abbahagyta őket. A lány volt előtte a szemközti falon és egy beszivárgó hajnali sugár megvilágította arcát é9 csodálatos diadalmas nevetését, mely mintha betöltötte volna az egész szobát. — ö lesz az én feleségem —• áradt el újra Barnabásban a tervezgetés soha nem érzett kéje. És látta magát ebben a lakásban, mint vőlegényt, ki otthonosan jár szo bárói-szobára, látta az esküvői pompát, ahol minden arc rájuk ragyog. Kertes budai házbán laknak majd és ünnepekre hazajárnak, ide, az öregekhez. Ó, milyen nap iesz az, mikor az első unokát hozzák el. Mama — és erre a névre egy szép, nyugodt, fehérhajú aszszonyt látott, ki az ő rég meghalt anyjára hasonlít. MUyen jól esik újra kimondani ezt a szót. Itt megtalálja és nem lesz árva többet, nem lesz rideg, érzés nélküli, más otthonát irigyen sóvárgó agglegény. A cseléd jött be hangtalan ajtónyitással, lábujjhegyen. Egy darabig elvakultan tapogatózott! a cipők után. Megnyitotta a spalettát és mikor látta, hogy a vendég ébren van, illedelmesen köszöntötte. — Szer<jnc#és jó reggelt kívánok — de miiKijárt fel is kiáltott ijedten, mert a bluz ott volt előtte, nyers világító foltjával, az itt felejtett némán vádoló rendetlenség. — A kisasszony blúza — kapta fel hirtelen és már vitte is ki a cipővel együtt. A reggel aranyfénye betöltötte a a szobát és Barnabás a párnák és takarók közé sülyedve jóleső, puha álmodozással nézett körül. — Kint tavaszi madárének csattogott és lombosodó, gyengezöld platánágak ütődtek az ablaküveghez. Korán volt még, semmi mozgás nem hallatszott a házban és a férfi újra érezte az álom mézét szemhéjain. Könnyű, szinte féléber szunynyadásban zavaros fcusza, lágy álomképek suhantak el előtte. Jó későn volt már, mikor felriadt. A májusi 45 0/9 zsírtartalmú HORTOBÁGYI JUHTURÓ viszonteladói ára 20°|„-kal olcsóbbodott. Tejszövetkezeti Központ Budapest 4., postafiók: 20. 2679—7J Ötórás táncverseny volt Nyíregyházán Vasárnap délután érdekes verseny volt Nyíregyházán, a Gazdakör székházának nagytermében. Schildmayer Árpád tánctanár ötórás táncversenyt rendezett, amelyre igen sokan jelentkeztek. A tánc 5 órakor kezdődött s 10 órakor végződött. Ez alatt az idő alatt ti cigány felváltva húzta a régebbi s a legújabb táncokat, hogy a változatosság kis frissességet vigyen a táncosok kedvébe s közvetlenül a kitűzött idő letelte előtt friss csárdásba fogott a cigány. A táncosok táncközben frissítőket vehettek magukhoz, megállniok azonban nem volt szabad. Az 5 órán át tartó táncot 3 pár járta végig szinte a fáradtság legkisebb jele nélkül. A zsűri az első dijat a Reha Böske—Gunczel Gyula párnak itélte oda ,mint akik különösen szépen t áiicoltak, második lett a Glózer Mancika—Ádám Zsigmond János pár, harmadik pedig a Fehér Gizus—Karika Károly pár A tánc végeztével Schildmayer tánc tanár nyújtotta át az érmeket a győzteseknek. — Szent Imre jelvények nagy választékban kaphatók az Ujságboltban. izm — El fogok késni — gondolta, amint kiugrott az ágyból és öltözni kezdett. Olyan fiatalos drukkot érzett, mint régen valamikor diákmajális előtt. A keze gyöngén remegett, amint később a tükör előtt nyakkendőjét kötötte és mikor készen lett, egy. darabig még az ajtónál állott, kezében a kilinccsel. Végre hosszú fontolgatás után kinyitotta és kilépett az üveggangra. Az asztal terítve volt, de látszottj hogy a háziak már megreggeliztek. Egy őszes ur sétált kint a kert egyetlen széles sétautján, de mikor az ajtónyitást hallotta, nem várt fürgeséggel fordult meg és sietett fel a vendéghez. Később előjött a felesége is. Még fiatalos asszony, egészen más arccal, mint ahogy Barnabás elképzelte. Fekete haját a homloka fölött magas soppban viselte. Szép volt, vidám és szíves, a mosolya hasonlított a leánya mosolyához es ez a mosoly, bár már élesebb és ráncokat vető volt, ismerősségével megérintette Barnabás szivét. Kedvesen kínálgatták és közben mentegetőztek, amiért tegnap nem várták fent. — Nagyon eltörődtünk — mondta a házigazda. — Egy rokon kislány lakodalma volt, aki különben keresztgyerekünk is. — ö kérem, nem tesz semmit •— mosolygott Barnabás szórakozottan. Az ajtókat figyelte, melyek mögül rejtélyes mozgások hallatszottak. — Mikor jön- elő és honnan? — kérdezte magában kellemes szorongással. De csak a cseléd járt ki s be portörlővel és kis seprővet a