Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-25 / 118. szám
Nyíregyháza, 1930. május 25. * Vasárnap lil, évfolyam. 118. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2'50 P. Negyedévre 7"50 P. - Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1 - 39. Postacheque 29536 Tempó! Magyarok! Irta: Pillér József A közeledő junius 4-én lesz tiz éve, hogy a trianoni szerződés kriptaajtajára a magyar kezek feltették « zárókeresztet. Ezzel a nem zeti élet kizökkent tempójából s talán mintha önbizalmát is belezárta a trianoni kriptába. Sőt szellemi önkormányzata is, mintha kihagyásokkal funkcionálna. Nem ismeri fel biztositott jogait s nem tud azokkal élni. Csak mint alvajáró teng-leng, ellenséges hatalmaktól irányítva, e mellett nemzeti ereje folyton fogy. Magát a szerződést páncélszekrénybe zárta és a hosszú tiz év alatt sohasem jutott eszébe, hogy átvizsgálja annak struktúráját, hogy vájjon, az idő vasfoga, amely mindent őröl, nem ejtett-e rajta csorbát, eresztékeit nem lazitották-e meg az idő mellett az igazság önműködő apparátusai? Ezért talán még ma is olyannak hiszi, amilyen*, nek alkotói mondják: sérthetetlennek, örökkétartónak és ehhez szabja a nemzet magatartását, eljárását minden vonatkozásban. Innét eredt az 'a sok és nagy küzdelem, amiket a nemzet nagyérdemű vezetőinek Genfben, Hágában, Párisban meg kellett vivniok az optánsügyben, a jóvátételek kérdésében stb. De ezen küzdelmek talán megkevesbbedtek volna, ha a trianoni szerződést nem tekintette volna a nemzet nebántsd virágnak. Mert, ha időközönkint előveszi, s jobbról, balról r#egvizsgálja azt, megláthatta volna (azokat a repedéseket, amiket az elmúlt tiz év alatt maguk a szerzők idéztek elő rajta s igy erősségét alaposan leszállították, tartósságát megingadták, amely körülményt a nemzet önmaga javára kiaknázhatta volna. Mert vizsgáljuk csak meg, hogy p. o. mi volt az alap, amelyre a jóvátételi követeléseket felépítették? Erre a kérdésre, maga a trianoni szerződés ad feleletet : »A magyarok okozták a háborút, tehát ők fizessék meg mindazon károkat, amiket a háborúval egyes nemzeteknek okoztak.« Ez a hamis állítás a lényeg, ez a fundamentum, amelyre a magyar nemzet fizetési kötelezettségeit, százakra menő paragrafusokban felépítették s ezen az alapon indult meg valamennyi tárgyalás. Természetes, hogy ilyen alapon mindég a magyaroknak kellett húzni a rövidebbet. Talán még Párisban érték el eddig a legtöbb eredményt, ami az általános vélemények, hozzáértők, tekintélyes államférfiak nyilatkozataiból meggyőződéssel állapitható meg. Ezt megnyugvással kell fogadni. És csak elismerés illetheti a nemzet reprezentánsait, akik ezen eredményt kivívták, mert meghozták mindazt, amit az eredeti alapon való tárgyalás mellett elérni lehetett. Természetes azonban, hogy egészen másképpen fejlődhettek volna a nemzet javára a dolgok, ha tárgyalás előtt felvetődik az a kérdés, hogy vájjon, fennáll-e még az az alap, melyből a követelések erednek? Itt igazán önként adódott volna elő az alkalom, —hogy e kérdésre a francia parlament ismert megállapításaival feleljen a magyar nemzet, amely megállapítások szerint a szenátorok Brianddal az élén egyhangúlag elismerték, kimondották és bizonyították még 1920-ban, hogy: nem a magyarok okozták a háborút! Ezzel megdőlt a követelések alapja s vele dűltek a követeléseket tartalmazó paragrafusok is. Kell-e ennél fisztább, meggyőzőbb tényállás, amit ellenségeink koncertjéből éppen a szóvivő^ vezérlő ellenség tárt elénk s az egész világ elé s támasztotta alá a magyar igazságot s törte össze a követelések alapját. Ezzel a megállapítással a francia nemzet ütőkártyát adott a magyar nemzet kezébe, amit — sajnos — tiz év óta talonban hevertet a magyar nemzet. Hogy miért? Talán mert hiány fcik a tempó ugy itt, mint az egés. vonalon. 1 Ebből eredhet azon szomorú körülmény is, hogy elszakított testvéreinknek semmi védelmet nem nyujtunk, biztositott jogaik elérésében nem támogatjuk. Ők maguk, — terror alatt állván — nem tehetnek semmit sorsuk enyhítésére, mert ők a szerződésnek csak szenvedő mártírjai, de nem szerződő felek. A magyar nemzet a szerződő fél, s igy ő nyert jogot ahhoz, hogy a túloldali szerződő felektől a szerződésben reájuk rótt kötelességek teljesítését a kisebbségek ügyét illetőleg is követelje, A magyar nemzet azonban itt sem érvényesiti jogát, ami azt a színezetet látszik kelteni, hogy nem az évszázadokig velünk testvéries egyet^-tésben élő nemzetiségek lettek hütelenek, hanem az, aki a jo gaiból eredő kötelességeit nem tel jesiti. De rosszul ítélkezne az, aki csak fel is tételezné, hogy a magyar anyatörzs nem érezne talán együtt lélekben az erőszakkai elszakított, mártiromságot szenvedő testvéreivel, mert lélekben, gon dolatban velük van, csak nem mer ennek kifejezést adni a külföldtől való félelem miatt. Mert: »jaj a külföld!« mondja a levegőbe belekiáltott jelszó, ami .pánikszerű ha tást vált ki egyeseknél. Ugy vagyunk ezzei a kiáltással, mint mifennt a gallerián a telt szinházban tüzet kiált, hogy vak lármájával a közönség normális lelki mentalitását a háborgás és félelem szférájába kergesse. Mert vegyük csak tárgyilagosan a dolgot. Hiszen a trianoni szerződést maga a külföld oktrojálta a magyar nemzetre. Most, ha a szerződéshez való ragaszkodást hirdeti, s annak betartását a másik szerződő fél részéről követeli, le> het-e ez ellen a külföldnek kifogása, lehet-e joga terrorisztikus fellépésre a magyar nemzettel szemben? Hiszen a szerződést azért csinálták, hogy ezt a szerződő felek egyformán betartsák. Avagy lehet itt más igazságot leszűrni, más felfogást jogosultnak, indokoltnak tartani bárki részéről, legyen az kicsi, vagy nagy, laikus, vagy politikus, ellenség vagy jóbarát? Ezért a kulisszák mögött sem rejtőzhetnek más irányú titkok, amelyeknek kisülését í olyan sokan behunyt szemmel várják; akik onnan valami nagy, szenzációs dolgok bekövetkezését reménylik tiz év óta. Itt csak a szemmel látható tények bírhatnak reális értékkel, nem a misztikus feltevések és meddő elgondolások. Ezt igazolják a tiz évi tapasztalatok. Természetes, hogy a trianoni szerződés betartását s igy a kisebbségi jogok biztosítását hiába követelnék egyes magánszemélyek, sőt hasztalan követelné a magánsajtó, vagy bármely társadalmi testület is. De kell lenni és van is olyan magyar fórum, amely egyedül hivatott a magyar nemzet jogait propagálni, követelni. Ha p. o. a magyar parlament a szerződés feletti őrködést magáévá teszi, — mintahogy kötelessége is magáévá tenni — és evégből a szerződés méretein belül minden nap szóvá teszi a magyar nemzetet szerződésileg megillető jogokat és azoknak alapján követeli a túloldali szerződő felektől a szerződésileg reájuk rótt kötelességek teljesítését, ha nap-nap mellett, megfelelő formában pertraktálja a szerződésből eredő sérelmeket, követeléseket, ezt meg fogja hallani a világ minden hivatalos és illetékes fóruma s nem fog kérni támogató jobbját felénk nyújtani. Ezzel az eljárással sem ellenszenvet nem vált ki, sem fegyveres támadást nem provokál senki részéről a magyar nemzet, mert csak szerződésszerű kötelességét teljesiti. Ezt várja régen a nemzet; ezt várják odaát nagy epekedéssel test véreink is, mért tudják, hogy a dolgok megérlelését, csak az illetékes magyar fórumok munkája teheti meg, a jobb helyzetet csak a hivatalos apparátus teremtheti meg. Nem igaz az, amit a kisántánt államai hangoztatnak, hogy a kisebbségeknek ügye egyedül őket illeti, hogy abba másnak beleszólása nem lehet. A jelen esetben ez nem áll, mert a kölcsönös szerződés direktívákat állított fel s ehhez kell tartani magát minden szerződő félnek. Ha pedig az egyik szerződő fél ettől eltér, joga van a másiknak figyelmeztetéssel, követeléssel élni anélkül, hogy ez az eljárása a mások belügyébe való illetéktelen beavatkozásnak volna minősíthető, mert a kölcsönös szerződés ehhez megadja az illetékesség jogát. Tempó! Magyarok! Ezzel lelkesítette Vass József miniszter az olasz—magyar labdarugómérkőzés alkalmával a magyar játszócsapatot. A magyarok azonban erre sem jöttek tempóba, nem is győztek, de ha a magyar nemzet újra önmagára talál, formába, tempóba jön, egyedül erkölcsi fegyvereivel is győzni fog. A tempó összmüködést kiván, azért nem elég csak az az egyoldalúság, hogy csak kölcsönök behordásával akarjuk a nemzetet talpraállitani, mert ez magában nem vfezet célhoz. Minden kölcsön ugyanis a nemzet számláján csak a tehertételt szaporítja, — passzívát jelent. Aktivá jelentősége csak akkor volna, ha a kölcsönök által hozzá juthatnánk mindazokhoz a nemzeti vagyonokhoz, amiket elraboltak tőlünk. Ha a kölcsönnel szénbányáinkat, sóbányáinkat, erdőségeinket, ércbányáinkat és a nemzet többi természeti kincseinek tárházait vissza I I Cégváltozás miatt leltári árakon alul árusítunk A HUNGÁRIA CIPŐÁRUHÁZBAN. Férfi cipők 12 P-tőI leljeb b női cipők ÍO F-tőI (d j, b b. Heves szám ára 16 fillér