Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-20 / 113. szám

j^rímoía 1930. május 20. Pénzügyi önrendelkezés A 67-es kiegyezés után Magyarország hosszú évtizedeken át harcolt a közös-ügyes politika ellen. Hatalmas, erős párt tűzte programmjába az önálló magyar vámterület, az önálló magyar pénzpolitika, a magyar hadsereg és a magyar külpolitika megvalósítását. Világégésnek kellett jönnie, hogy Magyarország elnyerhesse kívánságait. Sajnos, nagy árat kellett fizetnünk azért, hogy függetlenségünk és önállóságunk teljes birtokába juthassunk. Ebbe a gondolatmenetbe lehet szervesen beékelni a Hágában, később Párisban történt megállapodások legfontosabb passzusait. A békeszerződések ugyanis éppen a legfontosabb pénzügyi és gazdasági kérdések terén olyan megszorításokat és követelésekel támasztottak Magyarországgal szem-_ ben, amelyek különösen pénzügyi vonatkozásban hosszú esztendőkre súlyos gyámkodást eredményeztek Magyarország kárára. Ha végig tanulmányozzuk azt a paragrafus-labirintust, — amelyik egyetlen kaput sem hagyott nyitva pénzügyi önrendelkezésünk számára, ellenben megrakta követelésekkel a szerződések szövegét oly mértékben, hogy ha azok kiegyenlítésére került volna valaha a sor, talán az egész, megcsonkított .ország anyagiakban felbecsült értéke sem lett volna elegendő a számla kiegyenlítésére, — ha ezeket a paragrafusokat anyagiak terén felmérjük, akkor lesz valóban szembeötlő a magyar kormány megbizottainak erőfeszítése által Hágában és Párisban elért eredmény. Nemrégiben még csaknem az egész magyar állami vagyon zárlat alatt volt. A jóvátételi bizottság számos állami értékünket biztositókul tekintette a fízeCendő jóvátétel számára. Csak az ő hozzájárulásával juthattunk kölcsönhöz. Igy került 1924-ben birtokunkba az úgynevezett szanálási kölcsön, melynek biztosítására tudvalévőleg zálogba kellett adnunk a cukor, a dohány a sió jövedelmét. Nyomasztó volt egész közgazdasági és pénzpolitikai életünkre ez a súlyos gyámkodás. Természetes hogy a magyar állam minden erejével arra törekedett, hogy eme helyzetéből kiszabadítsa magát. Hosszú esztendők megfeszitett munkájának örömteli eredményeként kell elkönyvelnünk Éizt a tényt, hogy a Népszövetség tanácsának legutóbbi ülésén véglegesen likvidálták Magyarország pénzügyi ellenőrzését. Ennek kimondása csak a párisi egyezmény megkötésével volt lehetséges. Ilyen szempontokat figyelembe véve csak elismeréssel adózhatunk a Bethlen - kormány iránt, amely meg tudta törni az ellenünk irányuló európai közhangulatot, melynek szerves folyománya lett az a helyzet, hogy amikor Hágában a jóvátéteü kérdés végleges elintézésére gyűltek (össze a hitelező és adós államok megbizottai, Magyarország már nem azzal az elzárkózó, rideg, ellenséges hangulattal találta szembe magát, mint a trianoni békeszerződések megkötése alkalmával. Aki a közgazdasági élet, de különösen a pénzpolitika terén a legcsekélyebb járatossággal bir, még laikus megítélés szerint is, bekell, hogy lássa a párisi megegyezés ama nagy vívmányát, hogy Magyarország évtizedes álma, a pénz. ügyi teljes önrendelkezés most már testet öltött. Bizonyos, hogy nem jó időkben, nem zavartalan külpolitikai atmoszférában jutottunk eme szuverenitás birtokába, talán nem igy gondolták megoldani ezt a kérdést hogy megcsonkított formájában is képes olyan erőt kifejteni, hogy jogait kiharcolja a legádázabb ellenfelekkel szemben is. Ne várjunk mindent az államtól, fogyasszunk minél többet, fokozzuk termelésünket, szállítsuk le a közterheket és ne építsünk semmi fölöslegeset — hirdette Éber Antal Nyíregyházán Az a mindent átfogó hatalmas érdeklődés, amelyet a gazdasági válság mélypontjára zuhant magyarság a közgazdasági helyzet problémái iránt mutat, hatalmas társadalmi eseménnyé avatta Nyíregyházán Éber Antalnak, az Olasz-Magyar Bank vezérigazgatójának, a kiváló közgazdasági tudósnak és gyakorlati embernek nyíregyházi előadását, amelyet szombaton délután 6 órakor tartott meg a vármegyeháza dísztermét betöltő impozáns közönség előtt. Évek óta nem láttunk ilyen óriási érdeklődést tudományos jellegű előadás iránt, mint amilyennel Éber Antal élőadását fogadták Nyíregyházán. A vármegye disztermében ott láttuk egyházi, katonai, polgán társadalmunk szinte hí. ánytalan képviseletét, ott voltak a hatóságok, intézmények, egyesületek reprezentánsa? teljes számban Számosan bejöttek az előadásra a vidékről is. Itt látjuk Mezőssy Béla ny. földmivelésügyi minisztert és a birtokosság, kereskedővilág számos illusztris képviselőjét. A pénzintézetek vezetői, tisztviselői, az iskolák tanárai, tanítói, ügyvédek, orvosok, mérnökök, ke- [ reskedők, iparosok, birtokosok, gazdák zsúfolásig megtöltötték a hatalmas termet és lelkesen köszöntő tapssal fogadták a belépő Éber Antalt. Az elnöki székben az előadást rendező Bessenyei Kör szabadliceális szakosztályának elnöke, dr. Klekner Károly igazgatófőorvos helyezkedett el. Éber Antal mel lett ott láttuk dr Erdőhegyi Lajos Főispánt, Mikecz István alispánt, Énekes János prelátus kanonokot, Virányi Ferenc altábornagyot, Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos polgármestert, dr. Vietórisz József c. kir. főigazgatót, a Szabolcs vármegyei Bessenyei Kör ügyvezető elnökét, majthényi Kiss Sándor rendőrfőtanácsost, Groálk Ödönt, az Olasz-Magyar Bank nyíregyházi fiókjának vezérigazgatóját, Harsányi László főispáni titkárt. A Bessenyei Kör illusztris előadóját és közönségét Klekner Károly dr szakosztályi elnök köszönti. A Bessenyei Kör liceálís osztálya nevében üdvözli az illusztris előadót (Éljenzés) s a hallgatóságot arra kéri, hogy figyelemmel hallgassa meg a magyar közgazdasági élet egyik vezéralakjának előadását s felkéri Éber Antalt elő adása megtartására. Éber Antal előadása Széchenyi aktuális igazságairól Ezután a közönség ünneplő tapsától fogadva Éber Antal kezdi meg mindvégig mély figyelemmel hallgatott előadását. Széchenyi közgazdasági terveiről óhajtok megemlékezni —mondotta — tehát Széchenyit szólaltatom meg és e feladatomnak a legjobban ugy felelek meg, ha az ő szellemét idézem és magamnak csak azt vindikálom, hogy munkáiból azokat a közgazdasági igazságokat, amelyek ma is aktuálisak, rendszerbe csoportosítom. Ehez kérem szives türelmüket. Gróf Széchenyi István munkáinak tartalmából és irányából, amit közgazdasági téren vallott, arra gondolok, hogy ezek az eszmék • más téren kulturális és közéleti I terén is époly erővel jelentkeztek, 9 Széchenyi ma is megmutatja a kivezető utat mint közgazdasági téren. Azon tevékenységének irányai, amelyek a közgazdasági élet területén kívül jelentkeztek, ma már inkább csak történelmi jelentőségűek, mert ma már az ősiség eltörléseért folytatott küzdelmei, a magyar nyelv csiszolásáért, a hatalommal szemben a magyar nemzeti alkotmány helyreállításáért folytatott küzdelmei azok, amelyek nemzeti történelmünk legfényesebb lapjait töltik be, mái teljesen a múlté. A 30-as és 40-es évek reform mozgalmát csakis gazdag, főnemes indíthatta meg, aki saját kiváltságából, vagyonából hozott áldozatot. Csak ezután az áldozat után vált lehetővé, hogy a köznemesség a főnemességgel karöltve küzdött a nemzet fejlődőséért . Mindezek szerint ma történelmi jelentőséggel birnak Széchenyi megállapításai és azok, amiket ő közgazdasági téren kifejtett, amikért küzdött s amelyekéi* azt lehet mondám elesett, ma is égető igazságok, ma is olyan tételek, amelyek mai nehéz gazdasági helyzetünkben is az egyedüli heJ lyes kivezető utat jelentik. Széchenyi nem volt mai értelemben vett közgazdász. A közgazdaság tudománya még akkor gyerekcipőben járt. Welner Lombart volt a mestere, aki azt kutatta a valóságból, hogy mi lesz és mi lehetne. Széchenyi sem analizált, nem bocsátkozott részletezésekbe, •: : ' •Sa'í'-f.. tev?. JWAP0LL0 Előadások : 5,7 és 9 órakor Ma, hétfőn csak 1 napig ! LILI D AMIT A és W. GAIDAROFF ASSZONY i Ki? és a kisérő mfsor. 1 előtte csak egy volt, mi van a jelenben s főleg mi lesz és mi lehetne helyes berendezkedés, gaz1 dálkodás és egészséges, reális mentalitás mellett a jövőben. Az ő megfigyeléseinek és közgazdasági tanúságainak kiindulópontja az volt, hogy a magyar birtokos szegényebb mint birtokához képest lennie kell. A Hitelben is azt fejtegeti, hogy vagyonához és birtokához képest miért szegény a magyar birtokos és tőkepénzes. Vájjon miért nem tudja gazdagságát — kérdezi —gazdaságilag oly magas pontra emelni, mint mások, miért nincs olyan helyzetben, mint lehetne? Széchenyi és a szabadsággondolat Ezek a kérdések olyanok, hogy még ma is a gazdasági problémák lényegét képezik. Ezeket a gazdasági kérdéseket összeköti a szabadság kérdésével. Sokan szemére hányják, hogy inkább az anyagiakkal foglalkozik, a vagyoni kérdéseket előtérbe helyezi. Összefüggést talál a vagyon és a szabadság között. Csak az a nép vagyonos, amely szabad, illetve a szabad nép lesz vagyonossá. Közgazdasági tanulmányai alapján ezt a következtetést vonta le. Ezeket fejtegeti munkáiban: A Hitel, Világ és Stádiumban. A Kelet népében pedig ezt hangoztatja, hogy egyedül az értelem biztositija a népek jólétét. Ezért kis nép is szabaddá, gazdaggá lehet, ha az értelem vezeti cselekedeteit, viszont nagy nép is idő előtt szolgaságba sülyedhet, ha nem az értelem irányítja. A jól elrendezett msnka, az ész az alapja minden haladásnak A jól elrendezett munka, az ész a talpköve a nemzet gazdaságának. Több külföldi országokkal ismerkedett meg, összehasonlitásokat tett és ezek alapján figyelmeztet az hogy: Magyarország nem rendelkezik kellő anyagi erő fölött ,nem mentsége közgazdasági elmaradásának. Az angol nemzet sem kezdte pénzzel, hanem munkával éspedig szisztematikus munkával. A Kelet Népé-ben öszszehasonlitja a lengyel nemzetet az angollal. Kérdi, van-e olyan nemzet, amelyben több érzés, lobogóbb sziv volna, mig az angol fölötte kevés lelkesedést mutat, nincs könnyen olvadó szive, de van biztos tanácsokat adó, éles esze. És a lengyel nemzet alant marad, Anglia pedig a nemzetek között a legmagasabban áll. Az egyik nemzetnél a mód, a taktika hibás, a másiknál jó. Széchenyi a jövőbe pillantva olyan igazságokat látott meg, amiknek ma tanúi vagyunk. Az Északamerikai Egyesült államok a fejlődés kezdetén állt, de amint Széchenyi a szövetség népét figyelte, felvetette a kérdést: mi az oka annak, hogy ez a nép olyan rövid idő alatt olyan ezelőtt 3—4 évtizeddel, amikor határainkat még a Kárpátok erdősége koszorúzta, de éppen az jelenti a magyar nemzet SZÍVÓS életerejét,