Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-08 / 80. szám

.HlrímriDéK. 1930. április 8. Irta: Dr. Schandl Károly Közp. Hitelszöv. A világháború gyökerestől fel­forgatta az egész földkerekségén a gazdasági életet és a nagy há­ború által okozott gazdasági hul­lámverés még mindig tart, a gazdasági "élet változása szemünk előtt történt. Anélkül, hogy bizto­san tudnók, hogy mi lesz a vég­leges kialakulása ennek az evolú­ciónak, a jelek szerint, ugy lát­szik, hogy a gazdasági forrongás­ból Amerika kerüi ki győztesként. Amerika szerezte meg az arany többségét, Amerikába vándorolt a pénz és Amerika diktálja a pénz árának feltételeit is. Ennek a helyzetnek logikus fo­lyományaként Európa olyan köz­gazdasági és mezőgazdasági vál­ságba jutott, amelyhez csak ámult század 70-es éveinek viszonyai hasonlíthatók. Amerika a háború alatt, a többi tengerentúli orszá­gokkai együtt kiterjesztette gabo­natermelését eddig műveletlen, hatalmas területekre és a hozamot is megkétszerezte, meghárom­szorozta. Olcsó termelésével ga­bonafeleslegeinek tömegét hozza át évek óta, olcsó vizi uton, az európai kikötőkbe és olyan kon­kurrenciát támaszt az európai mezőgazdaságnak, arnilyenre még mok pedig ahelyett, hogy össze­példa nem volt. Az európai álla­fogtak volna, vámpolitikai kinai fallal vették magukat körül, hogy egymás ellen védekezzenek, —• akkor, amikor kétségtelen, hogy ebben a harcban csak egy nyer­tes lehet és ez Amerika. Ami a magyar mezőgazdasági válság orvoslását illeti, nagy hi­bát követnek el azok, akik gazda­sági bajainkat csupán a trianoni határokon belül keresik. Magyar­ország gazdasági helyzete függ­vénye Európának, sőt az egész vi­lág gazdasági kialakulásának. A gazdasági válság nem különleges hazai jelenség, hanem európai tü­net és szoros kapcsolatban van azzal a ténnyel, hogy az ameri­kaiak az elszegényedő Európa fö­lé kerekednek. Nincs más megol­dás, mint az, hogy az európai országoknak gazdaságilag szer­vezkedniük kell, hogy megvédjék termésüket a tengerentúli orszá­gok termelésével szemben. A népszövetség bizonyára ambicio­nálja ezt a követelést az euró­pai államok között, bár Amerika aligha nézné tétlenül az európai államoknak védekező összefogá­sát, amely csak ugy volna lehet­séges, hogy egy eurSpai száraz­földi vámszövetség jönne létre­Már a Berlini Interparlamentá­ris Kereskedelmi Konferencián, — valamint a Római Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszuson is a középeurópai országoknak ösz­szefogását ajánlottam a mezőgaz­dasági válság enyhítése érdeké­ben. Ha a négy exportállamnak: Magyarországnak, Romániának, Jugoszláviának és Bulgáriának si­kerülne középeurópai vámszövet­ségre, sőt vámunióra lépniök olyan országokkal, amelyekben mező­gazdasági termésfeleslegük elhe­lyezhető, akkor az európai mező­gazdasági krizis lényegesen eny­hülne. Ilyen vámunió nyilván még sok politikai akadályba ütköznék, különösen a franciák részéről, de meg keli állapítani, hogy ez amoz galom megindult és érlelődik a megoldásra. Magyarország most és a jövő­ben is feltétlenül a mezőgazdaság­ban találja legfőbb életerejét. — Hogy a tengerentúli versenyben meg tud-e állam mezőgazdasá­gunk, az attói függ, hogy mező­ny. államtitkár, az Országos vezérigazgatója gazdasági termelésünket verseny­képessé 'tudjuk-e tenni. Már pe­dig Magyarország nemcsak hogy bizakodással veheti fel a küzdő­met, de határozottan vezetősze­repre is van hivatva Európában­Nincs okunk kétségbeesni és be­harangozni mezőgazdaságunk ha­lálát. A magyar földbirtokok álta­lános eladósodottságáról beszélni egyáltalában nem lehet. Igaz, — hogy az eladósodottság az 50 holdon aluli kisbirtokosoknál na­gyon erős, ami a kisbirtok tulma­gas terheinek, a hitelszövetkezetek és altruista intézetek utján va­ló mielőbbi intézményes rendezé­sét sürgeti, de az a tény, hogy a magyar földbirtok háromnegyed­része tehermentes, holott példáu, Németországban a nagybirtokok­nak ugyanilyen aránya tui van terhelve, mutatja, hogy Magyar­ország kellő aktivitással bir még a mezőgazdasági versenyben. Természetesen fokozott és ösz­szeszedett munkára van szükség a hitel, a termelés és értékesítés terén. A szétszórt termelőerőket össze kell fogni, "hogy minden visszaéléstől meneküljenek. Mozgalom Indnlt meg a vasnfasság közfftt a terifális kedvezmények csikkeiíésére A honvédség tisztikarának fi­zetésemelése után, a köztisztvise­lői kategóriák egyré sürgetőbben lépnek f5 anyagi ügyeik rendezése érdekében. A honvédelmi tárca ke­retében megejtett fizetésrendezést az ország köztisztviselőtársadalma ma már követendő példaként veszi és mindenfelé az a meggyőződés alakult k», hogy a többi tárcáK miniszte­reinek és a MÁV-nakis mód­jában lenne rendtezni a fizeté­seket, ha a vezetőkben meg volna a komoly elhatározás, hogy végre szembenéznek ez­zel a kérdéssel. A közalkalmazottak — bármely kategóriát tekintjük — kivétel nél­kül nagyon rászolgáltak arra, hogy egyszer már véget vessenek a mai áldatlan állapotnak, hiszen egyet­len társadalmi osztály sem' szenve­dett annyit a háborús és a háború utáni években, különösen a korona romlása idején, mint éppen a köz­tisztviselők. Ezekben az időkben ugyanis a közalkalmazottak úgy­szólván fizetést sem kaptak. A leg nagyobb fizetések alig haladták meg a 47—50 pengőt- Ez a pará­nyi összeg, —amellett, hogy önma gában is nevetséges vásárlóérték­kel birt—a köztisztviselő kezében máról-hoinapra úgyszólván elér­téktelenedett. A rohanó árak lehe­tetlenné tettek minden beosztást s a drágaság a békebeli tartaléktőké­ket mind felemésztette. Vagyon­mentő vásárokon, zsibvásárokon szédületes iramban pusztult el a fillérekből gyűjtött kis tisztviselői vagyon. Pontos számítások szerint há­rommilliárd pengőt vontak el a köztisztviselők zsebéből alig három esztendő alatt a nevet­ségesen alacsony fizetések ré­vén. Teljesen érthető tehát, amikor az ilyen előzmények után minde­nébői kifosztott, lerongyolódott közalkalmazottak hol itt, hol ott jelentik ki, hogy a mai állapoto­kat már nem bírják tovább. A sze­mérmes nyomorúság lassan már elhagyja a családi hajlékot és nyíltan porondra lép. Cselekvést, segítséget sürgetnek mindenünnen. Azok, akik hivatali kötelességükön felül mással soha nem bíbelődtek, ma már memo­randumokat gyártanak, számíta­nak, kalkulálnak és eredményekre jutnak. Az eredmények természe­tesen lesújtók. Ma már mindenki látja és tud­ja, hogy nem lehet mindent Tria­non szárrjlájára írni. Mindennap olvashatják, hogy hof itt, hol ott úsznak ei százezrek sírkövekre, freskókra, fajlovakra és minden egyebekre és ilyenekre van pénz, csalc éppen fizetésekre nincs. A MÁV alkalmazottai—bár ők fizetésüket nem az állam kasszá­jából kapják, hanem a MÁV be­vételeiből, szintén rájöttek ar­ra, hogy lehetne fizetésrendezést csi­nálni és nem kellene a B stá­tust örökidőkre fenntartani, ha a MÁV nem íenne olyan nagylelkű a tarifális kedvez­mények nyújtásában ( jés a sokmilliós beruházásokat nem vágnák oda egy összegben a MÁV teherszámíájára. Kifis számították, hogy évi 10 millió pengőre rug az az Ősszeg, amit szállítási kedvez­ményekben ad a MÁV egyes cik­kek után — anélkül, hogy ez bár­milyen kis mértékben is kedvezően befolyásolná az árakat. A MÁV szakkörök foglalkoznak is ezzel a kérdéssel és mint érte­sülünk, rövidesen javaslattal jön­nek a MÁV igazgatósága elé és uflkJÉ*CÉ» JCs Mm C> ygoasoMUHMM Hétfőn csak 1 napig! COWBOY VERSENY! TOM TYLOR és BOB BARKEB BUZ B IRTON és A KIS TOM .SONES Amerika legojahb cowboy favoritjai * nagy cowhoy kalandb»n. Kedden COOLEN MOORE ragyogó ujdon»Aga Szerdán GYEHÜNK A POKOLBA DOLOHES C0STELL.0 szcnzációs filmje ALVILÁGI EMBEREK a ké t spinűiig film o;doas>.« 16 felvonásban "glga-jáaökTézaete ynsárnap 3, 5, 7 é-, 9, hettOaaap 5. 7 6» 9 Órakor" tiltakozni készülnek az ellen a gaz­dálkodás ellen, amely ezideig ked­vezmények adásában érte ki magát s míg egyik oldalon kifelé bő­kezű volt, a másik oldalon az al­kalmazottakkal szemben filléreken is takarékoskdoott. Péotefeen és SEombaton nagy­sikerű raesedélntáiit rendezett a Lesnykálvinents A Leánykálvineum polgári le­ányiskolájának Önképző-Köre pén­teken mesedélutánt rendezett az intézet tornatermében. Ami szint, ötletességet, kedvességet és bájt csak kisugározhatnak játékos kedvű, hamvas lelkű leányok magukból, az mind ott csillogott, ragyogott a rivalda fényében s áradt tovább, mint üdítő harmato­zás a nézők lelkéig. És elvitatha­tatlan, hogy az a jól eső érzés, amely "ilyen kedves gyermekjáté­kok láttára elfogja a lelket, a Le­ánykálvineum előadásain csak egy­re fokozódik s az a zsúfolásig megtelt nagyterem nemcsak kül­ső fokmérője volt a sikernek, — hanem elismerése is annak a kö­vetkezetes, példát adó nevelő munkásságnak, amelyet a Leány­kálvineum derék tanárgárdája vé­gez. A mesedélutánok első műsor­száma Alois Groh: Kávétraccs c. énekes jelenetének igen ügyes ren­dezésben való bemutatása volt. A parodisztikus hatású kis tréfa nagyszerű keretet kapott a nagy­mamáink korabeli kosztümök fel­vonultatásában. Sok kedvesség s finomság jutott kifejezésre a Hó­fehérke mesejátékban, amelyben sok tapsot kapott a bájos kis Szik szay Irén, aki Hófehérke alakját jelenítette meg. A herceget sze­mélyesítő Telegdy Ilonával szinte ragyogtak a piros sapkás törpék, a Virágok, Napsugarak és két va­dász között. A békakirály mesejáték előtt Szo­moinoky Mária énekelt prológot, majd Közlik Ibolya mondta a me­sét értelmes hangsúlyozással s a mese nyomán nagy derültség köz­ben vonultak fei a békák, a szú­nyogok, a Tuskót képviselő Sallós Margit s a hatalmas gólya madár alakja, melynek toll ruhái Ka­rasz Margitot rejtették. És amikor igy végére értünk a mesedélutánnak és szeretnők a kedves kis szereplőket egytői­egyig mind megdicsérni, önkén­telenül is keressük a háttérben állókat, akik az egész mesejáték gépezetét mozgatták, akik a lel­két képezték mindennek, akkor elismeréssel nyujtjuk át a pálmát annak a derék tanári karnak és munkatársaiknak akik a végtele­nül kedves kis előadást megte­remtették. A stilusps ruhákat — szinte éjt-napot eggyé téve, Er­délyi Dóra diakonissza testvér irá­nyítása mellett Fehér Olga, Ma­dár Eszter, Karcza Margit ésLip­tay Klári "tervezték és készítették. A díszleteket Tóth Ilus tanárnő festette. Az énekkart Dobat Sári 2 a rit^nikus táncot Kovács Ida ta­nárnő tanította be, az ének- és táncszámokat zongorán Dobai Márta kisérte, és végül, akit első sorban illet elismerés, aki az egésznek a lelke, rendező, és a Hófehérke színpadra írója, az Dobai Sándorné igazgató, ez az izig-vérig nevelésre elhivotatott pe­dagógus. Nem konvencionális di­cséret, hanem a legőszintébb,ér­demszerinti elismerés az, ami mél­tán megilleti a "Leánykálvineum tegnapi élőadásának szereplőit, irá. nyitóit egyaránt. — , í Magyarország a világgazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents