Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-20 / 90. szám

JftrtfWlöáiSL 1930. április 20. Az ibrányi szekta tagjai összeütközésbe kerülnek a törvényekkel Itkecz IstTán alispán egy fővárosi lap téves megállapításaival szemben kijelenti, hogy a hatóság törvényes alapon áll, mikor eljár az ibrányi szekta tagjai ellen és nem a felekezetet, hanem a törvénybe ütköző cselekedetet mériegeii Többször megtörtént, hogy sajnálattal kellett látnunk egy-egy fővárosi lapban megjelent és vidéki eseményekkei foglalkozó cikk írójának tájékozatlanságát, néha bizony súlyos és ártalmas tévedését. Ugy azonban még soha meg nemi ütköztünk, mint most, az egyik fővárosi esti lap, az »Esti Kurir«: »Az ibrányi bibliamagyarázók harca a hatóságokkal cimü cikkének olvasásakor. Döbbenetes rosszul-értesültséget kellett konstatálnunk. Csodáltuk, hogy egy komoly, önérzetes fővárosi lstf>, amely az igazság harcosának hirdeti magát, egy olyan főbenjáró közleményben, amely alkalmas külföldi hitelünk csökkentésére is súlyosan megsérti az igazságot. Elfogult cikk az ibrányiakr6l A cikk irója egyoldalú, elfogult információ alapján a hatóságoknak az ibrányi szektával szemben tanúsított magatartását ugy állítja be, hogy a szekta tagjait a hatóságuk vallásos meggyőződésükért üldözik és hitelveik megtagadására igyekszenek őket kényszeríteni. Vájjon gondolt-e a cikk irója arra, hogy mit szólnak ehhez az állításhoz azok, akik Szabolcsban az »Esti Kurir«-t olvassák és akik az ibrányi szekta tagjainak viselt dolgait nem annak a 80—100 félrevezetett szegény ibrányi földmunkásnak, hanem a józan többségnek szemüvegén nézik, mit szólnak az intelligens, iskolázott olvasók, a kereskedők, iparosok, gazdák, tanult emberek. Mert itt, Szabolcsban a szekta tagjain kivül, minden intelligens ember tisztában van azzal, hogy nem hitelvek hirdetésének meggátlásáról, nem vallás -és lelkiismeretszabadság korlátozásáról, szabad gyülekezés meggátlásáról, hanem éppen a szabad, egészséges ,józan életet élő embereket veszélyeztető kihágások, tételes törvényekbe ütköző cselekedetek jogos és törvényes elitéléséről van szó. Ezt az »Esti Kurir« akármelyik intelligens és az ibrányi eseményeket elfogulatlanul szemlélő olvasójától megtudhatja, de elhatároztuk, hogy feltárjuk ebben a félreértett kérdésben az igazságot mi is . A szóbanlevő cikk április 11-én jelent meg. Vártuk, lesz-e ennek a közleménynek folytatása. Ugy látszik nem lesz. Nem késünk tehát az ügy megvilágításával. A legautentikusabb helyen, a vártnegye alispánjánál jártunk, aki a hatóságoknak az ibrányi szektával szemben elfoglalt álláspontját a legjobban ismeri. Mikecz alispán kérdésünkre, hogy mi az igazság az ibrányi felekezetenkivüliek ügyében, a következőket mondotta: Mikecz István alispán az ibrányi szektáról A hatóságok, mondotta az alispán — sohasem kutatják, miféle felekezethez tartozik az, aki törvénybe ütköző cselekedetet követ el, hanem magát a cselekményt mérlegelik s ha a törvény sérelme kétségtelen, megbüntetik a bűnöst, bármely felekezetnek vagy akár szektának a tagja. — Ha Ibrányban sorozatos kihágás történt, amelyekért a hatóság törvényszerinti büntetést szabott ki és szembetűnő, hogy büntetettek mind a felekezeten kívüliek szektájának tagjai, lehet-e, szabad-e azt mondani, hogy a hatóságok ül- i dözík, büntetik a saek/árinusokat felekezetükért. Nem vallásüldözés, nem a lelkiismeretszabadság nyirbálása és nem a sbibliamagyarázókkal való harc« volt, ami Ibrányban történt, hanem egyszerűen vétkes emberek büntetése, ami a hatóságok kötelessége. Seholsem tűrnék biinte/lenüi azt, ami Ibrányban történik. Én a vallás-, a lelkiismeretszabadság, felekezeti békesség, az erkölcs és izlés határán belül történő szabad véleménynyilvánítás hive vagyok és ez a szellem hat-i ja át a szabadság ősi földjén, Szabolcsban a hatóságok valamennyiét. Ez a tradicionális szabadságszeretet azonban nem mehet odáig ,hogy tűrje az államellenes, a közerkölcsiségbe ütköző emberéletet és vagyonbiztonságot veszélyeztető tanításokat és ténykedéseket. Nincs a földkerekségén egyetlen olyan szabadelvű ország, ahoi büntetlenül tűrnék a kihágásokat és bűncselekményeket, arra valő hivatkozással, hogy azok valamely valvaílásfitozófia, valamely felekezet vagy szekta elvein alapulnak. A Bibliát magyarázhatják felekezetek hitelveik szerint. Abba, hogy miként vélekednek a Biblia egyikvagy másik tételéről, a hatóságok természetszerűleg nem szólnak bele sehol sem, de megtürné-e bármelyik szabadelvű ország is azokat a magyarázókat, akik a Bibliából vont egyéni következtetések alapján emberéletre és vagyonra káros, törvénybe ütköző cselekeHORTOBÁGYI JUHTURÓ Mlainitt ktpktt* ! TaraaH OtlE. * M

r* " MAOT TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT Badapeit, I, Horthy HIkU*4t 110-121. detekre szólítanák fel hiveiket? Mit tennének Amerikában, Angliában, Hollandiában Franciaországban, vagy bárhol, bármelyik müveit, szabadságszeretetéről ismert országban, ha a szektáriánusok ott követnék el azokat a kihágásokat, amelyek miatt most Magyarországon elítélik őket ? Bizonyára ott sem mentesítenék azokat a büntetés alól, a Bibliára való szánalmas és nevetséges hivatkozás alapján. Ha a szekta Franciaországban működne Mit tennének a hatóságok mondjuk a francia Champagneban, akik a peronoszpóra elleni kötelező védekezést, a kötelezőleg elrendelt permetezést megtagadnák, ugy, hogy' ennek következtében a szomszédos birtokosok szőlőjébe is átterjedne a pusztitó betegség. Bizonyára elrendelnék, hogy az elöljáróság a renitensek szőlőjét hatósági közegekkel permeteztesse be, természetesen a mulasztók költségére. Vájjon arra az érvelésre, hogy azért nem permeteznek, mert ezt nem engedi meg felekezetük, a permetezés ugyanis a növények gyógyszere, amelynek használatát az Ur eltiltotta, mit tennének a francia hatóságok? A vallásszabadságra, a lelkiismereti szabadságra hivatkozással büntetlenül hagynák a szektáriánusok hanyagságát ? Bizonyára nem! Kiirtják a gyümölcsfákat És mit tennének bármely szabadságszerető külföldi ország hatóságai, ha értesülnének, hogy az egyik uj szekta hívei kiirtották a tulajdonukat képező összes gyümölcsfákat legszebb virágzásuk idején, kivágták a fürtökkel megáldott szőlőtőkéket, megsemmisítették félérett állapotban a dinnyetermést, mert az ő értelmeHúsvéti szerelem Irta: Barna Gábor. A kisváros utcáit kora reggel óta öntözte a tavaszi zápor. Husivét napján ez volt az egyetlen öntözés, aminek senki sem örült. Csodaváró, ábrándos kék szemével ugy nézett ki Terike az esőibe, mintha hitt volna abban, hogy hogy — mint a megbocsájtást anyjától kiskorában — ki tudja könyörögni vele némán az égtől a szép, ünnepi derűt. Mert... Még rágondolni is rettenetes! Van messze, nagyon messze, a szomszédjárásban valaki, aki valakinek mindenki. Az egyik valaki: Terike és az ő valakijét »szolgálati érdek«-ből odahelyezték. Szolgálati érdek? Aki ezt a csúnya szót kitalálta, az bizíosan nem tud ta, hogy mi két szívnek elszakadni egymástól, megszakadni egymásért... Terike sóhajtott, megint sóhajtott, és közben letette a kézimunkát, melyet — pszt, meg ne hallja a világ, — a dohányzó asztalára szánt annak a bizonyos valakinek, ha majd valakiből férjjé boldogítja az a halk igen, melyet olyan jó volna minél előbb, hangosan, nagyon hangosan... Igen ám, de most még egyelőre zuhog a zápor s megázik szegény, ha húsvéti locsolásra, póstasegédtiszti méltóságának ünnepi teljében meg fog érkezni. A kék ruha lesz rajta és el fog ázni... Terike előre élvezte a gondos gazdasszony ság árnyékának napfényét... Ki kell majd vasalni a nadrág... Az élet visszhangozta az álom szavát: — Na, drágám, már' talán elég lesz a kézimunkázásból ? — zsörtölődött a kedvesen szigorú mama. — Elég időd lesz délután, itthon ülhetsz és befejezheted ezt a kis remekmüvet. Úgyse olyan sürgős... Itt fekszik az újság, még bele se néztél... Az apja régen meghalt Terikének, megszokta, hogy kettő helyett fogadjon szót az édesanyjának. — Dolgos keze engedelmesen ejtetté vissza a teritőt. — Talán már jön is valaki, öntözni... — békített az anyai szó. Készülj, Aranyom I Terike nem szólt és amikor a mama visszaszorgoskodott a konyhába, az unalom túltekintő pillantásával nézett bele a lapba. Bár ne nézett volna bele! Az a valaki., — jaj, az a senkii Eljegyezte magát. Mással. Fekete festékkel fekete papiron látfe nyom tátva a betűket. Amíg látta... De semmit sem látott az első csalódás szentül utolsónak hitt könnyzáporától. Erős akart lenni. Haragudni szeretett volna valami másért, olyanért, ami nem fáj ilyen halálosan. — Legalább irta volna meg, miért ?... — mondogatta magában. — Akkor még... A mama szaladt be szokatlanul sápadtan, a kezében reszketett egy levél. — A Pista irt! Mi az ? Az anyai szeretet vak; csak azt látja, amit nem lát. A mama tudort már mindent, de még várt. Hátha mégsem?... A szeretet remél. Terike, szegény, nem volt Anya, csak szeretett. Nem látott, nem hallott és nem hallgatott. Már nem is akart erős lenni. — Még levelet mert irni 1 ? — zokogta. — Csak ezt ne tette volna legalább!... A mama ráborult és sírt, hogy ne sirjon. Hiába, volt minden és a mama nem birta. Kiballagott. — Csak öntözd azt a padlót! — nevetett sírva. — Húsvét van... — Szép húsvét. A levél rövid volt, de olyan nagyon hosszú... Sokáig csend szomorkodott, azután hirtelen zizzenés zaja. Mintha egy muzsikás hur pattant volna meg, vagy egy hallgatag szív... Ha az olyan könnyű volna!... ""A mama belesett a kulcslyukon. Nem történt, hála Isten, semmi különös, csak az, hogy Terike elővette az eldugott ládából az eldugott csomagot és abból az eldugott piros tojást. Két szív volt rajta. Annak a valakinek készült, aki... Vége van, elmúlt. Az egyik sziv másé és a másik?... Jobb arról nem is beVékd- . I J J Terike megsimogatta a dugárut, de csad ugy, hogy maga se vegye észre. Aztán a földhöz akarta vágni. De nem... A föld se tehet rólal... Emlék legyen. Intés. Soha de soha többet I.. Éppen delet harangoztak, mikor a mama berobogott. — Baj van, baj van, — túlozta a zavart. — Itt van az uj postasegédtiszt. Bemutatkozni és... talán öntözni... Mit tegyünk?... — Semmit!! — akarta mondani Terike, de valami dac, vagy mi a szösz azt súgta neki, hogy azért is... Pillanat alatt rendbehozta magát és már ott is állt az ünneplőbe öltözött, kékruhás, nyurga szőke fiatalember előtt. Bemutatkozás, öntözés és... hallgatás. Tanácstalanul futott vissza Terike a szobába. Hopp! A tojás. Igen ám, de a szivek ? A két sziv ? Nincs idő gondolkozni! Megsimogatta, de most már nem bánta, ha észre is veszi. — Tessék, köszönetül ez a szerény kis selyemtojás. Sajátkezű szivekkel... Gyönyörködés, hálálkodás. Búcsúzás. Két tekintet titkosnak, dehogy sikerült, egymásba felejtkezett össze villanása. Semmi több'. Semmi, de talán mindenHúsvéti feltámadás, húsvéti szerelem... A leány szívben, ha tavasz van, könnyen van tavasz. •