Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-20 / 90. szám

Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 50 P. Negyedévre 7'50 P. - Köz­tisztviselőknek és tanítóknak 20°/« engedmény Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja: 1 - 39. Postacheque 29596 Alapította : JÓBA El .EK Felelős szerkeszti: VERTSE K. ANDOR Nyíregyháza, 1930. április 20. * Vasárnap ^ J, évfolyam. 90. sz. Mezőgazdasági helyzetünk Irta: Bud János dr. m. kir. kereskedelemügyi és közgazdasági miniszter A' trianoni szerződés Magyaror­szágot nem csupán lakosságának báromötödétől, s területének több, mint kétharmadrészétől, hanem egyúttal számos elsőrendű nyers­anyagától (fa, ércek, só, földgáz stb.) is egészében vagy túlnyomó részében megfosztván, országun­kat teljesen uj gazdasági helyzet elé állította. A világháborúig kifejezetten me­zőgazdasági jellegű országban a területi változások következtében az ipar és kereskedelem, viszont, fokozottabb jelentőségre tett szert. A háborús korszakot köve­tően, az európai kereskedelmi po­litikában jelentkező elzáikózó irány zat pedig, szükségszerűen, a mi közgazdaságunkban is visszahatást idézvén elő, országunk fokozódó iparosodását eredményezte. Régi — az ország mezőgazdasá­gában gyökerező — iparágaink (malom, sör, szesz, cukor stb. iparok) mellett számos más ipar­ág, elsősorban a textilipar indult szép fejlődésnek és csak természe­tes, hogy a magyar törvényhozás amidőn az 1924. évi XXI. tc.-be iktatott uj — csupán Magyaror­szág gazdasági tagozódását szem előtt tartó — magyar autonom vámtarifát megalkotta, a hazai mezőgazdaság megfelelő védelme mellett, az ipart is kellő támoga­tásban kívánta részesíteni. Az említett vámtarifának 1925. január 1 -évei történt életbelépé­se óta, egyébként, Magyarország nyolc állammal (Ausztriával, Cseh­szlovákiával, Franciaországgal, Gö rögországgal, Lengyelországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal s Törökországgal) létesített — ta­rifális megállapodásokat is tartal­mazó — kereskedelmi egyezmé­nyeket, amelyeknek révén, az autonom tételek nagy része már — és pedig számos esetben igen jelentékeny mérvben — mérsékel­tetett. Emellett megjegyzendő, hogy Magyarország — mely ed­dig összesen huszonkilenc ál­lammal rendezte már kereskede­lempolitikai viszonyát — részben, még az említett autonom vámtari­fa életbelépése előtt megszüntet­te a behozatali és kiviteli korlá­tozásokat és pedig első gyanánt a középeurópai államok sorában és ezidőszerint, nálunk, csupán oly korlátozások vannak érvényben amelyek a trianoni és egyéb nem­zetközi szerződéseinkből folynak, illetve, amelyeket közegészségügyi, állat- és növényegészségügyi- és közbiztonsági szempontok tesz­nek szükségesekké, illetőleg, még néhány, a hazai ipar részére fel­tétlenül szükségelt, de nehezen be­szerezhető nyersanyag (pl. fém­hulladék) szabad kivitelét köt­jük külön engedélyhez. Az elmúlt 1929 esztendő külke­reskedelmi forgalmáról most már végleges adatok állnak rendelke­zésre, s ezekből kivehetőleg, — Magyarország összes kivitelének értéke 1042.2, behozataláé pedig 1.065 miüió pengő lévén, keres­kedelmi mérlegünk, mindössze, 22.8 millió pengő hiánnyal zárult. Az 1928 év megfelelő adataival, amikor a behozatal értéke 1.189, a kivitelé pedig 818.7, behozatali többlet tehát 370.3 millió pengő volt. összehasonlítva, az ered­mény igen lényeges javulást mu­tat. Nem szabad azonban, termé­szetesen, szem elől téveszteni, — hogy a behozatal erősmérvü csök­kenése, bizonyos tekintetben, az elmúlt gazdasági év viszonyainak kedvezőtlen alakulásaiban, s igy, a csökkent vásárlási képességben is leli magyarázatát. Másrészt, a kivitel viszonylagosan jelentéke­nyebb mérvű emelkedése — és pedig nemcsak a mezőgazdasági terményeké, hanem az ipari cik­kekéi is — kétségtelenül "kedvező jelenség. Ez utóbbi eredmény Iét­rejövctelében már eredményesen munkálkodott közre az 1929 év legelején megalakult Magyar Kül­kereskedelmi Intézet rt. és a Me­zőgazdasági Termény és Termék­forgalmi Intézet, nemkülönben az a körülmény is, hogy amerikai tő­ke bekapcsolásával sikerült a ki­vitel számára viszonylag kedvező feltételek mellett hitelt biztosí­tani. f Közgazdasági helyzetünk továb­bi javulását illetően legfontosabb jelentőséggel elsősorban a hitel kérdése bir. Igaz, hogy a szanálás megkezdése óta a belföldi tőke­képződés örvendetes mérvben ha­lad (1930. január végével a m. kir. postatakarékpénztárnál és a legjelentősebb tizenhárom buda­pesti pénzintézetnél 614.3 millió pengő volt a takarékbetét, illet­ve 823.6 millió pengő folyószám­la betét gyanánt elhelyezve, amely összegek, a megfelelő békebeli összegek 61.3 százalékára, illető­leg 96.2 százalékára rúgnak), ezek a természetszerűleg viszonylag las­san növekvő tőkék azonban, még hosszú ideig nem lesznek egy­magukban elégségesek az erős belföldi tőkeszükséglet fedezésé­re. Magyarország ennek következ­tében belföldi tőkére szorul. Állami költségvetésünk egyen­súlya biztosítva van, a pengő ár­folyama állandósult, a Magyar Nemzeti Bank pedig legjobban megalapozott és vezetett jegy­bankok egyike, s igy a külföldi tőke nyugodt bizalommal helyez­heti el a rendelkezésére álló fe­lesleges összegeket Magyarorszá­gon. Külön meg kell itt említeni, hogy éppen nem rég sikerült egyik jelentős hazai pénzintézetünknek, a Magyar—Olasz Banknak 2 mil­lió dollár névértékű 7.5 százalékkal kamatozó községi kötvényt az olasz piacon elhelyeznie. A hazai közgazdasági élet szem­pontjából szinten nagy fontosság­gal biró — az 1928. év őszén meg­nyitott — budapesti m. kir. vám­mentes kikötő, a Bánhida mellett legközelebb elkészülő nagy du­nántuli villamossági erőmű, köz­úti hálózatunk kiépítése, vala­mint a m. kir. államvasutak kü­szöbön álló beruházásai szintén hozzá fognak járulni gazdasági életünk fellendítéséhez. Erős meggyőződésem, hogy Magyarország, amely saját erejé­ből — a névtelen adófizető ere­jének példátlan megfeszítésével — igyekezett jóvá tenni azokat a nagy kárökat, amelyeket a világ­háború, az azt követő forradalmak és a román megszállás okoztak, ismét kedvező gazdasági jövőnek néz elébe. Bizton hiszem azt is, hogy ebben a tekintetben számít­hat a nagy és nemes olasz nem­zet barátságára, amely már a múltban is rokonszenvének oly számos és szép jelét tanúsította irányunkban. Ami már most a magyar-olasz külkereskedelmi kapcsolatokat ü­leti, ezeket az 1928. juüus 4-én Rómában kötött, az 1929. évi XX. t. c.-be iktatott és az utóbbi év junius i-én életbe lépett —szá­mos tarifális határozmányt is tar talmazó — kereskedelmi és hajó­zási szerződés szabályozza s a­mely szerződéssel egyidejűleg ál­lategészségügyi egyezmény is köt­tetett . A m. kir. központi statisztikai hivatal adatai szerint Magyaror­szág Olaszországba 1927-ben 29,820.000 P értékű, 1928-ban 28,957.000 P és 1929-ben 71,433.000 P értékű árut szállított, míg onnan 1927-ben 53,842.000 P., 1928-ban 47.514.000 P, 1929-ben pedig 46,599.000 P. értékű áru került hozzánk behozatalra. —Az itt emiitett esztendők folyamán Magyarország Olaszországba, el­sősorban vágó- és igás állatokat, burgonyát, búzát, száraz babot, ve tőmagvakat, lisztet, villamossági készülékeket és gépeket vitt, mig Olaszországból hozzánk, főleg déli és friss gyümölcs, nyers és hán­tolt rizs, nyersbőr, selyemfonalak, pamut szövetek, szuperfoszfát, gép­kocsi, olajos magvak, pamutfona­lak és friss főzelékek érkeztek. Ugy vélem, hogy a magyar­olasz gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak az utóbbi évek folyamán tapasztalt megerősödé­se a Magyarország és Olaszország közötti baráti viszonyt még job­ban el fogja mélyíteni. Hatvany Lajos báró kegyelmet kapott Budapestről jelentik: Juniusban lesz kétesztendeje, hogy a Kúria végső fokon ítéletet hozott Hat­vany Lajos báró ismert nemzet­gyalázási bünügyében. Hatvanyt, mint még emlékezetes, a büntető­törvényszék hétévi fegyházra ítél­te, a tábla, ahova az ügy feleb­bezés folytán került, három ás félévi börtönre mérsékelte ezt a büntetést. j. A Kúria megváltoztatván az előbbi ítéleteket, Hatvanyt az eny­hítő szakasz alkalmazásával egy­évi és hat hónapi börtönbüntetés­re ítélte. Hatvány Lajos és védői közben kegyelmi kérvényt adtak be a kormányzóhoz és a kabinetiro­dától tegnapelőtt érkezett le a legfelsőbb elhatározás, mely Hat­vany Lajos báró büntetésének hát­ralevő részét elengedi. Ezzel a bünügy aktái végkép­pen lezárultak. KII ! A „Hungária Cipőáruház" végleg megszűnik! Az összes raktáron lévő uruk mélyen, beszerzési áron alul eladatnak! Kői cipők 10 P-től ,„ ieb b férfi cipók 12 P-töl feljebb.

Next

/
Thumbnails
Contents