Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-11 / 58. szám

Március 11. M jWlfKYIDBJC. á hangos film zenei szempontjai Egy amerikai zeneszerző figyelmeztetései — Egészen mindegy, hogy egy dalnak mi a melódiája vagy mi a szövege, megfelelő hangszerelés mellett bármilyen érzésvilág kife­jezést adhatjuk neki — mondja Herbert Stethart, az ismert zene­szerző és Lehár Ferenc egykori munkatársa, egy intervjuban, Hei bert Stethart feszerződött a Metró Goldwyn-gyárhoz és elkészitette a gyár első filmoperettjének, Lehár Ferenc »Cigányszerelem« cimü müvének kisérőzenéjét. Mint is­meretes, a film főszerepét Law­rence Tibbett, a newyorki Metro­politan Operaház egyik legelső énekese vállalta és a film nagy si­kere helyezte a newyorki sajtó ér­deklődésének középpontjába Her­bert Setthartot. — Ha például — igy folytatta a nagy sikert aratott zeneszerző — valamilyen énekes egy dalt egy­másután többször leénekel, de a Csellóval kezdtük, azután átmen­tünk angolkürtre, ezeket túlhar­sogta a trombita és a posaun, mig végTe a hegedűk és oboák tre moloja fejezte be. -— A film kísérőzenéjének kom­ponálásánál ugy kell eljárnunk, hogy a domináló érzés motívumait valósággal kivesszük a partiturá­bói és a hangszerelésnél azt a hangszert emeljük ki, amely a mo­tívum érzésbeli tartalmának leg­jobban megfelel. •— Miután e kísérőzene rendsze­rint hangszóróra készül, vagyis a mikrofon előtt kell eljátszani, vagy a felvétellel együtt, vagy utó­lagos szinkronizálásnál külön, a második legfontosabb momentum a melódiavezetés tisztasága, vilá­gossága és hangsulyoaattsága. Min den elmosódottság, a hangok egy­másbaolvadása valóságos méreg a mikrofon számára és a visszaadás­zenekari 'kíséretben mindig mis | nái olyan zajt teremt, mintha va­•és más hangszert emelünk ki, meg állapithatjup, hogy az angol kür­tök szentimentálissá teszik a dalt, a hegedű szerelmi bánatot vagy örömet fognak benne kifejezésre juttatni, a trombiták agresszívvé teszik, a íagott pastorafet, a saxophon pedig groteszket csinál ugyanabból a melódiából. — Lawrance Tibbett például a Cigányszerelemben egy áriát éne­kel, amely szerelmi dalként kez­dődik, azután elbeszéli azt a szé­gyent, amefy egy idegen részérői a kedvesét érte. E dalnál a fent érintett módszert követtük éa minden érzésre, fájdalomra, harag­ra, bosszúvágyra és kétségbeesés­re ugyanazt a témát játszottuk, de a megfelelő érzést legjobban kifejező hangszer kiemelésével. — laki egy kanál száraz borsót gör­getne egy pléhlapon. — Egy ilyen filmben az áriák a story egy részét beszélik ei és igy szükséges, hogy a szavak ép­pen olyan érthetők legyenek, mint a prózai színdarabok szavai, vagyis ne fulladjanak bele a kí­sérőzenébe, amint az a színpadi operáknál sokszor megtörténik. Nem volna érdektelen például egyszer megállapítani, hogy a kö­zönség hány százaléka érti meg azt, amit a színpadon énekelnek. És itt van a fiímopera előnye. Miután az énekesnő vagy az éne­kes az áriáknál rendszerint pre­mierplanban jelenik meg a vász­non, a közönség, ha a szavak nem is jönnek ki teljesen érthetően a hangszóróból, leolvashatja azokat a szereplők ajkáról, mint ahogy az még a néma filmeknél is elő­fordult. És ha a publikum még erre sem vólna képes, azt hisz­szük, a kísérőzene fentemiitett mó­don való hangszerelésével elérjük, hogy a nézők és hallgatók leg­alább az ének érzésbeli tartalmát megértsék és felfogják. — A probléma megoldása te­hát ez volna, de meg kell állapí­tanom, hogy az, amit Lawrence Tibbett a Cigány szerelemben nyújt és amit Ramon Novarro első filmoperettjében csinál, tulajdon­képen feleslegessé teszi a prob­lémán való töprengést.... — Grammofonlemezujdonságok állandóan a legnagyobb választék­ban kaphatók az Ujságboltban. Mezőgazdaság J Continental-szálloda Budapesten VII., Dohány-utca 42—ií.Jsz. Táviratok : Continentalotel. A vidéki uriközönség igazi otthona Tisztaság! — Kényeiemi —- Előzékenység 1 Minden wiohiban hideg-meleg folyóvíz, központi f&tés Egyifya* szobák árai: 5, 6, 7. S, 9, 10 pengő. Kétágyaa seobik árai: 8, 9, 10, IS. 14. 15, 16 pengP. SmImMc telefonnal. jrr-en Szobák fürdőszobával. Elsőrangú étterem! Zene! Tánc! . alilyen távolságra ültessik egymástól a gytimölcsta csemetéket ? Legnagyobb hiba, amit ültetés­kor elkövetnek, a túl sürü ültetés. Sok fát szeretnének kis helyre el­ültetni, goifdolva arra, hogy abból ugy is sok kipusztul. De ha meg­bízható helyről szerezték be fáju­kat, azok legnagyobbrészt meg­maradnak, hat-nyolc év multán, amikor már első termésüket bemu tatják, már a fa galyai összeérnek, de már akkor sajnálják kiirtani. Ujabb 2—3 év múlva pedig any­nyira összenőnek a fák koronái, hogy a vesszők sem napfényt, sem levegőt nem kapnak, igy azok termő rügyet és gyümölcsöt nem fejlesztenek, elterjednek a külön­böző gomba betegségek, amit a sűrűség miatt még irtani sem le­het, sőt még az állati ellensége­ket pusztító madarak sem mernek közzé menni. Ezért közöljük az egyes gyű" mölcsnemek átlagos, de legkisebb távolságát is: Alma magas törzsön 8—10 m. Alma közepes törzsön 5—6 » Törpe alma Körte magas Körte közepes törzsön Törpekörte Szilva közepes törzsön Kajszi 'barack Cseresznye Meggy őszibarack Dió Ribizli, málna 1.20 Egres i méter vagy 1.20 Szamóca 30—40 cm. Ezen számokat értelmezhetjük ugy is, hogy a jobb oldaliak a 4-5 6-7 5-6 3—4 5-6 8—9 8—9 5-6 3—4 16—20 1.50 Dán Endre házassága REGÉNY. — Irta: Tartallyn§ S. Ilona. I. Már el kellett volna mennie ha­zulról, elmúlt öt óra és ötre be­szélték meg Bébyvel a találko­zást. Ez a Béby... Cigarettára gyújtott és még min dig ott ült az íróasztalnál, mint­ha odaszögezték volna. Jól esett ülni. Gondolkozott. Most itt hagyja ezt a gyönyörű nagy várost minden ragyogásá­val... És... Bébyt... Ez a Béby tulajdonképpen egy jelentéktelen kis macska... semmi realitás nincs ebben a barátság­ban, de nincs romantika sem, ami­ért érdemes volna... és mégis... A minisztériumban a lépcsőn ta­lálkozott vele s megszólította. Béby őt. Valami aktát mutatott, hogy segítsen neki gyorsan elin­tézni. Mert a tanácsos, akivel Bébynek dolga lett volna, szabad­ságon volt, ami Bébyí annyira le­sújtotta, hogy sírva fakadt. ö megsajnálta. Névjegy után kotorászott a zse­bében, de nem talált, azért aztán a lány pici noteszébe jegyezte föl a nevét s hogy a minisztérium ha­todik ügyosztályán találja... fo­galmazó... s lehetőleg elintézi az ügyet. Ma már nem lehet, hanem két nap múlva. — Jő lesz? A lánynak egyszerre eltűntek a könnyel s a férfi kezét fiúsan meg rázta: — Köszönöm... köszönöm... Én Balló Béby vagyok. A papám adó­tiszt volt a fővárosnál... sajnos, már nem él... ketten vagyunk anyámmal. Hiszen majd' meglátja az aktákból. Trafikengedéiyt ké­rünk... nem elég a nyugdíj. Igy elmondott mindent s csak azután nézte meg a fogalmazó feljegyzett nevét. — Endre! Istenem... maga is Endre... a bátyám is Endre volt, aki elesett a harctéren. Doktor szekeresi Dán Endre... szép név. Neki is szép neve volt, csak még hiányzott előle a doktori cim... de egy év múlva már az is meg lett volna. Ott fekszik szegény az Ison­zónál... ismeretlenül... széttépte a gránát. Sírját sem tudjuk... Béby újra elérzékenyedett és könnyesen nézett Dán Endre sze­meibe. — Ne sírjon kérem — mondta neki Dán — feltűnő lesz, még valaki azt hinné, hogy én bántot­tam meg. A kollégák... láthatja, le s föl futkosnak a lépcsőn. Egy leány épen ellebegett mel­lettük. Dán köszönt neki s az be­lenevetett a szemébe. — Hova siet Micike? — szólt utána Dán. — Varjas tanácsos úrhoz... — Látja kérem, ez is hogy mo­solygott... menjünk innen... én me­gyek is már. — Merre megy? — A Mária utcába... ott lakom. — Én is! n meglepő! Egy utcában lakunk! Akkor mehetünk együtt egészen hazáig. Felülünk egy tizenhatosra... — Jó — mondta DáLn s már in­dultak is. A lány csupa ragaszkodás volt, minden szavávai tapadt hozzá, a lelkéig kívánkozott s minden ap­ró mondatból előkapart valami kis kapcsolatot. i — Hova szokott járni? Melyik színházba? — kérdezte Dántól. — A Nemzetibe s nagynéha a Vígbe, vagy a belvárosiba. Az operát nem tudom eléggé élvezni. Egyáltalában nem értek a klasz­szikus zenéhez. Az operetteken meg már régen tul vagyok. Túlsá­gosan könnyű fajsúlyú a mai ope­rett nekem. — Maga is annak találja? Kép­zelje, én is. Cyranót néztem meg a mult héten Kiss Ferenccel... — Mikor? — Csütörtökön... — Én is ott voltam! — Vájjon nem maga ült mel­lettem...? — Szemben a színpaddal... első emelet, első sor... pont középen... — Pont középen, első sor... én isi Eláradt bennük valami nagy öröm, kezdtek emlékezni egymás­ra. Milyen érdekes... itt valami célja van a Sorsnak... Közben a villamosmegállóhoz értek, felszálltak s mivel nagyon sokan voltak, megálltak egymás meHett. A karjuk össze-vissza ért, mi­kor nagy zökkenésekkei megállott a kocsi. Béby eip'irult. Máskülön­ben is kiszínesedett arcán a mai nap élményének boldogsága. | Nem volt szép leány, nem is volt feltűnően elegáns, hanem gyöngén hajlott orra s szürke sze­mei előkelő vonalakat irtak ar­cába. Az alakja s ahogyan a ruha simult hozzá, kellemesen hatottak. Dán jói érezte magát mellette s szívesen hallgatta áradó beszé­dét. Egyszerű kis témái voltak, de színes volt az előadása s arca és szemkifejezése utána élte a sza vakat. Mikor e Bébyék háza elé értek, azaz a ház elé, melyben Béby la­kott, sajnálkoztak mind a ketten. — Még szerettem volna magától valamit megkérdezni — mondta a lány. — Parancsoljon... — Nem... most nem... de, ha... hiszen találkozhatunk még vélet­lenül... nem...? És a minisztérium­ban... ha megyek az akta miatt... Véletlenül is... Tehát akarattal is. Ez az egész mondat nem je­lenthetett mást, mint világos fel­hívás volt, hogy megbeszéljenek egy találkozást... Dánnak egy kicsit kényelmetlen volt. Nem szerette idejét beoszta­ni. Őra... perc s azután ne mehes­sen oda, ahova akar. De most nem tudott kitérni és... hátha...? Vafa­mi nagyszerű kis kaland kereked­hetik ki ebből a véletlenből. Jól esett ez a gondolat s a lány sze­mei és mozdulatai biztatták is. Lám, a száján erős, piros festék... a szemöldök vonala is mestersé­ges, feltűnően sötét... ez ugyan nem sokat jelent, mert ma a leg­jobb társaság női is, még arisztok­rata nők is... s egyáltalában, nem lehet ma a külsőből Ítélni, még sokszor a viselkedésből sem... A parfőmje... nehéz, buja rózsa­illat... Nem tévedett. A leány első szó­ra elfogadta indítványát, hogy ta­lálkozzanak. — Itt a Jézus-Szive temploma előtt... — Nem, ott nem! — Tiltako­zott a leány hevesen — anyám odajár, meglátna. Nem akarom... Később, talán, ha akarja, bemutat­hatom magát... — A világért sem akarok kelle­metlen lenni, Bébyke. A muzeum előtt. Jó fesz? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents