Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-11 / 58. szám

1f3fl. március 11. M Mákétól Szabolcsig Csonkamagyarország legnagyobb kérdéseivel, a termelés és piac problémájával foglalkozott legutóbb az egységespárt értekezlete. Nem első alkalommal lették szóvá a párt képviselőtagjai azokat a szomorú jelenségeket, amelyek e téren tapasztalhatók. Sajnos olyan adott helyzettel állunk szemben, amelyen a legbölcsebb kormányzati intézkedések is nehezen tudnak változtatni, de a kormány igy is minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy a rpezőgazdasági termelés legfontosabb problémáit megoldja. Néhány esztendő multával örömmel állapítja meg, hogy mezőgazdaságunk termelés szempontjából igen figyelemreméltó előrehaladást produkált. Sajnos, amikor az egyik célt már-már elérjük, szemben találjuk magunkat a világjelenségekkel "kapcsolatban támadt helyzetekkei, amelyek, ha nem is kontraktirozzák, de bénítják a zavartalan közgazdasági életet. Igy vagyunk pi. a makói hagymával. Az egész világon híressé vált a makói hagymatermelés s ez a termelési ág hosszú esztendőkön keresztül nagyszerűen be is vált. A makói gazdák derekasan dolgoztak s munkájuknak meg is volt az eredménye, mindezideig. Sajnos ma a makói hagymatermelők is panaszra kénytelenek nyitni ajkukat, mert olyan árzuhanás állott be a hagyma terén, ami komoly gondok elé állítja a termelőket. Csaknem hasonló a helyzet a burgonyatermelés terén is, Szabolcs, Bereg, és Szatmár vármegyék termelik tudvalevőleg nagyobb területeken a burgonyát. Ezekről a vidékekről exportáltunk a múltban meglehetősen jó áron ezekbő! a terményékből a legtöbbet s ma mi történt? A burgonya ára tekintetében oly feltűnő zuhanás következett be, ami kritikussá teheti ennek a termelési ágnak későbbi rentábilis folytatását. Tavaly még 12 pengős áron lehetett eladni a szabolcsi burgonyát s ma a gazda alig kap két-három pen gőt terményeiért. Ezen a bajon segíteni kell. Elismerés illeti azokat a képviselőket, akik kerületeik bajairól hangot adnak az arra illetékes fórumok előtt, de még inkább dicsérettel adózhatunk a kormány részére, amely minden tő le telhetőt elkövet, hogy a bajokon segítsen. Az egységespárt legutóbbi értekezletén két gazdasági miniszter is megnyugtatta a E

anaszkodó képviselőket afelől, ogy a kormány nem lesz adós a segítéssel. Egyet azonban tudnunk kell, a mai viszonyok között egyetlen intézkedéssel nem lehet ilyen nagy problémákat megoldani, mert azok levezetésére és gyökeres megoldására az intézkedések egész láncolatára van szükség. Ezek kö zött első helyen szerepel a fuvardijak mérséklése, melyek terén a kormány hajlandó lemenni az önköltség határáig. Nem kell külön magyaráznunk, hogy mit jelent a mezőgazdaság számára ez az egyet len cselekedet. Ily módon lehetővé teheti a kormány, hogy a termények olcsó szállítási eszközök igénybevételével eljussanak rendeltetési helyükre. Ugyancsak ezt a célt fogja szolgálni, ha más vágányokon is a hitel kérdése. Ez a legnagyobb problémája ma a magyar gazdálkodásnak. A kormány igen széles perspektívát tekint át amikor ennek a kérdésnek gyökeres megoldásához nyúl. Az eredmény nem fog elmaradni s ezt érezni fogja hamarosan a makói hagyma ép ugy, mint a szabolcsi burgonya. i mozi és a rádió megadóztatásával akarnak segíteni a színházi válságon Debrecenben társadalmi szervet fognak létesíteni a másor megállapítására és a színészi bevételek fokozására (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A vidéki színházak válságának egjrik főoka az, hogy a társadalom és a színház eltávolodtak. Valamikor a nemzeti társadalom szervezte meg maga-magának a nemzeti nyelv és irodalom kulturát ápoló színészetet és a magyar főváros magyar színházát a nemzet áldozatkészsége építette meg. Las sanként, mint lazább lett a kapcsolat a színház és a társadalom, a színház és a városok kulturális szervei, a bizottságok, az egyesületek között, Ma már a legtöbb város megelégszik azzal, hogy bérbeadja a színházat, tudomásul veszi a színtársulat tagjainak névsorát, ha nagyon jókedvében van, fűtést, világítást, vigalmi adó elengedést ad, esetleg — kevés helyen — szubvenciót is. Mélyebben azonban nem hatott közre a szinügynek, mint nemzeti és városkulturális ügynek intézésébe. Pedig ezen a téren nagyon szép feladat vár a kultura ügyét felkaroló városokra. Társadalmi kérdéssé, a társasági élet főproblémájává kell tenni a színészetet, szinészetpártoló köröket kell alakítani. A módosak és példaadásra hivatottak ne csak a fővárosi előadásokat látogassák, hanem jöjjenek el, hozzák el ismerőseiket is a színházba. A város aktivitására Miskolc, Debrecen ad példát. Ne csodálkozzunk azon, hogy ezek a városok az utóbbi években ugy előre lendültek és a vezetést mindenben magukhoz ragadták kulturális téren, ötlet, terv, elevenség és a hozzáértő emberek bevonása, ez jellemzi Debrecent, ahonnan a következőket jelentik a szinházügy legutóbbi mozzanatáról: A közművelődési bizottság szükebbkörü albizottságot küldött ki, hogy általában a magyar vidéki színészet, — elsősorban a Csokonai színház megsegítése problémájának megoldására készítsenek javaslatot. Ez az albizottság tegnap délben 12 órakor dr. Csűrös Ferenc közművelődési tanácsnok elnöklése alatt tanácskozásra ült össze. Első sorban dr. Csűrös tanácsnok terjesztette elő azt az elaborátumot, melyet nagy körültekintéssel's részletességgel kidolgozott. Elgondolásának lényege az, hogy Debrecen város indítson országos akciót oly irányban, hogy a mozi, rádió és a színház ver zetése egyeslttessék a kultuszminisztérium kezében s hogy ezeknek felhasználásával segítsék meg a vidéki színésze let. Ha az bármi ok miatt nem volna lehetséges, akkor létesítsenek egy országos szinházsegitő alapot, amelynek javára bizonyos csekély százalékkal megadóztatnák a mozi 6s a rádió jövedelmét is. Ebből az alapból azután megfelelő módon lehetne támogatni a vidéki színházakat. A bizottság dr. Csűrös Ferenc közművelődési tanácsnok javaslatát egyhangúlag elfogadta. A második előterjesztést vitéz Koiozsváry Borcsa Mihály tette meg. Előzőleg statisztikai adatokat olvasott fel és megállapította, hogy tiz évadban 300.000 pengőt fordított a város a színház támogatására. Majd a bajok okát véli megvilágítani, végül pedig a következő pontokban foglalja össze a tennivalókat: A színház támogatására a következő intézkedések volnának szükségesek: 1. A város a lehetőséghez képest biztosítsa az ezidőszerinti, megajánlott szubvenciót. 2. A törvényhatósági bizottság indítson mozgalmat a többi egyetemi városokkal karöltve, hogy színházaik rendszeres állami támogatásban részesüljenek. 3. A mozik vigalmi adója részben vagy egészben fordittassék »színház megsegítésére. 4. A rádió igen nagy jövedelméből egy bizonyos szerény százalék fordittassék szintén a szinházalap dotálására. 5. Végül a Csokonai színház sürgős megsegítése céljából a bizottság sürgős társadalmi mozgalmat indit, amely által szervezi a színművészet barátait, — a kultúrintézményért lelkesülő társadalmi egyesületek, zene- és művészetpártoló körök tagjait, — hogy e társadalmi akció révén biztosittassék anyagilag a színház programjának irodalmi és zenei értéket jelentő része. A bizottság tagjai e pont körűt hosszas eszmecserét folytattak, amelynek eredményeképpen az a felfogás alakult ki, hogy ez a megalakítandó társadalmi szerv a szin. igazgatóval karöltve, szezon elején, irodalmi értékű prózai darabok és operaelőadások előre meghatározott programmját állapítaná meg s ezekre az előadásokra bérletszerüen biztosítaná társadal mi uton a jegyek eladását. Ezzei az egész színház műsora egy kulturális értékű gerincet nyerne s a színház irányában ismét meg tehetne nyerni a magasabb igényű nagyközönség bizalmát és támogatását. A bizottság megbízta vitéz Koiozsváry Borcsa Mihályt, hogy javaslatának utolsó pontját ily értelemben részleteiben is dolgozza ki, aminek megtörténte után az egész szinházkérdés komplexumával a közművelődési bizottság foglalkozzék. lég egyszer a hólabdalevelekról „A pazar buzgalmat irredenta szolgálatba kellene állítani" Kaptuk a következő levefet: Tekintetes Szerkesztőség! Igaz örömmel olvastam a »'Nyírviaék« legutóbbi számában azt az erélyes és komoly állásfoglalást, amivel a babonás emberekre számító hólabdalevelezések ellen kikelt és lerántotta a leplet ezekről a haszontalan, sok felesleges munkát s nemritkán kellemetlen lelki harcokat előidéző fonákságokról. Bámulatos valóban, hogy milyen ostobaságokkaf képesek néha hozzáférkőzni az emberek Telkéhez és milyen sok ideje van egyeseknek arra, hogy a beugratásoknák felüljenek. Sőt még pénzt is költsenek a hiábavalóságokra! Volna azonban ezeknek a hó- ( labdalevelezéseknek hasznos, okos, áldásos formája is. Azt •V' - : % Március 10., 11., 1?., 13., hétfff, kedd, szerda, csütörtök 5, 7 és 9 órakor A budapesti elsöhetes mozgóképszínházakkal egyidőben! SSETA GARBÓ a legnépszerűbb fllmszinSszoő legújabb világfilmjs ORCHIDEÁK Jávai izzó szerelmi történet egy forró asszonyról, akit sz ura visz a veszedelembe 12 felvonásban. Főszerepekben: Greta Garbó, Lewis Stone és Niís Asther. Kisérő műsor; Aki másnak vermei ás 2 felv. burleszk Az előadásokat a m. kir. 12-ík konv. gy.-ezred zenekara kíséri. Mérsékelten felemelt helyirak: Páholyaiéi 1-80, ssöllyel'50, iimlásrzék 1-50, I*s6 hely 70 f, Ilik hely BO f. Kedvezményes jegyek rá isetés mellett érvénjesek. pazar buzgalmat, amit idegen kezdeményezésre, idegen lelki problémák javára nálunk elpazarolnak, irredenta szolgálatába kellene állítani. Ha valaki vállalkoznék arra, hogy röviden, tömören összefoglal" ja egy levél keretében, hogy mit, mennyit veszített Magyarországa trianoni békével, hogy milyen égbekiáltó igazságtalanság történt hazánkkai, mely egy ezredéven át védelmezte nyugatot, hogy mily hazug és gonosz koholmányokkal kovácsolták ellenünk a gyilkos fegyvert s ha ezt a levelet az illető elküldené tiz ismerősének azzai a kéréssel, hogy továbbítsák azt 5 belföldi, 3 külföldi magyar és megfelelő fordításban 5 külföldi "idegen nemzetbeli ismerősüknek, akik szintén hasonló módon növelnék tovább és tovább a propagandát s ha végül még a levél azt is tartalmazná, hogy szegődjenek a nemesen 'érző, igazságszeret ő emberek a magyar igazság szolgálatába, sürgessék a békereviziót és törjenek pálcát a félrevezetett és megtévedt békebiró nemzetek elhamarkodott és igaztalan békediktátuma fölött, akkor ebből a l^kes hazafisággal megindított hólabdarendszerbői olyan hatalmas lavina keletkezhetne, mely maga alá temetné hazánknak minden nyomorúságát. Ilyen szolgálatba kellene állítani nagyon tisztelt Szerkesztő Uram a lánclevelezést. Ez nem lenne telesleges, nem lenne hiábavaló, reális valóságért hasznosulna a sok áldozatul hozott enejgia és olyan szellemi erőforrás fakadna belőle, amivel 'számolnia kellene a világ sorsát intéző nagyságoknak. —r. -a.