Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-02 / 51. szám

N/iregyháza, 1930. március 2. * Vasárnap XjI, évfolyam. 51. sz. HORTHY MIKLÓS IRTA: VÍETORISZ JÖZSEF dr Csonka hazánkban a nemzet, odakünn' elszármazott magyarjaink s elszakított területeken sínylődő testvéreink a ma inapon ünnepet iiLnek annak emlékére, hogy a .nemzetgyűlés tíz évvel ezelőtt Horthy Miklóst, az otrantói hőst, a nemzeti hadsereg megszervezőjét, a magyarság reményét Magyarország kormányzójának választotta s ekként a törvényes rend helyreállításával az összeomlás legsúlyosabb következményeit elhárította. Ünnepünket, amelybe ádáz szomszédaink illetéktelenül és ildomtalanul avatkoznak," hogy értékét jelentéktelenre csökkentsék, az emlékezés fájdalmassá, a bensőség fölemelővé, a remény bizakodóvá teszi Nem sajnáljuk könnyeinket azoktól az eseményektől, amelyek nemzetünket a sír szélére juttatták s nem titkoljuk örömünket azokon az ered menyeken, amelyeket keserves hely zetünk viszonylagos javulásában tapasztaltunk. • Még nem eshetett ki emlékezetünkből az a sok szörnyűség, amely nek kínos átszenvedése közben halálosan kimerült és elalélt nemzetünk a maga kétségbeejtő helyzetének tudatára döbbent s gyalá2attal tetézett tehetetlenségének dermesztő éjszakájában tapogatózva kereste a kibontakozást, ami az ő számára akkor, ha egyelőre nem is a szabadulásnak, de legalább a nélkülözhetetlen lélegzésnek lehetőségét jelentette. Irtózatos volt a csapás, amelyet jogtalanul diadalmas, kárörvendő ellenségeinknek alattomos fegyvere ejtett a. mindenképen megalázott magyar hazának vonagló testén s a mindenben jóhiszemű magyarságnak végzetes nagylelkűségén; de még felháboiitóbb, borzalmasabb és lesújtóbb hatásúak voltak azok a sebek, amelyeket ennek az igazán mindenfelől szorongatott és minidtől elhagyatott édesanyának a saját fiai gonoszságától kellett elszenvednie. Hihetetlen és mégis igaz, hogy a vesztett háború gyalázatos vége csak megindítója volt a vele kezdődő belső elvSrzés szomorú folyamatának. A kezünkből ki nem csavart, hanem kiesett fegyver még biztathatta jobbjainkat a viszontlátás reményével; de az utálatos fertőbejutás a lelket lopta ki belőlünk, a hitet és a reményt fojtotta meg szivünkben s ezzel a döntőleg végső csapást mérte nemzeti létünk és életünk évezredes gyökerére. Ily ' viszonyok között, amikor a szent korona porban hevert, a haza teste ezer sebtől vérzett, megmaradt jeleseink szóhoz se juthattak, a jogfolytonosság szünetelt, a közgazdaság a teljes bomlás örvényébe sodródott s a közbiztonság a legelemibb követelményeknek sem felelt meg: a .magyarság sírjának nevezett Mohácsot, Majtényt, Világost messze túlhaladó válságba jutott jobb sorsra érdemes, méltatlanul szenvedő, testvérlelen nemzetünk. Emberre volt szükségünk, egész emberre, aki a legnehezebb napokban maga veszi vállára á roskadozó ország minden terhét; tekintélyre, senkitől kétségbe nem vont tekintélyre, aki a forrongó zűrzavarban puszta fellépésével lecsillapítja az önmagával meghasonlott nemzet izzó szenvedélyeit, pártküzdelmeit; államfőre, minden irányban tájé-1 ösztöne csodálatos szerencsével ejtette meg a választást, amikor épen azt a férfiút ültette az államfői székbe, akiben ma is megvan és továbbra is meglesz a komoly és bölcs, gondos és erélyes, alkotmányos és sikeres államkormányzásnak teljes biztositéka. Meg kell állapitanunk, hogy Horthy Miklós annak idején közkozott, higgadt államfőre, aki az őrjöngő hullámok között erős kézzel ragadja meg a partrasegítés kormánykerekét. Nem üres szólam, még kevésbé téves elfogultság és legkevésbé meg hunyászkodó hízelgés adja e pillanatban ajkamra azt a pár szór, amelynek nyomatékos hangoztatásával kétségtelenül egész törvényhatóságunk meggyőződését vallom és hirdetem, azt az igaz szót, hogy a mult értékeinek átmentésére és a jövő reményének ébrentartására maga az isteni gondviselés hivta ei kormányzónknak vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltóságát. A közelmúlt számtalan '.apasztalata és tanulsága a leghatásosabb szónoklatnál is ékesebben igazolja, hogy a nemzetgyűlésnek 10 évvel ezelőtt egyakarattá magasztosult l becsülésnek örvendő, ragyogó múltjával tagadhatatlanul rászolgált a nemzetgyűlés bizalmára s céltudatos, következetes, odaadó munkásságának valóban megérdemelt gyümölcsét élvezheti ábban az erős és egységes közmeggyőződésben, hogy ma már, az örvendetes haladás első és számottevő lépései után, teljes mértékben méltónak bizonyult az egész nemzet hálás elismerésére. V Haditettei a köteiességteljesitésben utolérhetetlen magyar tisztet jellemző merész kezdeményezés, halálmcgvető elszántság és bámulatos vitézség hősének katonai kiválóságát iktatják nemzetünk történelemkönyvébe; kormányzói tevékenysége az őszniteség, törvénytisztelet és igazságosság emberének .jiolgári erényeit vési minden időkre szóló nemes példaadásui és követésre* méltó lelKes buzdításul a hálás magyar nemzet szívébe. A kormányzóságban hiv atalos elődei közül Hunyadi János politikája, a győzhetetlen fegyver hatalmában, Kossuth Lajos fegyvere a függetlenségi politikai érvényesülésébein jutott diadalra. Hunyadi a külső ellenség tűzzel-vassal pusztító lángjait oltogatta, Kossuth a belső tüz szításával az egész országot lángbaborította, s mind a kettő feledhetetlenül megbecsült bálványa voít a szabadságára féltékeny, öntudatos magyarságnak. Mai kormányzónk helyzetét szerencsétlen sorsunkban minden körülmény megnehezíti sőt egyenesen tragikussá teszi, mert lángoló magyar lelkének nemzeti politikáját nem juttathatja érvényre a maga teljes egészében, kettétört kardjával nem sújthat le hatásosan állig felfegyverzett és legkiseb mozdulatunkat is elgáncsoló ellenségeinkre; hiszen Trianon vak dühe óta nekünk magyaroknak csak véreznünk fehet s még csak panaszkodnunk se szabad. És mégis van-e, aki kételkednék abban, hogy a türelemben, szenvedésben és önfeláldozásban akkora erők rejlenek, amelyek a pokol kapuit is megdönthetik. A vértanuk kálvária járó, de sohase meddő hivatása ez, s ha egy egész nemzet vállalja a vértanúságot, joggal várhatja a jobb jövőre virradást; mert aki tűrni és szenvedni tud, soha és semmivel meg nem félemlíthető, aki pedig habozás nélkül meghalni is tud, soha és semmire nem kényszeríthető. A zajtalanul, de szüntelenül működő önfegyelemre, a szigorúan, de nem igaztalanul gyakorolt önbirá" latra, a tartózkodó, de nem helyén kívül alkalmazott önmérséklésre ugyancsak a mi hidegvérrel gondolkodó, megfontolással mérlegelő és következetességgel cselekvő kormányzónktói vehetünk példát és az általa megteremtett belső megerősödés biztonságával haladhatunk nemzeti vágyaink kielégítésének melegen biztató célja felé. A mindig csak használni akaró munka szeretetével és gyakorlásával a lelki nagyság szárnyain a teljesülhető reménység magasságába emelkedve kell valamennyiünk részéről bemutatandó és elfogadható bizonyságát adnunk annak, hogy ez a szenvedés súlyos, de nem örökkétartó; ez a nemzet megalázható, de meg nem törhető; ez az ünnep külsőségben talán hiányos, debensőségben teljes és méltó a szeretett államfőhöz és a hűséges nemzethez. A magyar törvényhozás maradandó alkotásokkal tette emlékezetessé a kormányzóválasztás évfordulóját s a napról-napra megujuló szolgálatok teljes elismerésével tette a kormányzó lába elé a magyar nemzet hálakoszorúját. Helyesen és méltán; mert ha manapság már tisztábban láthatunk, nyugodtabban towv S £3 peoeé. Us^tM&sm 7-#a m teaöőfcaak 3SW* n*wíw«ay. JÓSA ELEK HMtMilS i K. ANDOR. SnrimilMf i* kiadóhivatal: Széch«nyl-6t 0. ML Sr»rka«z***c«4 t«|«ton: 6—22. A kiadóhivatal tei»«on)«: 1-38. PostaH9fc*4u« 2966a tttzlratokat n«m adunk vlaaa*.