Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-02 / 51. szám

2 JNftíRYIDBK. 1930. március 2. Miklós személyében a tiszta, becsületes, egyenes nejmzeti politikának nagyrahivatott és tántorittha tatlan képviselőjét. E nagy szimfóniának minden árnyalata a nemzet hódolatának bizonyságtétele s egyben biztos záloga annak, hogy ez a szemvédő, de mégse csüggedő inemzet élni fog, mert élni akar ! Nyíregyháza város képviselőtestületének közgyűlése (A Nyírvidék tudósítójától.) Nyíregyháza város képviselőtestületének péntek délutáni közgyűlését Bencs Kálmán dr. m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester pontosan 3 órakor nyitotta meg, üdvözölve a gyér számban megjelent tagokat, majd a ke gyelet bensőséges szavaival emlékezett meg Fodor Béla városi mérnök tragikus elhunytáról. Ismertette az elhunyt kiváló tulajdonságait, nemes egyéniségét és azt a szeretetteljes ragaszkodást, amelyet a várossal és annak polgáraival szemben érzett. Indítványozza, hogy Fodor Béla emlékét a képviselőtestület jegyzőkönyvben örökitse meg s gyászoló édesatyjának részvétét fejezze ki. A képviselőtestületi tagok a polgármester fájó emlékeket viszszaidéző bejelentését az őszinte részvét csendes szomorúságával vették tudomásul, ameiy után a »Nyirvidékben« részletesen ismertetett polgármesteri prograanm megvitatására került a sor. Dr. Murányi László bizottsági tag hosszabb beszéd keretében, némely helyen objektív kritikával foglalkozott a programmal, örömmel állapítva meg, hogy annak minden pontjában a legszigorúbb takarékosság érvényesül. Néhány összehasonlító számadatot közöl a városnak a múltban fennálló pénzügyi helyzetéről, párhuzamot vonva a jelenlegi adósságaival. 1914ben a városnak 5.800.000 korona adóssága volt — úgymond — amelyből megépítette a Koronát, a laktanyát, a helyiérdekű vasút építését támogatta, ugy, hogy élénk, vidéki várossá fejlődött. Ezt a háború utáni években a város kifizette és hosszú ideig aktívával rendelkezett. 1930-ban azonban már ismét több, mint 3 millió pengő az adósságunk. — Olyan uton haladunk, hogy rövidesen elérjük a békebeli terhek nagyságát. Nem azért hozom ezt fel, mintha rekriiminálni akarnám a város fejlesztésének tempóját, hanem, hogy a jövő terveinknek keresztülvitelénél legyünk óvatosak. Éppen ezért szervezni kell egy takarékossági bizottságot, amelyik minden luxus, vagy felesleges célokra beállított tételt töröl a költségvetésből. Murányi dr. ezután kifejti, hogy a város bevételeinek fokozását a mai súlyos viszonyok mellett keresztülvihetetiennek tartja. A város fejlődési tempója szerinte túlságosan erős volt, mert a fejlődés csak akkor életképes, ha arányban áll, a polgárság teherbíró képességével. Viszont a polgármesternek a város függetlensége érdekében kifejtett álláspontját teljes egészében teszi magáévá és részletesen rámutat annak óriási horderejére. A vízvezeték és csatornázási munkálatokkal szemben azonban rendkívül nagy óvatoságot ajáift. mert bár elismeri annak életbevágó fontosságát, amely felé törekedni kell, de a mai viszonyok mellett nem találja kivihetőnek, miután anyagi csődbe sodorná a várost. A temetőre vonatkozó programimját a polgármesternek, nagyon helyesnek tartja, de panaszok merültek fel, hogy tul magas árakban szabják meg a sirhelyeket. Óvakodni kell attól — úgymond — hogy a város a temetőt jövedelmi forrásnak használja fel, mert nem Ie'het az emberi bánatért és könnyekért vámot szedni. Javasolja a járványkórház sürgős felépítését és örömmel üdvözli az iskolák egyrészének államosítását célzó gondolatot, de egyenesen véteknek tartaná, ha a város az ingatlanait eladná, mert az biztos és állandóan emelkedő érték. Végül örömének ad kifejezést a polgármester programmjának záróakkordjai felett, amely a városi tisztviselők alárendelt viszonyát hangsúlyozza az adófizető polgárokkal szemben. Az illusztris szónokot higgadt és bölcs kritikájáért a képviselőtestületi tagok lelkes ovációban részesítették, majd Bencs Kálmán dr. polgármester emelkedett szólásra, hogy reflektáljon az elhangzottakra. Először is köszönetét fejezte ki az objektív kritikáért, amelyet mindenkor szívesen fqgad. Tökéletesen igazat ad Murányi dr.-nak abban, hogy a város a múltban sqkkat lasabban fejlődött, mint I

az elmúlt 10 év alatt. De ennek okát abban látja, hogy a háború után, amikor a normális élet isélhetünk, nagyobb megértésre számithatunk és több joggal remélhe tünk: mindezt elsősorban kormányzónk és kormányzatunk érdemeinek köszönhetjük. Egyházi és világi hatóságaink, társadalmi egyesületeink és iskoláink, egyszóval az egész magyarság sziwel-lélekkel ünnepli Horthy Tíz év — A »Nyírvidék« eredeti tárcája. — Irta: Péter Károly. Tíz év !.. . Elröppenő pillanat az emberiség életében, egy perc a nemzetek sorsát intéző fátum játékábam, mindössze annyi idő, míg a gyermek, csecsemőkorból közép" iskolás kis fiu, — vagy az ifjú, boldog, az egész világot magáéinak hivő érettségistábéi kész ember lesz a magáin ember életében. Talán a régi békevilágban, egyénenként megálmodott álmok valóra válása, vagy biztos bázison megalapozott mult kiépítésének ideje. Nekünk ? Most ? Ezeréves multunkban alig található bűnhődés korszaka. 1920—1930. Van-e tudás, aki képes lenne összegyűjteni, tárgyilagos igazsággal elbírálni a tíz év apró-cseprő eseményeit, amelyek magasból tekintve jelentéktelen, szürke, a l evegőben észrevétlenül lebegő porszemek, de amelyeknek mindegyike hatalmas tragédiák: vagyonok, remények, hit és bizalom összeomlásának centrumai ? Vain-e sziv, amely át tudná érezni azt a mérhetetlen fájdalmat, amit a szabadnak vélt, de végeredményében ez is szolgaságban sínylődő, ellenséges népek fojtogató gyűrűjébe zárt magyarság és az elszakított területen, minden ősi jogtól megfosztott, még nyelvében, gondolatában, érzésvuágában is halálraítélt és tíz év óta siralomházban ülő testvéreink szenvedtek ? — Van-e magyar, akinek lelkében fel ne ébredne az elkeseredés szülte gyűlölet mindazok iránt, akik e pusztulás okozói voltak, s rajongó lelkesedéssel me vepné körül azokiQfik a férfiaknak alakját, akik a robbanásszerűen beállott .összeomlást megállítani, a romokon uj életet építeni akartak ? 6n ugy érzem: nincs ! Hiszen, ha e kérdésekre csak rágondolunk, ha minden egyes magyar, csak a közvetlen környezetében, ismerősei, barátai életében tapasztalt, látott, átélt, vagy hallott borzalmas pusztulásokra gondol; ha csak kis időre megpróbálja beleélni magát azoknak a szülőknek csak egy-egy sírva átvirrasztott éjszakájába, akik kétségbeesve eresztették el gyermekeiket a semmi reményt nem nyújtó bizonytalanságba; ha rágondolunk azokra a rémült, tehetetlenül hallgatni kényszerült családok érzésvilágára, akik nek ősi házfalai között gúnyosan vigyorgó szeméthad vert tanyát, vásári lom gyanánt piacra dobta régi erekjéit, elrabolta vagyonát, meggyalázta legszentebb érzelmeit; ha rágondolunk azoknak a magyar levegőben nőtt, magyar nemzeti múlton serdült ifjaknak vérig sértett lelkére, kiknek maguknak kellett letépni mellükről a titkon gomblyukba csúsztatott kis nemzeti szinü szalagocskát, maguknak kellett azt eltaposni és megcsókolni helyette az idegen zászlót; ha rágondolunk, hogy tatár—török— osztrák pusztításokat átélt nemze tűink annyi szenvedésének és munkájának gyümölcse olyan katasztró fáüs pusztulást szenvedett, aminek csak rideg adatai is felháborítók I (megdöbben az ember s önként kérdezi : melyik században élünk ? — Avagy a nagyfennen olyan műveltnek hirdetett huszadik század emberéről és nemzeteiből halt ki az igazságérzet ? Vagy mi voltunk olyan bűnösök, hogy az Isten ostora sújtott bennünket ennyire ? Hiszen a régi 282,870 km* területünkből csak 92.607 maradt meg! 190.263 km

2-t csatoltak el l Közel 18 és fél millió lakosságunkból több, mint 10 és fél milliót vesztettünk ! Elvesztettük óriási értékű bányáinkat, erdőinket, fürdőinket 1 Elvettek : 2166 gyárat, 11354 km-nyi vasutvonalat, s a hozzátartozó épületeket, 10.494 elemi-, 292 polgári-, 117 középiskolát, régi történelmi nevezetességű palotáinkat, templomainkat, lerombolták szobrainkat, s ezt nemcsak nézni, és hallgatagon tűrni tartozunk, de még unokáink is fizetik keresményük, munkájuk értékének tekintélyes részét azért, hogy ezt tőlünk elrabolni és bennünket megalázni méltóztattak s ha tovább is tehetetlenek maradunk ! Kell!! hogy ökölbe szoruljon a kéz ! Megmozduljon a sziv ezek láttára ! s kereste az utat, amelyen megtalálja a magyar a magyart! Mert be kell látnunk, hogy bizony, ha sok is volt a külföld igazságtalansága velünk szemben, ennyire Sohasem jutunk, ha közénk nem vág a bábeli zűrzavar, amelynek hatásaképen egyik magyar sem értette meg a másikat abban a pitlamatban, amikor borotva éien állott a nemzet sorsa és csak rajtunk mult, hogy merre billenjen ? Az elszenvedett tíz év, ha nem tudott erre megtanítani, ha hitvány és sötét lelkű emberi gombák mérge csúszik még mindég közénk, ha a kishitűség mindig csak okozatot látó, azon lovagló, okot sohasem kereső, nemzetziháló, magunkat lebecsülő maszlagja bódit el, ha fenhéjázón, olymposi magasságbanlebegő urakat és észre sem vett, szolgalelküségre ítélt emberi hangyabolyt látunk csupán egymásban és nem egymással kezetHortobágyi juhturó mindenütt kapható 1 Termeli; Tejszövetkezet! Központ Budapest, I., Horthy Miklós-út 119/121 mét megindult, a megcsonkított ország reorganizációs ereje élénkült meg, hogy mindazokat a területeket, amelyeket elvesztettünk bizonyos mértékig pótoljuk. Nyíregyháza városnak Észak-kelet Magyarországon kivételes helyzete volt, mert két nagy lendülettel fejlődő város, Debrecen és Miskolc közé volt ékelve, ugy, hogy ha nem igyekeztünk volna, akkor ma egy jelentéktelen falu lenne Nyíregyháza. Nagyon természetes azonban, hogy a mai viszonyok mellett nem lehet még csak gondolni sem a további fejlesztésre. A vízvezeték kérdésében is teljesen osztja Murányi dr. nézetét, de azt az álláspontot vallja, hogy elő kell készíteni az utolsó vonásig mindent, hogy adott esetben azonnal hozzá lehessen fogni. Nem hajlandó a takarékosságot az oktalan filléreskedésig végrehajtani, de igenis takarékoskodni kiván minden olyan esetben, ahoi a város épségének biztosítása mellett lehetséges. Okosan, céltudatosan óhajt takarékoskodni, amelynek bizonyítékát látja abban, hogy az elmúlt két hónapban már eddig is lényeges megtakarításokat értek el. Az iskolák államosításánál nem gondol az egyházak kezelése alatt álló intézetekre, de ha csak egy mód kínálkozik, az államra ruházza a város által fenntartott isko« fogó, egy cél felé törő és haladó magyar testvéreket, ha kivétel nélkül nem haladunk a becsület, a közéleti puritán tisztaság utjári, melynek hiányát mindig olyan élesen vágjuk a tényleg züllött cseh és balkáni államok szemébe, s amely egyedüli biztositéka a bizalomnak, ezen át a jobb jövőbe vetett hitnek, mely nélkül céltudatos munka nem lehet, hiába volt minden szenvedés, hiába várjuk a nemzet tavaszát, feltámadását. Tíz éve annak, hogy a nemzet őserejének egyik tiszta, nemes hajtása, nagybányai Horthy Miklós a legnagyobb kétségbeesés idején, — mint 1920. március hó i-én megválasztott kormányzója a nemzetinek, a régi Árpádokra, Hunyadiakra emlékeztető rendíthetetlen hittel, komoly, férfias elhatározással, bátor szívvel, szigorú, de nemesen gondolkodó lélekkel kezébe vette nemzetünk sorsának kormányrudját s példát mutatott arra minden magyarnak, hogy mit kiván tőle a haza: kitartást a szenvedésben, akaratot a munkában, honszerelmet az éizésben, önmegtartóztatást, bölcs előrelátást a nehéz időkben. Vaj! ha adná a magyarok Is-' tene, hogy minden magyar tanulna tőle, siralmas időnkben a legnagyobb magyartól hazaszeretetet, kötelességtudást, önmérsékletet, lovagias gondolkodást; bátran előrenéző tekintetéből: jövőnkbe vetett bizalmat, ha kell, önfeláldozást! Ha nemcsak ünnepelni, de komolyan együttérezni és haladni is megtanulna most, mikor vezérét ünnepli. Nem a Nagyvezéren mult, hogy siralmas még mindég a magyarsághelyzete, de rajtunk múlik, ha továbbra is így maiad I @ü MB i_L_r- . i ... ; -