Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-02 / 51. szám

2 JNftíRYIDBK. 1930. március 2. Miklós személyében a tiszta, be­csületes, egyenes nejmzeti politi­kának nagyrahivatott és tántorittha tatlan képviselőjét. E nagy szimfó­niának minden árnyalata a nemzet hódolatának bizonyságtétele s egy­ben biztos záloga annak, hogy ez a szemvédő, de mégse csüggedő inemzet élni fog, mert élni akar ! Nyíregyháza város képviselő­testületének közgyűlése (A Nyírvidék tudósítójától.) Nyíregyháza város képviselő­testületének péntek délutáni köz­gyűlését Bencs Kálmán dr. m. kir. kormányfőtanácsos, polgár­mester pontosan 3 órakor nyitot­ta meg, üdvözölve a gyér szám­ban megjelent tagokat, majd a ke gyelet bensőséges szavaival em­lékezett meg Fodor Béla városi mérnök tragikus elhunytáról. Is­mertette az elhunyt kiváló tulaj­donságait, nemes egyéniségét és azt a szeretetteljes ragaszkodást, amelyet a várossal és annak pol­gáraival szemben érzett. Indítvá­nyozza, hogy Fodor Béla emlékét a képviselőtestület jegyzőkönyv­ben örökitse meg s gyászoló édes­atyjának részvétét fejezze ki. A képviselőtestületi tagok a polgármester fájó emlékeket visz­szaidéző bejelentését az őszinte részvét csendes szomorúságával vették tudomásul, ameiy után a »Nyirvidékben« részletesen ismer­tetett polgármesteri prograanm megvitatására került a sor. Dr. Murányi László bizottsági tag hosszabb beszéd keretében, némely helyen objektív kritikával foglalkozott a programmal, öröm­mel állapítva meg, hogy annak minden pontjában a legszigorúbb takarékosság érvényesül. Néhány összehasonlító számadatot közöl a városnak a múltban fennálló pénz­ügyi helyzetéről, párhuzamot von­va a jelenlegi adósságaival. 1914­ben a városnak 5.800.000 korona adóssága volt — úgymond — amelyből megépítette a Koronát, a laktanyát, a helyiérdekű vasút építését támogatta, ugy, hogy élénk, vidéki várossá fejlődött. Ezt a háború utáni években a város kifizette és hosszú ideig aktívával rendelkezett. 1930-ban azonban már ismét több, mint 3 millió pengő az adósságunk. — Olyan uton haladunk, hogy rövi­desen elérjük a békebeli terhek nagyságát. Nem azért hozom ezt fel, mintha rekriiminálni akarnám a város fejlesztésének tempóját, hanem, hogy a jövő terveinknek keresztülvitelénél legyünk óvato­sak. Éppen ezért szervezni kell egy takarékossági bizottságot, amelyik minden luxus, vagy feles­leges célokra beállított tételt tö­röl a költségvetésből. Murányi dr. ezután kifejti, hogy a város bevételeinek fokozását a mai súlyos viszonyok mellett ke­resztülvihetetiennek tartja. A vá­ros fejlődési tempója szerinte túl­ságosan erős volt, mert a fejlődés csak akkor életképes, ha arányban áll, a polgárság teherbíró képes­ségével. Viszont a polgármesternek a vá­ros függetlensége érdekében ki­fejtett álláspontját teljes egészé­ben teszi magáévá és részletesen rámutat annak óriási horderejére. A vízvezeték és csatornázási munkálatokkal szemben azonban rendkívül nagy óvatoságot ajáift. mert bár elismeri annak életbevá­gó fontosságát, amely felé töre­kedni kell, de a mai viszonyok mellett nem találja kivihetőnek, miután anyagi csődbe sodorná a várost. A temetőre vonatkozó prog­ramimját a polgármesternek, na­gyon helyesnek tartja, de pana­szok merültek fel, hogy tul magas árakban szabják meg a sirhelye­ket. Óvakodni kell attól — úgy­mond — hogy a város a temetőt jövedelmi forrásnak használja fel, mert nem Ie'het az emberi bánat­ért és könnyekért vámot szedni. Javasolja a járványkórház sür­gős felépítését és örömmel üd­vözli az iskolák egyrészének ál­lamosítását célzó gondolatot, de egyenesen véteknek tartaná, ha a város az ingatlanait eladná, mert az biztos és állandóan emelkedő érték. Végül örömének ad kifeje­zést a polgármester programmjá­nak záróakkordjai felett, amely a városi tisztviselők alárendelt viszonyát hangsúlyozza az adófi­zető polgárokkal szemben. Az illusztris szónokot higgadt és bölcs kritikájáért a képviselő­testületi tagok lelkes ovációban részesítették, majd Bencs Kálmán dr. polgármester emelkedett szó­lásra, hogy reflektáljon az elhang­zottakra. Először is köszönetét fejezte ki az objektív kritikáért, amelyet mindenkor szívesen fqgad. Töké­letesen igazat ad Murányi dr.-nak abban, hogy a város a múltban sqkkat lasabban fejlődött, mint I az elmúlt 10 év alatt. De ennek okát abban látja, hogy a háború után, amikor a normális élet is­élhetünk, nagyobb megértésre szá­mithatunk és több joggal remélhe tünk: mindezt elsősorban kor­mányzónk és kormányzatunk ér­demeinek köszönhetjük. Egyházi és világi hatóságaink, társadalmi egyesületeink és isko­láink, egyszóval az egész magyar­ság sziwel-lélekkel ünnepli Horthy Tíz év — A »Nyírvidék« eredeti tárcája. — Irta: Péter Károly. Tíz év !.. . Elröppenő pillanat az emberiség életében, egy perc a nemzetek sorsát intéző fátum já­tékábam, mindössze annyi idő, míg a gyermek, csecsemőkorból közép" iskolás kis fiu, — vagy az ifjú, bol­dog, az egész világot magáéinak hivő érettségistábéi kész ember lesz a magáin ember életében. Ta­lán a régi békevilágban, egyénen­ként megálmodott álmok valóra válása, vagy biztos bázison megala­pozott mult kiépítésének ideje. Nekünk ? Most ? Ezeréves multunkban alig talál­ható bűnhődés korszaka. 1920—1930. Van-e tudás, aki képes lenne összegyűjteni, tárgyila­gos igazsággal elbírálni a tíz év ap­ró-cseprő eseményeit, amelyek ma­gasból tekintve jelentéktelen, szür­ke, a l evegőben észrevétlenül lebe­gő porszemek, de amelyek­nek mindegyike hatalmas tragé­diák: vagyonok, remények, hit és bizalom összeomlásának centru­mai ? Vain-e sziv, amely át tudná érezni azt a mérhetetlen fájdalmat, amit a szabadnak vélt, de végered­ményében ez is szolgaságban síny­lődő, ellenséges népek fojtogató gyűrűjébe zárt magyarság és az el­szakított területen, minden ősi jog­tól megfosztott, még nyelvében, gondolatában, érzésvuágában is ha­lálraítélt és tíz év óta siralomház­ban ülő testvéreink szenvedtek ? — Van-e magyar, akinek lelkében fel ne ébredne az elkeseredés szülte gyűlölet mindazok iránt, akik e pusztulás okozói voltak, s rajongó lelkesedéssel me vepné körül azok­iQfik a férfiaknak alakját, akik a robbanásszerűen beállott .összeom­lást megállítani, a romokon uj éle­tet építeni akartak ? 6n ugy érzem: nincs ! Hiszen, ha e kérdésekre csak rágondolunk, ha minden egyes ma­gyar, csak a közvetlen környezeté­ben, ismerősei, barátai életében ta­pasztalt, látott, átélt, vagy hallott borzalmas pusztulásokra gondol; ha csak kis időre megpróbálja be­leélni magát azoknak a szülőknek csak egy-egy sírva átvirrasztott éj­szakájába, akik kétségbeesve eresz­tették el gyermekeiket a semmi re­ményt nem nyújtó bizonytalanság­ba; ha rágondolunk azokra a ré­mült, tehetetlenül hallgatni kény­szerült családok érzésvilágára, akik nek ősi házfalai között gúnyosan vigyorgó szeméthad vert tanyát, vásári lom gyanánt piacra dobta régi erekjéit, elrabolta vagyonát, meggyalázta legszentebb érzelmeit; ha rágondolunk azoknak a magyar levegőben nőtt, magyar nemzeti múlton serdült ifjaknak vérig sér­tett lelkére, kiknek maguknak kel­lett letépni mellükről a titkon gomblyukba csúsztatott kis nemzeti szinü szalagocskát, maguknak kel­lett azt eltaposni és megcsókolni helyette az idegen zászlót; ha rá­gondolunk, hogy tatár—török— osztrák pusztításokat átélt nemze tűink annyi szenvedésének és mun­kájának gyümölcse olyan katasztró fáüs pusztulást szenvedett, aminek csak rideg adatai is felháborítók I (megdöbben az ember s önként kér­dezi : melyik században élünk ? — Avagy a nagyfennen olyan művelt­nek hirdetett huszadik század em­beréről és nemzeteiből halt ki az igazságérzet ? Vagy mi voltunk olyan bűnösök, hogy az Isten os­tora sújtott bennünket ennyire ? Hiszen a régi 282,870 km* terüle­tünkből csak 92.607 maradt meg! 190.263 km 2-t csatoltak el l Közel 18 és fél millió lakosságunkból több, mint 10 és fél milliót vesz­tettünk ! Elvesztettük óriási értékű bányáinkat, erdőinket, fürdőin­ket 1 Elvettek : 2166 gyárat, 11354 km-nyi vasutvonalat, s a hozzá­tartozó épületeket, 10.494 elemi-, 292 polgári-, 117 középiskolát, ré­gi történelmi nevezetességű palo­táinkat, templomainkat, lerom­bolták szobrainkat, s ezt nemcsak nézni, és hallgatagon tűrni tarto­zunk, de még unokáink is fizetik keresményük, munkájuk értékének tekintélyes részét azért, hogy ezt tőlünk elrabolni és bennünket meg­alázni méltóztattak s ha tovább is tehetetlenek maradunk ! Kell!! hogy ökölbe szoruljon a kéz ! Megmozduljon a sziv ezek láttára ! s kereste az utat, amelyen megtalálja a magyar a magyart! Mert be kell látnunk, hogy bizony, ha sok is volt a külföld igazság­talansága velünk szemben, ennyire Sohasem jutunk, ha közénk nem vág a bábeli zűrzavar, amelynek hatásaképen egyik magyar sem ér­tette meg a másikat abban a pit­lamatban, amikor borotva éien ál­lott a nemzet sorsa és csak rajtunk mult, hogy merre billenjen ? Az elszenvedett tíz év, ha nem tudott erre megtanítani, ha hitvány és sötét lelkű emberi gombák mérge csúszik még mindég kö­zénk, ha a kishitűség mindig csak okozatot látó, azon lovagló, okot sohasem kereső, nemzetziháló, ma­gunkat lebecsülő maszlagja bódit el, ha fenhéjázón, olymposi magas­ságbanlebegő urakat és észre sem vett, szolgalelküségre ítélt emberi hangyabolyt látunk csupán egy­másban és nem egymással kezet­Hortobágyi juhturó mindenütt kapható 1 Termeli; Tejszövetkezet! Központ Budapest, I., Horthy Miklós-út 119/121 mét megindult, a megcsonkított ország reorganizációs ereje élén­kült meg, hogy mindazokat a te­rületeket, amelyeket elvesztettünk bizonyos mértékig pótoljuk. Nyír­egyháza városnak Észak-kelet Ma­gyarországon kivételes helyzete volt, mert két nagy lendülettel fejlődő város, Debrecen és Mis­kolc közé volt ékelve, ugy, hogy ha nem igyekeztünk volna, akkor ma egy jelentéktelen falu lenne Nyíregyháza. Nagyon természetes azonban, hogy a mai viszonyok mellett nem lehet még csak gondolni sem a további fejlesztésre. A vízveze­ték kérdésében is teljesen osztja Murányi dr. nézetét, de azt az ál­láspontot vallja, hogy elő kell készíteni az utolsó vonásig min­dent, hogy adott esetben azonnal hozzá lehessen fogni. Nem hajlan­dó a takarékosságot az oktalan filléreskedésig végrehajtani, de igenis takarékoskodni kiván min­den olyan esetben, ahoi a város épségének biztosítása mellett le­hetséges. Okosan, céltudatosan óhajt takarékoskodni, amelynek bizonyítékát látja abban, hogy az elmúlt két hónapban már eddig is lényeges megtakarításokat ér­tek el. Az iskolák államosításánál nem gondol az egyházak kezelése alatt álló intézetekre, de ha csak egy mód kínálkozik, az államra ruház­za a város által fenntartott isko­« fogó, egy cél felé törő és haladó magyar testvéreket, ha kivétel nél­kül nem haladunk a becsület, a közéleti puritán tisztaság utjári, melynek hiányát mindig olyan éle­sen vágjuk a tényleg züllött cseh és balkáni államok szemébe, s amely egyedüli biztositéka a biza­lomnak, ezen át a jobb jövőbe ve­tett hitnek, mely nélkül céltudatos munka nem lehet, hiába volt min­den szenvedés, hiába várjuk a nem­zet tavaszát, feltámadását. Tíz éve annak, hogy a nemzet őserejének egyik tiszta, nemes haj­tása, nagybányai Horthy Miklós a legnagyobb kétségbeesés idején, — mint 1920. március hó i-én meg­választott kormányzója a nemzet­inek, a régi Árpádokra, Hunyadiak­ra emlékeztető rendíthetetlen hit­tel, komoly, férfias elhatározással, bátor szívvel, szigorú, de nemesen gondolkodó lélekkel kezébe vette nemzetünk sorsának kormányrudját s példát mutatott arra minden ma­gyarnak, hogy mit kiván tőle a haza: kitartást a szenvedésben, aka­ratot a munkában, honszerelmet az éizésben, önmegtartóztatást, bölcs előrelátást a nehéz időkben. Vaj! ha adná a magyarok Is-' tene, hogy minden magyar tanul­na tőle, siralmas időnkben a leg­nagyobb magyartól hazaszeretetet, kötelességtudást, önmérsékletet, lo­vagias gondolkodást; bátran előre­néző tekintetéből: jövőnkbe vetett bizalmat, ha kell, önfeláldozást! Ha nemcsak ünnepelni, de komolyan együttérezni és haladni is megta­nulna most, mikor vezérét ünnepli. Nem a Nagyvezéren mult, hogy siralmas még mindég a magyarság­helyzete, de rajtunk múlik, ha to­vábbra is így maiad I @ü MB i_L_r- . i ... ; -

Next

/
Thumbnails
Contents