Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-09 / 57. szám

9 J^VíRYIDÉK. 1930. Március 9. Vörös roham t * * * Március 6-ára tűzte ki Moszkvft annak a nagy kommunista de­monstrációnak a napját, amely hi­vatva lenne a hanyatló szovjet­rendszert Nyugateurópában uj erőkhöz juttatni. Letagadhatatlan, hogy Oroszországban bajok van­nak. Mikor a nagy éhinség után 1921-ben Lenin kényszerűségből az orosz parasztsághoz közeledett, ez tulajdonképen eltérés volt az ere­deti elvektől, amelyek szerint a kommunistauralmat tisztán a gyá­ri es ipari munkásságra kell ala­pozni. Amig ő élt, ettől az u) kommunista gazdasági rendtől nagyobb eltérés nem történt. Ha­lála után azonban, amig a külön­féle frakciók marakodtak, s a ve­zérek, akik magukban hivatást éreztek arra, hogy Lenin utódjai legyenek, mérkőztek, a zűrzavar eluralkodott Oroszországban s ez a bizonytalan konturú politika mindaddig tartott, amig Staünnak a jelenlegi vezetőnek a hatalma viszonylagosan meg nem erősö­dött. Mikor ugy érezte, hogy vala­mivel szabadabb lélekzethez ju­tott a kommunista rendszer, meg­tagadva a Lenin által bevezetett változást, visszatért az orthodox kommunista elgondoláshoz, s az oroszországi parasztság kegyetlen üldözésébe fogott. Haragja főleg a kulák, a középbirtokos paraszt ellen irányult, s azzal az emberte­len eréllyel és kegyetlenséggel fo­gott ennek az osz'tálynak a kiirtá­sához, amelytől a szovjet sohasem riad vissza, ha kitűzött céljai el­érésérői van szó. ^Oroszország azonban képtelen kiheverni azt, hogy minden törté­nelmi előkészítés nélkül épen egy olyan államba telepitették be a kommunizmust, amelynek még kifejlődött szocialista pártjai sem sem voltak, s igy kellőleg elő nem j készített talajban csak a terror leg vadabb fegyvereivel 'lehetett a szovjetvezérek kegyetlen uralmát fenntartani. Ezek a vezérek azon­ban világosan látják, hogy az izo­láltan kommunistának maradó Oroszország előbb-utóbb szükség­szerű belső kényszerből át kell hogy alakuljon, ha a körülötte el­terülő világ megmarad a régi nAzSOfriv^nag w dal" II. ciklusa FEDÁK SZILAGYI IMRE Nyíregyházán, a „Korona" nagytermében vasárnap, március 9-én este 8 órakor. Jegyek 1 pengőtől 6 pengőig Dicker Gyula könyvkereskedésében. (Telefon 3-18.) 1187—s rend, a régi felfogás mellett. Ez a belátás ösztönzi a szovjet vezé­reit arra, hogy Európa többi or­szágaiban üzehdő propagandára mérhetetlen Összegeket költsenek, s demonstrációs napokat rendez­zenek. Ezeknek a demonstrációs napoknak a hatása és átütő ereje azonban évről-évre csökken s ez a mostani is teljes kudarcba fulladt. Nem is a rendőrség intézkedései, nem is az államhatalom óvatos­sága okozzák ezt a kudarcot, ha­nem a kommunista eszmékből va­ló kiábrándulás, abból az ábránd bói való felébredés, hogy a kom­munizmus, ha rendszere megvaló­sul, 'boldogságot, jólétet, egyenlő­séget, igazságot és szabadságot fog adni a népnek. Az orosz példa mást mutat. Az orosz példa az előbbi ideálok helyett irtózatos kegyetlenkedésekről, féktelen el­nyomásról, s őrületes boldogtalan­ságról beszél. Attól a pár százezer­nyi vékony rétegtől eltekintve, lehellete is fertőzött! Nem, nem akarom, hogy meghaljon, nem néz­hetném, mint hervadnak el arcá­ról a rózsák; mint omlik össze bájos lénye, mint dől a korai sír­ba... És mégsem beszélhetek, az es­küvel fogadott kötelező titoktartás némít el engem, fojtja belém a szót. Mit tegyek? Ez az ember jól tud­ta, hogy a Rose unokabátyja va­gyok és hogy nyomban felismer­tem a betegségét; tehát ártalmat­lanná akart tenni engem; meg akart fogni az orvosi titoktartás > sérthetetlen kötelékével. Es sike- > rült is neki, mert csakugyan nem j szólhatok. Az -utcák most már élénkebbek, világosabbak kezdtek lenni; Dar­bois dühösen törtetett előre a já­rókelők sokasága közt. — Csakugyan, — folytatá ma­gában monológját — beszélnem nem szabad, de ha a titoktartás kö­telezettségénél fogva hallgatásra is vagyok kárhoztatva, az akaratom­nak, a cselekedeteimnek azért ura vagyok. Cselekedni fogok tehát!... Ez az ember pusztán a pénzért, al­jas önzésből bűntényt akar szándé­kosan elkövetni; gyilkolni akar a i nyomorult, aki megérdemelné, j hogy... A járókelők bámulva hallgatták «nnek a fehémyakkendős, kifogás­ísaLan úriembernek dörmögését: — Most már tudom, hogy mit kell tennem! * Gardey termei pornpáztak a ró­zsáktól és orchideáktól; a lombok közül az ezüsttől és kristályüve­gektől csillogó buffet csalogatott ínyenc falatokkal; egy távolabb eső, csipkedisszel ékes teremben a menyegzői ajándékok voltak ki­állítva. Darbois orvos szótlanul, ko­moran járt-kelt a vendégek közt. Szemei a boldog vőlegényt keres­ték, aki alig győzte kézszorítással köszönni a jókívánságokat. Ekkor az orvos észrevette, hogy Lecourt szájához emelte a zsebkendőjét, a melynek szövetén keresztül egy visszafojtott köhögés után hirtelen piros folt jelent meg. Most már habozás nélkül tartott a jövendőbeli rokon felé, aki mintha sejtette volna a veszedelmet, dermedten állt a helyén. — Uram, sziszegte a fülébe foj­tott hangon Darbois orvos, — ke­ressen valami ürügyet és nyomban vonuljon vissza, mondjon le a szándékáról és távozzék innen. Ez lesz a legokosabb, amit az adott körülmények közt tehet. Fogadjon szót nekem, vagy... v — Ön tréfál, kedves rokon. Miért e fenyegetés ? Sokkal jobban isme­rem önt, hogysem az ön árulásától tartanom kellene. — Igen, a gazemberek mindig a becsületes emberek korrektségére számítanak. — Nagyon kedves, mondhatom... de tulaj donképen mit akar? Nem fejezhette be a mondókáját, I mert az orvos tenyere ebben a pil­lanatban rátapadt az egész arcára. Lecourt megtántorodott s réveteg tekintettel bámult a körülötte ösz­szesereglett násznépre. — Ez az ur jól tudja, hogy miért ütöttem arcul; — mondta az orvos — megérdemli, mert gonosz és gyáva! — Alfréd! az Istenért, mi lelt téged? Mit tettél? — kiáltják a szülők. Rose egy pamlagra hanyatlott, de lelkében mintha hirtelen de­rülni kezdett volna. — Tehát szeret.... igen, engem szeret Alfréd bátyám. Azért tette, most már értem! » * Darbois orvos egy jól irányzott golyóval szétzúzta Lecourt vál­lát, aki mihelyt sebesüléséből vala hogy fölépült, szanatóriumba vo­nult vissza, hogy tüdővészét gyó­gyíttassa. Természetesen Darbois fellépése után a házasságból nem lett semmi; ráadásul még az is ki­derült, hogy a vőlegény anyagi helyzete sem jobb az egészségé­nél. Azóta Darbois boldog férje szép unokahugának és Rose is tö­kéletesen boldog. Az orvosi titok­tartáson azonban nem esett sére­lem. Hortobágyi juhturó mincUnűtt kapható ! Termeli; Tefszfivetkexetl Központ Budapest, I, Horthy Hiklós-út 119/131 amely a 130 milliós orosz nem­zetet terrorizálja, Oroszországban ma fnindenki csak szenved, min­denki elégedetlen, mindenki válto­zást vár. Ennek az óriási tömeg­nek ez a néma és magába fojtott vágyakozása is oly erőt képvisel, amelyet még a hallgatás mögött is érez a szovjet, érez, s retteg is tőle. Épen ezért keres uj és még .ki nem ábrándult tömegeket Nyu­gateurópában, de nem talál, s en­nek a bukásnak ujabb és ujabb bizonyítéka minden demonstrációs nap kudarca. A tuzoltóügy éremének másik oldala Farsang vége volt, piros-pettyes bál volt és a humor színeibe von­tuk, az uj felügyeleti intézmény­ként báláinkon, hangversenyein­ken inspiciáló tűzoltóink megjele­nését. Ami a megjelenésben vá­ratlan volt, meglepetést keltő yolt, uj adózást jelentő, arról szólt a farsangi cikk, amely azonban csak egy oldalát mutatta az érem nek, amelynek van azonban komoly, nagyon komoly vonatko­zása is. Nem lennénk hü ápolói a hagyománynak, ha nyomban rá nem vetítenénk a nyilvánosság fé­nyét erre a másik oldalra is. Mert méltán hivatkozhat a Nyirvidék arra, hogy megszületésétői kezd­ve, küzdelmes és győzelmes ut­ján szeretettel és támogatással ki­sérte tűzoltóink minden életnyil­vánulásait. Még a humor és szatí­ra arca mögött is az intézmény féltése vezette tollúnkat, féltése a túlzástól, a váratlan intézkedések nyers stiiusa által könnyen feltá­masztható népszerűtlenségtől. Rá kell mutatnunk arra, hogy a Tűzoltóság, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület ma minden támasz nél­kül van. Nincs bevételi forrása. Egyedül a tüzoltóbál jövedelme volt az a bevételi forrás, amelyből a tűzoltóság ruházatát fel kell, hogy frissítse. Ez az összeg azon­ban csak néhány zubbonyra elég. Ma az a helyzet, hogy az egyesü­let, ha megfelelő támogatásban nem részesül, válságba juthat. A városon múlott, hogy mit tesz az egyesületért, helyesebben a vá­ros közbiztonságáért. Nem a tűz­oltóság s nem az uj parancsnok ötlete, hogy a segítséget adó össze get nem közvetetten az adózó pol­gárság nyújtotta bevételekből, ha­nem külön bevételi tételekből, fel­ügyeleti dijakból Igyekszik biztosi­tan. Erre a célra felelevenítettek egy régóta meglévő, de életbe nem vitt szabályrendeletet, amelynek alapján a tűzoltóság felvonul min­denhová, ahol tömegek jelennek meg. A hangsúly itt a termek tűz­veszélyességén van, de a főcél a bevételek biztosítása. Itt a pol­gárság a felügyeletet magát helyes intézkedésnek látja, — bár Miskol­con, Debrecenben nincs ilyen szi­gorú felügyelet, de a megoldást, a mai túlterhelés mellett, igy nem találja megoldhatónak. Legyen a felügyelet olcsó, ha ingyenes nem lehet és keressünk más támogatást a Tüzoitó Egyesület részére. Nyíregyháza város képviselőtes­tülete mindent megtesz,, ha va­lamelyik uj intézmény támogatásá­ról van szó. Megszavazta a támo­gatást a Tanítók Otthonának éft

Next

/
Thumbnails
Contents