Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-27 / 70. szám

8 J&í*YIDéK. 1930. március 27. á Társadaiombiztositó és a közterhek emelése Pár nap óta hire kerekedett, hogy a Társadalombiztosító nagy financiális bajokkai küzd s apénzi­ügyi egyensúly helyreállitása ér­dekében kénytelen felemelni a dijjárulékok összegét és leszálli­Itam a feladata körébe vágó szol­gáltatásokat. Ennek kapcsán ál­talános mozgalom indult meg az érdekeltek körében azzal a cél­vattai, hogy a járulékok emelé­se és a szolgáltatások redukálá­sa meg ne történjék. A képviselő­házban elhangzott interpellációra a népjóléti miniszter a nyilvános­ságot is tájékoztatta a Társada­lombiztosító belső dolgairól s ki­jelentette, hogy az Intézet üze­mében felmerült nehézségek ma­gyarázata a jelenlegi nehéz gazda­sági viszonyokban rejlik. A nehéz megélhetési viszonyok közepette sokkal többen fordulnak az Inté­zethez segélyezésért, mint várha­tó volt, s emellett a megbete­gülések száma is sokkai' jelentő­sebbé lett, mint azelőtt. E nyilat­kozatra valóságos pergőtüz alá vették az egyes érdekelt körök tiltakozó gyűléseiken a Társada­iombiztositó Intézetet és lehetet­lennek minősítették azt a tervet, mely a mai gazdasági helyzet­ben a járulékok felemelését cé­lozná. A gyűlések által felkavart Társadalombiztositó-ellenes köz­hangulatban ujabb interpellációk­ra való készülődésről is hallunk, melyeknek mind az a célja, hogy a közvéleményt a járulékok feleme­lése ellen izgassák. Amidőn e tények fennforgását konstatáljuk, szükségesnek tart­juk, hogy egyben mélységes cso­dálkozásunknak is kifejezést ad­junk. Honnan ez a nagy felindu­lás és lázas izgalom? Honnan ke­rülnek közforgalomba azok a hí­rek, melyek a járulékok feleme­léséről szólanak? Hiszen épp köz­vetlenül az elmúlt napokban fej­tette ki "Wekerle Sándor pénz­ügyminiszter, az ország köztetszé­sévei találkozó expozéjában, .hogy a kormánynak esze ágában sincsen a közszolgáltatásokat emelni. Sem a közadókat, sem egyéb indirekt közterheket. Sőt! Az egész költ­ségvetés abban a szellemben ké­szült el, minden tétel megalkotá­sánál az á vezérgondolat vezette, hogy a közadók emelésére ne le­gyen szükség. Épp ez okból vitt véghez a pénzügyminiszter nagy­arányú redukciókat az összes igaz­gatási ágak kiadási tételeiben. — Nem lehet józanul feltételezni te­hát, hogy amikor erre vállalko­zott a kormány, ugyanakkor más oldalon hozzájárulna ahhoz, hogy akár a Társadalombiztositóval, — akár más intézménnyel kapcsolat­ban a közterhek emeltessenek. Nyilvánvaló tehát, hogy a hirte­len megindult Társadalombiztosító ellenes akciónak semmi olyan in­doka nincsen, amely a kormány­zat elhatározásában lelné magya­rázatát. Legyenek megnyugodva ugy az érdekelt körök, akik alatt fcigy a munkaadók, mint a munká­sok összességét értjük, hogy szó sincsen sem a járulékok emelésé­ről, sem pedig a Társadaiombiz­tositó áltai teljesítendő szolgálta­tások redukálásáról. Ha vannak nehézségek és megoldandó kérdé­sek a Társadaiombiztositó Inté­zet kebelében, ezek meg lesznek oldva az Intézet keretén belül oly­módon, hogy azok áltai Semmine­mű többietmegterhelés nem fog hárulni sem az egyesekre, sem az összességre. Az egyházak állást foglallak a pénzügy­miniszternek az egyházi adók kezelésébe való beavatkozásával szemben (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi ág. h. ev. egy­házközség képviselőtestülete az előkészítő bizottsági és tanács­ülések után március 23-án, va­sárnap délelőtt 11 órai kezdettel közgyűlést tartott. A közgyűlé­sen Dr. Geduly Henrik püspök s a felügyelő távollétében Morav­szky Ferenc ny. igazgató elnö­költek. A közgyűlés Gedufy Henrik dr. püspök napirend előtti felszóla­lásában mély részvéttel emlékezett meg Barzó Pál egyháztanácsos, képviselőtestületi tag elhunytá­(rói s az egyházi életben közismer­ten kiváló érdemeit a jegyzőkönyv lapjain örökítették meg. A közgyűlés kisebb tárgysoro­zati pontokon kívül egy az egy­házi életbe mélyen belenyúló mi­niszter írendeiettei foglalkozott, a melyet valamennyi egyház megka­pott s amely mindenütt a rende­lettel szemben álló véleményt vál­tott ki. A rendeletet, amely az 1927. évi V. törvénycikken alapul, Szohor Pál pénzügyi "bizottsági el­nök ismertette. Mivel nemcsak az ev. egyházközség belső ügyét, hanem általában minden felekezet egyházi adót fizető tagját érinti e miniszteri rendelet, jobban meg­világítjuk mi is ennek lényegét; A hivatkozott törvénycikk jo­got ad a pénzügyminiszternek ar­ra, hogy az államháztartás egyen­súlyának biztosítása érdekében s figyelemmel 'a nehéz gazdasági helyzetre s az adózók teherbíró képességére, kivételes intézkedé­seket tehessen. Mivel a miniszter ugy látja, hogy a különböző köz­adók fizetése terén mutatkozó ké­sedelmek a súlyos adóterhekből erednek, egy körrendeletet adott ki valamennyi pénzügyigazgató­ságnak s ennek alapján megkere­séseket intéztek az egyes egyhá­zakhoz, amely rendelkezésnek a lényege az, hogy az állam csak abban az esetben biztosit jogse­gélyt az egyházi adók közigazga­tási ífton való beszedésénél, ha az egyházak adókezelését bevon­ják a közadók kezelésébe. Ennek ellenében az a kommunitás, amely az adókat kezeli, biztosítja az egyházakat arról, hogy bizonyos százalék adót kapnak a közösen kezelt adókból, tekintet nélkül ar­ra, hogy az egyházi adók tényle­gesen befolytak-e, vagy sem. Van azonban ennek a rendelkezésnek egy pontja, amely ugy szól, hogy az egyházak e jogsegélyt csak ak­kor kaphatják meg, ha a kivetett egyházi adó az állami egyenes adó 10 százalékánál nem magasabb'. Igaz, hogy megadja a lehetőségét annak ez a rendelet, hogy külön választhatók az iskolai és egyházi szükségleteket biztosító költség­vetési előirányzatok s az azok fe­dezésére szolgáló adónemek. Ez a miniszteri rendelkezés nagy mértékben sérti valamennyi egyház érdekeit. Vegyük csak szemügyre Nyíregyházán bárme­lyik iskolafenntartó egyház hely­zetét. Lehetetlen, hogy ne látná be mindenki az első pillanatra is, milyen nagy terhet jelent vala­, mennyi egyháznak az iskolafenn­tartás s hogy ez sokkal több ösz­szeget ( vesz igénybe, mint az egy­házi szolgálat. Hogy csak az ev. egyházközség helyzetére mutas­sunk rá, amely 42 rendes tanerőt alkalmaz iskoláiban, ezeknek fi­zetéséhez jelentékeny mértékben hozzájárul, tetemes nyugdíjjárulé­kaikat fizeti, a dologi kiadásokra rengeteget fordit, ugy hogy az évi 120.000 pengő körül mozgó költségvetési keretbői 75.000 P-t fordit kizárólagosan iskolai "szük­ségletekre, s ha tudjuk, hogy a többi iskolafenntartó egyháznál is ez az arányszám, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy ennek a ren­deletnek a végrehajtása az egyhá­zaknak a közművelődés érdeké­ben kifejtett munkásságát egye­nesen megbéníthatja azáltal, ha a korlátok közé vont adóösszeggel keh megelégedniök, vagy azáltal, ha nem kezeltetik a közadókkal együtt az egyházi adót is, akkor megvonja a jogsegélyt az egyhá­zaktól. Az ebben rejlő veszedelmet fel­ismerte már a Közigazgatási Bizott ság legutolsó ülése is s éppen ezért nem foglaft állást végérvé­nyesen a kérdésben s tudomásunk szerint az egyházak közösen fog­nak fellépni e sértő rendelkezés megváltoztatása érdekében. De van ennek egy alkotmány­jogi sértő rendelkezése is. Az egy­házak autonómiáját biztosító or­szágos törvények s a joggyakorlat is azt irják elő, hogy az egyházak életébe ilyen mélyen belenyúló kérdésben nincs is joga a mi­niszternek az egyházak előzetes meghallgatása nélkül rendelkezni. Már pedig ebben a kérdésben elő­zetesen senkit sem kérdeztek meg­Ami látszólagos jogot ad erre a rendelkezésre a miniszternek a hivatkozott törvénycikk, azt csak azzai magyarázhatjuk meg, hogy a törvénycikk tárgyalásakor a legtávolabbról sem volt felvetve (annak a lehetősége, hogy a (mi­niszter a törvénycikk széllefmét ily módon magyarázhatja. A kérdés további folyását fi­gyelemmel fogjuk kisérni, annyi­val is inkább, mert ezzeí szemben országos méretű állásfoglalás ké­szül. hóvá, *§égf.l és ezt kdvetéea vadásail Mlönös etó-ti&róates* fj#iiat. Hideg és ftt»e®vc*e» t ett láíjtk következtében ttéífaa, hunit es komoly v. meghűlés fokozott mértékbe* ltokét fel. Egéstségéaek wen atettamoe eícRsífti ellen ic'ab és hafesésibb í*gyvsr, mint t& 4 Tublották Ut/asiteaa viasza pótszereket és k&riioéjm aefcuUg weda® rass&sygsáéat, a > B&yar-keresztteL Március 26., szerdán utoljára 5, 7 ég 9 órakor ZORIMW Vígjáték 8 felvonásban FRED THOMSON és SILVER KINO a csodáló főszereplésével VADNYUGAT HŐSEI Vadnyugati cowboy történet 6 feWonásbsn A Bessenyei Kör második zenetörténelmi előadása Szombaton délután 6 órakor volt a Bessenyei-Kör zenetörté­ne 1,mi előadássorozatának máso­dik élőadása a Korona nagyter­mében. Az előadást szép számú közönség hallgatta végig. Az elő­adó asztalnál Szigeti Sándor, az Angol—Magyar Bank nyíregy­házi fiókjának vezérigazgató he­lyettese ült, aki a romantikus ze­néről s képviselőinek három nagy alakjárói, Schubertről, Schumann­rói és Chopinről emlékezett meg, mig Liszt Ferencről s a többi nagy romantikusokról egy követ­kező előadás keretében fog szólni. Szigeti Sándor előadásában a ro­mantikus zene történelmi fejlő­désére mutatott rá, szembeállítva azt a klasszikus, kötött formákat követelő zenével s a három nagy zeneköltő lelki világán keresztül világítja meg alkotó zsenijük nagy ságát és mélységét. Helyes zene­pedagógiai érzékkel állapit ja meg, hogy e nagy zeneköltők müvei­nek helyes interpretálása teljes lelki elmélyülést, az egyén belső világának teljes kiélését kívánja s éppen ezért helytelennek tartja, ha a zeneiskolákban az ilyen lelki elmélyülésre nem érett s techni­kailag seim fejlett tudásu növen­dékekkei pl. Chopin walzereket játszatnak s lélektelen játékkal csépeltetik tönkre annak szépsé­geit. A nagy tetszéssel fogadott ta­nulmányt szervesen egészítette ki a zeneköltők jellegzetesebb mü­veinek bemutatása. A már ismer­tetett programszerinti dalszámo­kat vitéz Solymossy Jánosné, a zongoraszámokat pedig Szigeti Sándor mutatta be s ugyancsak ő látta el az énekszámok zongora­kiséretét is. Vitéz Solymossy Jánosné ének­müvészete, amellyel Schubert és Schumann dalait tolmácsolta, a legmagasabb fokon áll. Hangjának elbájolóan lágy, bársonyos sima­sága, a drámai lendületű dalokban | megnyilvánuló ereje s a hangula­tok teljes átélése és átérzése a legőszintébb sikert váltották ka a zeneileg csiszolt izlésü s igy ma­gasabb igényű közönség körében. Különösen megrázó erővei tolmá­csolta Schubert Erlkönig-jét, ame­lyet Schumann O Sonnenschein c. dalával együtt műsoron kivül adott elő a hálás közönségnek. A Bessenyei Kör s a nyíregy­házi tisztikar virágcsokrokkai fe­jezte ki elismerését és köszönetét vitéz Solymossy Jánosné ének­müvészete előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents