Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-27 / 70. szám

1930. március 27. mms, Szigeti Sándor a zeneköltök zongoramüveiből több kiváló s lel­kivilágukra legjobban jellemző darabot mutatott be művészi ér­tékű tolmácsolásban. Az egész elő­adás több volt, mint amit általá­ban az irodalmi és zenei délután fogalma alatt szoktunk érteni s zeneértő közönségünk szives sze­retettei várja a Bessenyei Kör ujabb zeneismertető délutánját s örömmel fogja hallgatni újból is az illusztris előadókat. Homokszemek A magyar gyártmányú iskolai szerek jobban és jobban kezdik kiszorítani a külföldi gyá­rak termékeit. A magyar ipan termékek ez Örvendetes előhala­dását jólesőleg kell regisztrál­nunk. Azonban amikor a magyar gyártmányok 'terjeszkedésévei a haladott külföldi termékeket ki­szorítjuk s a hazai termékeket minden lehető módon igyekeznék védeni a hivatalos körök, ugyan­akkor ne feledjék ei a .magyar ter­mékeket előállító vállalatok, hogy a nekik biztosított előny-jogok­kai csak élniök és nem visszaél­niük szabad. Amint kötelessége a magyar togyasztóközönségnek minden olyan cikket, ami magyar termék, vásárlásainál előtérbe tol­ni, ugyanugy kötelességük a,ma­gyar gyáraknak nemcsak meny­nyiségileg, hanem minőségileg is fokozni termékeiket. A jelszó ne csak az legyen, hogy: » Magyart a magyarnak!«, hanem: »Minden jó magyarnak — mindent jó ma­gyart !« * Gulyás direktor temetési akkordjaira felfigyelt az egész ország. Ma már országszer­te híres város lettünk. Szomorúan híresek. Szinte szégyeljük á hí­rességünket. Eddig mindenütt ugy ismertek bennünket, mint egy kuítur oázist ebben a lélektelen, szomorú trianom magyar Szaha­rában. És most lehullott rólunk a kultupmáz(!?) Nem, nem! Itt valami nagy tévedés van! Ugyan kérem, hogyan is lehetne rólunk olyasmit feltételezni, hogy nálunk nem éi meg egy hathetes szini­évad! Nálunk! Ahol még a leg­rongyabb, de leglármásabb mű­sora cseh cirkuszt is majd szét­szedik a jegyekért — nem az ol­.csó, 50—60 filléres jegyekért- De­hogy, a világért sem! Ne tessenek bennünket, kedves Csonkaország­beh közelebbi és távolabbi szom­szédaink ilyen smucignak nézni! 2—3 pengős jegyeket veszünk mi, az arkangyalát neki! No meg hogy a Csodapók heteim tud nálunk!? Ugyan kérem, ne tessenek rossz­májuskodni! Hiszen oda ugy is csak a szegény kis cselédlánykák mennek, akik legfeljebb csak vasárnap délután mennek színház­ba, akkor is csak a karzatra. — (Hogy igazam van, tessék csak megkérdezni a direktor urat, hogy nem-e szük volt most vasárnap délután is a karzat!) Hát még egyszer mondom, va­lami tévedésnek kell itten lenni, ' tessenek csak könyörgöm jól után­na nézni, hogy hol is van az a hiba, mert még sem illik egy város közönségét, mely a legma­gasabb kulturfokon áll, igy bla­mirozni ország-világ előtt. N éi kalapujdonságok megérkeztek és a legolcsóbb ára­kon árositwtnak WALTERNÉ kalapszaionjábsn Luther-utca, 20. Érdekes közgazdasági vita volt a felső kereskedelmi iskolában (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A városi felső kereskedelmi is­kola igazgatója és tanári "kara va­sárnap délelőtt tartotta meg éven­ként szokásos szülői értekezletét. A szép számmal megjelent szü­lőket és az iskola munkája iránt (érdeklődőket Margócsy Emil igaz­gató üdvözölte szeretetteljes sza­vakkal. Közölte, hogy a szülőiér­tekezletnek kettős célja van: meg­teremteni, illetőleg bensőbbé ten­ni az iskola és a szülői ház kap­csolatát, de ezen az általános cé­lon kívül kereskedelmi iskolánk hivatásához képest a közgazdasági élet általános érdekű, aktuális kér­déseiben is tájékoztatni kívánja a szülőket. Ilyen aktuális, (mind­nyájunkat érdeklő közgazdasági kérdés a magyar iparpártolás ügye. Nem a régi, tulipánjelvé­nyes mozgalomra gondol, hiszen ezekről a jelvényekről kiderült, hogy külföldön készültek. Megál­lapítja, hogy mult esztendei ke­reskedelmi mérlegünk passzív, ami annyit jelent, hogy több külföldi árut hozunk az országba, .mint a mennyit termelvényeinkbŐl kivi­szünk. Mivel ez évről-évre igy van, a külfölddel szemben fennálló tartozásunk folytonosan nő. Ezt csak kétfélekép törleszthetjük: arannyal, amiből kevéssel rendel­kezünk, vagy árukkal, ami leköte­lezettséget, kiszolgáltatottságot je lent. Igaz, hogy a legutolsó esz­tendő külkereskedelmi mérlegünk erőteljes javulását mutatja,' amennyiben 370 milliós defici­tünk 22 millióra esett vissza, de ezt nem tarthatjuk szerencsés je­lenségnek, mert nem fogyasztó­közönségünk öntudatossága, ha­nem általános elszegényedésünk idézte elő, amelyhez hozzájárult mennyiségileg nagyobb kivite­lünk és a külföld bizalmának a csökkenése, az árukínálat és hite­lek megszorítása. — Megemlíti, hogy városunkban nemrég előkelő közgazdasági szakember szájából hallottuk, hogy az árubehozatalt nem keli vsiszaszoritanunk, in­kább örülnünk kellene ennek, — imert ez is a külföld bizalmát je­lenti. Mi ezzei a felfogással nem érthetünk egyet, mert csak fel­tétlenül szükséges, nálunk elő nem állitható iparcikkek behozatalát helyeselhetjük. Az iparpártolás el­sősorban a kereskedő hivatása, ne­ki kell erre a közönséget ráne­velnie. A kereskedő azonban nemcsak a fogyasztást, hanem a gyárakkai való kapcsolata révén az ipari termelést is irányíthatja, fejlesztheti. Ha erre a magyar ke- < reskedő és a magyar fogyasztó közösen fog törekedni, az ered­mény sem fog elmaradni. Nyers­anyagainkat magunk fogjuk fel­dolgozni és nem fog többé meg­történni, hogy magyar gyár kül­földi márkával hozza forgalomba cikkéit, hogy kedveltebbé tegye azokat a fogyasztóközönségünk számára, mint például a pozsonyi Grüneberg fogkefegyár. Az igazgató előadása után ní­vós, a szülői értekezletek kere­teiben szokatlanul alapos vita fej­lődött ki. Hűnek Emii főmérnök helyesli a magyar ipar pártolásá­nak gondolatát, de kifejezést ad két kétségének. Attól 'tart, hogy a mi erőteljes iparfejlesztésünk és vámpolitikánk arra az eredményre fog vezetni, hogy szomszédaink viszont kiviteli cikkeink előtt eresztik majd ie a vámsorompót, másrészt nem tartja olyan ag­gasztónak külkereskedelmi mér­legünket, mert értesülése szemit valamennyi állam kereskedelmi mérlege passzív, leszámítva ter­mészetesen a gyarmatokat. — Egyébként lehetségesnek tartja az iparfejlesztést, mert mi is meg tudunk csinálni mindent, amit a külföld, csupán egy erővel szem­ben harcolunk hiába és ez a di­vat. Ez kényszeríti a kereskedőt külföldi áru rendelésére, ez befo­lyásolja fogyasztóközönségünket a külföldi ára vásárlására. A felvetett kérdéshez /másod­szor Hoffmann Mihály kereskedő, a felső kereskedelmi iskola fel­ügyelő bizottsági tagja szólott hozzá a gyakorlati kereskedő praktikus érzékévei, tisztánlátásá­val. Szerinte az iparpártolás ré­gi magyar vágy, amelyet először Kossuth fejezett ki nagy hatással. A cél ideális, folytonosan töre­kedtünk is rá, sajnos, — kevés eredménnyel. A gazdasági élet fejlődésének is megvan a maga természetes utja, amelyen mester­séges rendszabályokkal alig lehet változtatni. Magyarország elsősor­ban agrár ország, életberendezé­sünk ezer év óta ezen alapszik­Mezőgazdaságunk termékeit visz­szük ki elsősorban. Az iparpárto­lást helyesli addig a határig, a meddig ez a fogyasztó spontán elhatározásán alapszik, de meg­gondolandónak tartja, hogy az ál­lami iparpártolás, amely rizikó­val jár, elérhet-e többet, mintáz áldozat és kockázat, amit érdeké­ben hozunk. Az állami iparpár­tolás legismertebb eszköze a védővám. Nem szünteti meg, csu­pán csökkenti a behozatalt. A vámvédelem árát azonban a fo­gyasztó fizeti meg az iparcikkek drágulása által. Drágább ruhát, cipőt, gépet használunk. De szom­szédaink is megvámolják búzán­kat, lisztünket, állatainkat, ami­vel arra kényszerítenek, hogy ára­inkat leszállítsuk, tehát olcsón keli eladnunk azokat. A' felszólaló ebben látja a probléma súlypont­ját és szeretné, ha ebben a kér­désben közönségünk szakképzett­séggel rendelkező tudós embe­rektői kellő felvilágosításban ré­szesülne. Szerdán A LEGÚJABB FILMCSODA ! Csütörtökön ATLANTIC II. A TENGEREN Kalandok a háborgó vizeken 10 felv. — A főszerepben: LILIAN RICH. Kisérő „RÁDIUS 1 műso r Péntektől—Vasárnapig AZ ÉVAD VERHETETLEN^ SZENZÁCIÓJA! ZaIXa DAGOVER jSgfMEÍ A CÁR PARANCSÁRA Romantikus oross sierelmi regény 11 felvonígban Eieuelöadásoiat szal onzenekar ki.-éri Rendns helyárak. Jegyelővétel wgész nap ElSadások kezdete vasárnap 3, 5, 7 és 9, héttözrnp 5, 7 és 9 Arakor Domány Sándor igazgatóhelyet­tes rövid felszólalásában arra hív­ja fei a felszólalók figyelmét, hogy a külkereskedelmi mérleg adatai nem nyújtanak kétségtelen bi­zonyságot arra, hogy az illető or­szág külkereskedelme valóban passziv-e vagy sem, másrészt a vámok nemcsak védővámok, ha­nem többször pénzügyi vámok, a melyeknek az állam csak egy ré­szét használja fel ipari szubven­ciók céljára. A vita során elhangzottakat az igazgató összefoglalva köszönetet mond a felszólalóknak, különösen a fiatalokat is megszégyenítő te­vékenységű Hoffmann Mihálynak. Leszögezi azonban, hogy előadá­sában nem akarta érinteni a vá­mok kérdését, csupán a magyar fogyasztóközönség öntudatosságát szeretné fokozni, mert akkor ez a közönség a divattal is bátran felveszi majd a harcot. Az értekezlet második előadását KoIIonay Zoltán tanár, az iskola cserkész csapatának parancsnoka tartotta a cserkészet fontosságá­ról a nevelésben. A cserkészne­velés nem egyoldalú, hanem ki­egészítője és segítője az otthon és az iskola nevelői tevékenysé­gének. — Engedelmességre, is­tenfélelemre, hazaszeretetre és egymás kölcsönös megbecsülésére neveli a gyermeket. Szolgálja a multat, a mát és a jövőt. Kirán­dulás, táborozás, cserkészmunka közben szokja meg a gyermek a természet szeretetét, ekkor tanul­ja meg csodálni a Mindenhatót, szeretni a haza földjét. A cser­készmozgalom az otthon meleg, szerető körébői emeli ki a gyer­meket és férfias erényekre, nél­külözésre, kitartásra szoktatja. — Ideális célja: emberebb embert és magyarabb magyart! Kohonay Zoltán lelkes, meleg szeretetet sugárzó előadása után dr Marssó József tanár számolt be az elmúlt nyáron Hollandiá­ban szerzett tapasztalatairól. A holland gyermek boldog gyer­mek, mert szabadabb hazának,, jobbmódu szülőknek a gyerme­ke, mert mintaszerű gyermek­kerti ápolás után lép az iskolába. A gyermek hétéves korában ke­rül a kötelezően hatéves elemi is­kolába, amelyben már idegen nyel­vet is tanúi (a két felső osztály­ban franciát). Ezt legutóbb meg­szüntették, de a szülők erős moz­galma kívánja a visszaállítását. A középiskolákat felsőreáliskoláknak nevezik, ezek ötévesek, az első há­rom évben általános műveltséget adnak, a felső két osztályban két tagozatra oszlanak (mérnöki, épí­tészeti, technikai és kereskedelmi pályákra előkészítő tagozatok.) — Van aránylag sok (53) kereske­delmi iskola is. A tanulók reggeli után, a délben, az iskolában el­költött második reggeli idejéig előadásokat hallgatnak, 1—1 és fél órai szabad idő után felügyelet mellett elkészülnek feladataikkal. 4—5 órakor eltávoznak az isko­lából. Az otthon bensőséges vi­lágában folyik a gyermek erköl­csi, vallási, művészeti nevelése. A szülök a 18 éves, érettségizett ta­nulótól nem kívánják, hogy ke­nyeret keressen. Ingyenes gya­kornok lesz üzletben, bankban, ha­józási vagy biztosítási vállalat irodájában. Közben esti kereske­delmi iskolába jár, ahol szakmá­jából elméleti kiképzést nyer, 9

Next

/
Thumbnails
Contents