Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-23 / 68. szám

2 jtfÍHYIDéK. Í930. március 23. Szabolcsban megkezdődött az útépítés A kereskedelmi miniszter évenként 150 pengőt bocsát a vármegye közönségének rendelkezésére mindaddig, mig a Szabolcsban tervezett 190 kilóméteres bekötő úthálózat el nem készül. — á vármegye 300.000 pengő függő kölcsönt vehet igénybe útépitési költségekre Hortobágyi juhluró aia6«atftt kapható! Termed; (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A kereskedelmi miniszter tegnap nagyjelentőségű rendeletet intézett a vármegye közönségéhez. A rendelet rámutat arra, hogy a bekötő utak építésének megkezdésére haladéktalanul szükség van a munka" nélkühség csökkentése, a nép keresethez juttatása érdekében. Az útépítésre vonatkozó végleges rendelkezést a miniszter majd az 1930. évi útügyi költségvetés jóváhagyásával egyidejűleg juttatja a vármegyéhez, de az ügy sürgőssége arra készteti a kereskedelmi kormányt, hogy már most tájékoztassa a vármegyét, mily keretekben indulhat meg itt az útépítés és mi a határa az útépítéshez nyújtandó kormánytámogatásnak. A miniszteri rendelet szerint Szabolcsvármegyében összesen 190 kilométer ' bekötő ut építhető, amelyhez való egyharmados hozzájárulás cimén a miniszter évi 1 50 ezer pengőt utal ki Szabolcsvármegye közönségének. Ezt az évenkénti hozzájárulást mindaddig megkapja a vármegye, mig a tervezett utak el nem készültek, illetve, ha kölcsön igénybevételével felépülnek, mig a kölcsön kifizetve nem lesz. A folyó évben haladéktalanul meg kell kezdeni az útépítést éspedig erre az évre husz kilométer építését jelöli ki a miniszter. A szükséges hozzájárulásból 80.000 pengőt már kiutalt a vármegyének, a hiányzó 70.000 pengőt pedig az év második felében kapja meg Szabolcsvármegye közönsége. Megengedi a miniszter azt is, hogy a vármegye az útépítés haladéktalan megkezdése érdekében, ha az ut| alap bevételeiből nem tudná fedezni egyelőre az útépítéshez szükséges hozzájárulást, legfeljebb 300.000 pengőig terjedő függőkölcsönt vegyen igénybe, melyet azonban a közúti alap bevételeiből 193i-re ki kell fizetnie. A miniszter azzal a biztató ígérettel fejezi be rendeletét, hogy az Útépítés gyorsabb tempóban való lebonyolítása érdekében keresni fogja annak a megoldásnak a lehetőségét, hogy a törvényhatóság megfelelő hosszúlejáratú kölcsönt kaphasson. A miniszter rendelete, ha csak husz kilóméter uj ut építéséről is van ebben az- esztendőben szó, a munkalehetőségek megnyitásával enyhíti a vármegyénkre nehezedő atmoszférát, amely különösen a burgonya eladhatatlansága miatt fokozódik már-már aggasztó mértékűre. Az evangélikus egyház lelkésze kritikával illette a városnak a valorizáció torvényre hivatkozását, amikor az átvett temetői teriiletek rekompenzálását, mint jótéteményt állítja az egyházak elé (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Az egyházak súlyos helyzetbe kerülnek az egész országban az iskolafenntartás költségeinek folytonos emelkedése és az egyházi bevételek csökkenése miatt. Nyíregyházán is sok gondot okoz az egyházaknak iskoláik fejlesztése, fenntartása. Az egyházak a város kötelességét teljesitik, amikor ellátják az oktatás és nevelés tennivalóit és Nyíregyháza a multbajn megfelelően honorálta is az egyházait áldozatkészségét. Ebben a honorálásban természetesen a jól felfogott üzleti szempont is vezeti a várost, mert hiszen mi lenne, ha egy napon azt mondaná a felekezet, mint iskolafenntartó : én nem birom tovább, lemoindok az iskolafenntartásról, tartsa fenn iskoláit maga a város. Ebben az esetben óriási kiadásokat róna az iskolák fenntartása a városra. Ez azonban csak a végső esetben következhet be. Az egyházak ragaszkodnak a felekezeti tanításhoz, ragaszkodnak iskoláikhoz. De ezeknek az iskoláknak fenntartása ma már elviselhetetlen súlyos terhet ró az egyházakra. A város a békeévekben a hitfelekezetek arányához mérten segélyezte az egyházakat, ez a segély most megcsappant, mert az eredetileg beállított (összeg a pénz leromlása idején sem mivé zsugorodott össze. A város, ha nem is valorizálta a békebeli segélyt egyszerre, évről-évre mind jobban emeli az adandó segélyt jegészen addig, inig a százszázalékos valorizálás meg nem történik. Ha azonban figyelembe vesszük, azt, hogy a háború óta a felekezetek iskolázása óriási mértékben fejlődött, belátjuk, hogy még akkor is keveset kapnának, ha a békebeü összeget valorizálva fizetnék máris teljes [egészében. Ez az állapot nagy nyugtalanságot kelt a felekezetek belső életében és a városnak hova| tovább be kell látnia, hogy vagy átOrsz. m Magy. TajszSvstkezetl Központ B«4»pe*t, I, Horthy Miklós-út 119/111 veszi a felekezetek iskoláit, vagy tetemesebben többet fordít az iskolafenntartók segélyezésére. Legutóbb az ág. h. evangélikus egyház iskolaszéke fordult a városhoz kérelemmel a segélyösszeg lényegesebb felemelése érdekébén. Az egyház ma már negyvennégy osztályt tart fenn és a városi hozzájárulás nyolcvan százalékát népoktatásügyi költségekre fordítja. Most egyes osztályok már százon felüli létszámmal dolgoznak és elkerülhetetlen az osztálytermek szaporítása. Az egyház beadványában kijelenti, hogy aggodalommal néz a jövő elé. A városi szakosztályok együttes ülésén a polgármester a kérelem mellőzésére tett javaslatot, mert a város jelenlegi pénzügyi helyzetében képtelen nagyobb segélyt adni az egyháznak. A kérdéshez Paulik János kir. koimányfőtanácsos szólt hozzá és meggyőző erővel, az érvek ellenállhatatlan bizonyításával mutatta ki, hogy a helyzet tarthatatlan a nevelés nagyérdekeinek veszélyeztetése küszöbön van. Mig Békéscsaba 33.000 lutheránus Jakósának mindössze 36 osztálytermet tart fenn, Nyíregyházán 18.000 lélekszám mellett 44 az osztálytermek száma. A nagyszámú iskola szaporítására nem elegendő az a rekompenzáció, amelyet a város eddig adott. Murányi László dr., majd Kovách Elek dr. hangoztatták, hogy kérelmet nem lehet ridegen elutasítani. Komoly következményei lehetnek annak, ha a város igy elzárkózik a segélyezés fokozása elől. Ha nem szaporíthatják a felekezeti iskolák osztályainak számát, az állami iskolalátogató kifogásolhatja wmmmam Pillanatképek Bécsbél — A »Nyírvidék« eredeti tárcája — Irta : Kovács László dr. A szitáló esőben a járókelők sietnek tova. A kirakatok ma kevésbé csábítják megállásra az utca publikumát. Csodálatos, a vak kintornásnak kedve van forgatni ócska, vén verklijét és hus, bánatos békebeli dalokat nyekeregtct az utca zajába. Kis fia mellette élesen kissé már unottan sipitozik : »Adjatok szegény szerencsétlennek.« Gyéren hullanak a garasok. Talán lusták is kigombolkozni. Csinos nő belehajolva magas lovagjá. ba fintort vág. Idősebb, prémesgalléru, pofaszakállas ur durván löki félre a gyermeket. A vén verkli kétségbeejtően fújja tovább bánatos dallamát. Egy pár lépéssel odébb kankurrens koldus, lábatlan nyomorék rekedtre rikoltozza: »Adjátok szegény szerencsétlennek.® öntelten igazítja be modern eufonját. ö már halad a korral. Tudja mi illik. Az elektromosság csodái, a rádió, óceán és sarki repülések is a techni ka ezernyi uj alkotásainak világában csak nem jár csigalépésekkel. Lomtárba a verklivel 1 És szól a Sa^voy jazz, Gigli és Saljapin az eufon lemezén, az autók tülkölése, villamos csengetés fesü alá a zenei élményt. A koldus is modernizálódik. Talán egy-két év és a távolbalátás és beszélőfilm is segédeszköze Jesz az élelmes nyomoréknak. De hiába minden. A lábatlan eufon és a vak verkli iránt egyformán közönyösek és részvétlenek az emberek. Szekrényben piros zsineg fityeg avult, megtépett zászlóra. A zsineg felfelé haladva tekeredik és szorosan közrefog vicsorgó koponyát. Állandóan kíváncsiak veszik körül. Komoly arckifejezést erőszakol magára egy bécsi polgár és fon toskodva tanítja a kézen fogott kis fiút : »Jól figyeld meg e koponyát, egy híres török pasáé, kit mi — erősen megnyomva — vertünk; toeg Bécs alatt.« Utána diadalmasan körülnéz, mintha ő győzött volna. A körülötte állók helyeslőleg bólintanak és élvezik a győzelem mámorát. Még a terem sok-sok győzelmi trófeái is mintha meghajolnának e kijelentés súlya alatt. Kedvelt alakja Bécsnek Kara Musztafa nagyvezir, kit 1689-ben Bécs falai alatt győztek le, ha nem is egyedül, az osztrákok. A vereségért kapta a nagyvezir a vörös zsineget a szultántól ajándékba. A francia forradalomban is követték a szokást és a megvert hadvezért halállal büntették. A világháborúban legtöbbször felfelé bukott a vesztes. Egyébként minden helyet megjelölnek, ahol e hires férfiú megjelent. Józsefvárosi kis tér kiszögellő sarokházán török lovas jelzi, hogy ott táborozott sátorában Musz l tafa nagyvezir. | Ez a történelmi muzeum kevés emléket szentel a napoleoni időknek. De mindenesetre I. Ferenc frakkját, amiben a lipcsei síkon tündökölt. Mátyás királyt sehol se j láttam, pedig »Nyögte Mátyás bus hadát Bécsnek büszke vára«. * » 1 A könyvtár asztalánál hatalmas könyvbástyák közé barrikádozzák be magukat a diákok. Ki lehet tenni a » Megtelte táblát. A magyar könyvtárőr előtt libasorban néha órákig elállnak egy üres helyért. Hosszú assztal sarkába szorította be magát egy szorgalmas diákleány. Reá hajol egy könyvre és hiába szólnak hozzá a mellette ülő társnői; nagyon el lehet foglalva. Nem lát, nem hall. Szegény fiatalság ! Itt áldozza fel életének legszebb napjait, poros könyv foliánsokat híva hagyja tovarebbe|ii a tavaszt tavasz után. Hirtelen társnőjéhez fordul. A pápaszemes, sovány bölcsész tipus hevesen ellentmond. Vita keletkezik. Messziről látom az élénk taglejtéseket. Vájjon mi is hozhatta, ki nyugodt egyhangú magolásából ? Talán az archaikus gót szótövek makacssága vagy egy bonyolult ma j gasabb mathematikai egyenlet ? —• | Gyorsan hadarja a szavakat. A pk- f paszemes belenyugszik a megdönt hetetlenbe. A repülő szóáradatból v elkapott egy pár szót »De engedd . meg, ez a Gál Franci ...« | Színházi életet olvastak a könyvtárban. Az Opera a nürnbergi vendégszerepléshez teljesen megtelt. Anynyira lenyűgöz Verdi operája, hogy fel sem tünt ott a templomi nagy csend és áhítat, ami az egész előadás alatt tartott. Később rekonstruálva a képet. r Az előadás megkezdésekor percnyi pontossággal mindenki helyén volt. A páholyok, földszint, erkélyek, állóhelyek publikuma betartja a pontosságot. Itt nem illik későn jönni. Senkisem zavarta a másikat. Senkinek se volt pont a legszebb jelenetnél mondanivalója a szomszédjának. Székcsapkodás, szin lapzörgetés, cukorropogtatás nem igyekezett a zenekar játékát aláfesteni. A pompás számok után senkisem harsogta az előadó művészek neveit, bár ez hatóságilag is tiltva van. Szünet után az első csengetésre mindenki ismét elfoglalja helyét. Előadás után nincs ruhatári heves küzdelem sebesülésekkel és ruhaleszakitási botrányok kai. A Nyírvidék régi számaiból sta tisztikát lehetne összeállítani, hányszor emelte fel szavát és hány szinházi évadban a színházi kritikus. Papircsörgetés, magrágás, későn jövés ott már elismert szenvedélyek. Nehéz róla leszokni, mint a morphinról.