Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-18 / 63. szám

1930. március 18. jdrfRYIDÉK. mányoknak, a nemzeti gondolat­nak, a nemzet öncéluságának és ha egyrészről részt veszünk a nemzeti akarat kifejezésének, vég­rehajtásának nagy jogaiban, akkor másrészről öntudatos és büszke viselői 'is vagyunk (mindazon köte­lességeknek, amiket tőlünk a ha­za, a nemzet léte, biztossága, jö­vője, felvirágzása megkíván... A polgár részt követei magának vagyonból életlehetőségekből, jog­biztonságból, szabadversenybői, politikai jogokból, de büszkén vi­seli aimellett az összes állami ter­heket és öntudatosan, zúgolódás nélkül teljesíti az összes áldozato­kat is, amik a hazáért, a nemze­tért szükségesek... büszkén, daco­san, öntudatosan egészen a halá­lig, csatamezők véront ásáig... mert érzi, tudja, hogy a nemzet jövőjéért, biztonságáért, fejlődé­séért ő a felelős isten és ember és különösen a jövő generációk 5 előtt! Ez az igazi polgári gondolat! Ez az igazi polgárnak a képe... Ez az az esz/mély, amiért 1848 március 15-én a mi nemzeti hő­seink lelkesedtek és aminek a gondolata azon a napon tényleg megszületett.... sajnos kifejlődni, kibontakozni, beteljesülni, "egé­szen a mai napig nem tudott soha... Ahhoz hogy valaki betöltse ezt a tipust: hogy valaki igazi, ön­tudatos, büszke és független pol­gára legyen és lehessen egy nem- ! zetnek: ahhoz mindenekelőtt füg­getlenség kell, függetlenség anya­gilag és szellemileg. Nem lehet elképzelni független polgárt, aki­nek anyagilag ne legyen biztosit, va a helyzete és aki tudatlanság­ban, elmaradottságban lelki sze­génységben sínylődve szabad pré­dájává lesz népámitóknak, nép­bolonditó tanoknak és a féktelen demagógiának.... Az anyagilag bizonytalanságban és szellemileg tudatlanságban siny lődő polgár csak gúnyja az igazi polgárságnak s annak a kezében a polgári jog életveszélyes fegy­ver a társadalom és a nemzet bé­kéje és biztonsága ellen... A polgári gondolat csak papiro­son, csak törvényben lett leszö­gezve, de a valóságban elsorvadt, csenevész hajtása lett a márciusi vívmányoknak... A régi jobbágyok ivadéka — ahelyett, hogy önérzetes, módos polgárrá vált volna, mint amilyen a francia, német, svéd, dán vagy finn gazda, — valljuk meg: pa­raszt maradt. Minden faluban van néhány jobb imódu gazda, de a nagy tömeg helyzete alig különbö­zik a régi jobbágyok helyzetétől. Pár hold eladósított földecskéjén él faekéje és pálinkás üvege (mel­lett aprószemü egészségtelen vis­kójában, elmaradva, tudatlanság­ban, analfabéta setétségben... Ez hát az a földimivelő polgár, akire Kossuth Lajos gondolt? Eossnth Lajos eszméiért keli a magyar polgárságnak ma is küzdenie Sasi Szabó László ezután kifej­tette, hogy a földmives társadalom szellemi lemaradottságának az volt az oka, hogy hatalmas beruházá­sokra költötték a verejtékes muifká­val keresett magyar pénzt, hadi felszerelésekre, olyan célok szolgá­latában, amelyek a magyar érde­kektől távol állottak. Majd arra mutatott rá, hogy az iparostársadalomban sem következ­hetett be a nyugodt, független va­gyonos polgári életet és polgári öntudatot adó fejlődés, mert á ma­gyar ipar, amely a céhek idején tehetps volt, elszegényedett az ide­gen gyárak, a gépek uralmának nyomása alatt és proletárrá, elv­társsá lett a magyar iparos, mi­előtt polgárrá lehetett volna. Arra lelkesítette a földmmüves és iparos polgárságot, hogy szomo­rú helyzetükben se mondjanak le Kossuth nagy eszméiről, küzdje­nek alkotmányos eszközökkel, kitar­tó, szorgalmas munkával, takaré­kossággal a polgári eszméért, a földmives szegények helyesebb, igazságosabb földbirtokpolitikáért, több tudásért, jólétért, a kisiparo­sok a gép uralmának visszaszorí­tásáért, a magyar ipar védelméért, olyan életszínvonalért, amely mel­lett boldogulni tudnak. Hangoztat- | ta, hogy ebben a küzdelemben ne í gondoljon senki erőszakos eszkö­zökre, mert az erőszak nem pol­gárerény. Erőszak azokhoz való — úgy­mond — akik azt tanítják, hogy ha nekem nincs, akkor neked se legyen és senkinek se legyen I! Ez proletár gondolat... Ezek azt ta­nítják és a szerencsétlen Oroszor­szágban már meg is valósították, hogy minden termelési eszköz az államé. Ott senkinek sincs sem­mije. Mindenk icsak napszámosa és bérlője az államnak s az ál­lam fizet mindenkit a munkája után... Ezek azután erőszakosak. Ezek erőszakkal vettek el minden­kitől mindent és erőszakkal tartják fent ezt a rögeszmékre alapított társadalmi rendet... Tanuljátok meg, hogy mi polgá­rok se a tant, se az erőszakot nem kérjük át tőlük. Mi azt mondjuk, hogy minden­kinek legyen 1 ! 1 Nem azt, hogy senkinek se legyen, hanem ellenke­zőleg: mindenkinek legyen... Igaz­ságosan és méltányosan... És ezt nekünk nem erőszakkal, hanem tü­relemmel és alkotmányos küzde­lemmel kell kivívnunk és megvaló­sítanunk. Lám 1848 márc. 15-én se történt semmi erőszak. A nemes­ség a maga fenkölt és spontán el­határozásából juttatta az addig Március 17-én, hétfőn utoljára 5, 7 és 9 órakor Az amerikai Paramont filmgyár remek müve. Legszebb magyar tárgju film. Minden magj*r öröme. Az összes eddigi magyar targyu filmek királya. ÁRVA JULIEA ÉLETE Egy kis magyar leány regényes története 9 felvonásban. Főszerepben: ESTHER RALSSON és JAMES HALL. Kisérő műsor: Mesterdetektiv és Egy férfi kerestetik 2 felvonásos burleszkek. — Az előadásokat cigányzene kiséri. A LEGJOBB CjYERMEKAPOLŐJZEREKKEL GONDOZZÁK. (j^twűJiini^wr PI yy&rmMrém. ffiermeÁszapfiam. A KIÚrÉ>EKET,MEG5ZG*riTI é tön vŰflŰtfÉótT. f KAPHATÓ. ára darabonként 90 fi llór. csak általa élvezett jogokat a fel­szabadított jobbágyoknak... "Ebben a szellemben kell a polgárosodás gondolatát tovább fejlesztenünk ne­künk is a meggyőzés, a belátásra­bírás alkotmányos fegyvereivel... mindaddig, amig a cél el nem lesz érve, a helyes birtokmegoszlás meg nem valósitta tik... És ha majdan minden szabad magyar földmives polgár öntudatős, felvilágosodott, tanult, szorgalmas gazdája lesz a maga földecskéjének és Isten áldá­sa fog lebegni verejtékes munká­ja és egészségesen megépített tisz­ta családi háza felett: — akkor iga­zi ünnepe lesz Kossuth Lajos szel­lemének, mert a magyar róna s a magyar hármas halom ezernyi ezer falucskájának sok millió magyar földmivese és gazdája valódi polgár ságot fog alkotni és büszke hordo­zója lesz a márciusi gondolatok­nak 1 1 I És nektek is, iparos polgártár­saim 1 ! Meg lesz még a nagy küz­delmetek a jogosulatlan és egész­ségtelen verseny sok mindenféle fajtájával 1 1 1 De jövőbe látó sze­mem legborzalmasabb küzdelemnek azt látja, ami reátok vár : a gép­szörnyetegek, az ipari tankok el­lenü! Oh, ném azt mondom,hogy legyetek gép-rombolók, mint a re­formáció kezdeti stádiumában neki­hevült fanatikusok képrombolókká aljasodtak... Az erőszak nem a mi fegyverünk. Én becsülöm a más vallásúak meggyőződését és bár ért nem ékesítem az én templomomat diszes és művészies képekkel és fa­ragványokkal, — mégis tisztelettel és meghatottsággal tudom, más fe­lekezeteknek ilyen berendezésit szemlélni, mert tudom, hogy azok isten dicsőségére és tiszteletére ké­szültek. Engem meghat az istenimá­dásnak minden, bármi primitiv, vagy művészi megnyilatkozása és soha se tudnám megbocsátani a türelmetlenség elfajulásait... Ám nektek se erőszakkal kell megküzdenetek a gyáripar túlten­gése ellen, amely végeredmény­ben féktelen konkurrenciája folytán magának az embernek üzen ha­dat a megélhetés terén, — hanem öntudatos polgári politikával, jó­zan konzervatizmussal és türelem­mel kell küzdenetek olyan törvé­nyek után, melyek élesen és okosan fogják megvonni a határt gép és ember között és a melyek nem fog­ják engedni, hogy az embercsinálta technikai vívmány magát az em­bert döntse nyomorúságba és sze­génységbe... Vissza az ezer és ezer egyéni műhelybe! A szabad városi polgár megélhetésének eszközeihez, szer­számaihoz 11! A szerszám maradjon szerszám és ne nőhessen szörnyűséges gép­fegyverekké, hadi tankokká magá­nak az embernek a romlására, ki­pusztítására. És ha majd minden szabad ipa­ros polgár a maga műhelyében, öntudatos polgári erényekkel éke­sen és biztosan megvetett lábakkal keményen fog állani az élet küz­delmében és büszke polgári ön­tudattal fogja magát a haza sza­bad és független polgárának valla­ni, akkor lesz igazi márciusi ün­nep! Akkor megy majd teljesedés­be a márciusi polgári gondolat, a Kossuth Lajos gyönyörű eszméje!! Addig azonban még sok-sok ha­sonló küzdelem vár reátok polgár­társaim ! ! I Ezután sasi Szabó László a pol­gárság politikai jogainak teljessé­géről szólott. Küzdenie kell a pol­gárságnak a szellemi, anyagi, er­kölcsi függeüenség kivívásáért, hogy ennek alapján minél szélesebb alapon, teljes joggal vehessen részt a politikai és polgári jogok teljes­ségének a gyakorlásában is. Nagy hatású szavakban mutatott rá arra, hogy az öntudatos pol­gárságnak kötelessége okos poli­tikával visszahódítani a polgárt gondolat számára azokat is, aki^ szántszándékosan kiközösítik magu­kat a polgári társadalom rendjéből. Egy gondolat bánt engemet... A szónok végül a nagy magyar küzdelemről, a nagy magyar köte­lességről beszél és viharos lelkese­dést kelt, amikor prófétás szavak­kal uftal a legforróbb vágyra, mely ma a magyar szivekben él, a ma­gyar feltámadás eljövetelének só­gó várására és a következő, hatal­mas revelációval fejezi be gyujtó­hatásu, megfrissitő erejű, sokáig felejthetetlen beszédét: íme, városunk főterén a Kossuth szobra! Mint művészi alkotás bi­zony csapnivaló gyenge alkotás,., de minden művészi fogyatkozása mellett van benne valami, ami min­dig megragad, ha rátekintek: egy mozdulat, egy kifej ezésteli tartása a karoknak, amelyek azt mondják: akarom! Egy elszánt nekifeszülés!! Öh, nézzétek meg azt a kőbefara­gott mozdulatot és tanuljátok meg t. polgártársaim I Ti is, munkás polgárok! és akarjatok! Tanuljatok meg talapzatánál hinni a márciusi gondolatban! A polgárosodás nagy szerű és tettekre késztető eszméjé­ben!!! És akartok még tőlem e napon hallani többet is a különböző prob­lémákról, a különböző küzdelmek­ről, amelyek még reátok várnak! 1 ? Hát szólok. Itt fészkel mindnyájunk szívé­inek a mélyén a hivatás, a köteles­ség a 3 millió elszakított magyar polgártárs irányában. Azokkal szemben, akik nem önként közösí­tették ki magukat sorainkból, ha­nem akik erőszakkal lettek letépve a magyarnemzet testérőlI Itt resz­ket a lelkiismeret szava a szív leg­mélyén, a megcsonkított haza irá­nyában fennálló és tüzes parázs módjára égető kötelesség szavától 1 Halljátok? Azt mondja, hogy a rabságban élő népnek rettentő a végzete! — Hogy a hosszas rabság megméte­lyezi a lelkeket, az erkölcsöket. — Hogy a hosszantartó elnyomatás rá­üti a maga letörölhetetlen stigmá­ját nemcsak az egyesnek a lelkü­letére, hanem egész népek jellemé­re 1 Hosszas rabság alatt alázatos, alattomos, bujkáló, ravasz és meg­hunyászkodóvá lesz az ember és ez a sors vár a mi derék, nyiltszivü, nyilt tekintetű, büszke magyar faj­testvéreinkre is, akik immár 1 o éve nyögik az idegen igát! Magyarok Istene ne engedd, hogy ez még soká, nagyon soká

Next

/
Thumbnails
Contents