Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-18 / 63. szám

m JSfVíRYIDÉK. 1930. március 18. tartson! Ne engedd, hogy a te büszke néped elkorcsosuljon és lezülljön a tűrhetetlen és magyarnak szokatlan elnyomás alatt! És ti is magyar polgártáraki akik itthon még elviselhető helyzetben vagytok I Gondoljatok naponként és óránként a rátok váró legsürgősebb és legégetőbb feladatra, a hétfejű sárkánnyal folytatott és folytatandó küzdelmeitek Iegége tőbb problémájára: az elrabolt magyar föld s a vele együtt elrabolt magyar testvérek felszabadítására! Néhány nappal ezelőtt egy nagyon értékes derék polgártársunkat temettük innen, ennek a háznak az udvaráról... Igera. jó barátom volt. Nagyon sokat keseregtünk együtt a haza sorsán... ö szegény mindig pesszimisztikusan fogta fel a helyzetet és nem remélte, hogy meg fogja érini a feltámadást... Lega lább is igy mondotta. Lehet, hogy a szive legmélyén ő is másként értett... Am ugy lett, amint mindég mon dotta: ő csakugyan nem érte meg a feltámadást... Én t. polgártársaim a legnagyobb csapásnak tartom egy jó magyar emberre, hogy az Isten ebben a bizonytalanságban szólítja magához... Én nem tudok nagyobb lelki fájdalmat elképzelni, mint azt, hogy olyan időben kell ettől a földi léttől megválnom, amikor imég nem következik be az én nemzetemnek, az én iooo esztendős régi hazámnak a talpraállása, a régi határoknak visszaszerzései Elmondhatom Petőfivel: Egy gondolat bánt engemet! Hogy hazámnak, nemzetemnek ebben a mostani szerencsétlen szomorú helyzetében talál utóiérni engeim ís a vég! 1 Ne adjon az Isten nekem ilyen szomorú véget! Ne adjon reám ilyen súlyos csapást! Én élni, élm szeretnék, élni akarok addig amíg a dicső nap elkövetkezik. Én még látni, meglátni szeretném ezt a diadalt, a magyar polgári feladatok ezen legmagasztosabb beteljesülését ! És akarjátok ti 'is mindannyian! Higyjétek ef, hogy egy elszánt, kitartásra nevelt és edzett nemzetnek egységes elhatározása, szívós és céltudatos küzdelme előbb vagy utóbb, de biztos diadalhoz vezet I Velünk lesz ebben a legszentebb küzdelemben az Igazság és velünk lesz a multak drága tradíciója: a 48-as szabadságharc ielkesitő példája és a nagy magyar szabadsághősöknek Rákóczinak, Kossuthnak vezérlő csillagai Fei magyarok! Fel polgárok! Fel 'katonák a nagy, a biztos győzelemre ! A Kárpátoktői le az Aldunáig... Sasi Szabó beszédét viharos lelkesedéssel fogadja az ünneplő közönség. A Városi Dalárda a Talpra magyart énekli, majd Vargha Bertalan közigazgatási tanfolyami hallgató elragadó erővel, lángoló lelkesedéssel szavalja el Petőfi pezs<lítően aktuális költeményét, az: — »Élet vagy halál« cimü harcias verset, majd a Himnusszal fejeződött be az uj magyar célkitűzések tavaszos ígéretével ható, gyönyörű márciusi ünnep. ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ ü JSÁGBOLTBiN Március 15-i ünnepségek Az Angolkisasszonyok Intézete március hó 14-én délután 5 órakor rendezte meg március 15-iki ünnepségét, mely egyut tai első bemutatkozása volt az uj intézetnek a nagyközönség előtt. A nagyszámú és előkelő közönség soraiban ott volt Énekes János pápai prelátus és Trak Géza Eger város polgármestere is. Az intézet pompásan fegyelmezett énekkarának Himnusza vezette be a meghatóan szép kis ünnepséget, melynek egyes számait Weber Erzsébet és Racsek Klári hegedűjátéka, Kollár Margit, Báthory Jolán, Báthory Sarolta, Ledneczky Celesztin, Kelemen Emma és Csupek Ilona szavalatai, az énekkarnak harmónium és hegedükisérettel é'lőadott irredenta dalai és Horváth Mária I. évf. növendéknek március 15-ének jelentőségét méltató felolvasása tették változatossá. Az ünnepi beszédet Walter Géza dr mondotta, aki rámutatott arra, hogy azok az eszmék és ideálok, amelyekért a márciusi ifjak lelkesedtek és mártírhalált szenvedtek, már megvalósultak ugyan és mégsem boldog a magyar. — Történelmünk legválságosabb napjai sem hoztak annyi sötét kétségbeesést a nemzet jövője iránt, mint a legutolsó 12 esztendő siralomvölgye, amelynek temetői ke resztfájára ezt a szót írták a világ hatalmasai: Trianon. Megölték a2 igazságot, szép Magyarországot. De a megölt Igazság feltámad és felfeszített magyar Igazság fel- j támadásában rendületlen lélekkel hinnünk és annak eljövetelében munkálkodnunk kell. A közönség nevében Énekes János pápai prelátus mondott köszönetet az intézet vezetőségének a megható, szép és lélkes kis ünnepség megrende- j zéséért és hangsúlyozta, hogy a magyar ifjúság jövőjét nem kell félteni, mert nevelése jó kezekben van. A tanitóképezdei Gyakorló Iskola március 15-1 ünnepélyét a szülők nagyszámú megjelenése és a kis elemista növendékek bátor, talpraesett szavalatai tették lélekemelő magasztossá. Könnyes . szemmel hallgatták a szülők, gyermekek Ferenczi István tanítóméitatását a nagy nap jelentőségéről a gyermeki értelemhez szabott végtelenül 'bájos és közvetlen előadásban, amelyből a világos, egyszerű magyarázat nyomán a legkisebb első elemista is megértette a testvériség, egyenlőség és szabadság mélységesen nagy és fenséges gondolatát. Ev. Kossuth reálgimnázium Az ev. Kossuth reálgimnázium március 15-1 ünnepélye hagyományos keretek között folyt le az intézet dísztermében. Az ünnepélyt az énekkar vezeti be a Magyar Hiszekegy eléneklésével. A »Nemzeti dalt« Baldenwegh Béla VII. o. tanuló szavalta el lelkes tűzzel. Az ünnepi beszédet Schwartz Gy. VII. o. tanuló tartotta, aki formailag kerek, gondolatokban gazdag beszédben hódolt a magyar szabadság eszméje előtt. Az ünnepély legnagyobb érdeklődéssel várt részét a Kossuth és Petőfi lyázatokról szóló jelentés képezte. Az ev. Kossuth reálgimnázium több évtized óta azzal is fejleszti vaz ifjakban a nemes versenyre való készséget, hogy az iskolai év elején nyilvános pályázatot hirdet a VIII. osztályba járó tanulók előtt egy történelmi s egy irodalmi tétet kidolgozására. A történelmi tétel ez évben »Bethlen Gábor, mint a vallásszabadság védeltaezője« cimet viselte, míg irodalmi tételül, Petőfi költészetének méltatása volt kitűzve. A tanári kar tagjaiból alakított bíráló bizottság s a tanári kar javaslata aiapján a kormányzó tanács a jelligés levelek felbontása után a Kossuth pályadijat, 25 pengőt Petrohán Béla VIII. o. tanulónak Ítélte oda, mig Kulcsár Pál VIII. o. t. és Pecsenye Béla VIII. o. tanulók pályamunkáit nyilvános dicséretben részesítette. A Petőfi pályadijat 25 pengőt Schwartz György VIII. o. t. nyerte el, Vajda László VIII. o. t. és Nemes István VIII. o. t. munkáit pedig nyilvános dicséretben részesítette, a kormányzótanács. Az ez évi március 15-1 ünnepélynek >olt egy szokatlan, de igen figyelemre méltó mozzanata. Pető János VIII o. t. Petőfinek igen sikerült gipsz szobrát készítette el s ezzel hódolt a szabadság költőjének szelleme előtt. A kormányzótanács örömmel fogadta a nem mindennapos tehetségre mutató művészi pályá'zatot, s Pető Jánost 20 pengő jutalomban részesítette. A pályadijakat s a nyilvános dicséretett Szopkó Dezső dr reálgimnáziumi felügyelő helyettes adta át buzdító szavak kíséretében a tanulóknak. Nagy sikerrel szerepélt az ünnepélyen Nemes István, aki Ábrányi—Horváth: »Mi a haza?« c.. melodrámáját adta elő drámai lendülettel Nagy Akos VII. o. tanuló zongora és Krecsák Kálmán VI. o. tanuló szólóének kísérete mellett. 'Az ódapályázat nyertese .Pecsenye Béla fett, akinek szavalata után a Himnuszt énekelte ei a közönség s ezzel a magas színvonalon álló ünnepély véget ért. Az ifj. Luther szövetség hazafias ünnepe Folyó tanév szeptemberében alakult meg a nyíregyházi középfokú iskolák (tanító - és tanítónőképző intézet, kath. gimnázium, községi fiu- és kath. női kereskedelmi iskola, polgári fiu- és leányiskola, meg Kálvineum) evangélikus vallású ifjúságának szövetsége Kopcsó'János hitoktató tanárelnök buzgó vezetése és irányítása mellett, mint az ifjúság önképző köre. A nagynevű történeti egyéniség nevét viselő egyesület már rövid pályafutása alatt is dicséretreméltó tevékenységet fejtett ki s nagy elismeréssel kell adóznunk az alapító Kopcsó Jánosnak, mert a különböző irányú iskolák ifjúságának együttes, célirányos állandó foglalkoztatásával önkéntelen is ápolja a március Idusán hangoztatni szokott egyenlőség és testvériség eszméjét. A fiatal egyesület március 1 5-ón adott számot hasznos működéséről a nyilvánosság előtt. A hatalmas műsort a szereplőkkel együtt nem régen, közölte a Nyírvidék, azért újból való közlését feleslegesnek tart juk, de nem is a szereplők neveinek a megemlítése a fontos. Sokkal lényegesebb ennél az Eszme, amelynek szolgálatára az illetők derekasan végzett munkájukkal elkötelezték magukat. A programon több zene-, énekszám és magyar tánc is szerepelt s valamennyit megujráztatta a nagyszámú és hálás publikum. A magyar ruliába öltözött szép magyar lányok kecsesen és tűzzel járták elhanyagolt nemzeti táncainkat, mely tiez a tanítóképzősök szolgáltatták a talpalávalót. Megható volt az: Üzenet Erdélyből c. énekszám, melyre a tapsorkán után: Válasz Erdélyből c. dal következett. A szavalatok, ünnepi beszédek, valamint a műsor minden egyes száma, mint az ifjúság egyik szónoka találóan kifejezte, emlékezés volt a régi boldogabb időkre. Adja Isten, hogy az ifjúság vágya s vele mindnyájunk kívánság^.' mielőbb teljesedjék.! 7*. P. Id. T3arzó Pál iparos március 15-én reggel 9 órakor életének 71-ik évében elhunyt. Barzó Pál halálával Nyíregyháza polgári társadalmának egy igen értékes tagja dőlt ki áz élők sorából. Példányképe volt annak a magyar kisiparosnak, aki munkásságával fedhetetlen életével tiszteletet vívott ki a £iaga számára. Akik id. Barzó Pált közelebbről ismerték, azok csak tisztelettel tudnak közeledni pia is emlékéhez. Legszűkebb ottbonában példaadóan szép, harmonikus, derűs életet élt, derék gyermekeket nevelve, akiknek látásában örömkönnyektől csillogott mindig a szeme. Kilelé pedig a tisztességes munka, az áldozatkész segités, az önzetlen tevékenység voltak jellemzői. Amikor ritka szép emberi tulajdonságainak elismeréseképen a társadalom egyes szervei azzal tüntették ki, hogy a közélet fórumaihoz hivták munkatársul, nem csak őt tisztelték meg, hanem önmagukat is. Ez a bizalom, elismerés emelte őt Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságába, Nyír egyháza város képviselőtestületébe, meiynek évtizedeken át volt- tagja, ezért lett egyháza képviselőtestületének, presbitériumának s több bizottságának is tagja s ezért választották meg az ev. Kossuth reálgimnázium kormányzótanácsának tagjává is. — Haláláról családja az alábbi gyászjelentést adta ki: Özv. id. Barzó Pálné ugy a maga, mint gyermekei, unokái és a kiterjedt rokonság nevében is mély fájdalommal, de az isteni gondviselés rendelésében (megnyugodva jelenti, hogy a legjobb apa, nagyapa, testvér és rokon id. Barzó Pár iparos folyó hó 15-én áldásos és munkás életének 71-ik évében csendesen elhunyt. Megboldogult halottunkat folyó évi március hó 17-ik napján délután fél 4 órakor a Széchenyi-ut 8. számú halottasházból az ág. hitv. evang. egyház szertartása szerint teljesítendő végtisztesség után az északi temetőbe fogjuk utolsó útjára kisérni. [_ . [ Nyíregyháza, 1930. március hó 15-én. Legyen nyugalma csendes, emléke áldott! 1 1 ; | özv. id. Barzó Pálné szül. Skodacsek Zsuzsánna felesége. Barzó Zsuzsanna férj. dr. Makoviczky Emiiné, Barzó Anna férj. Vietórisz Dánielné, Barzó Erzsébet férj. Szkienár Pálné, Barzó Julianna férj. Nandrássy D. Jenőné, Barzó Margit férj. Haissinger Károlyné, ifj. Barzó Pál, Barzó Gizella férj. Kocsis Jánosné gyermekei. — Makoviczky Emil, Makoviczky Zizike, Szkienár Pál, Szkienár Bözsike, Nandrássy Edit, Nandrássy Márta, Haissinger Lali, Haissinger Erika unokái. — Barzó 'István testvére, gyermekeivel, özv. Barzó Mihályné szül. Kelemen Anna, Károssi Géza és neje szül. Szabó Ilona sógora és sógornői családjukkal. Makoviczky Sámuel, Szkienár Pál, Nándrássy D. Aurél és neje, özv. Kocsis Jánosné nászai. /