Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-18 / 63. szám

§ jAfKV11)ÍK. 1930. március 18. A márka Irta: Dr. Bud János, m- kir. kereskedelmi miniszter. A kereskedelemről lehetnek elté rő vélemények, kétségtelen, hogy a kereskedelem az ország gazdasági életének vérkeringése, minél egészségesebb a vérkeringés, annál egészségesebb a szervezet. Kereskedelmünk más viszonyokhoz szokott, kevesebb nehézséggel kellett megküzdenie azelőtt, hiszem azonban, hogy a kereskedelem ma is be fogja tölteni a maga szerepét. Amikor megalakítottuk azokat a szervezeteket, amelyeknek az volt a hivatásuk, hogy külkereskedelmünket megszervezzék, bizonyos szkepszissel találkoztunk. örömmel állapithatom meg, hogy az érdekeltségekkel összefogva, több irányban megtudtuk oldani a kérdéseket és azokban az intézkedésekben, amelyek közös erővel történtek, a kereskedelem is megállotta a maga helyét. Organizálnunk kell önmagunkat. Egyesek igen nehezen tudják átlátni ennek jelentőségét, itt azonban az összesség kérdéséről van szó, nem egyesek vállalkozásáról és kilengéséről, amellyel esetleg az összesség érdekét ássák alá. Meggyőződésem, hogy a kereskedelem, amelynek nemcsak önérzetesnek kell lennie, de etikai alapon is keh állania, mindig ezt az utat fogja követni, a világversenyben nemcsak az árunak kell, hogy meg leígyen a márkája, de kell, hogy meg legyen a régi, becsületes kereskedelemnek is és hiszem, hogy a kereskedelem maga zárja ki soraiból azokat, akik ezt a márkát nem tudják tisztességgel és becsülettel megőrizni. A kormányzat feladata az, hogy elhárítsa a nehézségeket a kereskedelem elől. Amikor működésemet a kereskedelemügyek terén megkezdtem, azt mondottam, hogy az ország első kereskedője akarok lenni. Büszke akarok lenni erre a kereskedelemre és minden törekvésem, bebizonyítani azt, hogy nekem van igazam. Nem fogok olyan szólamókra hivatkozni, hogy sokan vannak a kereskedők. Tudom, hogy ez is nehézségeket okoz, de azt is hiszem, akkor fogom fel helyesen hivatásomat, ha minden téren több munkaalkalmat nyújtok és remélem, hogy erőteljesebb építkezési akciót, beruházást tudok megvalósítani és akkor többet tudok tenni a kereskedelemnek is. Vannak a kereskedelemnek jogos kívánságai és panaszai, de kinek nincs ma panasza ? Igazi struccpolitika volna, ha nem törődnénk e panaszokkal. Egész működésemben a különböző gazdasági érdekeltségekkel való összmunkálkodásra akarok támaszkodni. Érintkezésbe léptem az öszszes tényezőkkel, hogy adják elő óhajaikat, mert meg akartam és meg akarom ismerni a kívánságokat az egész vonalon, hogy azután ezeknek szerves megoldásán törekedjem. Szerves együttműködésre hívtam fel a vidéki kereskedelmi és iparkamarákat, szeretném, ha ezek is, átérezve a maguk hivatását, a régi tényezők lennének s ha teljes helyzetképet tárnának az intézőkörök elé, hogy ezek necsak a központból hallják a gazdasági élet kívánságait, hanem ismerjék meg a vidék óhajait is, mert csak igy lehet a megoldás helyes útját megtalálnunk. A memorandumok előttem fekszenek s a józan felfogást látom ezekben megnyilvánulni, akkor, amikor az érdekeltségek nem azt kérik, hogy máról holnapra változtassunk meg mindent, hanem hogy lassan és fokozatosan haladjunk előre. Kossuth Lajos üzent március Idusán a nyíregyháziaknak & polgári eszmékért való aj küzdelemre hívta fel sasi Szabé László a márciusi ünnep közönségét (A »Nyírvidék« tudósítójától.) | Nyíregyháza város polgársága | tegnap délután 3 órakor tartotta meg március 15-ének ünneplését. Az ünnepség fenséges hivő szava ezreket toborzott a városháza elé, de a szeles, hideg idő miatt a ha_ talmás demonstrációból zárt teremben szorongók ünnepe lett. A Korona nagyterme, ahol az ünnepséget tartották -már jóval há_ rom óra előtt zsúfolásig megtelt lelkes érdeklődőkkel és igy többszáz főre emelkedett azok száma, akik kinnrekedtek a Kossuth téren. A Korona termében megjelentek a polgári és katonai társadalom reprezentánsai, hatóságok, egyesületek, intézmények küldöttei. A katonazenekar Kiss János kar nagy vezetésével á Kossuth-indulóvai kezdte meg az ünnepélyt, (majd Szohor Pál főjegyző mondotta el költői szárnyalású megnyitóját. A megnyitó beszéd a következő volt: Szohor Pál főjegyző megnyitja az ünnepséget. Tisztelt Ünneplő Közönség! Polgártársaim! Néhány évtizeddel ezelőtt még ritkaságszámba ment, hogy a szabadság lélekemelő ünnepét szük falak közé szorítva ünnepeljük. Mintha a szabadság eszméinek szárnyalását is összeszorítaná a tereim négy fala, a szó is tompán cseng — nem veri vissza a magyar feltámadás ércbe öntött alakja. Most pedig hosszú évek óta már hideg tavaszi szél süvölt végig a nyíregyházi utcákon, nem simogat a szabadság napsütése és zárt falak között kell megünnepelnünk a magyar történelem legragyogóbb, felemelő évfordulóját. Mintha a természet nagy fegyvertára is — akár a magyar kar béna ökle — valami földfeletti Trianon ellenőrzése alatt állana, nincs ereje a márciusi napsugárnak, hideg, böjti szelek zörgetnek a szomorúság ablakán. . De azért egyre több a kokárda a kabát haj tokáján és évről-évre növekszik a magyar polgárság szent lelkesedése. Elég dermesztő hideg költözött már tiz esztendeje a magyar szivekbe. A régi szárnyalást, a Talpra magyar lelkesítő zengését a zuhogó esőben összecsukott eső ernyő korszakát felváltotta a könnyhullatás, hősi emlékekhez zarándoklás, néma fogadalmak és eldugott fegyverek korszaka. Egy évtizede gördültek le imár a határok a magyar hegyek ormáról, mint pusztító árvíz ragadós, mocskos iszappal vonva be nemzetünk virágzó országrészeit. Vaj. jon nem jut-e eszükbe a francia uraknak, amikor most árvíz pusztított, országrészek összedűlt kuny hói és palotái között hull a könynyük, hogy a mi hazánk háromnegyed részét igy döntötte halomra az erkölcstelenség és árulás undok árvize. A koldus magyar most is letördel szlraz kenyeréből egyegyy darabkát és odasiet vele, mint résztvevő barát a hatalmasok iszappal bevont asztalára. Mikor tanuljátok megismerni — . szerencsetlen nem- ' zetem? Mikor háláljátok pieg évszázadok vérhullását, mikor ml álltunk őrt nyugat kapujában? A magyar jövő megmentése sorsunk kormányosainak nevéhez: Hunyadi Jánoshoz és Kossuth Lajoshoz fűződik. A történelem bölcsessége mindig rendelt nekünk férfiakat, akik megmentik a zátonyra futott hajót. Bizakodjatok nyíregyházi polgárok! Az első magyar ember címerében, aki most érkezett <ai országlásának tizedik évfordulójához (éljenzés) s .akinek ma délelőtt mutatták be az ország önkormányzati testületei hódolatukat, ugyanazon kalászt tartó kar van, amely a polgári munka szépségének elismeréséül Nyíregyháza címerét díszíti. Kalász és kar! Élet és erő! Ez lobogott a márciusi ifjúság lelkében, ezt rendelte a sors a magyar jövő kormányosátnak s ez a szimbóluma a hazáért lelkesedő nyíregyházi polgárságnak.. Izmos magyar kar, arasd az élet arany kalászát. Az ünnepélyt megnyitom! világ urai Sasi Szabó László: á polgári gondolat sohasem tudott valóban beteljesedni Most Sasi Szabó László, az ünnep szónoka lép a közönség elé és elragadó hévvel, az igazság ellenállhatatlan erkölcsi erejével viszi a léikeket a szabadsággondolat Kossuth Lajos-i magasságba. Nem a szokott márciusi emlékbeszédek szóvirágait halljuk, hanem a nagy eszmék ünnepének boncolását a mai élet szempontjából. Érezzük, hogy uj tavaszok virágpora száll immár a szivekre és tettek márciusát várja a magyarság. A szociológust halljuk, akit nemzete sorsának féltése, nemzetének lángoló szeretete hevít arra, hogy megláttassa, mivár a mai magyar polgárságra Kossuth eszméinek megvalóssitása terén. Március J5-ben a pofgán gondolat születése napját ünnepli és a többek között a következőket mondja nagy hatást keltő beszédében : A magyar polgári gondolat Hétfőn O B Kedden RICHÁRD BARTHELMESS A NYUGATI POEOL A kék ördög ezred hadnagya MONTÉ BLUE és MAC MAY AVOY NINCS MENEKVÉS (A rettegés T

Ölgve) — A két attrakclfr Ifi febonás egyszerreSzerdán RendkivDli előadások 1 Csütörtökön Minden 18 évet betöltött egyénnek látnia kell 1 LEÁNYTRAGÉDIA vagy 1 A romlás utja. — Egy fiatal leány a saliés n*jín 8 felvonóban. HARRY LIEDKE és HANS JUNKERMANN. ML KIS GARNIZON Vígjáték a békebeli katona életkői 8 felvonA«bao. Előadások kezdete vasárpap 3, 5, 7 és 9, hettőzmp 5, 7 és 9 órakor ezen a napon született. Jói tudjuk, hogy 1848 március 15-ike előtt a nemzettest két osztályra oszlott, a nemesek, és a- jobbágyok osztályára. A jobbágyokat ezen a napon emelte magához a nemesség. Ezen a napon fejtette le annak karjairól a bilincseket és ezen a napon emelte azokat a nemzet polgárainak jogi és politikai 'birtokállományába. Ezen a napon iett 't- polgártársak sok imil lió magyar polgár! Joggal lehet mondani, hogy a magyar pofgár ezen a napon született... Igaz: voltak azelőtt is polgárok. A szabad városok szabad polgárai. Ám gyönyörű magyar hegyvidékek, a nép zöme, a végtelen rónák, a völgyek falvainak sok-sok millió lakossága, a földmives néposztály amelynek soraiból a ti őseitek is kikerültek Nyíregyháza város polgárai — azok eddig a napig közép kori elnyomottságban, politikai és jogi rabszolgaságban sínylődtek és csak ezen a napon lettek a haza polgáraivá... De hát tudjátok-e valójában, .hogy mi az, mit jelent az: egy nemzet, egy haza valódi polgárának lenni!? Tudjátok-e valójában, mi az az igazi polgár? Bizony: nagyon kevesen tudják, mert ez az épen, amiről ma beszélni akarok: a magyar polgári gondolat soha se tudott a maga teljességében kibontakozni, soha se tudott valóban beteljesedni. Ez az, ami még kiépítésre, befejezésre vár és a márciusi nagy napok ezen vívmánya az, ami ma is aktuális s amiről beszélni soha se lehet eieget. Egy nemzet igazi polgárának lenni annyi, mint érezni és öntudatosan felfogni azt, hogy én, hogy te, hogy mindannyian tagjai vagyunk a nagy nemzettestnek részesei a nemzeti akaratnak, hordozói a nemzet sorsának, jövőjének, terheinek, öntudatos és büszke letéteményesei vagyunk a multaktól átvett és a jövő nemzedék számára átadandó hagyó-