Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-15 / 62. szám

Az öreg zsoltáros Tanította: Tolnay Pál a nyíregy­házi pedagógiai szemináriumban. Hol lakunk, gyermekek ! — Nyíregyházán. Szerettek-e utazni ? . — Szeretünk ám ! — hangzik egyszerre minden gyermekajakról a válasz. Az utazás azonban sok pénzbe kerül, különösen akkor, ha messzi­re kell mennünk. Azért százszor ia meggondolja az ember, hogy rá­szánja magát az utazásra. Noha nincsen pénzünk, most mégis utazni fogunk. Hogyan, gyerekek ? — Gondolatban. — Igen, gondolatban. Elvezetlek benneteket egy igen szép vidékre, amelyet a mi gonosz ellenségeink még meghagytak nekünk. Ott van Dunántúlnak a kellős közepén. Me­lyik vidékre gondolok ? — A Balatonra. — Kitaláltad a gondolatomat^ Juliskám. Hát azt megtudnád-e mondani merre van ez a vidék tő­lünk ? — Délnyugatra. Megmutatom a térképen is. — Mi adja meg ennek a vidék­nek a szépségét ? — A nagy tó. A parton emelkedő hegykoszoru. — Megmutatom, gyerekek, a Ba­laton vidékének azt a részletét, aho­vá most utazni akarunk. Ezt a ké­pet már a földrajzi órán láttátok is. Ráismertek ? — Hisz' az Badacsony, tanító bácsi ! Beszélgessünk hát róla. (Képol­vasás.) Tetszik nektek ez a részlet? — Nagyon tetszik. Ahová most el akarlak vezetni benneteket, néhány állomással kö­zelebb van Badacsonynál. Kiszál­lunk a vonatból egy kicsike ál­lomáson a hullámzó Balaton part­ján. Dörgicse-Akaiinak hívják ezt az állomást. Majd leirom a nevet a nagytáblára, hogy el ne felejtsétek. Innen északnak tartva, körülbelül olyan hosszú gyaloglás után, mint ide a Sóstófürdő, elérkezünk egy kedves kis faluba, Mencshelyre. — Nyolc-kilencszáz lakosa lehet ennek a kis községnek s vjan benne három templom : római katholikus, refor­mátus és evangelikus templom. — Nem olyan nagy és diszes templo­mok azok, mint a nyíregyháziak. Miért ? — Mert kevés abban a faluban a nép. — De azért kedvesek azok a templomok, falaik fehérre meszel­tek s mindenki ugy szereti a ma­ga templomát, a másét pedig tisz­teli ! Itt Mencshelyen élt egy derék istenfélő földmives. Lampérth bá­csinak hivták. Egy vasárnap dél­után átutaztam Mencshelyen s "ak­kor megmutatták nekem azt a jó bácsit. Mikor utazhattam én azon a falun keresztül ? — Nyáron, mert máskor a tanitó bácsi nem ér rá utazni. — Igazad van, Mariskám. Nyá­ron voltam ott. S Lampérth bácsi ott ült a háza előtt egy lócán, egy terebélyes diófa alatt. Kalapját ma­mellé fette egy nagy kőre és ét idősebb bácsival Beszélgetett, ösz volt a haja, ősz a bajusza és szakálla. S én nagy tisztelettel néz­tem az öregre. Vájjon hogyan mu­tattam meg az iránta való tiszte­letemet ? — Köszönt neki tanitó bácsi. — Igy tettem és ő tisztességtu­dóan elfogadta köszönésemet. Milyen napon üldögélt Lampérth bácsi a háza előtt lévő lócán ? — Vasárnap. Képzeljétek, gyerekek, hogy most is vasárnap van. Olyan szép a va­sárnap falun ! !.. . Az emberek is mások, mint hétköznapon. Miért ? — Ünneplőbe öltöznek és ké­szülődnek a templomba. f — Valami olyan szépen hívogatja az embereket oda 1... — A harangok ! — mondják a gyermekek. — Olyan édesen szólnak a ha­rangok 1 Minden toronyban hány harang lehet ? — Kettő. Igen, kettő van. Az első harango­zás a nagy haranggal, a második a kicsivel s a beharangozás mindket­tővel történik. Ugy szeretik azok a jó falusiak a harangokat !.. Lássátok, a világháborúban nem­csak a férfiakat sorozták be kato­nának, hanem még a harangok­ból is elvittek egyet-egyet, hogy ágyút öntsenek belőlük. Amikor a katonák levették a harangot, előbb a hivek elbúcsúztak tőle. Hogyan ? — Harangoztak mégegyszer utol­jára vele. f' Vájjon mit csinált a nép a bus ) harangszó hallásakor ? í — Mindnyájan sirtak. ' Bizony sirtak, pedig a harangot szívesen, odaadták a hazának. Nem j tudom, hogy élt-e még akkor Lam­! pérth bácsi, de bizonyára ő is meg­; könnyezte volna kedves harangjait / aki ugy szeretett templomba járni. * • * • Kedves gyermekeim ! Az öreg I zsoltáros cimü költeményből meg­' ismerjük Lampérth Géza édesapjá­nak életét, továbbá azt 'is, hogyan éljünk, ha olyan boldogok akarunk lenni, mint amilyen Lampérth bá­csi volt. Nagyon szép Lampérth bácsinak az élettörténete és ezt a fia irta meg, mégpedig versben. Jól figyeljetek, majd elolvasom, hogy ti is tudjátok szépen, hangsúlyozva olvasni. t AZ ÖREG ZSOLTÁROS. Kis templomunk hátsó padjában Kopott zsoltár busul magában. Reménykedve várja, csak várja: • Mikor jő már ör.eg gazdája. mmNmfmm Csodálkozik egyre felette, Hogy a por is már-már belepte. Vasárnapra múlik vasárnap S híre, nyoma sincs a gazdának. Pedig, ha szólt a harang szava, A legelső mindig ő vala, Téli fagyba' s nyári melegbe' Az éneklést mindig ő kezdte. Kedves énekét csak felcsapta S mint a szarvas híves patakra: Óhajtozott lelke az égbe, Uram, a Te szined elébe. ' i S egy mosolygó őszi estelen El-fel is szállt szépen, csendesen S ott, hol nem kell többé a zsoltár : Az égi kórusban dalol már. Itt a földön, mi mást se hagyott, Csak zsoltárját s az üres padot. Sopánkodott is a szóbeszéd : Eléneklé szegény mindenét. Szánják, mondják szegénynek mások. Mi tudjuk csak dalos pajtások S a kopott könyv s az árva pad; ö volt, szegény — a leggazdagabb I Miért busulhatott, gyerekek, az öreg zsoltár ? — Meghalt a gazdája. Hogyan került oda a hátsó padba ? — Valaki odatette. £n azt hiszem, Lampérth bácsi tette oda. Bizony vannak sokan az emberek között, akik még a templomban is az első helyre igye­keznek. Lampérth bácsi ezt a vi­lágért se tette volna. Milyen volt ő ? — Nem tolakodott. — Bizony nem, mert szerény volt. Hanem egyszer az öreg zsol­tár hiába várta a gazdáját s na­gyon különös dolog történt vele hetek múlva. Vájjon micsoda ? — Belepte a por. — Hát miért nem törülték meg ? — Nem mert hozzányúlni senki, mivelhogy Lampérth bácsié volt. Lampérth bácsi templom járó em­ber volt. Hányadik volt mindig az istenházába érkezők között? — Első. — Miért lehetett ő mindig első ? — Idejében elindult. — Bizonyára ezt tette, különben elkésett volna már csak azért is, mert nagyon öreg volt. Hogyan ment ? Fajtiszta gpölcsfa csemetéi 899 20 díszfák, díszcserjék, bokrok, fenyők, 1 éves akác kis és nagy tételekben a legolcsóbb napi áron vásárolhatók Nyíregyháza Város Kertgazdasaga és Faiskolájában »mil !• III Ilii «!•••— iMIIIMIIIIIllllll flI !• Fajtaazonosságért szavatolunk, kérjen árjegyzéket­lelefon 201. Telep a volt csapatkórház mellett. Telefon 156. 1930. március 15. — Lassan ballagott. Némelyek minckig találnak ki­búvót, hogy miért nem mennek el a templomba. Mit mondanak pl. télen ? — Nagyon hideg van, nyáron meg meleg. — Igy tett Lampérth bácsi is? — Nem, mert mindig elment a templomba. — Mi volt a legkedvesebb éneke ? — Mint a szép híves patakra. Olyan sokszor elénekelte már, hogy behunyt szemmel is rátalált kedves énekére. Hogyan énekelte? — Buzgón. Ti ezt a zsoltárt jól tudjátok. Énekeljük el szépen, halkan. Majd én elkezdem, mint Lampérth bá­csi szokta tenni. (A gyermekek tisz­ta, csengő hangon énekeltek s a hallgatóság tercelve kísérte őket.) Nem hiába fohászkodott Lam­pérth bácsi olyan buzgón. Isten meghallgatta fohászát. Mi történt egyszer a fáradt, öreg bácsival ? — Meghalt. Hová szállott lelke ? — A mennyországba. Mikor halt meg, azt is megmond ja a vers ? — Egyik őszi este. Világított a hold, harmat szállt füre, virágra. Minden örült, mo­solygott. Talán még Lampérth bá­csi is ott a ravatalon. Valaki azon­ban nagyon sírt. — Géza fia, a költő. Szép temetést rendezett édesap­jának. Mit tettek a koporsóra? — Sok-sok virágot, meg koszo­rút. Valószínűleg a község apraja és nagyja elkísérte a jó Lampérth bá­csit utolsó útjára, a kis falu virá­gos temetőjébe. Mikor Lampérth Géza a temetés után visszautazott Budapestre, még sokáig gyászolta édesapját és ebben a szép vers­ben. örökítette meg a drága ha­lott emlékét. Tehát elment Lampérth bácsi, az öreg zsoltáros. Némely ember még a vasárnapból is hétközna­pot csinál. Hogyan ? — Vasárnap is dolgoznak. Mégsem boldogok az ilyenek, bármennyi kincset gyűjtenek is. Hozzá még rossznyelvüek is az ilye­nek. Mit mondtak ezek Lampérth bácsiról ? — Elénekelte szegény mindenét. Pedig nem volt igazuk. Ki volt boldogabb: Lampérth bácsi, vagy alak sajnálkoztak rajta ? — Lampérth bácsi boldogabb volt. Fiatal korában ő is dolgozott eleget s tisztességgel felnevelte gyermekeit. Persze az öreg ember már képtelen a munkára. Kik gon­doskodtak róla akkor ? — Gyermekei. A költőfia is gyakran megláto­gatta s talán hivta is fnagához Budapestre. Ilonkám, légy te most L. Géza, ón pedig apukád le­szek s hívj magadhoz lakni 1 — Édesapám, tessék eljönni én­hozzám lakni, hogy jobban gondját viselhessem ! — Nem megyek én el innen gyermekem. Itt születtem s itt is akarok meghalni. Kicsi falumban minden porszem, minden fűszál ( ismerősöm, barátom. Mit csinál­' nék én abban a nekem idegen nagy városban ?... És nem ment el. Ott élt Mencs­helyen boldogan, mert : — Mi tudjuk csak, dalos pajtások S a kopott könyv s az árva pad : ö volt, szegény — a leggazdagabb 1 BÚTOR Alapítva: 1603. Csodaszép hálók, ebédlők, uriszobák bámulatos olcsón GLÜCK JENŐNÉL Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 8. sz. szerezhető be. 642-18-24 havi részletre, Velour és bőrgarnitúrák nagy választékban. Telefon: 234.

Next

/
Thumbnails
Contents