Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-13 / 36. szám

MÍRYIDÉK. 1*3«. íebru* 13. k munkanélküliek Irta: dr. Szontagh Tamás, a TESz. országos elnöke. Azok a vélemények, melyek a hágai egyezményt mérlegelő poli­tikusok és gazdasági szakemberek részéről a nyilvánosság előtt el­hangzottak, egyöntetű hangsulyo­zottsággai várható gazdasági fel­lendülést emlegetnek. Ezekben a nagyfontosságú nyilatkozatokban rövid türelmi időt kérnek az il­letékesek, melyek folyamán a visz­szanyert gazdasági, pénzügyi önál­lóság előnyeinek tényleges érté­kesítése utján az élet minden ága­zatára kiható intézkedéseiket meg­tehessék. Hogy mekkora legyen ez a türelmi idő, erre nézve ma aligha adhatna pontos feleletet bárki is. De hogy egy nap vesz­teni való időnk sincs, azt be kell látnia minden felelős tényezőnek. A köznyomor oly lesujtó arányok­ban terjed országszerte, hogy min­den elmulasztott pillanat végze­tes katasztrófát idézhet fel. Feli kell tehát emelnünk sza­vunkat. Bármilyen kellemetlen és kényes kérdések kapcsolódnak is ennek a magyar életlehetőség prob lémájának rendezési körébe, fog­lalkoznunk kell azokkal, mert a mai elképesztő helyzet parancsoló szüksége nem tűr halasztást. A gyors elhatározás, az azonnali cse­lekvés kötelezettsége alól nemimen tesiti az élen állókat sem a há­gai egyezmény várható ígéreteire, sem más halasztást jelentő intéz­kedésre való hivatkozás. De míg nem tudunk munkát, el­foglaltságot, kenyeret adni minden éhező szájnak, addig nem lehet sürgetőbb, égetőbb megoldásra vá­ró feladata az országnagyoknak. Beérhetjük-e csak gondolattal is ennek a szónak mérhetetlen pokoli mélységét: munkanélküliség! Ep, erős ember, isteni értelem sugár­zik lelkében, telve akarással, ter­melési vággyal, előtte Istennek csodaszép teremtett világa sok­ezernyi alkotási lehetőséggel, mö­götte egy maroknyi emberpalánta, a család, melyet naponta táplálni keh és ez az ember, nem egy, de sok ezer, százezer s mögötte a családok élő ember-erdeje kétség­beesett tehetetlenséggel tétlenül áll, mert nincs munkája. Hányan vannak a munkanélküliek, hol, merre, mivel tengetik' megátkozott életüket, ki számolná, ki tartaná nyilván? Csak ha egy nyomorú­ságos munkaalkalom nyilik, akkor tűnnek fei megdöbbentő rajokban s méregetik egymást szorongás­sal, hogy valahogyan elébe vág­hassanak a tömérdek pályázónak. A népjóléti minisztériumban most folynak előkészületek, hogy kataszterre vegyék, összeírják a nélkülözőket, de addig s azután is ki ad nekik munkát? Halljátok országnagyok! Becsü­letes, dolgos, nagycsaládu sok ezer ember nélkülöz, éhezik, mert nincs munkája. Ártatlan gyermekek fáz­nak, senyvednek, mert erős izmu, isten képére teremtett ember: ap­juknak nincs keresete. Ne hivat­kozzatok Trianonra, ne hivatkoz­zatok általános világgazdasági vál­ságra! Keresztényi sziwel, emberi könyörülettel, józan mérséklettel Csonkamagyarország még a leg­utolsó nyomoréknak is tudna ke­nyéradó munkateret adni. I.ehet-e mentsége a mai szörnyű állapot­nak addig, mig sokan, nagyon so­kan három-négy munkakör bő ja­vadalmát harácsolják össze ma­guknak, mig egyesek vagyont je­lentő évi javadalmakat osztoga­tunk! Egy titokzatos betörési kísérlet története a törvényszék előtt Két ízbe® térte fel a bsregsnrányi postahivatal ajtaját Leeső Kálmáa, de mindig megzavarták Az őrgátnál azonban a soffőr fékezett. leszállította részeg utasát és 5 pengő viteldíjat követelt tőle. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Titokzatos eset tartotta izga­lomban január 31-én Bereksurány község lakosságát. Blodár Mária postamesternő éste 7 óra felé bezárta a postahivatal ajtaját, majd a vaspántra erős Wertheim Lakatot kulcsolt és átment a szom­széd ismerőséhez látogatóba. Egy negyed óra sem telhetett et, amikor a postamesternő vala­milyen ügyben ismét visszatért a postahivatalba. A sötét folyosón nem vett észre semmi gyanús neszt, nem látott senkit és nyu­godtan ment az ajtóhoz, hogy a lakatot kinyissa. A kis kulcs azonban bármennyi­re erőlködött nem fordult a la­katban. Végre is hiábavaló pró­bálkozás után segítségül hívta a háziasszonyát, aki gyertyát hozott magával, hogy megállapítsák a baj okát. A két asszony a világos­ság mellett rémülten látta, hogy a Wertheim lakatot valaki teljesen összezúzta. De csodálatosképen nem tulaj­donítottak az esetnek nagyobb je­lentőséget, az összetört lakatot egy másikkal cserélték ki, azután annélkül, hogy aggodalmaikról va­lakit is értesítettek volna eltávoz­tak a postahivatalból. Este 8 óra lehetett már. A köz­ség kihalt utcájára a januári ól­mos sötétség .borult. Egyszerre azonban a postahivatal felé lép­tek közeledését lehetett hallani és ugyanakkor egy emberi árnyék hú­zódott meg a postaszekrény mögé, Beregszászy Tamás aljegyző közeledett gondtalanul fütyörész­ve. Nem találkozott a postames- | ternővei s igy nem tudott az előz- • ményekről semmit. A gyanúsan meghúzódó árnyékot azonban ész­revette és villanylámpájával kíván­csian világított rá. A szekrény mögüi sápadt, zavarodott arccal Leeső Kálmán beregdaróci Han­gya-bolt kezelő meredt rá. —'' Mit keres itt Leeső ur — kérdezte az aljegyző minden gya­nú nélkül. — A szövetkezetet keresem — felélte a megszólított hebegő ije­delemmel. — Akkor rossz helyen jár — nevetett fel az aljegyző, mert azt hitte, hogy Leeső részegre itta magát és amiatt támaszkodik a falnak. Aztán hazatért és elfelej­tette a különös találkozást. Csak másnap reggel jutott is­mét eszébe, amikor értesült az el­múlt éjszaka titokzatos eseményei rői. A faluban izgalommal tár­gyalták, hogy az éjszaka folya­mán valaki két izben is megkísé­relte "felfeszíteni a postahivatal aj­taját. A betörő nehéz feszítő­vassal letörte a másik laka­tot is és félig már kifeszí­tette az ajtőt, amikor meg­zavarták. Beregszászy erre azonnal jelen­tést tett a csendőrségen az éjsza­kai kalandjáról és Leeső Kálmánt letartóztatták. A nyíregyházi kir. törvényszék Horváth tanácsa a napokban von­ta felelősségre Leeső Kálmánt, akit a z ügyész egyrendbeli lopás bűntettének kísérletével vádolt. A kistermetű, vörösszőke em­ber a legagyafurtabb ésszel kigondolt detektivreggqyt is felülmulta fantasztikus mesé­jével, amellyel ártatlanságát akarta igazolni. Elmondta, hogy azon a napon a Hangya részére Vásárosnamény­ban akart bevásárolni. 50 pen­gős bankjegyekben 200 pengőt és néhány ezüst pengőst vett magá­hoz és igy várta az autóbuszt a beregdaróci országúton. De nagyon korán volt még, hi­deg szét fujt, jeges eső permete­zett, hogy felmelegedjen bement Máriapapiba a korcsmába. Ott pá linkát ivott. Közben találkozott Hirsch Izsák szódavizgyárossal, akivel aztán sorra járták a korcs­mákat és alaposan felöntöttek a garatra. Este 5 óra lehetett, amikor el­vált a két dülöngélő cimbora és Leeső az országúton bandukolt haza Beregdaróc felé. A titokzatos autó. Sötét volt már, amikor messze egy közeledő autó reflektorának éles fénye villant fel. Leeső nem törődött vele, de az autó meg­állott és az ismeretlen soffőr in­vitálta Lecsőt, hogy csak üljön bátran be, szívesen elviszi Bereg­surányig — ingyen. Leeső erre elhelyezkedett a ké­nyelmes ülésen és a titokzatos autó sebesen surrant a község felé. Városi Színház Mozgó, Szerda Csütörtök Éneklő, beszóld és zenélő film! A modern Fauszt (Botrány, az Operában.) Dráma 9 felvonásban. A Fauszt főszerepeit a newyorki Metropolitain Operahouse művészei éneklik. Kis érőfilm: Az éneklő doboz szines kínai film Előadasok : hétköznap: 5, 7, 9, vasárnap : 3, 5, 7 é» 9 órakor. Jegyek elővételben a Jakobovits dohánytézadében d. e. 10—12 óráig Nem volt már aprópénze s igy e&y 5° pengős bankjegyet adott át a soffőrnek, aki bement a fa­luba a bankjegyet felváltani, mig Leeső addig az autót őrizte. So­káig ácsorgott ott, várta a sof­főrt, míg végre a keresésére indult Ugy gondolta, hogy a postahi­vatalba találja meg a soffőrt, de ott már mindent zárva talált és a folyosón nem égett lámpa. De azért be akart kopogtatni, há^ha van bent valaki, és amikor a fo­lyosóra lépett a postaajtó mellől hirtelen egy gyanús és sötét alak su­hant el mellette. Csodálkozva nézett a menekülő alak után és abban a hiszemben, hogy a soffőr az, üldözőbe akarta venni, amikor közvetlenül mellette lépteket hallott és Beregszászy al­jegyző villanylámpájával az arcába világított. Aztán ment tovább a soffőrt keresni. Az egyik korcsmába meg is találta, de az szemérmetlenül tagadta, hogy ismerné. Leeső a vitatkozás hevében elővette a tár­cáját, hogy az 50 pengő hiányát bizonyítsa, mire a soffőr egy gyors mozdulattal kikapta a ke­zéből és kirohant az éj sötétségé­be. Arra, hogy ez a vakmerő rab­lás melyik korcsmába történt nem tud visszaemlékezni, mert any­nyira be volt rúgva. Horváth elnök a sunyiképü kis vörös ember fantasztikus meséjét szó nélkül, mosolyogva hallgatta végig, csak mikor mlr befejezte fűzte hozzá jellemző véleményét: — Ez a szép történet beillik egy izgalmas detektív regénynek. Mondja meg barátom őszintén, hol olvasta ezt. — Ez az én egy igaz történe­tem — válaszolt a vádlott mél­tatlankodva. — Jó, jó, csak legyen, aki el­higyje magának. A tanúvallomások során Blodár Mária postamesternő bejelentette hogy a vámtisztek is nyomoztak ebben az ügyben. Berendelték az összes autósokat, akik azon a na­pon Beregsurányban megfordultak és megállapították, hogy Lecsőt semmiféle autó nem vette fel. A kir. törvényszék a felmerült adatokból bizonyítottnak látta Le­cső bűnösségét és ezért 3 hónapi fogházra ítélte. Az ítélet ellen ugy az ügyész, mint a vádlott és vé­dője fellebbezéssel éltek. Ha 80 fillérért felad egy 10 szavas apró hirdetést a Nyírvidékbe, melyben kiadó laká­eát hirdeti, lakását a lakáskaresők oly tömege keresi fel, hogy azok közül feltétlen kiválaszthatja, az Öniek megfelelő lakót.

Next

/
Thumbnails
Contents