Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-13 / 36. szám

1930. február 13. jrtTlWIDÉK. A gyorsírás tanulása és tanítása Aggályok a gyorsírásnak kötelező tantárggyá tételével szemben A gyorsírás az ajakról elröppenő szót elcsípi és megrögzíti — a papíron. A hivatásos és hites gyorsíró nem tévedhet, amit ő le irt, azt el kell fogadnunk, legfeljebb »kimagyarázm«« lehet. Ezért van az, hogy a parlamenti üléseken az elnök gyakran a gyorsírói jegyzetekből állapítja meg hitelesen, hogy milyen kifejezést használt a szónok. Amíg azonban egy gyorsiró odáig viszi, hogy az elhangzott beszédnek minden szavát pontosan meg tudja rögzíteni sok víz folyik el a Dunán. Mert a gyorsírás a fenti értelemben véve egyike a legnehezebb stúdiumoknak. Jó közepes memória, gyors felfogás, bizonyos fokú szellemi in telligencia, könnyű kéz és mindenek előtt óriási szorgalom, türelem és gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki az elhangzott beszédet pontosan le tudja stenografálni. Aki nem rendelkezik ezekkei a tulajdonságokkal, az ne fogjon hozzá, kár a pénzért és időért, mert sohasem fogja odáig vinni. »A gyorsírás tulajdonképpen semmi egyéb mint a műveltségűnkkel való írás amelyet odáig fejleszthetünk, ameddig idegrendszerünk elbirja« — mondja Fabro Henrik, a gyorsírás nagymestere. Pardon! ne tessék megijedni és elszontyolodni emiatt. Közepes szellemi képességgel és közepesen ügyes kézzel is lehet odáig vinni, hogy irodákban, vállalatoknál diktátum után 180—200 szótagos sebességgel írjunk. Ezzel pedig tudunk érvényesülni, mert a sablonos szakkifejezések idővel megrögződnek fejünkben s használható gyorsírók lehetünk az illető hivatalban. Az igazság kedvéért ezt meg kell jegyeznünk. Azonban ennek a foknak elsajátításához is kitartás és folytonos gyakorlás szűk séges. Némelyek azt hiszik, hogy egy 3—4 hónapos gyorsirási kurzuson heti 2 órában megtanulhatják a gyorsírást ugy, hogy ennek mindjárt gyakorlati hasznát is tudják venni, vagyis mindjárt aprópénzre akarják felváltani gyorsirási »tudás«-ukat. Aki diktátum után akar gyorsírni, annak nem elég az alapfok (fogalmazási gyorsírás) tudása, hanem a középfokot, az irodai gyorsírást is el kell sajátítania, ami nem egyéb, mint az állandó és fonetikus rövidítések tárháza, továbbá a nyelvtani rövidítések alkalmazása a mondatokban. Ehhez pedig az kell, hogy mindennap foglalkozzunk a gyors írással. Csak kitartó, gondos és türelmes munkával tudjuk egykor majd gyakorlati hasznát is venni tudásunknak. Bizonyos, aki jól meg akarja tanulni ezt a szép, logikus tudományt, annak hosszú és kitartó munkával kell számolnia. Most már lássunk a gyorsírás iskolai tanítására vonatkozó egynémely gondolatot. E század elején még igen kevesen foglalkoztak ezzel a szép és praktikus tudománnyal Magyarországon. Leőröl tük az életet nyugodtan, nagyobb gondok nélkül, a gyorsírás tudása nélkül is, ugy, amint apáink és és nagyapáink tették. Jött azonban a nagy háború és az ezt követő nehéz idők, amelyek mind nagyobb követelménnyel lépnek fel azokkal szemben, akik valamiképpen el akarnak helyezkedni, hogy legalább a betevő falatjuk meglegyen. Es ma már ott tartunk, hogy nemcsak a magánvállalatok követelnek nagyobb tudást a kenyérért tülekedőktői, hanem maga az állam is. Lám, csak, alighogy a mult év novemberében megjelent az igazságügyminiszter rendelete, amely a joggyakornokoktól és kezelő személyzettől megköveteli a gyorsírás tudását, reá nemsokára a december 6-iki minisztertanács egyenesen elhatározta a gyorsírásnak a közécpiskolákban kötelező tantárgyként való tanítását. Azt is kimondotta a minisztertanács, hogy az uj minősítési törvényben intézkedést vesz fel, amelynek érteimében az állami szolgálatba való felvételnél megköveteli a fogalmazási és segédhivatali tisztviselőktől a gyorsírás és gépírás tudását. A részletek ugyan még nincsenek kidolgozva erre vonatkozólag, az átmenet az uj rendre még hoszszu időt fog igénybe venni, mig elérjük azt ,hogy minden tisztviviselő tudni fogja a gyorsírást és gépírást. Ennek előfeltétele az, hogy már az iskolában tanulják meg a tanulók a gyorsírást. A középiskolákban a gyorsírás tanításának rendes tantárgyként való bevezetésénél azonban vigyáznunk kell. Nekem bizonyos aggodalmaim vannak ebben a kérdésben, amelyeket a következőkben foglalok össze: 1. A mai középiskolai ifjúságtól sokkal többet követelnek, mint tőlünk, a régi, boldog Magyarországban élt diákoktól. Eltekintve a rendes tantárgyak Sokaságától és széles terjedelmétől, amelyek délelőtt 8-tól 1 óráig lefoglalják és kimerítik a fiatalság idejét és szellemi energiáját, ott van délután a cserkészet, a sportkör, a vöröskereszt, az önképzőkör, a rendkívüli tantárgyak tanulása. Sok helyen a hittant és karéneket is délután tartják, mert délelőtt nem lehet beosztani. A szinielőadásokra való készülődés (amit a legújabban kultiválnak) szintén sok időt vesz el a tanulóktól. — Most tessék elképzelni, hogy mindezek hegyibe heti 2 órában (megint csak délután, mert délelőtt nincs rá idő), gyorsírásra is járjon a tanuló s azt gyakorolja is otthon. Ne tessék félreérteni, nem azt akarom ezzei mondani, hogy ne tanítsuk az iskolában rendes tantárgyként a gyorsírást. HiszeQ én is foglalkozom vele és tanítom valami 10 éve a gyorsírást, azt is bölcsen tudom, hogy milyen praktikus haszna van a ste nográfia tudásának. Azonban félek a tanuióifjuság túlterhelésétől. A túlterhelés! Nem kicsi dolog ez. Azok a pedaagógusok vetették fei ezt a kérdést ujabban, akik szeretettel és féltő gonddal állanak az ifjúság, a magyar jövő sorsa mellett. £s itt elsősorban Klebelsberg Kunó grófot. Magyar ország eiső és leghivatottabb kulturpolitikusát kell megemlíteni, aki nemrégiben adott ki egy rendeletet a tanuióifjuság túlterhelésének enyhítésére és aki a Pesti Napló f. é. január 26-iki és február 2-iki számaiban erről az aktuális problémáról értekezik. 2. Hogy tehát túlterhelés ne áll jon elő a gyorsirás bevezetésével az iskolákban, legcélszerűbb volna egy vagy két tantárgynak tananyagát és óraszámát leredukálni s helyébe a délelőtti órákban heti 2 gyorsirási órát felvenni. A gimnáziumokban (reálgimnázium) ez könnyen megoldható a latin nyelvnek »rovására«. Ennek a holt nyelvnek tanítására a XX. században szerintem tökéletesén elég heti 3—4 óra a mai 5—6 óra helyett. A felszabadult órákat fordítsuk inkább a gyorsirás tanítására, amit a modem élet parancsolóan követet. 3. Fentebb már mondottam, hogy a gyorsirás tanulásához bizonyos fokú műveltség kell. Az alsóbb osztályokban tehát nem volna tanácsos kezdeni a gyorsirás tanítását. Először tanuljon meg a tanuló rendesen/ helyesen imi s csak aztán lehet beszélni a gyorsirás tanulásáról, tehát az V. osz- ( tálytól kezdve. . 4. Arról is beszélnek, hogy a 1 gyorsirás tanulása befolyással van 1 a tanulók helyesírására s ezt megrontja. Az egységes magyar gyor« írás t. 1. tisztán fonetikai alapra van felépítve s nem alkalmazkodik a közönséges helyesíráshoz, ahoi a szavak jórészét a szószármazás sőt a hagyomány szerint írjuk, esetleg egészen önkényes megállapodás szerint. Ez a kétféle helyesírás tehát zavart okozhat a gyorsírást tanuló fejében. Ez a probléma egyébként még vita tárgyát képezi s nincs lezárva. Lehet ellene és mellette beszélni ez idő szerint. Ezeket a gondolatokat a gyorsirás tanítására vonatkozólag azért vetettem fel, mert aktuálisak. A gyorsirás be fog vonulni a közel jövőben a magyar középfokú iskolákba, ez kétségtelen '(külföldön már régen bevonult). Csak az jx fontos, hogy ne terheljük meg ezzel is a tanulóknak amúgy is szűkre szabott tanulási idejét. Valamelyik tantárgynak (esetleg a sport tulhajtásának) engedményt kell adnia a gyorsirás előnyére. Az egyes tanártestületek és egyesületek gondolkozzanak jóelőre erről az aktuális kérdésről, amely szerintem csak az itt előadott módon oldható meg előnyösen ugy az ifjúság javára, valamint a cél eredményessége tekintetében az iskolai tanulás hátránya nélkül. Ha valaki ugy gondolná, hogy cikkem valamelyik részében tévedtem, örömmel veszem a felvilágosítást akár a nyilvánosság előtt is. Fazekas Sándor. A magánépítkezések múlt évi statisztikájához Irta: dr. Kerekes Pál. A városi magánépitkezési bizott ság mult évi jelentése szomorú fotográfiáját nyújtja az 1929. évnyo moruságnak. Ha a rideg számadatok vizsgálatába mélyedünk é9 összehasonlítjuk a különböző kategóriák adatát, akkor megállapíthatjuk, hogy az építkezéseknek legnagyobb százaléka és pedig csaknem 40 százaléka 1 szobás lakosztályok termelésére szorítkozik, 40 százaléka 2 szobás lakosztály, 15 százaléka 3 szobás lak osztály a többi 5 százalék pedig ennél nagyobb lakások építését jelenti. Vagyis komoly, több munkást foglalkoztató építkezés alig teszi ki az összépitkezések 5 százalékát. Ez a lesujtóan szomorú eredmény míg egyrészről mutatja az igényeknek mesterséges leszorítását, mert akinek 4 szobás lakáshoz lenne jogos igénye, annak nem telik csak 3 szobás lakásra, vagy még kevesebbre és így az ebben a kategóriában megnyilvánuló kereslethez igazodik a lakástermelés irányzata is, addig másrészről azt is igazolják, hogy [a mult évben nagyobb tőkék nem keresték az építkezésben való elhelveződést. Ha az építkezéstől való idegen kedés okait vizsgáljuk, ezácet több helyen kell keresnünk. Egyik ok abban rejlik, hogy az előző évek folyamán sokan belevágtak az építkezésbe olyanok, akik megfelelő tőkével ynetn rendelkeztek, banki és még ezekhez hozzákalkulálva: privát hitelekkel dolgoztattak és miután az építkezési költségvetés mindig olyan szokott lenni, hogy a munka befejezéséhez még hozzá kell szerezni az elő irányzott költségek 20 százalékát, ebből lépten-nyomon beáll a krach jön a kényszereladások réme, mely a bankokat visszariasztotta a további hitelek folyósításától. Hogy még nagyobb legyen az zavar, a rossz búzatermés, az egyéb termények tulalacsony ára, a magas adóterhek tönkretették a lakásigénylők fogyasztóképességét, innen van az a lakásbőség, mely ma Nyíregyházán feltűnően megnyilvánult.. Ehhez hozzájárul még az is hogy ahová a rengeteg adó kisebb -nagyobb ereken osszefolydogái, ott nem akarnak hallani sem a jelentékeny fogyasztó területet képező tisztviselői lakbérilletményeknek a tényleges lakbérviszonyokhoz való igazításáról. így fordul aztán elő az az anomália, hogy egy jobb 25 évi szolgálatot betöltött tisztviselő, kinek legalább is 3—4 szobás lakáshoz van jogos igénye, amelynek lakbére ma központtól távolabb évi 1500—2000 P. között váltakozik, évi 800— 1000 P. lakbérilletményt »élvez« Vagyis felét annak, amennyiért tár sadalmi állásának megfelelő lakást caphat. Iparos, kereskedő, termelő csak /egetál. kényszeregyezkedik, hogy íz életét egy évvel meghosszabsitsa, a tisztviselő nem kap megfelelő lakbért, nincs tehát lakásgénylő. Ha nincs lakásigénylés, íem érdemes építkezni, nem is lehet séges ilyen előfeltételek mellett az Építkezések fellendítése. Látjuk is logy a spekuláció sokkal sziveFebruár 12., 13., 14., szerdán, csütörtökön és pénteken 5, 7 és 9 órakor rr NEVTELEN HOSOK (A BOSSZÚ ÖRDÖGE). Egy szép banditanő élet- és halálharca az U. S A, hadeereg katonáival 10 felr. — Főszerepben : JACK HOLT, DORIS HILL és BETTY COMPSON. Kísérő műsor: Kihajolni veszélyes, Az uj szoba cica 2-2 feiv. burleszkek. Zell am See és környébe ismertető fiim és Hiradó.