Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-08 / 32. szám

jrtfeMHttfat Bémnralom Megkezdődött a román községi választás: eddigi eredmények két halott, több súlyos sebesült. A halottak között az egyik egy parasztpárti és a liberálisok, megkezdték a választási csatározásokat és Romániában minden stílusost zajlik le, a kortesek késsel és kaszával támadnak egymásra. Románia talán a legtanulságosabb példája a trianoni béke tarthatatlanságának, rajta bizonyosodik be, hogy a politikai dilettantizmus párosulva a Népszövetség által támogatott féktelen aspirációkkal, milyen súlyos veszedelmet jelent egy egész ország lakosságának. Az u] költségvetés 37 milliárdos összegébe 4 milliárd adóbüntetési bevételt állit be. Gyógyithatatlanul "beteg a magángazdaság, a közgazdaság pedig kizáróan az élősködés, az illegitim üzletek és koncessziók jegyében folyik. A kormány belpolitikai helyzete nagyon megingott, a régenstanács és a kormány között élesek az ellentétek, a belügyminiszter sztrájkot kezdett a kormány ellen, egy bécsi szanatóriumba vonult, április hónapra várja mindenki a döntő válságot, ha ugyan már most a községi választások lángba nem bo ritják »Nagyromániát.« Mert Nagyromániának egyelőre a baja is igen nagy. A parasztpárt éppenugy fegyverre kapott, mint a liberálisok. Ttt mindig a fegyver volt a döntő argumentum és ma egy pillantást vetni a felszabadult Romániára, elég ahhoz, hogy egyszersmindenkorra meghazudtolva lássuk a magyar terrorról hangoztatott rágalmakat. Bratianu Vmtilla kortesei liberális jelszavak jegyében gyilkolják az ellenpártot míg a parasztpárt a kormány nevében öldpköt. A két szembenálló fegyveres tábor román testvérekből áll, most nem a nemzetiségek uralkodnak rajtuk, a trianoni béke sokkai nagyobb hatalomhoz és kiváltságokhoz juttatta őket, mint amit valaha is álmodtak. Itt az eredmény: a rémuralom, .-(ötét tömegek düh ; igenek és őrjöngenek egy gazdaságilag teljesen lerongyolódott, lezüllött államban, ^hoi az oligarchia üli középkori orgiáit, ahol a tömeg nem tömeg, nem szervezett erő, hanem magáncélok szolgálatába állított, földiihitett, megbőszült csőcselék, a kíméletlen csorda, mely kulturát, vagyont, életet gázol el patáival. Ezt nevezik Párisban és Genfben a román delegátusok demokráciának és a történelem legtragikusabb vicce, hogy komoly tiagyszakáhi politikusok komolyan hallgatják ezt a párhuzamot, amelyet az európai nivóju jogrendben élő Magyarország és a keleti rémuralom alatt nyögő Románia között Románia előnyére vont meg Titulescu. A rémuralmat nem menti semmi, borzadva nézünk Kelet felé, ahol az orosz bolsevizmus átalakult, álruhás csirái röpködnek a miazmás levegőben és őszintén sajnáljuk ennek a lehetetlen államalakulatnak szenvedő polgárait Sajnáljuk, hogy Európa még mindig nem törődik Romániával és nem szabadítja föl lakosait a rémuralom alól. Ne mulassza el nyomtatvány rendelése előtt árajánlatot kérni a Jóba -nyomdától Nyíregyháza, Széchenyiét 9. szám. Telefon 139. Ki a felelés a forró moslékos medencébe znhan! kótaji gyermek szörnyi haláláért ? (A »Nyirvídék« tudósítójától.) Fisch Miklós kótaji földbirtokos és szeszgyáros udvarán az elmúlt év telén borzalmas szerencsét lenség történt. Az udvar szélén el-' helyezett gyüjtőmedencébe, melybe földalatti csöveken keresztül a forró moslékot préselték, egy óvatlan pillanatban Urbán Sándor 13 éves kótaji gyermek beleesett A medence környékén dolgozó munkások nem vették észre az ott ólálkodó gyermeket, aki kíváncsian nézte a gőzölgő moslékot, amikor a sikos deszkán hirtelen megcsúszott és egyensúlyát vesztve velőtrázó sikollyal a medencébe zuhant. A munkások résmülten rohantak a sikoltozó gyermek segítségére, de már késő volt. A szerencsétlen gyermek teljesen összeégett és irtózatos "kínlódás vitán rövid idő múlva meghalt. A vizsgálat megállapította, hogy a medence nem volt kellő biztonsággal körülkerítve és a síkos, kor ® hadt deszkázat, egy középsúlyú • ember alatt könnyen eltörhetett | volna. A kir. ügyészség ennek alapján Gernereik Márton szeszfőző ellen gondatlanságból elkövetett, haláltokozó testi sértés címén az eljárást megindította. A kir. törvényszék Brenner tanácsa tegnap délelőtt tárgyalta ezt az ügyet. Gemerik Márton a felelősséget azzal igyekezett elhárítani magáról, hogy nem az ő kötelessége volt a medence kerité* sét ellenőrizni, miután kizárólag a szesz előállításával volt megbízva. Salzmann Ottó dr kir. ügyész a bizonyítás kiegészítése céljából egy szakember meghallgatását, valamint a szabályszerűen idézett és tárgyaláson meg nem jelenő Fisch Miklós elővezetését kérte. A kir. törvényszék mindkét kérelemnek helyt adott és elrendelte Jármy Menyhért földbirtokos, szeszgyárosnak, mint szakembernek kihallgatását arra vonatkozólag, l.-ogy a moslékos tartálynak karbantartása a szeszfőző kötelessége-e, valamint a február 20-án tartandó tárgyalásra elrendelte Fisch Miklós elővezetését. Kell-e gyorsírás a polgári iskolában ? Irta: Tamáska Endre polgári iskolai igazgató. A Nyírvidék február 5-i számában »A gyorsírás mint kötelező tantárgy a középiskolákban« címmel egy cikk jelent meg, mely néhány tanügyi embernek erre vonatkozó véleményét közit. Ennek a cikknek V. és VI. számú nyilatkozata foglalkozik a polgári iskolával s az előbbi nem tartja indokoltnak, hogy a polgári iskolában is kötelező tárgyként tanítsuk a gyorsírást, az utóbbi feltétlenül kívánatosnak tartja. Eddig rendben is volna az ügy és hívatlan harmadikként nem avatkoznám bele, ha az V. sz. véleményhez az illető olyan indokolást nem fűzne, melyet szó nélkül hagynt mulasztás volna. E szerint a vélemény szerint tudniillik azért nem kell a polgári iskolában a gyorsírás, mert »a polg. iskola feladata a polgárság általános műveltségét megteremteni és nem hivatalnoki pályára előkészíteni.« A hangsúly természetesen az utolsó tagadó mondaton van és erre alapítja a véleményadó a maga döntését. Nem kutatom, kt lehet az a pedagógus, de annyit megállapíthatok, hogy a polg. iskolának nem valami nagy barátja, mert sanda mészárosként nem oda vág, ahová néz, hanem a gyorsírásra leadott véleményét is arra használja fel, hogy rúghasson egyet a polgári iskolán. Ebből a célból nem riad meg némi önálló pedagógiai vállalkozástót sem, s a polgárt iskola feladatát egyszerűen a maga ízlése szerint lormálja. Hogy erről bárki meggyőződhessék, összehasonlítás kedvéért idézem az 1927. XII. t. c. 1. szakaszt: »A polgári iskolának az a feladata, hogy a tanulót gyakorlati irányú általános | műveltséghez juttassa és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre vagy pedig a középfokú szakiskolára előkészítse.* Mindenesetre furcsának látszik a fentiekről arra a következtetésre jutni, Jiogy ime a polg. iskola nem hivatalnokképző iskola, tehát nincs szüksége a gyorsírásra. Szeretném megkérdezni a nyilatkozó pedagógust, hogy szerinte melyik iskola hivatalnokképző, mert tudtommal a középiskolák fei adata az általános műveltség nyújtásán kívül a főiskolai tanulmányokra való előkészítés. — Hogy egyúttal a minősítési törvény értelmében hivatalnoki pályákra is jogosítanak, az kétségtelen. Ez a jogosítás, mint jól jól tudjuk, kétféle, aszerint, hogy a növendék a IV. vagy a VIII. osztályt végezte-e. — Nem akarom elsorolni azokat a kisebb tisztviselői állásokat, melyekre a IV. osztály képesít, csupán arra akarok rámutatni, hogy ezekre az állásokra a polgári iskolát végzettek is jogosultak. Ha tehát szükséges a középiskolák alsó osztályaiban a gyorsírás bevezetése, csak szűk látókör vagy pedig rosszakarat mondja indokolatlannak épen abban az iskolafajban, melynek gyakorlati irányát a törvény hangsúlyozza. De a törvény szerint nemcsak a gyakorlati éleire, hanem a középfokú szakiskolákra is elő kell készítenünk növendékeinket. Mi lesz tehát a következménye annak, hogyha a középiskolák alsó osztályaiban tanítják a gyorsírást, a polgári iskolában pedig nem? — Nem más, mint hogy a polgári iskolát végzettek nem mehetnének szakiskolákba vagy pedig gyorsírásból felvételi vizsgálatot kelléne tenniök. Meg vagyok róla győződve, hogy a véleményező az utóbbi lehetőséget is szívesen megvonná tőlünk. Bizonyára nem íog megnyugtatólag hatni az V. számú pedagógusra, ha felhívom figyelmét a közoktatásügyi miniszternek hozzánk intézett 580-05—53—1929. sz. rendeletére, mert ebben a következőket olvashatja: »A gyorsirás gyakorlati jelentősége napról-napra fokozódik. Gyorsirás tudása nélkül ma már nem igen vesznek fel /rodai alkalmazottat. Ezzel szemben a polgári iskoláknak alig tizedrészében tanítják a gyorsírást. Polgári iskolai tanulóifjúságunk tehát még nincs kellőképen áthatva a gyorsirás tudásának gyakorlati fontosságától, holott különösen a városi tanulóknak jövő pályájukon igen szükséges lehet a gyorsirás tudása. Ezért felhívom a városi polgári iskolák igazgatóit, hogy a tanulókat a lentiekre való hívatkozis1§3#. tebruár S. »ai nyomatékosan figyelmeztessék a gyorsirás gyakorlati fontosságára és tegyenek meg mindent arra nézve hogy a gyorsírásnak rendkívüli tárgyként való taliitása iskolájukban bevezettessék, valamint arra nézve is, hogy ezt minél többen tanulják.« Ezek után le is zárhatnám a vitát, de őszintén szólva, ha csak ennyiből állna pedagógusunk nyilatkozata, válaszra sem méltattam volna. A nagy ágyút csak ezután süti ei iskolánk barátja, amidőn megállapítja, hogy »a »polgári iskola eltért az eredeti nagy Treíort-féle elgondolástól s hivatása nem az, amelyet ma a polgári iskolák tanári testülete is szeretne biztosítania Azt már megszoktuk, hogy nem tanügyi ember azt sem tudja, mi fán terem a polgári iskola, de hogy magát pedagógusnak valló ember ilyen tájékozatlanságot áruljon el és ráadásui hamis váddal illessen egy érdemes testületet, mint Nro V., az egyszerűen elképesztő. Pedagógus Uram! A polgári iskola nem Trefort miniszter eredeti elgondolása. Sőt elárulhatom, hogy nem is a nagy báró Eötvösé, kinek minisztersége alatt törvénybe iktatták, hanem munkatársáé, Csengery Antalé. S talán nem veszi tőlünk rossz néven, ha nem az Ön vélekedését fogadjuk ei a polgári iskola hivatását illetőleg, hanem az iskolánkat megalapító, szintén pedagógus név re hallgató elődjéét. Ezek után megérti taJán azt is, hogy meg sem kérdezzük, mit értett azon a hevenyében arcunkba dobott hivatástól való eltérésen. borai között úgyis ott lappang a válasz. ATTÓI azonban biztosithatom, hogy a polgári iskolai tanárság sohasem tért el az eredeti, nagy, Csengery-féle elgondolástól. Ezzei be is fejeztem mondanivalómat, mert a nyilatkozata végére tett érveket, hogy tudniillik a gyorsirás bevezetése hátráltatná az iskolaorvosi intézmény a tüdövész elleni küzdelem kérdésének a megoldását, megdönteni igazán nem tudom. No, de legalább envnyi maradjon meg a szakvélemény megingathatatlan pillérének. Vidám esetek — De hiszen ebbe az állítólagos, római urnába bele van égetve, hogy »Made in England.« —- Persze. Azt tetszik hinni,, hogy a régi Rómában nem volt import ? * — Miért nem csináltatsz már magadnak egy uj ruhát? x — Képtelen vagyok. Az egyik szabó azt mondta, hogy nem csinál, mert nem ismer, a másik szabó azt mondta, hogy nem csinál, mlert nagyon jól ismer. * — Felemelem a fizetését heti tiz pengővel. — Nagyon köszönöm, igazgató ur. Tessék ezt nekem irásba adni — Micsoda? Hát az én szavam nem elég magának? s — De igen, csakhogy a feleségem azt fogja hinni, hogy hússzal tetszett emelni. — Azt beszélik, kagy uj bankjegyeket nyomat a Nemzeti Bank. —/Remek szimatja van ennek a. Nemzeti Bankáriak. Hát nem eltalálta, hogy elfogytak a régi bankjegyeim. >