Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-23 / 45. szám

Hortobágyi juhturó Mindenütt kapható ! TermeH; Tejszövetkezet! Központ arfspest, I, Horlhy Miklós-út 119/151 Fáklya a trianoni határon (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Záhony községben e hó 12-én a tiszai járás magasztos ünnepet ült. Négy nemesen érző, magyarsá­gukért lelkesen küzdő férfiúnak, Magdó Márton mv. körvezető, községi főjegyzőnek, vitéz Somo­gyi Dezső áll. isk. igazgató taní­tónak, Mátyás István ált. tanító­dnak és vitéz Pokol János községi főbírónak a nemzeti munkavéde­lem megszervezése és fejlesztése érdekében kifejtett munkásságuk fejében nyújtották át a kitüntetési okmányokat. A délelőtt folyamán a közelebbi és távolabbi községékből érkez­nek a vendégek. Ott láttuk, a hatóságok, testületek vezetőit élü­kön Nozdroviczky Pál főszolgabí­rót, aki ti órakor lelkes, hazafias beszéd keretében nyitotta meg a gyűlést, majd felkérte Putnoky István ezredest, a Nemzeti Mun­kavédelem illusztris vezetőjét, a kitüntetési okmányok ünnepélyes átadására. Putnoky ezredes üdvözli a ki­tüntetetteket és az egybegyűlt ün­neplő közönséget. Méltányolja a nemzeti munka­védelem megszervezése és fej­lesztése érdekében kifejtett mun­kásságot, majd áttér a nemzeti munkavédelem magasztos hiva­tására. ; Ismerteti azt a hatalmas erőt, melyet a munkástömegek repre­zentálnak és azt a veszélyt, amit ezen munkástömegek magukban rejtenek, ha lelkiismeretlen kezek­be kerülnek, azok vezetésének ad­kis elfojtott kuncogások lesik az alkalmat, hogy orkánná alakuljw nak. Csinos barnabundás fruska a sok hatalmas óriás között felfe­dez egy gyönge, törékeny lova­got: »Ni az a pubi milyen ennivaló« és már hömpölyög a nevetés hul­láma. Jóizü, hangos, szivbóljövő ami levezeti az indulatokat. Né­melyiknek még a könye is kicsor­dul ''jókedvében. A tanárnő nem érti a jókedvet. Hiszen ő véresen komoly dolgok­ról beszélt. Investitura harc. Ca­nossa. Ez csak nem nevetséges. Körülnéz. Reájuk szói hangosan, mire sálját megigazítva rosszalóan morog egy fanyar öreg ur. A ta­nárnő most felveszi a legszigo­rúbb arckifejezését — már várom az elégtelen beírást a noteszbe — és sietve viszi a megtévedett fia­talságot előre. A hatalmas várurak sajnálják az elhagyott kőrengetegeiket, aho­vá most bizonyára befalaznák a szívtelent, ki megfosztotta őket egy kis elevenségtől. A figyelem a kis puli felé fordul. Irigykedve nézik a délcegek, hogy is tűnhet fei ilyen satnya alak. ök három­szor olyan nagyok. Megnézem az ennivaló pubit: »I1. Lajos magyar király. Meg­halt 1526-ban.« Lovagi vértezete. fegyverei, sisakja, sarkantyúi pi­hennek a szekrényben. Hős vértői pirosult gyásitér só­h»jtm köszöntlek . JSílffRYIDBK. Hódmezővásárhelyen lesz az első országos iparos dalosverseny az ország összes iparos dalár­dáit versenyre hívják össze. 1936. február 23. A mult évi- hatalmas sikerű debreceni országos dalosverseny le zajlása után, mint emlékezetes, az Országos Dalosszövetség elhatá­rozta, hogy hasonló méretű országos da­losversenyt technikai akadá­lyok miatt nem rendez töb­bet, mert még a legnagyobb vidéki vá­rosok sem birnák el a több, mint tízezer főnyi dalosnak elhelyezé­sét és ellátását. Azóta az a terv alakult ki, hogy a jövőben kerületi dalosversenyeket ren­deznek. Most azonban Hódmezővásár­helyen nagyszabású mozgalom indult meg azirányban, hogy ják át magukat Ébredjen fei a polgári társada­lom — úgymond amíg nem késő. A fertőzést el kell fojtani, a megtévelyedett lelkeket meg keli gyógyítani. Biztosítani kell a becsületes munka lehetőségét. Ezt a nemes célt tűzte maga elé a nemzeti munkavédelem, de ma­ga elé tűzte azt is. hogy a magyar nemzeti öntudatot és faji önérze­tet, a régi lángra gyújtsa és ápol­ja. Fanatikus magyar hitet keh önteni minden lélekbe, hitet, mely tud és akar hinni a magyar feltá­madásban. Tekintsünk végig a magyar nemzet ezredéves törté­nelmén, sok véres lapot talá­lunk. Pirosra festette a magyar Az akciót a hódmezővásárhelyi iparosdalkör indította meg s az előkészületek már annyire előre­haladtak, hogy a rendezőség szét is küldte az ország összes iparos dalárdáihoz az országos verseny­re szóló meghívókat. Az eddigi tervek szerint ez év augusztus elsején és másodikán tartják meg a da­losversenyt. Több ezer iparos részvételére számítanak. A hódmezővásárhe­lyi dalosverseny lesz az első or­szágos iparos dalosverseny. nemzet mártírjainak kiömlő vé­re. Tekintsünk ezekre áhítattal és imádattal, merítsünk erőt a jö­vőre. Fájdalom, 400 éven át nyoma­tott el a magyar nemzeti öntu­dat. 400 éven át tanították a nem­zetet hallgatni és sírva vigadni. És a magyar léikeket bevonta va­lami közömbösség, fásultság. Eb­bői minden körülmények közt ki kell bontakozni. Mindég voltak, igy ma is vannak hőslelkü önzet­len magyarok, akik a hazaszeretet szent tüzének fáklyáját lobogtat­ják. Ilyen négy férfiút ünnepelünk ma. Adjon a magyarok Istene a hazának sok ilyen fáklyahordozót. A hallgatóságban mély hatást KÉT FILM, amely világhódító utján hozzánk is elérkezik : BETTY BALFOUR BOLVÁRY GÉZA CSIBÉSZ KIRÁLYNŐ ERNA MORÉNA DOLLY DAVIS TITKOS ÉRZELMEK Hétfőn—kedden az Apollóban . Szombaton Vasárnap A CÁRI BIRODALOM BORZALMAI! A SZIBÉRIAI BILINCSEK Dráma a szenvedések földjének lakóiról 9 fej. Rendezte : Q. RICHELLY A tábornok Fritz Koriner Alere] a fia V. Oaldarotf Márta, a száműzött Renée Heribel NELLY 3 PAPÁJA Maria Paudler 7 felv vígjáték attrakciója. — Rendes helyárak. Hélfö n 1 Két és félórás mű sor '/»5, 7 és ' dO órakor, j Kedden BETTY BALFOUR vllágfilmje A CSIBÉSZKIRALYNŐ Romantikus udvari történet 8 felv. DOLLY DAVIS és ERNA MORÉNA TITKOS ÉRZELMEK Louis Verneul a ,,47-es számú zsöllye" eimű ssindarabja filmen, mely 150 előadást ért el a Budapesti Vígszínházban. Előadások keadete: vasarnap 3, 5, 7 és 9, Hétköznap 5, 7 es 9 orakor /T itCMATKntlIB rwÁjrwimrX ** . UGNATtSOSAAB 6T06YVUI SAVOlDáviIELmttiTÓ * ^roRfoj Nagyban árusító Nlregjrhára és vidéke részére Alt ír Bernát, Nyíregyháza. váltott ki e magas szárnyalású be­széd, amelynek befejeztével Put­nöky ezredes lelkes éljenzés köz­ben nyújtotta át a kitüntetési ok­mányokat az ünnepelteknek. Az okmányok átvétele után, az ünnepeltek nevében vitéz Somo­gyi Dezső ig. tanító emelkedett szavakban köszönte meg a kitün­tetést. Mi a most átnyújtott okmá­nyokban — mondotta — nem ki­tüntetést látunk, mert mi hazafias érzéstől sugaltatva kötelességein­inket teljesítettük. Dolgoztunk. — Már pedig a kötelesség teljesítése 'a munka, nem érdemel kitünte­tést. Mi áz okmányokban oly bi­zonyítványt látunk, mely annak a hatalmas eszeiének a létjogosult­ságát bizonyítja, mely támasza, pillére ugy az egyéni életnek, mint a társadalomnak s Igy a nemzet egyetemének, a hazának. Ez a pillér a imunka szereteté, a munka védelme, a munka sftntsége. Mi megértettük a kor intő sza­vát és nemzeti érzéstől sugalva, sorakoztunk ama zászló alá, mely­re a nagy orosz költő szavait ir­tuk: »Imádkozzatok és dolgozza­tok, mig mécsetek világa ki nem alszik.« De nem csak az egyéni életnek pillére a munkaszeretet és an­nak védelme, hanem a társadal­mi életnek is. mikor a munkasze­retetnek és szentségnek évezrede­ken át kijegecesedett sarkaliatos törvényeit álpróféták hamis jel­szavakkal igyekeztek elhomályosí­tani, láttuk a társadalmat felbo­rulni, amely olyan rázkódtatással járt hogy szép hazánk felett a lé­lék narangját vélték hallani a nem zet nagyságáért erősen aggódó, magyar lelkek. Naponként halljuk nemzeti imánkat, naponként érezzük meg­csonkittatásunkat, naponként érez zük azt a vérlázító igazságtalan­ságot, melyet e nemzettel tettek. Azonban itt ne álljunk meg. Ke­ressük a kivezető utat. Annyira szorongatva vagyunk, hogy a lét és nem Tét kérdése lebeg lelki szemeink előtt. Kérdi e sötét éj­szakában mécses világánál virasz­tó aggódó magyar lélek, mi vezet­heti ki a nemzétet a fájdalmas je­lenből? ... Mi a feltámadás biz­tos eszköze?... Felei reá a magyar történelem, az ezeréves mult... Istenben vetett tántoríthatatlan hit, párosulva Öntudatos nemzeti munkaszeretettel! E "hittel áthatva vesszük át a nemzeti munkavédelem fővezető­ségének a kitüntető okmányait s teszünk fogadalmat^ mert mi hisz­szük, hogy »Magyarország nem voit, hanem lesz!« Zugó éljenzés, a íogadalmas lel­kesedés frenetikus kitörése vála­szolt az ünnepeltek szónokának fenkölt szavaira, majd a résztve­vők égy szebb jövőben vetett fanatikus hittel távoztak az impo­záns gyűlésről, hogy Magdó Már­ton községi főjegyző vendégszere­tő házához siessenek barátságos villásreggelire, amely az együtt­érzés melegségével, a kölcsönös szeretet és ragaszkodás jegyében a kóső esti órákig tartott.

Next

/
Thumbnails
Contents