Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

Hága és a hadikölcsonvalomáSás nagy sike­Hát megszületett a trompf! Minekutána nem rült a hágai eredményt az or­szág kárának, a magyar ügy ve­reségének kimagyarázni és ku­darcba fult az erőlködés Bethlen István hatalmas munkájának disz­kreditálása: most kisütötték, hogy a kormánynak egy heves hadi­kolcsönagitációvai lehetne kelle­metlenkedni. A kibiceknek semmi sem drága! A felelőtlenség páho­lyából szép kényelemben bírálgat­tak és ócsároltak, mialatt az or­szág ügyeinek felelős vezetője ádáz tusáját vivta a kérlelhetetlen ellenségekkel. És most, amikor a tények és eredmények, a hágai megállapodás részletei bizonyítják, mennyire sikeres volt ez a hatal­mas küzdelem, amikor az ország felfogja és méltányolja a nagy eredményt: az ellenzéki pártpoli­tika a maga összeomlott hadi frontját újból és ismételten a ha­dikölcsön agitáció felélesztésével próbálja rekonstruálni. ~Df még jelszónak is egészen átlátszó és hamis az az ürügy, kogy ,ha a kormány 1943 után tud fizetni évi részleteket a békeszer­ződési kötelezettségek fejében, ugy fizessen még pedig már mos­tantól fogva a hadikölcsönkáro­sultaknak valorizálás fejében, Há­gában a magyar kormány nem ön­szántából, vagy passzióból vál­tait fizetést 1943 éven tul, ha­nem azért, mert a trianoni béke­diktátumban megállapitott tarto­zások fejében Magyarország fizet­ni köteles és mert a szövetséges és társult hatalmak ilyen fizetés­re Magyarországot rákényszeritet­ték. A Hágában vállalt fizetés vég leges lezárását jelenti a jóvátételi és egyéb békebeli számlának és «z a nagy áldozat Magyarországra nemzetközi szerződésből kifolyó­iag szakadt reá. Minden hadiköl­csön károsult is jól tudja, hogy a. hágai fizetésvállalás Magyaror­szág részéről nem luxus, hanem el hárithatatlan kényszerűség. Ebből érvet kovácsolni a magyar állam­háztartás fizetőképességérc egyéb irányban, ésszerűen igazán nem Vehet. De a hadikölcsön agitáció ab­szolút rosszhiszeműsége nemcsak abban rejük, hogy összekever két egészen különböző együvé nem tartozó dolgot, hanem még foko­zottabban abban a tudatos ferdi­eésben, amely még mindig a ma­gyar optánsoknak a magyar adó­fizetők filléreiből való favorizálá­sáról rebesget. Ezt az üres ráfo­gást már világosan megdöntötte Bethlen István miniszterelnök, amikor rámutatott arra, hogy Há­gában nem a magyar kormány, ha nem a szövetséges és társult ha­talmak ráncigálták elő az optáns­kérdést és hogy Magyarország a már 1924-ben elvállalt 200 mil­liónyi jóvátételen felül Hágában 1943 éven tul a békeszerződés­ből folyó összes terheinek végle­ges likvidációja fejében az optáns­perektől egészen függetlenül ment bele a megállapitott évi fizetési részletekbe. A nagyantant hatal­mak Magyarországtól nekik járó összegeket a kisantantnak juttat­ják ^vissza, abból a célból, hogy ezzeT enyhítsék a kisantant álla­moknak az optánsok és egyéb magyar állampolgárok kártalanítá­sával járó terheit. Vegyék tudo­másul végre az utódállamok által megkárosított magyar állampolgá­rok kártalanításán kesergő kriti­kusok, hogy ez a kártalanítás nem a. magyar állampolgárok kártalaní­tás nem a magyar állampolgárok adófilléreiből jut az optánsoknak Ezekkel az adófillérekkel a jóvá­tételt és az egyéb békeszerződés­beli tartozásokat fizoti Magyar­ország. A nagyantant és a kisan­tant ezeket a jóvátételi és egyéb békeszerződésbeli címeken Ma­gyarországtól befolyt összegeket a maga elhatározásából juttatja a kártalanítás céljából megalakított két alapba. A hágai megállapodás­nak határozottan nagy vívmánya, hogy a magyar nemz étvágyon ja­vára ezek a jóvátételi és .egyéb fizetségek részben megtérülnek. Az elkobzott vagyonok és javak a magyar nemzetvagyon szem­pontjából igen nagymérvű veszte­séget jelentenek, amely veszteség egy része a nemzetvagyon javára a hágai megállapodás révén meg­térül. Ez a száraz tényállás. A politikai gyűlölködésnek mek­kora mértéke nyilvánul meg ab­ban, hogy a hadikölcsön agitá­cióvai most fel akarják kelteni az önhibájukon kívül károsult hadi­kölcsön tulajdonosok irigységét és gyűlölködését ama honfitársaik ellen, akik a békeszerződésben biz­tosított egyetlen joguknál fogva hozzájutnak valamelyes kártalaní­táshoz ? Támasztják pedig és élesz tik a gyűlölséget arra hivatkozva, hogy a békeszerződés gondosko­dásából hozzájuthatnak ezek a ma gyar állampolgárok elorzott va­gyonuk egy csekély töredékéhez. Hát vájjon az volna-e helyesebb és kívánatosabb az ország szem­pontjából, ha az utódállamok jog­talan eljárásával megkárosított mag/ár állampolgárok a békeszer­ződés rendelkezéseivel ellentétben semmiféle kárpótláshoz nem ju­tottak volnó.? Hiszen ez egyene­sen ikertestvére annak a bolseviki eljárásnak, amely az egyenlőséget nem a jólét fokozásával, nem az alsóbb rétegek felemelésével akar ta megvalósítani, hanem azzal, hogy a felsőbb rétegeket is lerán­cigálja a nincstelen proletárság .szellemi és anyagi színvonalára. A hadikölcsön agitáció meste­reinek demagógiája egészen nyil­vánvaló. Szellemi bajtársakat és segítséget remélnek azoknak a tőzsdei spekulánsoknak a soraiból is, akik néhány nap óta a tőzsdén felverték a hadikölcsön árfolyamát és ezzel a tapasztalatlan és hiszé­keny tömegeket az esztelen tőzs­despekuláció dzsungeljébe ipar­kodnak becsábitani. Holott egé­szen bizonyos, hogy ha bármikor is lehetővé teszi majd a magyar államháztartás helyzete a hadiköl­csönök némi valorizációját ez csakis az ősjegyzők javára szólhat de semmiesetre sem azoknak a spekulánsoknak a javára, akik majdnem ingyen összevásárolták a megszorult ősjegyzőktől a hadi­kölcsönkötvényeket. A valorizálás bajnokai a képviselőházhoz benyuj tott indítványukban már gondos­kodni kívánnak ezekről a speku­lánsokról, amidőn 2 aranypercent­nyi valorizálást követelnek a nem ősjegyzők javára is. így fest az ő szociális érzékük. Hága és a hadíkölcsönvalorizá­lás két különböző dolog, amely semmiképpen sem hozható egy­mással vonatkozásba. A hadiköl­csön agitációval, az irigység és gyűlölködés felkeltésévei semmi­esetre sem fogják elérni azt a cél­jukat, hogy elhomályosítsák Ma­gyarország döntő hágai sikerét. N§?ekssik MyíregvházáQ a nyomor sxerencsétlenemek, a házasságon kívül született gyermekek száma Az ár?ák ügye. — Salps helyzetbe jafeftsk a szegény sorsi esalááok. — Az anyai szeretet győzeáelmes&gdett a lyemoroR — aüapítja meg Nyíregyháza polgármestere (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A város képviselőtestületének mai közgyűlésén elhangzott polgármesteri jelentésből az ár­vaszék múlt évi működéséről a kö­vetkező érdekes és jellemző adato­kat tudtunk meg: A Nyíregyházán felvett 1332 ha­láleset felvételi ivből 376 terjesz­tetett be az árvaszékhez és 956 volt olyan, amelyben sem kiskorú sem gondnokolt érdekeive nem volt. Az 1929. évben 139 halál­eseti felvételi ivvel vétetett fel kevesebb, mint az 1928 évben, ez azonban nem jelenti az elhalálo­zási arányszám javulását, tisztán annak az eredménye, hogy a vi­Hétfőn—kedden HARRY LIEQTKE FARSANGI HERCEG Szerdis— esütörtötiQa BILLIE DOVE A ZSARNOK HALÁLA PáRtektőf—vasárnapig CECfLB.O. MILLE AZ ISTENTELEN LEÁNY TEHÁT AZ APOLLO TOVÁBB VEZET! IwSfeih HÉÉt * ^ftaejlP^ Jfifiras Pénteken Szombaton Vasárnap a gról Mente Chrijto maeadik rew>eki«ii»e filmen ALEXANDER DUMAS 'A FEHÉR ORDO Ü Clelioitr* Ejy hiihcdt kalandor története 12/ej., 2 rsrzben Rendelte: RICHÁRD OsWALD — Főteereplök; . . . H»«s Stflve Rókán herceg . . . Méred Abel Loreaia Reaé Heribel Jeaaiie de la Motte . Ila Meery _ Beaitó XVI. Lajos .... Edmond vaa Deale Maria Afatolnette . . Sniaane Blaachetti Marqneüa bspada . . . . . J Koral-samboreki Marqais Espade . . Charles Dalin . . . Riaa di Ligaoro Randea helyár a 1'. JegyelSrétcL Ti«tTÍsielő-ked*eiméayes jegy esak esnülSr­t okon p&nteken érvényes rá ü.etfrg nélkül . Hétfőn HARRY LIEDTKE K ed d<* graaciiézos njdon«ígi FARSANGI HERCEG Vidin történet 10 teWanásbsn 2 burleszk szenzáció Előadások kecdete . vasárnap 3, 5, 7 ts 0, hétlci aap 5, 7 és 9 érakor lágháboruban eltűntek holttányü­vánitása csökkenőben van. Atyai hatalom és gyámság alatt álló kiskorúak névjegyzékébe az árvaszék az év folyamán 403 kis­korút s ezeknek 142 törvényes kép viselőjét, illetőleg gyámját vezette be, az év végén a névjegyzékben 4263 kiskorú volt bevezetve. A szülőtlen vagyonos kiskorúak és gondnokság alatt álló vagyonos egyének A. törzskönyvébe beve­zettetett 48 kiskorú és gondno­kolt, az év végén nyilván volt tartva 266 gyámolt és 155 gond­nokolt. A szülőtlen vagyontalan kisko­rúakról és vagyontalan gondnokolt takról vezetett B. törzskönyvbe 97 kiskorú és gondnokolt vezet­tetett be és az év végén nyilván volt tartva 485 gyámolt és 65 gondnokolt. Az év folyamán a nyilvántartá­sokból töröltetett 406' kiskorú, nagykort ért 241 kiskorú, nagv­korusittatott 41 kiskora, férjhez ment 44 kiskorú, elhalt 59 kis­korú és a gondnokság alól fefl­mentetett 4 gondnokolt. Súlyos helyzetbe kerültek ar elhagyottá nyilvánítottak Az 1929 év folyamán elhagyottá nyilváníttatott és az állami gyer­mekmenhely kötelékébe beutalt az árvaszék 22 kiskorút, törölt 23 kiskorút és az év végén az elha­gyottak nyilvántartásában szere­pelt 203 helybeli és 29 idegen kis­korú. Az 1928 évben 49 kiskorút nyilvánított az árvaszék elhagyott­nak, mig 1929 évben csak 22-t, tehát 27-tei kevesebbet, mint az előző évben. A menhelyi gondo­zottak számának ilyen hirtelen be­következett nagy apadása azon­ban sajnos nem a gazdasági és társadalmi viszonyok megjavulá­sát tükrözi vissza, hanem egészen másban leli magyarázatát. [929 február hó 20-án megjelent az 121442—1929. IV. N. N. M. sz. rendelet a menhelyi gondozás ed­digi rendszerét gyökeresen meg­változtatta. E rendelet értelmében ugyanis az egy éven felüli gyermekek tar­tásra köteles hozzátartozóikhoz ki nem helyezhetők és elhelyezésük, abban a községben sem lehetsé­ges, amelyben a tartásra köteles hozzátartozók laknak. Ilyen körül­mények között az egy évet elért menhelyi ápolt anyjának válasz­tani kell, hogy gyermekét 14 pen­gő hari tartásdíj mellett, 2 éven felüt pedig 10 pengő havi tartás-

Next

/
Thumbnails
Contents