Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

jiVfKYlDBK. 1931. január 12. Tél a magyar falon Mikor az utat befújja a hó, mikor a magyar falu ablakai téli álomra függönyözik le szemüket, nagyon sok gazda és nagyon sok földmunkás zavarban van, nem tudja mit csináljon az idejével. Pedig az idő pénz és pénzre mindenkinek szüksége van. Az aratás különösen az ilyen rossz esztendőben nem hozza meg a jövő aratásig való élet árát, ilyenkor segítenie kell magán minden falunak valahogyan. A magyar télnek egyik szomorú tulajdonsága, hogy a tél egyúttal az energiák, a munkaerők behavazását is jelenti, ezek is a hótakaró alatt szunnyadnak tavaszig. Nincs háziiparunk. az is ami van, nincs kellőképpen megszervezve, vagy nem részesül olyan támogatásban, hogy lábra tudna állani és példásan tudna dolgozni. Vannak ugyan vidékenként nagyszerű kísérletek és kezdeményezések, de aeek is tőke és anyaghiányban szenvednek, holott igen könnyen népszerűsíthetők lennének, mint pl. a Balaton mellett egy derék református lelkész kezdeményezésére alakult házi csipkeverő műhelyek. Itthon nem is igen tudják, hogy ezek a Balaton mellett készült csipkék legnagyobbrészt Hollandiába, Belgiumba és Amerikába vándorolnak és bizony nagyon szépen megfizetik őket. Volna itt rengeteg más foglalkozási "ág is, itt van pl. a nádverés. Csonkamagyarországon több mint 100 ezer hold nádas terület van, de alig használjuk ki ezt a kincset érő magyar természeti áldást. A nádverés még ma is teljesen a régi saódon történik, a külföldön használatos nádarató gépet nem is ismerik, ennélfogva a nádat nálunk csak akkor vághatják, ha a nádas maga befagyott. A nád értékesítése az építkezési anyagoknál lehetséges, de a tavaszi nád takarmányozási célokra is elsőrangú. Persze, különösen az alföldi nádasaink erősen pusztulnak a csatornázás és kiszárítás folytán és nemsokára megérjük, hogy az Alföld bőven termő nádasainak csak emléke marad meg és ugy fogjuk kül földről vásárolni nádszükségletűnket. A kosárfonás művészete szintén kivész a divatból, lassan-lassan eltűnik az Alföld és a Dunántúl egyes helyeinek virágzó vesszőfonó ipara, amiből pedig valaha egész falvak pénzeltek. A kefekötés mestersége különösen a Dunántúlnak egyes vidékein virágzott még nem is olyan régen, ma már ez is kipusztul, ugyanígy vagyunk a különböző faragásokkal •'és csodálatos tulajdonsága a magyar falunak ,hogy nálunk nem alakul ki önálló játékkészítő háziipar, pedig ez minden államban megvan és nemcsak gazdasági, de jelentős kulturális szerepe is van. Szomorú a teerméketlen magyar télre gondolni, amelyben sok-sok ezer nagyon tehetséges, jóizlésü ügyes és életrevaló magyar férfi és nő várja a hótakaró olvadását, amig az első tavaszi napsugár kj nem süt, addig az apró házimunkákon kívül tétlenségre kárhoztat va, ölbetett kezekkei pihen és ami a legfontosabb, sok jó keresettől elesik. Könyvismertetés A magyar állami hadiárvagondozás tíz esztendejéről könyv jelent meg, amelyben Rnszinkóné Insth Emma igazgaténö megírta a nyíregyházi Alapítványi Erzsébet árvaház történetét (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Tíz esztendő szociális munkásságának eredménye tárul elénk abból íl könyvből, amelyet felsődriethomai Pettkó-Szandtner Ala. dár h. államtitkár szerkesztett és a népjóléti m. kir. minisztérium adott ki. A kömyv címe: A magyar állami hadigondozás 10 éve. 1919 — 1929. A kék bontású fedélen a székesfehérvári rn. kir. Vass József dr. badiárva intézet igazgatósága épülethomlokzatának képe van. A könyv előszavát PettkoSzandtner államtitkár irta és a ma gyar hadigondozás tíz esztendeje nek alapelveit megvilágító előszó után a váci, székesfehérvári, ikervári, tokaji, nyíregyházi intézetek ismertetése következik. Az ismertető cikkek megrajzolják az egyes árvaházak, szakiskolák fejlődési útját, míg a többi cikk a hadiárváit nevelésénéi érvényesülő gyakorlati törekvésekről, a leányhadiárváknak a háztartási teendőkben való kiképzéséről, az idegen intézetekben elhelyezett hadiárvákról, a hadiárvák lovászi kiképzéséről s a hadiárvák gondozásának jövőjéről szói. Uj nemzedék van előtörőben. Pettkó-Szandtner államtitkár, aki a hadiárvaügy személyes intézésével az árvák iránt tanúsított nevelői gondosságával oly mély tiszteletet keltett maga iránt Nyíregyházán is, előszavában a többek között a következőket mondja: Már most is uj nemzedék van előtörőben, uj nemzedék, a vérrel áztatott csataterek névtelen hőseinek árván visszamaradt gyermekei, megannyi eljegyzett harcosa az életnek, a jövőnek, telve keserűséggel, daccal, elszántsággal és bosszúval. Ez a fiatalság a mi nevelésünk. Már megtanulta, hogy hibás volt régi hitvallásunk, hibás volt régi nemes felfogásunk. Megtanulta, hogy lovagiasak, becsületesek csak addig lehetünk, amig az nincs kárunkra és hogy felejtenünk s megbocsájtanunk ezentúl nem szabad. Még soha és sehol sem volt ara példa, hogy egy kifosztott 0 koldussá tett, birtokából kivetett és teljesen nincstelenné lett nemzet a háború legkisebb áldozatát rói, a hadiárvákról szegénysége mellett is olyan bőkezűen, erejét messze meghaladó módon gondoskodott volna, mint a magyar. Már a nagy háborúban is ráterelődött kormányunk figyelme a szülő és gyámol nélkül visszamaradt gyermekekre és Sz egykori Országos Hadigondozó Hivatal utján gondoskodott is azoknak felkarolásáról. Mégis e hivatal nagy emberbaráti munkájának súlypontját érthető módon elsősorban a háborúban megrokkant katonáink egészségének visszaadására ^ mun kaképességüknek helyreállítására fektette. A hadiárváknak és a sulyostoku hadirokkantak lemenőinek intézményes védelembevétele csak az u. n. forradalmak dicstelen elmulta után, az 1919. év második felében kezdődött, amikor is az akkori kormány, a néhai nagy Tisza István gróf minisztériumának nyomdokán kijelentette, hogy a háború áldozatairól való gondoskodás állami feladatot képez és hogy a hadiárvákat különös védelemben kell részesítem. Egyaránt nagy nemzeti és szocális érzésérői tett ezzei tanúbizonyságot, még inkább azzai a tényével, hogy a nagy munkához szükséges anyagi eszközöket is rendelkezésre bocsátotta. Ennek a nemzetmentő nagy mun kának tiz éves évfordulójához értünk most és helyénvalónak látjuk, hogy ez alkalomból beszámoljunk e téren kifejtett működésűnk ről, tevékenységünkről és annak eredményeiről. A Nyirvidék egy cikke Ame rikában is figyelmet kelt a nyíregyházi árvaház iránt. A nyíregyházi hadiárvaház történetét érdekesen, színes tollal Rusxinkóné Justh Emma, a nyíregyházi Erzsébet Árvaház kiváló igazgatónője irta meg, aki áttekintve az árvaház káetkezésénefc éveit világos előadásban tárja elénk a jelen állapotokat. Bennünket különösen a következő része érdekei Ruszinkóné dolgozatának: Kezdetben 3 nagyobb lakóhelyi ség állott csak rendelkezésünkre, amelyek közül egy az intézet irodája s egyben az igazgatónő lakószobája, a másik kettő pedig a növendékek háló, illetve nappali és tanuló szobája volt. Az állam akkor is nehéz gazdasági helyzetére tekintettel intézetünknek arra kellett törekednie, hogy a társadalom rokonszenvét és azután áldozatkészségét is biztosítsa a maga számára. Kedvező alkalmat szolgáltatott erre Vass József dr. miniszter urnák leirata, amelyben elrendelte, hogy a Petőfi Sándor születésének századik évfordulója alkalmából rendezett országos ünneplésben a főhatósága alá tartozó hadiárvaintézetek . is vegyenek részt. Mi 1922. évi december hó 14-én tartottuk Petőfi ünnepélyünket és hadiárváink egyszerre belopták magukat a nyiregy házi közönség lelkébe, sőt a »Nvirvidék«-nek az ünnepségről irt közleménye eljutott a messze Amerikában élő magyar testvéreinkhez is és egy szép napon Jávor János Nyíregyházáról kiszármazott honfi társunktól 100 dollár érkezett árva ' házunk számára, majd a clevelandi magyar egyesületek küldtek too dollárt intézetünknek. Az 1923. év nyarán Miniszter urunk elrendelte az intézet kibővítését. Rögtön megindult az építés; uj ebédlőt kaptak a növendékek, s az eddigit hálóteremmé 1 alakítottuk át; iroda, egy lakó- és egy vendégszoba, konyha, cselédszoba épült az eddigi szerény helyiségekhez. Itymódon a férőhelyek jelentós szaporítása is lehetségessé vált és 1924 szeptemberében már 30 lánykát fogadhattunk be, akik hamarosan otthon érezték magukat és ugyanazzal a szorgalommal fogtak a munkához, amelyet az eddigi 13-nál örömmel tapasztalhattunk. Az intézet kibővítésével kapcsolatban Szabolcsvármegye nemesen érző közönségétől 50 millió papírkoronás adományt kaptunk. Az 1927. évben az intézet költségvetésének olyan kedvezőbb összeállítása vált lehetővé, hogy beruházásokra is jutott pénz és növendékeink szemében örömkönnyek csillogtak, amikor 1928. szeptember* ben helyeiket elfoglalva, a berendezés tökéletesedését láthatták. Intézetünk rendeltetése az alapítólevélnek megfelelően a növendékeknek szellemi pályákra való előkészítése. Ecélból a Nyíregyháza városában fölötte nagyszámban található középiskolákat látogatják . A középiskoláknak ez a bősége ir)temátusunk számára általában, s a mi intézetünk számára különösképpen is kétségtelen létjogosultságot biztosit. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy leánykáink tanulmányi előmenetelükkel mindenkor tanáraik legteljesebb elismerését érdemelték ki Ruszmkóné méltatja az Erzsébet kézimunkaterem nagy nevelőhatásának és gyakorlati hasznosságának értékét is tanulságos írásában, amellyel jó szolgálatot tett nemcsak az Árvaház ilgyének, de magának Nyíregyháza városának is jSelkiilűxhelellen mind&n kóxfarlósbari SINGER VARRÓGÉP MtMDENT VARR. STOPPOL ÉS HIME.Z Kedvező /iz&tési feltéteLek. Alacsony havi részletek. SINGER VARRÓGÉP RÉSZV. TÁRS. Nyíregyháza, Vay Ádám u 2. MOlORQl Kapható mindenütt? tekintse meg a vidék legnagyobb kárpitos és butoráru csarnokát, hol Magyarország összes legszebb és legjobb márkájú bútorárúi rendkívül oScsÓ árban kerülnek eladásra, u. m. hálók, ebédlők, ^ uriszobák, szalon garnitúrák és mindennemű kárpitos áruk. i SUHANESZ kárpitos és bútorcsarnoka Nyíregyháza, Kállai-u. 4. Telefon: 319." l-töl 12 hónapig terjedő részletre 1 "W

®