Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

Nyíregyháza, 1S30 január 12. * Vasárnap 1*1, évfolyam, 9. sz. IDEK. Ejfttkta«éal Arak halykon éc vittek**: M»ra 2 60 pane*. NacyaMwa 7 SO p*>ngö. KfeiKtTiseiékMk és tanMtaak W. cefeHmény. ^BSaMBWBMBWBMHMiMilMli iWIHI W Alapította JÓBA ELEK FalalS» szark aszta : VERTSE K. ANDOR. 8xvrkeazt««4ij és kiadóhivatal: Széchen yl-út 9. u Szerkesztőségi telefon: 6—22. A kiadóhivatal telafonja: 1-39. Postachaque 29658 Kéziratokat nem adunk vlssu. Jog és pénz A pereket évtizedekig lehet huzsá, Hágában azonban nem jogi szempontokról vitatkoznak, hanem pénzről van szó, — mondta Benes külügyminiszter. Azt is kijelentette Benes, hogy annyira ismerik már a magyar álláspontot, hogy egy nap alatt el lehetne intézni az egész jóvátételi kérdést. Amennyire örvendetes ez a kijelentés, annyira gyanús az a nagy t árgyilagosság, amellyel Cseh Szlovákia egyszerre a békülékeny megértés hangján nyilatkozik a magyar kérdésekről. Mi egy percig sem kételkedtünk eddig is, tudtuk, hogy valóban nem jogról, hanem pénzről van szó Hágában, de azt is tudtuk, hogy a pénz mellett még egy tényező szerepel, az erőszak, amely itt indul »tolsó rohamra a jog és a méltányosság ellen. A cseh külügyminiszter szerint Hágában nem a jogról disputálnak, hanem a pénzről, ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy Magyarország jogszerűit való igazát már bebizonyította, annyira bebizonyította, hogy ebben még Be nes sem kételkedik. Ez a Benes-féle kijelentés őszinte bevallása a kisantant leleplezésének és kezdete egyúttal annak a tisztulási folyamatnak is, amelyen a világ közvéleménye a magyar kér désben átmegy. A pénz, amiről szó van, hiányzik a kisantantnak, ezt mi magyarok 'se vonjuk kétségbe, tudjuk, hogy az uj cseh költségvetés valóban komoly okot ad az aggodalomra, tudjuk azt is, hogy Romániában meglehetősen ziláltak a belső gazdasági állapotok és főképen azt, hogy mindkét országra nézve előnyösebi:} lenne, ha a magyar követelésekét stornírozni tudná. Itt kezdődik azonban a kisantant álláspontjának sebezhető része, mert nagyon is kilátszik, hogy az egész manőver mögött a pénzügyi nyerészkedés áll. Kezdetben rejtélyes volt még, mit akarhat a kisantant az egységes magyar bulgár--osztrák ellenes fronttal, ma már tudjuk, hogy egyrészt a Young egyezmény kérdésében tanúsított ellenállásával a közvetítő Olaszországot akarta a nagyhatalmak előtt dezavuálni, másrészt pedig ugyancsak Olaszországot konfliktusba akarta keverni Franciaországgal. A kisantant olasz ellenes álláspontja sohasem volt titok, de rövidesen kiderül majd az is, hogy ugyanez a kisantant francia ellenessé fog változni abbeli a pillanatban, amidőn Franciaország a világbékéjét nem hajlandó föláldozni kisantant pénzügyi érdekek miatt. Mert pénzről van szó Hágában és nem jogról, arról a pénzről, amellyel Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia magyar állampolgároknak és érdekeltségeknek enyhén szólva kisajátított magántulajdonaikért tartozik. Ezt a pénzt Magyarország felelős kormánya annál kevésbé írhatja jóvá a kisantantnak. mert a kormány nem áldozhatja föl magyar polgárok vagyonát és javait azért, hogy emiatt a tehetetlenség nemzetközi kitüntetésével díszítsék. Amikor Olaszország azT a közvetítő indítványt tette, hogy ugy ő maga, mint Franciaország és Anglia lemondanának a nekik járó kisantant jóvátételi fizetések egy részéről, a magyar állampolgárok kártalanítása javára, Olaszország is tudta, hogy itt pénzről van szó és meg is mutatta, hogy áldozatot tud hozni a békés megegyezés kedvéért. Ha ugyan ilyen jószándéku volna Benes nyilatkozata is, ha azt jelentené, hogy, mivel a magyar ügy jogi igazsága vitán kivül áll, itt már csak az eldöntött per pénzügyi megoldásáról lehet szó, akkor mi is teljes egészében hozzájárulnánk ehhez a nyilat^ kozathoz. Reméljük, hogy a Benes \ által emlegetett gyakorlati szellem Valóban a helyes jogi belátásból ered, reméljük, hogy a tárgyalás alapját valóban őszinte békeszándék, Magyarország helyzetének mél tánylása fogja képezni és akkor nem kerül ellentétbe Hágában sem a jog és a pénz. A francia flotta a jugoszláv vizeken A francia flotta jugoszláviai látogatásával kapcsolatban a Pravda cimü lap éles megjegyzést füz a flotta látogatással kapcsolatban. »A francia flotta látogatása az olasz-francia viszony kiélesedésének látható jele« írja a Pravda, pedig 5 hét múlva megnyílik a tengeri leszerelési konferencia Lon az donban. Elképzelhető, hogy olasz delegáció ezt a francia jugoszláv katonai demonstrációt, valamint az uj tengen haderőnek, a jugoszlávnak, megjelenését igyekszik felhasználni, hogy ezzel is indokolja, mennyire lehetetlen csökkenteni az olasz flotta erőit a Földközi tengeren. Az ismeretlenek ? Irta: Fabien Coop. Wéhány nap óta állandóan találkoztak, valahányszor sétálni mentek a tengerpartra. Eleinte megcsodálták egymást, anélkül, hogy egy szót is váltottak volna. Utóbb sajátságos rokonszenv ébredt köztük, mintha a kettőjük •életének volna valami közössége. Egy közös ismeretség, vagy egy közös fájdalom, szóval olyan valami, ami közelebb hozza egymáskoz az ismeretleneket. Kémlelni kezdték az egymás életét. Kide*ült, hogy ugyanabban a szállodában laknak az oceán'parti elhagyott kis fürdőhelyen és azután csakhamar megismerkedtek. Ugy érezték, mintha szükségük lenne egymásra és megbeszélés aélkiii rendszerint ugyanazon időben, ugyanazon helyen jártak. Leg inkább az estét kedvelték, amikor az alkony, mint valami óriási palást ráborult a tengerre, a szellő pedig megfodrositotta a hullámokat, amelyek megborzongtak, mikor az esti szél végig szántott fö* lőttük. Találkozóhelyük a móló rolt, ez a hosszú és mohlepte földnyelv, amely mélyen belenyúlt a tengerbe. Esténként ide jöttek mind a ketten, a két ismeretlen, ismerős, a két erős, napbarnitotta férfi. Eleinte igen óvatosan beszélgettek .egymással. Utóbb azonban, amikor már elhatározták, hogy ismeretséget kötnek egymással, növekvő bizalommal közeledett egyik a másikhoz. Hovardnak hivták a magasabb termetűt, Carlynak a kisebbet. Egyébként mind a kettő tanult embernek látszott, akiket azonban megviselt a szenvedés, az élet vihara. Tartózkodás nélkül beszélgettek a vagyoni viszonyaikról a körülményekről, a családjukról. Mind a kettőnek volt csekély vagyona, amely megengedte, hogy gond nélkül éljenek, ha nem is valami előkelően és nem túlságosan nagy lábon. A vagyont atyjuktói örökölték. Hovardnak az atyja gyapotkereskedő volt Manchesterben, Carlyé nagyiparos Lon donban. Korán jutottak árvaságra, attól 'fogva mindenkitől függetlenül éltek, mindenik a maga ízlése szerint. Olyankor, amikor most néhány napi ismeretség után együtt járkáltak, többnyire bölcselkedő elmélkedésbe merültek, amelyeknek feszegetése jótékonyan hatott szenvedő lelkükre. Hovard nyíltabbnak mutakozott, mmt társa, akiben különösen erősen kifejlődött a londoni emberek hipokondrikus természete. Carly gyanakvó volt és időnként ugy érezte, hogy valami 'visszataszító van Hovard szavaiban. Néha ellenséget vélt a nála termetre hatalmasabb emberben, De ezek a külsőségek nem hatalmasodhattak el, mert Carly is tudta, hogy ezen a rejtett kis fürdőhelyen ketten egymásra vannak utalva. Egy este történt, amikor, mint rendesen, karöltve jártak a mólón. Meleg, forró este volt, mintha nem is angol nap alatt lettek volna. A kábító, buja meleg rátelepedett a két hideg embernek a szivére és most egyszerre ugy érezték, mintha szükségük lenne reá, hogy egymás előtt feltárják a lelküket és mindazt, ami szomorúságukat tette. Mialatt beszélgettek, szavukat a tenger moraja mint valami tompa zsolozsma kisérte. Carly kezdte az önvallomást még pedig ekképpen: Ideje, azt hiszem, hogy megismertessem önt azokkal az okokkal, amelyek arra késztettek, hogy ide jöjjek a partvidékre. Önmegtagadásomba kerül a vallomás, de azt hiszem, el kell mondanom önnek, a tisztesség parancsolja, mielőtt ismeretségünk bensőbb jelleget ölt, mondjuk barátsággá válik. Az önnel való beszélgetés meggyőzött róia, hogy ön komoly ember, aki önállóan gondolkodik és ment az előítéletektől. Remélem tehát, hgoy amikor önt beavatom titkomba, ezzel nem fogom magamtól elszakítani és nem sujt majd ugyanazzal a megvetéssel, amelyei ismerőseim legnagyobb része. ítélkezzen felettem, de a tények: alapján és nem a puszta látszatok után. Elmondom önnek ki vagyok és aít is, hogy mit vétettem. Véletlen körülmény feldúlta az életemet.... Nem az én hibámból... Elitélhető-e a szenvedély? Hovard nem felelt, pedig Carly várt volna Valami válaszfélét. Amikor ez késett, Carly tovább folytatta mondókáját: —- Bizalommal fordulok önhöz és azt hiszem, ez az, amiért kezdettői fogva rokonszenvet éreztem ön iránt. Ugy-e meghallgatja történetemet ? Hovard beleegyezőleg bólintott a fejével. Carly pedig tompa hangon így folytatta mondókáját: — Valódi nevemen nem hívnak Carlynak. Felvett nevem ez csupán, amely leplezi az igazit. Valódi nevemet három esztendővel ezelőtt sokat emlegették, még pedig egy szenzációs büneggyei kapcsolatosan. Siralmas hőse voltam annak a botránypörnek. Felmentettek. Megöltem a feleségem, Hovard ur, mert szerettem őt, ő pedig hűtlenséggel viszonozta az én szerelmemet. Miután elmondtam ezt önnek, nem lepne meg, ha undort érezne irántam... — Biztosíthatom, hogy nem, — telelte Hovard. — Velem is történt valami ehhez hasonlatos. Az en életemet is asszony dúlta fel. — Akit nőül vettem, — mondotta Carly, — valamivel idősebb volt nálam. Özvegy volt, vagy elvált asszony, már magam sem tudom, különben sem érdeklődtem ,ez iránt soha. Szerettem bolond szenvedéllyel és nem törődtem azok intő szavával, akik lebeszéltek végzetes lépésemről. Nőül vettem és megcsalódtam benne. Megbocsájtottam neki, de ő nagylelkűségemet rutul viszonozta. Ekkor a féltékenység, a düh, a szégyen felülkerekedett bennem és megöltem, mert szerettem. Megsemmisítettem, írtint ahogyan a gyermek összetön játékszerét. Aztán jött a botrány, az elfogatás a pör, amelynek végén felmentettek. De a tettem, az ölés, reám nehezedett és nem láttak jó szemmel többé sehol. Kénytelen voltam visszavonulni. Es azóta még jobban szeretem azt az asszonyt, mint valaha. Mindenképpen én bűnhődtem... Egye* szám ára 16 fillér