Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-28 / 22. szám

1930. január 28. Folytatása következik Nemcsak a regényközlemények, amelyek az újságban folynak, hanem a politikai és diplomáciai események egyes szakaszaihoz is hozzá lehet bigyeszteni az ismeretes záradékot: folytatása következik. Az élet a maga összességében nem ismer megállást. Csak pillanatnyi megnyugvások, csak rövid pihenők, csak respiriumok vannak. Küzdelem után uj küzderem kezdődik s az élet véghetetlen folyama fut tovább a Gondviseléstől rendelt céljai felé. A hágai konferencia drámai jelenetekben bővelkedett és szerencsés egyezménnyel befejeződött. De nemzeti küzdelmünknek, amelyet fajunk ezer éves javaiért és TI szebb jövőért folytatunk, csak «.gy 'fejezetét zártuk le ezzel szerencsésen. Folytatása következik, amig jogaink teljességét ki nem vívjuk. A rövid fellélegzés után azonban, amelyet a heteken át tartott mondhatatlan feszültség eloszlása nyomán érzünk, vegyük számba mindenekelőtt azokat az eredményeket, amelyeket Hágában elérnünk sikerült. Az elcsatolt magyarságnak védelmi joga, amelynek eltörléséért prepotens ellenségeink kardoskodtak, teljes épségében elismertetett és megóvatott. A kifosztott magyar op tán sok megfelelő kárpótlásban részesülnek. A reparációs kérdéssel egyszer és mindenkorra végeztünk. Magyarország nem fizet több reparációt annál, mint amit 1943-ig a népszövetségi kölcsön megszerzése idejében. 1923-ban magára vállalt. Fizetünk ugyan 1943-mon tul is 1966-ig bizonyos összeget: évi 13.5 milliót, de ezt különböző likvidációs elszámolások, adminisztrációs kiadások stb., de nem réparáció ciméti. Ezekre a fizetésekre azonban — sőt rosszabbra is - el lehetünk készülve s maga Bethlen István ismételten hangoztatta még jóval Hága előtt, hogy ezekre az elszámolásokra és az ezekből eredő kötelezettségek vállalására hajlandók vagyunk. Ezt elkerülni -— ha kompromisszumhoz akartunk jutni — természetszerűen nem lehetett. Ezzel a tehertétellel szemben viszont áll az a megbecsülhetetlen érték, amit azzal nyerünk, hogy megszűnt minden zálogolás. Féloldódik minden pénzügyi lekötöttségünk és az ország gazdasági erejével szabadon rendelkezünk. Viszszanyertük felsőségünket az ország pénzügyei terén s ezzel lehetővé vált az, hogy nagyobb külföldi kölcsönt köthetünk, amelyet a gazdaság alátámasztására és a kereseti viszonyok javítására fordíthatunk. De az anyagiak mellett ne feledkezzünk meg az erkölcsi imponderabiliákról, amelyek a nemzetközi visszonylatokban különösen nagy_ jelentőségűek és amelyek pénzügyi és gazdasági téren is hasznosíthatók az ország javára. Magyarország tekintélye Hágában is megnőtt, megizmosodott. Ezt nem mi mondjuk dicsekvő részrehajlással, hanem ezt az ellen ségemk panaszolják keserűen. A kisantant lapjai tele vannak siránkozással azon, hogy a magyarok milyen erőhöz jutottak és milyen fényes szerepet játszottak Hágában. Az ellenséges szomszédoknak folyik az orravére. Ok azt hitték, hogy tovább is diktálhatnak Magyarországnak és súlyos csalódás és csúfos kudarc lett az osztályrészük. Ebből ítélhetjük meg azt a si? kert, amelyet a magyar nemzet képviselői, Bethlen Istvánnal az élükön Hágában elértek az ország érdekeiért vivott nehéz harcaiban. Ámde a hazat politikai viszonyokat szemlélve, itt is csak azt mondhatjuk, hogy — folytatása következik. Egyik-másik ellenzéki kiszólásbói kicsendül a féltékenység. Ellenzéki szempontból ugylátszik a mennyasszony túlságosan szép; a hágai eredmény felülmúlja a várakozást s az ellenzékiségnek az a neme, amely a háború zavaros utókorszakai után itt alakult nem a lovát fcélti, hanem a saját életét: nem az ország, hanem a • maga helyzetét mérlegeli. Hága után fakciózus ellenzéki szerepet játszani — lehetetlen feladat lesz. Nem az objektív ellenzéki kritikát szóljuk meg. A tárgyilagos kritika mindig helyén van és kívánatos. Arra majd megfelelnek Hága bajvívói. De a kicsinyes, a kákán is csomót kereső ellenzéki okvetetlenkedést vissza fogja uta-sitani a jóhiszemű, érett közvélemény, amely a hágai küzdelem napjaiban tömör falankszként állott a kormány hálamögött s amely az. elért sikerek után is teljes mértékben értékelni tudja a kormány munkáját. A magyar delegáció pajzszsal tért vissza Hágából, nem pajzson. lég egyszer és talán utóljára Irta: Dr. Gacsáfyt Sándor. I < i Midőn utolsó cikkem a Mérey cointra Rugonfalvi ügyben megírtam, azzal a tudattal tettem le a tollat, hogy a vitát a magam részéről befejeztem. De ember tervez, Isten végez. Akkor ugyanis azt reméltem, hogy részletesen kifejtett érveim nem maradnak hatás nélkül az igazságot őszintén keítesőre s legalább is annyit elérnek, hogy Mérey hangját kissé letompítják. Hiu'illúzió! Azóta'kiderült, hogy Mérey »tudományos 'meggyőződésééről ugy pattan vissza minden argumentum, mint a golyó a gránitról, hogy ne mondjam. mint a borsó a falról. Betyár ros hangú, legényes cikket irt újból s ebben, fölényeskedő képtelenségekkel telitett luftballonok egész raját eregeti felém. Ez a látvány elcsábított s neim tudtam töb bé ellentállani a vágynak, hogy tollam hegyével egy néhányat a közönség szeme láttára ki ne pukkasszak. 'Mielőtt ezt megtenném, egy kötelességnek akarok eleget tenni. Epén Mérey figyelmeztetett arra, hogy a közönség még nem hallotta hangomat, így azt se tudja, hogy ki vagyok. 0 mindjárt segítem akart ezen, s bemutatott engem ,mint »kedvest és fiatalt:. E biztató kezdet annyira fölb|átoritott, hogy teljesség kedvéért még a következőket is elmerészelem mondani: Harminc éves vaggyok, diplomám ezelőtt nyolc évvel szereztem, tanulmányaimat Debrecenben, Berlinben, Parisban és Grenobleban vés$*tem s a mult tanév óta a Kossuth reálgimnázium tanara vagyok. — Ezután csak természetes, hogy Mérey figyelmét viszonozni kívánom s az ő bemutatását meg én vállalom magamra. Feladatom könnyű és hálás, mert nem homo novust mutatok ám én be, sok cikket irt ő már a Nyirvidékbe. Azt is elmondhatnám róla, hogy a 'történelemtudomány terén megfelelő jártassága és módszeres előképzettsége, van, de ő ezt elmondta maga is, igy számomra csak annak a csekélységnek a megállapítása, maradt hátra, hogy dr. Mérey Ferenc tanár ur huszonnyolc éves és diplomája néhány hónapos. Ez magába véve nem hiba, de mindenesetre olyan tény, mely számára jó adag fiatalságot biztosit s így kár lenne erről megfeledkeznünk. Ha komolyan venném szavait, izetlenül főíényeskedőnek és tapintatlannak kellene tartanom őt, aki engem állandóan, mmt »kedves, fiatal kollégá«-ját aposztrofál. Talán rossz néven is vehetném ezt a hangot, de azt hiszem nem lenne igazam, mert végre a tapintat bizonyos dolgok megérzésében van s akinél az ehhez szükséges érzék hiányzik, annak ép oly kevéssé tehetünk szemrehányást, mint a vaknak, aki a lábunkra lépett. Sőt, ha jól meggondoljuk a dolgot, mi vagyunk a hibásak, miért nem vigyázunk jobban a lábunkra. Most pedijf láaank a iuftballö*nokatí i • A legelső és a leyelképesztőbbi igy hangzik: ;>»naj<líi**in minden lényeges ponwo* el kellett ismernie (már mint nekem) álláspontom jogosultságát, sőt nézeteink megegyezését«. Az ilyen kijelentének —í széküit parancsolnak az ember alá. Ezt már mégsem gondoltam! Ezek után azt keli hinnem, hogy Mérey vagy nem akarja megérteni szavaimat, tehát rosszindulatú, vagy nem tud ja, tehát...... Bármelyik, vagy akár mindkettő legyen is az igaz, az bizonyos, hogy az, aki ilyen kijelentéseket tesz, vagy tudatlanul, vagy tudatosan valótlanságot mond. Választhat tetszése szerint. Ez a kijelentése is abból az erőlködésbői származik, ami végig vonaglik egész cikkén, hogy most Január 27-én, hétfőn utoljára 5, 7 és 9 órakor & VASÖKLŰ ROBERTS Páratlanul izgalmas, bájos, szerelemmel átszőtt sportfilmjáték 7 felv. Főszerepbén : JAMES MURRAY, BARBARA KENT és a szeplős BiLL. K NAP HŐSE Vígjáték 7 felvonásban. Híradó. Főszerepben : RICHÁRD DIX. Híradó. arassunk le mindent, midőn a másik már »visszavonu!t«. S mindezt abban az erőtlenül szellemeskedő stílusban teszi, amelynek jobb híján örök refrainja ez a finom kis szólam: »az én kedves, fiatal kollégám.« 2. Ez a legfontosabb! Mérey kijelenti, IjDgy neki joga van a Szekfü-Rugonfalvi pörben ítéletet mon dant. Persze, hogy van! Ép ugy, mint nekem is jogom van ilyen-kijelentéseket tenni: A Marsbari a történettudomány rendkívül fejlett, vagy — hogy még nagyobbat mondjak — Mérey a Szekfü-Rugonfalvi vitában képzettségénéi fogva hivatott bíró. Ugyan ki vonja kétségbe, hogy nekem jogom van ezeket kijelenteni? Bizonyára nem Mérey. Ez a jog egészen a büntető törvénykönyv demarkációs vonaláig terjed. De itt nem arrőf van szó, nogy van-e jogom, vagy nincs, hanem arról, hogy az ilyen kijelentések összeegyéztethetők-e a tudomány szelíe mévei. "ÉS itt egy kicsit meg kell állanunk, hogy az illetékesség kérdését tisztázzuk. Rövidség kedvéért: nem alaposságra, hanem csak a lényeg nagy vonásokban való kiemelésére törekszem. A szépirodalom feladata, a szépnek bizonyos nyelvi formákban való objectivitása. A szép a benne lévő objectiv elemek dacára is lényegileg szubjectív fogalom, mely korok és egyének szerint változó. Innen az a régi közmondás: »de gustibus non est disputandum.« Ez adja magyarázatát az egész ellentétes irodalmi értékelések jogosok ságának, ami más szóval azt jelenti, hogy irodalmi kérdésben minden bizonyos fokú ízléssel rendelkező intelligens olvasó megmondhatja a maga véleményét, bármilyen is az, annélkül, hogy az irodalmi kritikai eljárás alapjellegével ellentétbe jönne. — Ezzei szemben a tudományos kutatás célját képező igazság nem szub jectiv. hanem objectiv fqgalom, 'amelynek' mindig tárgyi kritériumai vannak. Ehhez a ténymegállapításhoz pl., hogy a fény másodpercenként 300.000 km.-t tesz meg, vagy hogy Bethlen Gábor 3 békét kötött, nem az én subjectiv megérzésem, vagy értékelésem alapján, hanem objectiv, azaz tárgyi bizonyítékok alapján jutok el, ami annyit jelent, hogy tudománjps kérdésekben az egyén subjectív impresszióinak nincs sok keresni valója. — Ha tehát egy történelmi tényt tudományosan meg akarunk ismerni, akkor át keh tanulmányoznunk az arra vonatkozó összes külső, azaz objective létező adatokat, amiket másképen forrásmüveknek nevezünk. Különösen fontos még az, hogy a kutató eredeti, nem pedig másodkézből vett forrásmunkákra támaszkodjék. —• Ezek alapján megállapíthatjuk a következőket: Mindenkinek joga van ahhoz, hogy mint felelőtlen és tudománytalan egyén bárkiről és báqmirő! impressziók alapján, ítélhessen mindaddig, amig az a törvénybe , nem ütközik. Ahhoz azonban már kevesebb joga van, hogy az ilyen ítéletet hírlapi cikkek utján, mint tiszta igazságot .publikálja, mert ez félrevezetés; ahhoz pedig egyáltalán nincs joga, hogy az ilyen ítéletet tudományosnak mondja, mert a tudomány alapja nem a lyra, vagy az egyéni impresszió, hanem objective beigazolt tény, amely a történelemben —- hogy ez » mégegyszer ismételjem — csak forrástanulmányokon nyugodhat. Én ezek után sem tartanám főben járó bűnnek, ha valaki valamelyes semleges történelmi kérdésbein impressziók alapján ítélne.