Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-28 / 22. szám

1936. január 28. Jtö&OTiwö*:. de ne legye ezt olyan tudomá­nyos perben, amelyben a résztve­vők hírneve, becsülete és existen­ciája forog kockán. Ilyenkor nem­csak a kérdés kényes volta, ha­nem a jó ízlés is a lelkiismeret­tesség is alaposságra kell, hogy intsen bennünket. Eatkülönben annyira evidens, hogy bizonyítani sem kell; azt meg talán felesleges is mondanom hogy tanártársaim, akikkel ezek­ről a kérdésekről beszélgettem, ugyanezen a nézeten vannak. Csak az igazságot szolgáljuk tehát, midőn kijelentjük hogy dr. Mérey Ferenc e kérdésben nem illetékes. Most pedig röviden végezzünk a még hátralévőkkel! 3. Mérey szerint nekem nincs szükségem zsűrire, mert én hatá­rozottsággal állok Rugonfalvi mel­lett. Ez igy is van, de csak addig, amig Mérey ép oly alaptalan, mint nagyhangú frázisaival keresztül akar gázolni azon a Rugonfalvin, aki a tudományok szolgálatában őszült meg. Állásfoglalásomat meg kívánta tőlem igazságérzetem és a kor iránt érzett tiszteletem. El­lenben nem szóltam bele áfiba a vitába, amely Szekfü és Rugon­falvi között folyik, bármennyire invitált is partnerem, aki utólag még valami bort is emlegetett. Ha semmi más nem tartott volna vissza ettől a szereptől, az & pél­dája eléggé elrettentően hatott volna rám-magában is. Azt ellen­ben távolról sem akarom eltitkol­ni, hogy nekem Rugonfalvi állás­pontja rokonszenvesebb, mert Bethlennek általa megrajzolt képe magasabb erkölcsi színvonalon mo zog, hozzám közelebb ál s szeret­ném ha e képen nem katlene vál­toztatnom, Vájjon van-e valami, csodálkozni való azon, hogy ra­gaszkodunk ahhoz, ami magasabb­rendű ? Ez a vágy azonban sohasem ragadott ei addig, hogv ítéletet mondjak, mert — amint erre már többször rámutattam — jól tu­dom, hogy ehhez nekem nincs jo­gom, vagy, ha igy jobban tetszik, annyi jogom van, mint Mérey Fe­rencnek. 4. Bizonyos fölénnyel jegyzi meg Mérey, hogy az én hangom még nem hallották. Értsd alatta: de bezzeg hallptták ám az enyé­met! Sajnos, igen. Csak magya­rázat és nem mentegetésképen jegyzem meg, hogy nem tartozom azon fiatalemberek kategóriájához akik alig lépve át a város határait már is újságcikkek szériáiban har­sogják a közönség fülébe e min­den sor mögött ott lappangó vég­ső akkordot: Örvendj Nyíregyhá­za, mert egy nagy szellemet zársz falaid között, ki bőven ' ont ja rád tudománya bőség-szarujának kiapadhatatlan kincseit. És még­kevésbbé tartozom azok közé, akik köztiszteletben álló egyéne­ken átgázolva, akarják maguknak kivívni a »fiatal óriás« nevet. 5. Mérey, hogy itéletmondásá­uak jogosultságát megvédje, gróf Klebelsberg kultuszminiszter mö­gé rejtőzködik, aki hasonlóképen elismeri Szekfü kvalitásait. Ugy látom, hogy Mérev gondolkodása megint kisiklott a logika vágányá­ról, mert különben nem operálna ilyesmivel. Én ugyanis sohasem tá madtam őt azért, mert Szekfüt dicsérte, hanem azért, mert ambí­ciója tultengésében, minden alap nélkül Rugonfalvit kezdte ki. Ha saját eljárását a másokéval akar­ja igazolni, akkor ne azokat sorol­ja fel, akik Szekfüt dicsérik, ha­nem azokat, akik hozzá hasonló merészséggel is felületességgel ir. tak Rugonfalviról. De azt hiszem, hogy e téren kevesebb sikerrel ku­tathatna. Ó. Nagyon, jellemző/ Mérey ki­jelenteni, hogy a Rugonfalvi által proponált zsűri csak akkor ítélkez­hetne ez ügyben, ha olyan maga­san állana a felek fölött, mint a tanár a diákok fölött. A zsűri te­hát nem dönthet ebben a kérdés­ben. Ezt ugyanaz a Mérey mond ja, aki pár sorral feljebb magának arrogálja az ítélkezés jogát, ami­ből nyilván következik, hogy ő az objectivitás megkívánt magas­latában lebeg a felek fölött. És itt megáll a tollam, nem találok szót. 7. Még valamit a vitatkozás módjáról! Olvasóim emlékezhet­nek arra, hogy kezdetben Dilthey volt az a nagy ágyú, amellyel Ru­gonfalvit le akarta lőni. Eleinte figyelmen kívül hagytam ezt, de második cikkemben kénytelen vol­tam, a további okvetetlenkedés el­kerülése végett, megmagyarázni neki, hogy ágyuja nem oda lő, ahová ő céloz. — Erre föl most _ ahelyett, hogy hálás lenne, sze- "j memre veti, hogy én Diltheyrőt beszélek, amikor tőlem a bor árát kérik. — Aki igy vitatkozik, az győzhetetlen. Sajnos, egy kissé későn jöttem erre rá. Még valamit! Jól 'tudom, hogy nagyon csúnya mgovánv az, ahova Mérey tévedt. Mikor reá gondolok, mindig az a szegény normandiai halász jut eszembe, akit Viktor Hugó meg­örökített. Szegény halász! Nagy halat akart fogni s ingoványba tévedt s csak akkor vette észre a veszélyt, midőn már térdig sülyedt s nem volt menekvés. — É11 szí­vesen segítségére sietnék, hogy kiszabadítsam, de midőn közele­dem annyira rug-kapái és csap­kod, hogy egy lépést sem tehetek felé a beszennyeződés veszélye nélkül. Mást nem tehetvén, magá­ra hagyom. Remélem e cikk elolvasása után 'Mérey fokozott mértékben meg lesz győződve »kedvcs«-ségemről. Egy különös ntcai támadás története a nyíregyházi törvényszék előtt i híres verekedő mindéi ok léikül sllyos keramit kockával agy Yágott fejbe egy járókelőt, hogy négy éráig eszmélet­leiül feküdi (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A bűnügyi krónikában sokszor hihetetlenül hangzó, különös tör­ténetek is szerepelnek. Titokzatos és összefüggéstelen dolgok, me­lyeknek magyarázatát a legbősé­gesebb fantáziájú ember is alig tudja elképzelni. Az alábbi történet is a ritkasá­gok közé tartozik. A hőse egy hír­hedt verekedő, aki amellett még a tett elkövetése idején alaposan fet is öntött a garatra, mégis a cselekedetét annyira ok nélkül és logikátlanul követte el, hogy bár­mennyire is kutatjuk az okozati össszefüggést, nem tudunk ered­ményre jutni. Fedor Kálmán nyíregyházi 24 éves napszámos, a hírhedt vere­Az Apolló kérelme. Csütörtöktől, január 30 tol mutatjok be a német filmgyártás reprezentatív filmjét A FEHÉR ÖBDŐGÖT — aaelr filmremek pandantja a „gróf Monté Ckristo" nak — s 'írója szintén ALEXANDER DUMAS liszerep ői Hans Stüve és 11a Meery. Az Apolló Igazgatósága arra kéri a n. é. közönséget, begy azvj Alexander Dumas filmre a tolongások elktrülés vé jatt jegyek­ről idejekorán gondoskodni stireske eljenek •r Hétfő* csak 1 napig NAGY UFA SZENZÁCIÓ! D1TA PARLO, MARCELLA ALBANI, és PETROVICH SZVETISZLAV együttes szereplésével KELET TITKAI Romantikus szerelmi térténet 10 felvonásban UFA HÍRAD Ó Kedden 2 filmszenzáció egy misorba n Szerdán KEN MAYNARD VADNYUGATI OLIMPIÁSZ MONTÉ BLUE CSILLAGOS LOBOGÓ A két iz galmas kaland 16 felvonásban egyszerr e Előadások kwáetc . vasárnap 3, 5, 7 és •, hétkozaap 5, 7 és » órakor kedő, aki egy este a Guba korcs­mában magába szívta azt a kellő alkoholmennyiséget, amely őt du­haj hangulatba sodorta. Innen ba­rátok hijján átment a Kovács korcsmába, ahol egy régi cimbo­rája Balázs Pál az asztalához ül­tette. Záróráig együtt iszogattak min­den zavaró incidens nélkül. A korcsmába voltak ugyan még né­hányan, de Fedor bármennyire js óhajtotta, nem talált okot arra, hogy valakibe beleköthessen. Nyugodtan távoztak tehát «t korcsmából, amikor a sötét ut­cában a korcsana bejáratától mint­egy 150 lépésnyire Fedor hangos beszélgetést hallott. A késői be­szélgetők heves vitát folytattak. ki tudja, talán a mezei pockok morfológiájáról, vagy valami egyéb elvont kérdésről — és beszéteétc­síik foszlányai Fedor érzékeny fű­jét sértették. Társa Balázs Pál nem tudta mi­re vélni Fedor furcsa viselkedését aki egyszerre megtorpant, mint egy megsebzett vadkan, hirtelen felkapott egy súlyos keraxnitkoc­kát és annélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna támolyogva lo­holt a hang irányában. Csobay György ujfehértói gaz­dálkodó ezen a napon felrándult Nyíregyházára 12 éves kismacská­jával. Egész nap üzleti ügyekben lótott-futott, este pedig egy régi barátjával töltött néhány kedélyes órát. A barátságos eszmecserének reg gei két órakor sem lett volna vége ha a kisfiú nem kezd nagyokat ásítani. Végre is barátja kísére­tében elindult szállása felé, de út­közben folytatták a megkezdett vitát, amelybe annyira belemerül­tek, hogy minduntalan meg-meg­álltak, hogy ezáltal érvelésüknek nagyobb súlyt adjanak. •Szerencsétlenségükre a titokza­tos végzet a Kovács korcsma kör­nyékén is megállította néhány percre őket. Nyugodtan vitáztak, amikor egyszerre egy nehéz szu­szogó test lomha lépteit hallot­ták közeledni, Csobay, aki a korcs­mának háttal állt ösztönszerűleg Hátrafordult a rohanó léptek hal­latára, de még mielőtt védekez­hetett volna, már mellette ter­mett egy ismeretlen, dult arcú férfi. A következő pillanatban Cso­bay hatalmas ütést érzett a hom­lokán, szeme előtt égő szikrák ka­rikáztak, aztán eszméletlenül vá­gódott a földre. v A vérző ember 4 teljes órán fe­küdt eszméletlenül, agyrázkódást szenvedett es hosszú ideig volt ápolás alatt, mig felépült. A kir. törvényszék Brenner ta­íyfcsa tárgyalta ezt a furcsa ügyet Fedor nem tudta mással megin­dokolni tettének ókát, mint azzaf, hogy tökrészeg volt és állítólag Balázs biztatta volna fél. Ezzel szemben Balázs a fent leirt mó­don adta elő a történteket és állításának igazolására több szem­tanú beidézését kérte, amely ké­relemnek a bíróság helyt adott s e furcsa ügy tárgyalását elnapolta Kereskedők, iparosok és az összes hivatalok részére szük­séges nyomtatványokat izléaca kivitelben készíti a JÓBA-ayomda Nyíregykáz a, Saéohenyi út ». szám. Telefon: 1S».

Next

/
Thumbnails
Contents