Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-24 / 19. szám

Bethlen diadala A magyar közönség, amely hetek óta feszült figyelemmel kiséri a Hágában történteket, végre meg könnyebbülten fellélegzett: a megegyezés megtörtént. Még pedig oly módon, hogy a hágai szereplés jelentékeny politikai és diplomáciai sikerekkel gazdagitotta a magyar delegációt vezető Bethlen miniszterelnök érdemeit. Pedig a küzdelem ádáz volt, mert az olaszokon kivüt a nagyhatalmak hűvös érdeklődéssel fogadták az utódállamok pedig elképesztő agilitással igyekeztek letorkolni a magyar javaslatokat. El lehet mondani, hogy a legpesszimisztikusabb eredményekre kellett felkészülnünk a kisantant céltudatos és egyöntetű sajtóhadjáratának és diplomáciai sakkhuzásainak láttára. Különösen, ha visszaidéztük emlékezetünkbe az ősszel lefolyt párisi tárgyalások nyomasztó, sőt minden reményt megölő tényeit. Azt a kategorikus imperativust, amellyel a konferencián résztvevő nagyhatalmak egyértelmüleg en bloc teljesitendőnek rendelték az utódállamok követelődzéseit. Annái nagyobb megelégedéssel fogadhatjuk most a hágai konferencia hosszas harcok és idegsorvasztó tárgyalások után jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásait, melyekben első izben jut kifejezésre az, hogy Magyarország nem egy legyőzött és szomszédai által agyonrugdosásra itélt kisállam, hanem a többi hatalommal egyenlőjogu szerződő fél. Most Hágában történt meg legelőször, hogy az •eddig a nagyantant kedvence, szerepében pöffeszkedő utódállamok képviselői ismételten arra figyelmeztették, hogy követeléseiket a jog és méltányosság kívánalmainak megfelelően restringálják; j most volt az első eset arra, hogy minden Titulescui dühroham és Benesi ármánykodás dacára ismetelten vissza utasítást nyertek a Magyarország eláztatására és ifjabb kifosztására irányuló szándékok és törekvések. Mindez nagy diplomáciai siker, mely nyilvánvalóan gróf Beth len István diplomáciai művészeté nek: kis dolgokban engedni, nagy } dolgokban rendületlenül kitartani j és minden pozíciót ujabb előrehatolásra kihasználni — eredménye. Nagy diplomáciai sikernek tekinthetjük azt is, hogy az olasz nemzet képviselője első pillanattól kezdve határozottan mellénk állott és a tárgyalások minden fázisában kiérezhettük, hogy az olaszmagyar barátság nem vezércikkillúzió, hanem olyan reális valóság, amely válságos pillanatokban döntően és elhatározóan lép akcióba mellettünk. Ez is Bethlen mestermüve. Politikai siker viszont az, hogy a keleti jóvátétel rémfellege végre lekerült a látóhatárról, ezúttal öriikidőkre, főleg pedig az, hogy a megegyezés által Magyarország visszanyerte, pénzügyi szuverenitását s igy megnyílik a mód és lehetőség arra, hogy nehéz és súlyos gazdasági helyzetünkben igénybe vehessük a külföldi pénzpiacok támogatását. A hágai konferencián sokszorosan bebizonyosodott a magyarság erkölcsi és politikai fölénye kisantantékkai szemben s szoliditásunk fölényét kétségtelenül értékelni fogja a világpiac is, aminthogy már történtek ilyenszerü megjegyzések irányadó gazdasági körökben. Utolszor: Harc egy köny? körül Szekfü és fiagoftfalvi — Diósgyőri levélpapír mappában és dobozban: magyar, elegáns, tinóm, olcsó. Csak tolgyfalevéA és makJ; vízjellel valódi. KapÍMtcó az Ujságboitbaa. Gacsályi Sándor dr., az én kedves fiatal kollégám ismét hosszú cikkben válaszolt nekem. Első alkalommal elnézéstkérő magyarázat félét fűzött írásához azok számára, akik hangját itt ott élesnek találnák. Most is kelletténél jobban megnyomta a tollat, felületességgel, meg hasonlókkal vádol, ezúttal minden elnézéstkérő magyarázat nélkül. A magyarázat nyilván az afféle vitatkozással együttjáró heveskedésben van, ami ellenfelem számára az elkerülhetetlenül szükségessé vált visszavonulás leplezésére is szolgál. Sietek hozzátenni, hogy visszavonulás alatt nem a további polémiától való tartózkodást értem, hanem azt, hogy majdnem minden lényeges ponton ei kellett ismernie álláspontom jogosultságát, sőt nézeteink megegyezését. Mellékes, hogy ezt bizonyos fenntartásokkal teszi! — Ami vitatkozásunk hangját illeti, ebben természetesen nem szándékozom őt követni, sőt óvakodni fogok attól is, hogy ebben a tollharcban immár utolsó felszólalásomba olyan kérdéseket is vegyitsek, amelyek eddig még nem merültek fel. Így egyetlen feladatom most már csak az lehet, hogy kedves fiatal kollégám vasárnapi cikkére feleletet adván vitatkozásunk rezüméjét megcsináljam. i. Első alkalomkor nem reflektáltam kedves Gacsályi kollégámnak arra a nézetére, hogy Szekfü és Rugonfalvi könyvérői bírálatot mondania csak annak a (négy-öt) történettudósnak van joga, aki Bethlen Gáborral beható forrástanulmány alapján foglalkozott. Ezt a szerintem helytelen felfogást most ismét hosszasan fejtegeti. Szerintem azonban figyelmesen elolvasott könyvről Ítéletet mondania, véleményt formálnia mindenkinek szabad, sőt keli is. Ezzel a jogával minden müveit ember folytonosan élni is szokott, bizonyítván vele, hogy intelligenciánk lényegében nem passzív, befogadó reservoir, hanem folytonos aktivitás, örök reflektálás. Akinek kedve és bátorsága, az illető szaktudomány területén pedig megfelelő jártassága, módszeres előképzettsége van, nyilván közölheti is Ítéletét s most már ismét az olvasóknak van elvitázhatatlan • joguk ahhoz, hogy megítéljék, van-e a kritikusban kedvén és bátorságán kivüi tehetség és tudás is, hogy eifogadható-e vagy elvetendő a nyilvánosságra hozott ítélet. Néhány tucat kritikát olvastam magam is az emiitett könyvekről, de eszembe sem jutott felháborodni jazon, hogy a bírálók egyik sem Bethlen monografus — tollat mertek fogni és véleményt bátorkodtak mondani. Szellemi életünk és művelődési szinvonalunk emelkedését bizonyítja, hogy müveit közönségünk erőteljesen rezonál a tudomány .fejlődésének uj mozzanataira. De mondjon bármit az én kedves kollégám, azt már ő sem tagadhatja, hogy szép elvei ellenére makacs határozottsággal áll Rugonfalvi mellett, nyilatkozgat Szekfü ellen s nyilván neki sincs szüksége arra a bizonyos juryre, hogy eldöntse, mikép Ítéljen hát a vitás ügyben. Kitartana valószínűleg érzelmi okokkal determinált állásfoglalása mellett még akkor is, ha nemcsak néhány ponton, hanem mindenben el kellene ismernie az én nézetem jogosultságát.. Egyébként sincs oka kedves kollegámnak arra, hogy karácsonyt cikkemért folytonos szemrehányásokkal illessen. Az ő hangját eddig nem hallottuk, de most ugy AZ EGÉSZ VÁROS BESZÉL NOÉ BÁRKÁJA Kertész Mihály mfiremekéről, melyet vasárnapig mutat be az APOLLO. Csütörtöktől — vasárnapig A budapesti Forum Színházzal egyidőben NOÉ BÁRKÁJA a vízözön és vérözön drámája két rész, 12 felv. Irta: Bsrryi Francis Zanuck. Readexte: Kertész Mihály. Magyar szöveg : Fodor Sándor. — Szereposztás a filmen : Traris (Jáfct) . . , . George O'brien A p*p (Noét ... Píoi Mc Allister Marié (Mirjaa) . . . Dolores Costeil* Niekoloff (Nepkiliaii . Noafa Beerr A! iKham) Oaiam Williaau Hilda Louise Fazemda Jegyelővétel epász nap a nappali és esti pénztárnál. Legközelebbi világfilmuok Alexander Dumas örökbecsű regénye filmen A FEHÉR ÖRDÖG HANS STÜWE főszereplésével Előadások kezdete . vasárnap I, 5, 7 és 9, hétköznap 5, 7 és 9 órakor járt, mint Kroisos néma fia. Amikor apjára egy perzsa katona dárdát szegzett, felkiáltott : Ne bántsd a királyt! Igy kiáltott fel ő is: Ne bántsd Rugonfalvit! Reméljük, hogy a jövőben többször fogjuk hallani a hangját, esetleg a kedves kötődés mellékzöngéi nélkül. 2. Kedves fiatal kollégám ujabb cikkében sem felel arra az általam, felvetett kérdésre: Szekfü vagy Ru gonfalvi-e az'alaposabb, modernebb tudományos fegyverzettel dolgozó, szélesebb látókörű — egy szóval nagyobb kvalitású történettudós, ehelyett hosszú, Diltheyről és egyebekről szóló fejtegetésekbe merül, — nehogy mé.gegyszer megkérdezzük tőle — a bor árát. Az én feléletem félreérthetetlen: Szekfü az! A »Számüzött Rákóczi »A három nemzedéke, »A magyar állam életrajza«, az uj »Magyar Történet® második részének szerzője és sok alapvetően fontos részletkérdésekről szóló értekezés irója az ország első tudományos szemléjének szerkesztője. 3. És most az iró után lássuk a könyvét. Itt az az első kérdés: Értékes munka-e ez a könyv, mint Klebelsberg Kunó gróf véli (»öröm mel ismerem ei igen nagy kvalitásait és teljes európai színvonalát. ...«« B. H.), vagy fércmü, ahogyan a szeretetreméltó Rugonfalvi nevezi? A könyv értékeit már ismé telten érintettem, a korfestés hűsege, a koncepció nagyméretüsége és újszerűsége, a könyv stílusának jellemző ereje, meggyőző éles logikájú érvelése első pillantásra szembetűnik. Kétség nem férhet % hozzá: tudományos irodalmunk jelentős gazdagodását jelenti Szekfü Bethlen Gáborra. Nem hiszem, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem történettanára áltat irott könyv méltó ismertetésével Bethlen Gábor nagy históriai alakjának vagy közönségünknek ártottam volna. 4. Amit eddig Szekfüről, a tudósról és könyve értékéről mondot tam, természetesen nem jelenti azt hogy ebben a könyvben nem lehetnek hibák, tévedések. Emberi alkotásról van szó, amelyben hibák és tévedések mindig akadnak. Ezeknek a helyreigazítása a kritikától és szaktudományuk további munkájától várható. Rugonfalvi sajnálatos tévedése éppen az, hogy az objektív kritika területét elhagyva goromba támadást intézett Szekfü könyve ellen. Elfogultságát az az egy tény is világosan bizonyítja, hogy 126 lapos könyvvé növelt »kritikájá«-ban egyetlen mondat sincs, amely csak némi elismerést tartalmazna. Itt azok járnak a helyes uton, akik Szekfü munkájának értékeit elismerve, egyes állításaival szemben bizonyos reservatio mentalissai élnek, mint a kultuszminiszter már idézett nyilatkozata első részében. A szaktudósokból álló jury Ítéletére appelálni Rugonfalvitól naiv ötlet volt. Gacsályi kollégámnak azonban annyira tetszik az ötlet, hogy folytonosan erről beszél s igy kény szerit rá, hogy végre erről-is megmondjam a véleményemet. Ugylátszik, hogy Rugonfalvi és az ő nyomán Gacsályi is, a tudományos vitát a sportmérközések analógiájára képzeli el. Az atléta nagyot ugrik. A pályabirák lemérik. A jury dönt és a,megafonok szerteharsogják a bajnok nevét. Nem! A tudományos munka eredményei nek megerősítése, módosítása, vagy elvetése a kritikától és még inkább a szaktudomány további lé péseitől várható. Ez természetes is, hiszen az uj eredményeket közlő tudós legalább is egyenrangú társa a felette biráskodónak, esetleg uj eredményeivei meg is előz1930. január 28.