Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-19 / 15. szám

2 J^ftotYIBEK. 1936. január 19. mellett, amelyet egyébként a bé- i keszerződés szerint a jóvátételi bi- , zottság is a méltányosság ós igaz- J ságosság szempontjából mérlegel- I m köteles, a vállalandó évi teher semmi esetre sem haladhatja meg 1 a népszövetségi kölcsön alkalmával elvállalt évi részleteket és ezeket is csak 1943 év után volna képes fizetni az ország. Ezt az áldozatot, amely megterheli a jövendőt, a jelen megmentése érdekében, feltétlenül megéri, de egyenesen megköveteli a mai krízisből való felszabadulás. A békülékenység jegyében a kibontakozásnak végre el is kell következnie és ha Hágában most esetleg nem sikerül a megegyezés, a viszonyok ereje, a gazdasági törvényszerűség hatalma végül is ki fogja kényszeríteni a kiegyenlítődést, ameiy nélkül Kö. zépeurópában nem lesz rend és békés haladás. Vasárnapi írások Még egyszer Szekfü és RngoníaSvi (Válasz Dr. lérey rerencneb) Mérey válasza nem volt meg-, lepetés számomra, mert az ember általános jellemvonása, hogy igaznak vélt megállapításai mellett mindaddig kitart, amig azoknak helytelenségéről meg nem győződik, vagy igy talán még helyesebb lemie amig érveiből ld nem fogy. Ebben a vitában azonban, nem igen fenyegeti a feleket ez a veszedelem, mivel a probléma komplikáltsága a pro és contra érvek egész tömegét rejti magában. Természetesen az más kérdés, hogy mennyit nyomnak ezek az érvek, hogy alkalmasak-e a kérdés eldöin résére. De nézzük közelebbről a vita folyamán kissé megdagadt problémánkat. Mérey »módfelett csodálkozva« je lenti ki, hogy ő soha semminő képet nem festett Bethlen Gáborról, igy az ő írása alapján a közönség emlékezetében egyoldalúan megfestett kép nem maradhat meg. Én nem mondtam egy szóval sem azt,, hogy ő ilyen képet festett. A festő nem ő, hanem Szekfü, Mérey azonl)On a képet igaznak jelentve ki, történettanári tekintélyével alátámasztotta a kép hitelét s igy hozzájárult ahhoz, hogy ez mint élethű, a közönség emlékezetében megmaradjon. Szekfü müvét pedig mindaddig egyoldalúnak kell mondanunk, — épen Rugonfalvivaí folytatott vitája alapján — amig az erre hivatott jury állításainak helyességét nem igazolja. Ez azonban még nem történt meg. — Mérey pedig bizonyára nem emel igényt arra, hogy az ő — amint alább látni fogjuk kissé labilis alapokon nyugvó érvelését a jury ítéletével egyenértékűnek fogadjuk el. 1. Mérey ugy állítja be a Szekfü—Rugonfalvi párviadalt, mint a modern szellemtörténeti módszer harcát a régi, romantikus, ideálizáló történetszemlélettel. Ezenfelül Rugonfalvit még azzal is gyanúsítja, hogy a történettudomány uj, Dilthey óta szellemtörténetinek nevezett módszeréről sejtelme sincs. Ha e kijelentést kimerítően akarnám cáfolni—amit már helyszűke miatt sem tehetek meg — ki kellene terjeszkednem több módszertani és történetbölcseleti kérdésre. Erről azonban nyugodtan lemondhatok, mert — amint látni fogjuk :— ennek a kérdésnek a Szekfü— Rugonfalvi vita lényegéhez vajmi kevés köze van. Rugonfalvi, ugyanis, amint első cikkemben már ben ilyen véletlenség. Asszony : És ez alkalommal ugy láttad, hogy Menier Pál szőke. Férj (az égre tekint és lázasan siet fel és alá a szobában.) Asszony : Hiába forog a szeme és hiába boszankodik. Férj : De hát, szent Kleofás, mit feleljek ? Asszony : Mondd, hogy igazam van. Férj : Azt mondtam már, kétszer is. Asszony : Igen mondtad, de minő hangon. Férj (nyugodtan): Édes Sylvia, nem jól érzem magamat ma, ne folytassuk hát. Feküdjünk le inkább. Asszony : Könnyű azzal kivágni magát, hogy rosszul vagyunk, ha rossz fát teszünk a tűzre. 'Es én tán nem érzem magamat rosszul már egy jó órája, hogy itt fel és alá járkál. Szinte beleszédült a fejem. Férj (érzi, hogy türelme fogytán van): Jól van, visszavonulok a csatatérről. Bezárkózik a szalonba. Asszony (egy percnyi gondolkodás után oda is követi): Mikor lesz már ennek a komédiának vége ? Tudod, hogy nem szeretem a durcás embereket. Ha nem tudnám, hogy igazam van, egy szót sem szólnék, mit bánom én, Menier Pál szőke-e, vagy barna ? Csak mert épen szőke, szeretném tudni, mi örömed telik abban, ha azt mondom, hogy barna. Férj : De hisz mondtam it^ur én is, hogy szőke. Hát ezer merCnykő, hagyj már békét ! (Az ebédlőbe szökik.) Asszony (követi): Legalább ne volnál ó'lyan durva és ne káromkodnál, mint egy favágó, felelet he lyett. Azt hiszi uram, mert idegességről panaszkodik, ez jogot ád arra, hogy mindenkivel gorombáskodjék. (A férj a konyhába menekül.) Asszony (utána megy) : És tudja uram, hogy gyűlölöm azokat a haragos embereket, kik mindig olyan arccal járnak, mintha a macska ette volna meg a tejfelt. Akkor még jobb szeretem azokat a hevesvérű embereket, kik gyorsan haragra lobbjannak. de ép oly gyorsan ki is békülnek, mint például Bichard uram. Férj (boszusan) : Az okos ember, most látom csak. Asszony : Mit ? Hogyan ? Mit akarsz ezzel mondani ? Férj (erőltetett nyugalommal): Semmit, semmit, kezdem őt érteni. De most utoljára mondom, hagyj békén. Asszony (utána fut): Ön okos embernek mondja Bichardot, mert | megverte a nejét. Ön tán követei | akarja a példáját, azt hiszi, hogy ] nekem is olyan puha bársony kacsóim vannak, mint Aglajának ? No csak merjen hozzám nyúlni, csak a kis ujjával. Akkor tudom nem éri meg a holnapi napot. — (Egész közel megy hozzá és a szemébe néz.) No, hát nyujoii hozzám, ha mer ! Férj : (szótlanul hátrál). Asszony : Ahá, nem mer, ugy-e ? Nincs elég bátorsága, hogy megverjen. l átja ezeket a rózsás körhangsulyoztam, nem romantikus idealizáló, aki a történelmi valóság megmásítását kívánja. Különben is a történelmi realitás megőrzése és hü visszaadása nem egyedül a szellemtudományi fölfogás privilégiuma, — ennek a lényege, mellesleg megjegyezve, egészen másban van, — hanem a pozitivizmus óta valamennyi történelmi fölfogás követelménye és célja. — Egyébként Dilthey szellemtörténeti fölfogása már csak azért sem vonható be a vitábja, mert itt"élsősorban egyszerű történelmi tények valódiságáról, illetve valótlanságáról van szó, amelynek eldöntése a forráskritika tárgya; mig a szellemtudományi történetfölfogás, mint általában minden filozófiailag megalapozott történelmi fölfogás, a forráskritika által már valónak elfogadott tények ok, cél és érték relációkba való hozatalánál jut igazán érvényre. Mi köze van például a történelem szellemtudományi felfogásának ahhoz a kérdéshez, hogy mikor kelt Bethlennek egyik vagy másik levele ? Semmi l Ennek a megállapítása a forráskritika feladata; már pedig a vita lényegét egy sereg ilyen apró tény megállapítás képezi. Dilthey különben maga kijelenti, hogy a szellemtörténet nem primár tudomány, hanem a psychologián nyugszik (Ideen. S. 1356) A psychologia alapja viszont megint egy sereg apró tény A forráskritika és a rá fölépített (filozofikus) történelmi fölfogások ugy viszonylanak egymáshoz, mint egy épület fundamentuma a rajta nyugvó felső építményhez. Ha tehát nekünk valahol a pincében, az alap körül van dolgunk, akkor ne menjünk föl az emeletre még akkor se, ha előkelő szellemtudományi cégtábla csalogat is bennünket. Erről természetesen még nagyon sokat lehetne és kellene mondani., ha minden lehetséges ellenvetésnek elejét akarnám venni, de a napilapok rendeltetésüknél fogva nem ilyen, szaktudományi fejtegetések közlésére vannak hivatva. Annyit azonban már mojji megállapithamöket, ezekkel tépném le a bőrt az arcáról. Férj (még mindig uralkodik magán) : Vigyázz Sylvia, a szemembe kaptál ! Asszony : Engeded el rögtön az ujjamat, vagy segítségért kiáltok. Férj : Hát ne hadonázz ujaiddal az arcomban. Asszony (lázas izgatottsággal) : Oh. meg akar ölni, ugy-e, meg akar ölni, mert azt mondom, hogy Menier Pál szőke? No hát öljön meg, ha mer, nyúljon hozzám. Férj (dühösen kiszökik az előszobábja). Asszony (követi őt): Ön is azok közé tartozik, akik ütlegelik feleségüket. No csak kezdjen ki velem. Férj (kiszalad a folyosóra és fel megy a második emeletre). Asszony (utána siet): No hát nyúljon hozzám, akarom látni, csak nyúljon hozzám. (Görcsösen összeszorított öklökkel, fogcsikorgatva áll előtte.) Igen, igen, igen! Menier Pál szőke. No mér nem nyul hozzám ? Férj (felszökik a harmadik emeletre). Asszony (a Marsaillaise dallamáfa énekli): Szőke, szőke, szőke.. No mért nem nyul hozzám. Szőke, szőke, szőke ... Férj (dühösen felsiet a negyedik emeletre.) Asszony :.Szőke, szőke, szőke. No nyúljon hát hozzám, gyáva. Férj (tovább akar menni, de j egyszerre azon veszi észre magát, j hogy a 'padláson v»n). Hortobágyi juhturó Mindenütt kapható! f/í Tejszövetkezet! Központ Radart, I, Horthy Miklós út 119/121 tunk, hogy Mérey hiába fáradozik, midőn Diltheyt kiáltva szellemtudományi zászló alatt megrohamozza a romantikus maradiság sáncait, mert ezeket a sáncokat senki sem védi, vagy ha igen, ugy nem Rugonfalvi. Ugy hiszem, hogy már is több időt és teret szenteltem ennek a problémánktól távol eső kérdésnek, mint amennyit megérdemel. Ami pedig a kritikai hazafiságra való nevelést illeti, helyeslem a cikkíró nézetét. Ezt a kritikát azonban ne őseinken, hanem önmagunkon kezdjük meg, ugy amint ezt az általa fölsorolt nagy emberek is első sorban tették. Aki nyitott szem mel jár e föld hátán és van elég bátorsága, annak nem kell mondanom, hogy mit kell ma kritizálni. Elég ha a sok ránk meredő baj közül a gazdasági leromlásunkkal szinte arányosan növekvő luxus vágyra, cim- és rangkórságra mutatok rá, amelyek csak arra jók, hogy ujabb és ujabb éket verjenek magyar és magyar közé, mintha nem lenne már eddig is elég. 2. Mérey utólag megkisérli, hogy Rugonfalvi egy pár állitásának alaptalanságát bebjizonyitsa, hibájául hozva fel, hogy Rugonfalvi nem ismeri el a keleti és nyugati magyarság, Szekfü felfogása szerinti, psychikai eltávolodását ; hogy egy pár történelmi tényt Szekfüvel és Angyal Dáviddal ellentétben ad elő; s hogy tiltakozik Szekfü eljárása ellen, midőn e

z Bethlenre ráakarja liuzni az alakjára nem igen pászoló Machiavelli-féle kényszerzubhjonyt. De hol itt a bizonyíték ? Sehol ! Mérev bizonyítékként egy Termeli; m Asszony : Ugy-e, hogy nincs bátorsága engem megverni. Ugy-e? No most már felcsalt a padlásra, no hát próbálja meg. Nyúljon hozzám. Férj (nyugalmát veszítve): Sylvia, őrültté téssz engem. Az Istenért, hallgass ! Asszony: Ö mégis szőke. Férj : Egyszer. Asszony : Szőke, szőke, szőke. Férj : Kétszer. ! Asszony : Szőke, szőke, szőke. Férj : Háromszor. Asszony : Szőke, szőke. Férj (kétségbeesetten): Nesze hát! (arcúi üti). Mindketten megdöbbentek, az asszony felcsigázott izgatottsága e megrázkódtatás után hirtelen lelohad, könnyekre fakad, férje pedig pirulva rebegi : Sylvia bocsáss meg. Asszony (zokpgva): Nem édes fiam, te bocsáss meg nekem, hogy ingereltelek. Tévedtem, most jut eszembe, hogy Menier Pált öszszetévesztettem Nikon Paulával. A csattanásra a ház lakói is felébredtek. azt hitték, hogy a mestergerenda megrepedt, mindnyájan kisiettek és midőn a fiatal pár kipirultán, de megbékélve lejött a padlásról, mindenki elmosolyodva gondolta magában : - Nini, ezek a bohó gyermekek hogy szerethetik egymást, hogy éjnek idején a padláson sétálnak, mint a szerelmes macskák, holott van terjedelmes szép lakásuk.