Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-19 / 15. szám

JÚlKil^ÉX. Látogatóm; mesekirályián? 193i. január 11 WHnMHMnnHMHHMMHH pár bizonyításra váró ténnyel operál. Vájjon be van-e bizonyítva maradék nélkül, hogy az akkor mig erősen protestáns nyugati magyarság valóban a Habsburg német— kathoiikus orientáció híve volt ? Ez legalább is vitatható. Viszont más oldalról nem voltak-e hívei ennek a felfogásnak épen a keled Erdélyben is ? A második ellenvetés sem nyomósabb ennél. Mert ha Ru gonfalvi ellen szól az, hogy Angyal Dávid egy pár tényt Szekfüvel megegyezően ad elő, nem szól-e viszont mellette az, — amiről Mérey hallgat, — hogy- több dolgot vele megegyezően ír le és még inkább az. hogy Rugonfalvi épen ezt a vele >ellentétes fölfogásu.i Angyal Dávidot kérte föl egyik jury "tagnak? — Machiavelliről meg nem is szólok. Mérey kijelenti, hogy neki nincs kedve az idézetekbői statisztikát esi nálni. Nekem sincs. De ha Méreyuek -kedve van- ahhoz, hogy egy történetirórói diszkreditáló megállapításokat tfgy^n, akkor lelkiismeretben kötelessége kijelentésének alaposságáról előzőleg meggyőződni ha csak nem akarja magát. — hogy egészen enyhe legyek, a felületesség vádjának kitenni. Ha pedig mentségére azt a kissé különös megjegyzést teszi, hogy ő Böjti neve alatt az összes udvari embereket értette, tehát kifogása ezekre is kiterjed, akkor azt kérdem tőle : tudományos meggyőződést- nevében miért nem emel kifogást az ellen, hogy Szekfü viszont, fölhasználja azokat a forrásmüveket, amelyek Bethlent ellenségesen ítélik meg ? Vagy talán azt tartja : quod licet Szekfü, non licet Rugonfalvi ? A történetírás faladata ilyenkor nem az, hogy ezeket az adatokat figyelmen kivül hagyja, hanem az, hogy a forrásktitika módszereivel az elgultság burkából kihámozza a valóság magvát. 3. Mérey kijelenti, hogy : »a figyelmes szemlélő mégis igazat fog iiekem adni : ez a harc felekezeti motívumokból táplálkozik«. Legyen ! De ha igy van, miért nem állapította meg tat, — amint Rugoníalvinál tette, Szekfiinél is? Az objektivitás nem kíván-e egyenlő mértéket mindkét fél részére ? 4. Mérey újból hangsúlyozza Rugonfalvi könyvének laza szerkezetét. Aki tudja azt, hogy a történeLem nem a generalizáló, hanem az invidualizáló tudományok közé tartozik, amint ezt többen ( Droysen, Windelband, Ricke

rt) megállapították, az nem fog csadálkozni azon, hogy a történelmi kritika, kü 1 önösen, ha egyes ténybeli tévedé-sekre vonatkozik, kissé »mozaikszerü«, mivel természetszerűen hibáról hioára ugrál. Ez természetesen nem zárja ki a mü egészére vonatkozó összefüggő kritikát. Aki pedig a történelmi müvek kritikáját a szépirodalmi kritika analógiájára képzeli el, az félreismeri a szellemi élet e két ágának alapvető különbségeit, amelyeket pont száz éwei ezelőtt főmüvébeji már Schopenhauer is kifejtett. 5. E pont Rugonfalvi gorombaságának megvitatására van rezerválva. Mérey szerint a különbség kettőnk között abban van, hogy amig én csak megállapítom, addig ő el is itéli a gorombaságot. Csatlakozom hozzá ! És miután igy mindketten elitéljük őt, én is megmondom, hogy miben van közöttünk a különbség. Abban, hogy amig ő csak elítéli, én — az előzKirályleány, mesék leánya. Szegényke, hozzám jött az éjjel. Fázott, könnyes volt édes arca. £s én is fáztam. Soha ígv még. Muzsikás halkan szólt, s szelíden: Atyám: az Éj halálra küldött, Anyám.: az- Alom megtagad már. Bátyám kedvelt; a víg Virrasztás Es nem fogad be senki engem. Nézd, csupa viz ezüst cipellőm, Arany hajam a szél zilálta, Bibor palástom összetépve. Nagyon hideg van a világon... ...Szomorúan néztem nagy szemébe £s szóltam halkan: kis királylány, Mesék űzött királyleánya, í^ásd, én is, én is egyre fázom. Nagyon hideg van a világon... Nézd, két szememben mennyi bánat Karom: két lankadt életinda, S a szivem: — jaj szegény szi vem, már Meg sem merném mutatni néked. Lehúztam ázott kis cipőjét Kibontottam arany haját is. Tüzemhez ült, mosolygott újra Es gondtalan mesébe kezdett. Mesélt sugárzón, mint a gyermek, Fények bomlottak szép hajában Fények lobbantak szép szemében. £11 lábánál ültem merengve Es egyre jobban fájt a szivem, Mert tudtam, ha a hajnal eljön. Mesék fehér királyleánya, íMert atyja £j és anyja Alom) Holtan hull álmodó szivemre. M. Juhász Margit wyjM-j^w taMBftf - az emberi értelem s gyakran millióké együttvéve sem elegendő aanak a sötét buroknak a bevilágitására. amely bennünket körül vesz. Ezt a vitát nem azért provokáltam, hogy Rugonfalvit Szekfüvel szembein megvédjem, hanem hogy visszautasítsam Mérey vádjait, aki — nem tudom mi jogon — az újságíró ismertető feladatán tul, hivatva érezte* magát arra is, hogy a csalhatadan bíró hangján ítéletet mondjon. Ezzel végére is értem mondanivalóimnak. Nem ringatom magam abban az illúzióban, hogy ellenfelemet ezzel végkép leszereltem s ellenvetéseit lehetetlenné tettem. Egy ilyen pert sine fine lehet folytatni, én azonban, miután véleményem kifejtettem, a vitát a mvga-m részéről befejezettnek tekintem. Dr. Gacsályi Sárra or. Élet és irodalom A nagyközönség általában nem foglalkozik az irodalom műhelytitkaival, nem tudja, hogyan késziit a regény, a dráma és a vers, az Írókról is csak annyit tud, amennyi a lapok hasábjain megjelenik, az ugynevvezett irodalompolitikái viták tulajdonké.pem tartalmát, az ellentétes irók személyi ellentéteit sem szokta fürkészm. A közönség tiszteli az írót, maga a foglalkozás bizonyos respektussal tölti el és meg van győződve, hogy az író rendkívüli teremtmény, akinek legalább is almát keli szagolgatnia. hogy ihletet kapjon, mint Balzac tette, vagy hermehn palástban ül müteremszobájában, mint azt egyik jeles írónk müvei írása közben szokta tenni. Akármennyire is helyes a közönség szerénysége, vannak az irodalomnak olyan kérdései, amelyekbe nyugodtan beleszólhatna a közönség is, mert őt is érdeklik. A magyar színpadi szerzők egye sülete elnökséget választ és amint értesülünk, a vezetőség egyhangú lelkesedéssel választja újra elnökévé azt a joviális, öreg urat, aki sanzonjai révén terjedt el a magyar irodalomban, könnyed regényei és drámái pedig arról nevezetesek. hogy Berijard Shav ettikai szellemessége nélkül és a francia vígjátékírók vérbeli bohémsége nél küi neveti az Eletet és általában mindent, ami ideál, amiben meg erő van, mert már nagyon megöregedett. mikor még fiatalember volt. Örülünk ennek az egyhangú lelkesedésnek, amivei uj elnökké meg választották az illusztrisak a régi elnököt, de örömünket nagymértékben csökkenti az az érzés, hogy ez a választás egy önmagát nagyo njói adminisztráló, véleménypélküh álláshalmozónak, kapitalistának kijáró hízelgés, ami egyúttal a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének teljes véleménynélküliségét is jelenti. Ezért nem tudunk örülni az örvendezőkkel, mert a magyar szellemi élet egyik jellegzetes főváros isajátsága, a kételkedő cinizmus nyilatkozik meg ebben a választásban és igy a választás tűnő az irodalom műhelyének keretein, az egész országot érdekli és fölhívja a figyelmet arra, hogy kulturánk régi kórokozója, a nagy cinikusok baktériumtelepe még mindig virágzik a magyar kultura. hivatott szivében: a fővárosban. menyeket föltárva — meg is oko- j lom azt. Mert egészen máskép hat az, ha Rugonfalvi a gorombaság skáláján minden előzmény nélkül vágja ki a felső »c«-t, mint az, hogyha partnerével folytatott kölcsönös vételkedés eredményeképer. jut el oda. Szekfü ugyanis »Terror és kritika cimü cikkébe bele keveri Balthazár püspök nevét is, jóllehet az egészhez semmi köze, majd megállapitja, hogy Rugonfalvi csak »]ogikátlan és eltávolitandóc munkákat irt. Vájjon az ilyen műdön folytatott vita összefér-e a tudomány szellemével és a jó ízléssel ? De gustibus ... 6. Pamflet-e Rugonfalvi müve vagy nem ? Mérey azt mondja, igen, én azt, hogy nem, mert a logika elemi követelménye az, hogy a dolgok osztályfogalmát nem külső esetleges, hanem belső, lényeges vonások alapján állapítsuk meg. Ezen az alapon pídig Rugonfalvi könyve nem osztható a pamfletek közé. E kérdés különben nem nagyon fontos, mert ha már egyszer á gyerek megszületett már pedig ez itt gorombáskodik előttünk — akkor nem lényeges az, hogy milyen nevet adjunk neki. És most jönnek a citátumok. Mit mondana egy idegen, akit a Széchenyi utón át a Koronáig vezettünk, ha megkérdeznénk tőle. hogy szép város-e Nyíregyháza ? Valószínűleg azt, hogy ha a többi része is ilyen, akkor gyönyörű. —.. Ugyanezt mondom én is a Szekfüből vett citátumokra. Szekfü tény- ' leg gyakran szól elismeréssel Bethlenről, de egyúttal azt is állítja róla, hogy célkitűzései nem nemzeti vagy vallási okokból, hanem az önzésből, a magyar és cseh koronára való vágyából származtak; eszközeiben oly kevéssé volt válogatós, hogy tisztán csak taktikai okokból saját magyar protestáns híveit is elárulta és a »császár«-tól azok kivégzését kérte. Majd megállapitja róla. hogy felekezeti kérdésekben elfogult volt, politikája és működése a nemzet egyetemes érdekeire káros volt, mert nem követte, a Szekfü szerint egyedül helyes Habsburg-német orientációt, hanem kifejlesztette a törökbarát politikát. Szekfü különben igen elnéző, midőn Bethlen hibáit fölsorolja, őt állandóan mentegeti, bizonyítva, hogy a többjiek is ilyenek voltak, úgyhogy szinte azt gondoljuk. milyen jó és megértő ez az ember. De é pen ez az. ami megté- | veszt, mert mentegetésre és etné- 1 zésre csak annak van. szüksége, aki valóban rossz fát tett a tűzre. Így volt-e ez tényleg ? Erre a kérdésre én nem akarok felelni, mert ugy gondolom, hogy nem volna sem ildomos, sem megokolt, a jury ítélete elé vágni. Az ilyen problémák minden kétséget kizáró megoldása különben igen nehéz, majdnem lehetetlen, mert a történelem csak addig absolut bizonyságu, amig tényeket regisztráJ, mondjuk pl., hogy Bethlen Gábornak három fölkelése volt, de bizonytalanná válik akkor, midőn meg akarjuk magyarázni azt, hogy mi volt e vállalkozás oka vagy hatása; és még bizonytalanabbá, ha értékelünk és arra a kérdésre akarunk felelni, hogy helyes volt-e ez, vagy nem. Az ilyen kerdésre adandó felelet nemcsak a tényekben, hanem az emberi lélek logikával meg nem közelíthető ködös érzelmi rétegeiben is gyökerezik és épen ez az, ami az ilyen vitákat annyira szenvedélyessé teszi. A történelemnek ez az ejaszticitása nem kevésbé járult hozzá ahhoz, hogy Schopenhauer és utána többen, nem is tekintették. a történelmet tudománj nak, hanem csak tudásnak. Ezen a gondolati fonalon haladva eljuthatnánk a természet- és szellemtudományok szétválasztásához, de nekünk nem érdemes tovább menni. Még csak arra akarok felelni, hogy miért nem érintettem a Szekfü— Rugonfalvi vita lényegét. Ezt két oknál fogva nem tettem. 1. Ugy hiszem az én asszisztálásom nélkül is elvégzik ők ezt egymás közt vagy a jury előtt. 2. Még sokkal inkább visszatartott az, hogy egy pár könyv elolvasása után nem tartottam magam illetékesnek egy olyan vitába való beavatkozásra, amelyben csak hosszas forrástanulmány után mondhatunk önálló Ítéletet. Aki a történettudomány műhelyébe csak futólag tekintett is be, az természetesnek fogja tartózkodásomat találni. Minden szégyenkezés vagy álszerénység nélkül mondom ezt, mert utóvégre mindent nem tudhatunk és mindenhez nem érthetünk. Ha pedig valaki ellenvetné, hogy egy történettanárnak legalább a saját mesterségéhez kell érteni, ugy fölvilágosithatjuk. hogy történetíróink között sincs senki, aki a történelem valamennyi eseményéről és alakjáról, saját forrás-tanulmányán ' nyugvó önálló ítéletet tudna mon- ! (iani. Nagyon gyenge fényű mécs ' Tungsram Báriumcsö íSSJKJ! Rádiókhoz! JÓ vétel. HOSSZÚ élettartam. — Kérje kapcsolási rajzokat tartalmazó ismertető füzeteinket. EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI R. T. ÚJPEST 4.