Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

1*30. január 1. i Jótékony Nőegylet táncestje fA »Nyirvidék« tudósítójától.)' Január hó 5-én tartják meg is­mét a hagyományos Nőegyleti mu­latságot. Dr. Bencs Kálmánné el­nök ismertette az Egylet vigalmi bizottságával a folyó hó 28-án tar­tott vigalmi "bizottsági ülésen a táncestély rendezése körül eddig kifejtett munkásságot, amelyet a tagok helyeslőleg vettek tudomásul és szívesen vállalkoztak arra, hogy a táncestély sikerét a maguk kör­nyezetében is propagálják. Különösen fokozta a tagok ér­deklődését és lelkesedését az el­nöklő dr. Bencs Kálmánné azon oejelentése, hogy az egylet a ka­rácsonyi ünnepek előtt 40 rendes és 26 rendkívüli segélyt osztott ki a város szegényei között. A jócse­lekedet nyomán járó jóleső érzésen kívül buzdításul szolgált ez a lel­kes tagoknak arra, hogy az Egy­letnek a táncmulatságból várható ujabb segélyforrás megteremtésé­ben szívvel, lélekkel közreműköd­jenek. Bizonyos, hogy a siker meg is lesz, hiszen az egylet mulatsága­it városunk és vidékének közönsé­ge jói ismeri. A Jótékony Nőegy­let hagyományos mulatságai min- I dig népszerűek voltak, amelyeken a legteljesebb közvetlenség ural­kodott. Az egylet mindig feléke­zetek fölött állt, tagjait az egész város közönségéből toborozta, csu­pán magát a jótékonyságot tartot­ta szem előtt. Innen van, hogy vá­rosunk egész intelligens közönsé­ge osztatlan támogatásban része­sitette a nagy Nőegyletet. A vigalmi bizottság ülésén az egybegyűlt hölgyek között az az egyöntetű nézet alakult ki, hogy helyes voít a gondolat, amely sze­rint az Egylet nem bált, hanem t'áncestélyt rendez, mert ugy a ne­héz helyzetben élő középosztály könnyebben részt vehet, sem a ruha sem a költségkérdés nem okoz oly suíyos gondot. A 3 pen­gős beléptidij megállapítása is ezt a-célt szolgálta. Az Egylet vezető­sége ez évben is teljes számmal részt fog venni a táncestélyen s igy .szerény beléptidij mellett is tud ofyan bevételre szert tenni, amely a további jótékonykodás se­gélyforrásául szolgálhat. A meghívókat már szétküldték, páhcslyjegyek Dicker Gyula könyv­kereskedésében már előjegyezhe­tők. A Szint Gergely énekkar jannár 4-én műsorai estélyt rendez (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Gyönyörű ünnepe lesz a nyiregfv­házi katholikusságnak január 4-én, amikor este 6 órai kezdettel a Szent Gergely énekkar rendea a róm. kath. elemi iskola dísztermé­ben válogatott müsoru, nivós es­télyt. Az est műsora a következő: 1. Megnyitó beszéd. Tartja Éne­kes János prelátus kanonok. 2. König—Juhász: Madách kar­dal. Énekli: a Szt. Gergely ének­kar. 3. Férjhez menjek? Magánjele­net. Előadja: Ligethy Icus. 4. Svendsen: Románc. Hegedűn előadja: Simkovits Endre. 5. Páros magyar tánc: Pákh Ol­gi és Timarovszky Mary. 6. Magyar népdalok. Énekli vo­nós kísérettel: Leskó Annus. 7. Fáni orvossága. Egyfelvoná­sos vígjáték. Szereplők: Csutlík Döme: Molnár János, Klára fele­sége: Leskó Annus, Lili* leányuk: Timarovszky Icus, dr. Lóránt Imre állatorvos: Tassy József, Simi szo­bainas: Demeter István, Vicz* szobaleány: Leskó Gizike. 8. Demény D.: »Mikor én még« népdal. Előadja a Szt. Gergely énekkar. Belépődíj nincs. Önkéntes ado­mányokat az egyesület harmónium alapja javára köszönettel foga­dunk. — A ref. nőegylet köszönete. A ref. nőegylet elnöksége hálás szívvel mond köszönetet mindazok nak, akik szeretetadományaikkal gazdagították a karácsonyfát és örömteljessé tették a szeretet ün­nepét szegényeink és korházi be­tegeink számára. Nemesszivü asz­szonyaink kalács és más ajándé­kain kivül a következő adományok folytak be: Simkovics Lajos 10 pár csizma. Ifj. Perjessy Károly i gyermekruha. Szathmáry Imre 1 gyermek ruha, Székely, Győry, Morvay cég 1 gyermek ruha, Pénz­ügyi "tisztviselők 20 pengő. Kreis­ler Simon utódai cég 10 m. par­chett, Dr. Sassi Szabó László 4 pár cipő és 3 ruha. ÚJÉVRE / / n t PHILIPS HALQZATIKESZULEKEK HANG­SZÚRÓKSTB. 6-/2-18 HAVI RÉSZLETRE RMMERESKEDÖML BESZEREZHETŐK A katona Elbeszélés. Irta: Vándor Endre. Ideges csend volt a két rajvonai között, feszült viharelőtti csend. A domb lankás oldalán, a fede­zékek hátamögött elterülő tisztá­son egy hosszú asztal körűt ül­tek a tisztek. Dél volt. Az olasz ég kékes-fehéren csillogott, köze­pén a remegő napkoronggal, mint a tisztek előtt a zománcozott kék tányér, bent a sárgán remegő tü­körtojással. Az asztalfőn az őrnagy ült. Szi­kár, csontos alkatú férfi. Napbar­nított keskeny, ideges arcában mé­lyenfekvő szurkos, apró szemek, melyek olykor szúrósan villantak meg, mint a bajonettek fénye. A tisztek feszülten figyelték az őr­nagyot. Most jött a hadosztály­parancsnokságtól. A levegő is elek tromosságtól feszült. Öriási ké­szülődés zajlik a háttérben, döntő offenzíva, élet-halál kérdés. Az őrnagy szavai pattogtak, mint a puskalövések. — Ki kell tartani a végsőkig, uraim. Lefogjuk gázofni az ellen­séget. Rómáig meg sem állunk. Szükségünk van az olasz éléskam­rára. Eddig mi voltunk a gyengéb­bek, most fordult a helyzet. Biztos a győzelmünk, csak ki kell tartani. Egyetlen ur sem hagyhatja ei ki­tűzött helyét, még ha a biztos ha­lál vár is reá. Fanatizálni kell a legénységet. Ki kell tartani. Ez az utolsó erőpróba uraim, azután mi­énk a győzelem. Az öblös poharakban tüzesen sö­tétlett a dalmáciai vörös bor. A fiatalokban heves; lelkesedést szí­tott. — Csak már indulnánk — hang­zott a toporzékoló türelmetlenség. — Ki kell tartani bólongattak az öregebbek mélázó szomorúság­gal. A tisztiszolgák felszolgálták a párolgó levest. Az őrnagy elhall­gatott. A tisztek közül senki sem nyúlt a kanálhoz. Feszélyezetten, ostobán ülték ott és az őrnagyot figyelték. Az kiszámított tempós kényelemmel maga elé kötötte a szalvettáját, majd hanyag, -előkelő gesztussal intett. Parancsoljanak az urak. Feszes várakozás. Az őrnagy végre a kezébe vette a kanalat. Mintha dirígenspálcávai intett vol­na. Egyszerre mindenki a kanalá­hoz nvult és nagy tányércsörrc­nés közben megindult a szapora ' beszélgetés. Az idősebbek kimélyí­tették az élőbb elhangzott témát. A fiatalok szertelen csapongással siklottak másfelé. Békássy hadnagy most jött haza Triesztbői. Tejes, kerek arca csak ugy ragyog a visszaemlékezéstől. A többiek szinte az ajkára szédül­nek a kíváncsiságtól. - Fiuk, az élet ölelt át egyíéj­szaka, a mámoros a csodálatos otthoni élet! Tökéletes volt! Mi, a nők? — kérdezték töb­ben lázasan. Azok is. Minden. A kávéház, a zsibongó, tükrös, illatos mulatók az utcák, a csengő, kacagó villa­mosok, minden, minden. Megismer *kedtem egy .fekete olasz bogárral. Sugaras, forró karja egy éjszakán keresztül ölelt. Én zokogtam az ölében. Fiuk, gyerek voltam, bol­dog, könnyező gyerek. Vidám kacagás viaskodott a po­harak csengésével. Incselkedő, paj­zán szavak röpködtek a kipirult hadnagy felé. De egyszerre mintha éles kasza suhintotta volna ketté a beszélge­tést. A félig kimondott szavak széthullottak az összekoccanó fo­gak között. A tisztek hirtelen meg­merevedtek, a fejek féloldalt bil­lentek, mmt a madaraké. A leve­gőben valami furcsa gurgulázó si­koltás közeledett fokozódó erővel. Rögtön azután hatalmas robbanás rázta meg az égboltozatot és fe­kete roppant füsttölcsér buggyant ki a íTJdből. Vagy 50 métern vi re a tisztektől egy gránát csapódott le. Néhányan a robbanás pillanatá­ban villámgyorsan buktak az asz­tal alá, mások gyors iramban fu­tottak a fedezékek felé. A többiek "sápadtan, némán ültek helyükön. Az őrnagy törte meg a csendet. — Hát igen, mint ahogy mon­dottam a támadás a legnagyobb elánnai fog megindulni.... A tisztek dülledt szemmel néz­tek a vontatottan magyarázó őr­nagyra,, de látszott, hogy minden agysejtjükre, minden idegszáluk az ég felé irányul, az ujabb veszély vértfagyasztó hangjára figyelve. — Természetesen alapos tüzér­ségi előkészítés után. Először gáz­támadás blaukreutz gránátokkai, azután pergőtüz, míg. .. Elakadt. A vészes sikoly most . már erősebben, sebessebben ismét felröhögött, mint maga a szárnyas halál. Mintha négyemeletes palota omlott volna össze rettenetes ro-

Next

/
Thumbnails
Contents