Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

1*30. január 1. i Jótékony Nőegylet táncestje fA »Nyirvidék« tudósítójától.)' Január hó 5-én tartják meg ismét a hagyományos Nőegyleti mulatságot. Dr. Bencs Kálmánné elnök ismertette az Egylet vigalmi bizottságával a folyó hó 28-án tartott vigalmi "bizottsági ülésen a táncestély rendezése körül eddig kifejtett munkásságot, amelyet a tagok helyeslőleg vettek tudomásul és szívesen vállalkoztak arra, hogy a táncestély sikerét a maguk környezetében is propagálják. Különösen fokozta a tagok érdeklődését és lelkesedését az elnöklő dr. Bencs Kálmánné azon oejelentése, hogy az egylet a karácsonyi ünnepek előtt 40 rendes és 26 rendkívüli segélyt osztott ki a város szegényei között. A jócselekedet nyomán járó jóleső érzésen kívül buzdításul szolgált ez a lelkes tagoknak arra, hogy az Egyletnek a táncmulatságból várható ujabb segélyforrás megteremtésében szívvel, lélekkel közreműködjenek. Bizonyos, hogy a siker meg is lesz, hiszen az egylet mulatságait városunk és vidékének közönsége jói ismeri. A Jótékony Nőegylet hagyományos mulatságai min- I dig népszerűek voltak, amelyeken a legteljesebb közvetlenség uralkodott. Az egylet mindig felékezetek fölött állt, tagjait az egész város közönségéből toborozta, csupán magát a jótékonyságot tartotta szem előtt. Innen van, hogy városunk egész intelligens közönsége osztatlan támogatásban részesitette a nagy Nőegyletet. A vigalmi bizottság ülésén az egybegyűlt hölgyek között az az egyöntetű nézet alakult ki, hogy helyes voít a gondolat, amely szerint az Egylet nem bált, hanem t'áncestélyt rendez, mert ugy a nehéz helyzetben élő középosztály könnyebben részt vehet, sem a ruha sem a költségkérdés nem okoz oly suíyos gondot. A 3 pengős beléptidij megállapítása is ezt a-célt szolgálta. Az Egylet vezetősége ez évben is teljes számmal részt fog venni a táncestélyen s igy .szerény beléptidij mellett is tud ofyan bevételre szert tenni, amely a további jótékonykodás segélyforrásául szolgálhat. A meghívókat már szétküldték, páhcslyjegyek Dicker Gyula könyvkereskedésében már előjegyezhetők. A Szint Gergely énekkar jannár 4-én műsorai estélyt rendez (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Gyönyörű ünnepe lesz a nyiregfvházi katholikusságnak január 4-én, amikor este 6 órai kezdettel a Szent Gergely énekkar rendea a róm. kath. elemi iskola dísztermében válogatott müsoru, nivós estélyt. Az est műsora a következő: 1. Megnyitó beszéd. Tartja Énekes János prelátus kanonok. 2. König—Juhász: Madách kardal. Énekli: a Szt. Gergely énekkar. 3. Férjhez menjek? Magánjelenet. Előadja: Ligethy Icus. 4. Svendsen: Románc. Hegedűn előadja: Simkovits Endre. 5. Páros magyar tánc: Pákh Olgi és Timarovszky Mary. 6. Magyar népdalok. Énekli vonós kísérettel: Leskó Annus. 7. Fáni orvossága. Egyfelvonásos vígjáték. Szereplők: Csutlík Döme: Molnár János, Klára felesége: Leskó Annus, Lili* leányuk: Timarovszky Icus, dr. Lóránt Imre állatorvos: Tassy József, Simi szobainas: Demeter István, Vicz* szobaleány: Leskó Gizike. 8. Demény D.: »Mikor én még« népdal. Előadja a Szt. Gergely énekkar. Belépődíj nincs. Önkéntes adományokat az egyesület harmónium alapja javára köszönettel fogadunk. — A ref. nőegylet köszönete. A ref. nőegylet elnöksége hálás szívvel mond köszönetet mindazok nak, akik szeretetadományaikkal gazdagították a karácsonyfát és örömteljessé tették a szeretet ünnepét szegényeink és korházi betegeink számára. Nemesszivü aszszonyaink kalács és más ajándékain kivül a következő adományok folytak be: Simkovics Lajos 10 pár csizma. Ifj. Perjessy Károly i gyermekruha. Szathmáry Imre 1 gyermek ruha, Székely, Győry, Morvay cég 1 gyermek ruha, Pénzügyi "tisztviselők 20 pengő. Kreisler Simon utódai cég 10 m. parchett, Dr. Sassi Szabó László 4 pár cipő és 3 ruha. ÚJÉVRE / / n t PHILIPS HALQZATIKESZULEKEK HANGSZÚRÓKSTB. 6-/2-18 HAVI RÉSZLETRE RMMERESKEDÖML BESZEREZHETŐK A katona Elbeszélés. Irta: Vándor Endre. Ideges csend volt a két rajvonai között, feszült viharelőtti csend. A domb lankás oldalán, a fedezékek hátamögött elterülő tisztáson egy hosszú asztal körűt ültek a tisztek. Dél volt. Az olasz ég kékes-fehéren csillogott, közepén a remegő napkoronggal, mint a tisztek előtt a zománcozott kék tányér, bent a sárgán remegő tükörtojással. Az asztalfőn az őrnagy ült. Szikár, csontos alkatú férfi. Napbarnított keskeny, ideges arcában mélyenfekvő szurkos, apró szemek, melyek olykor szúrósan villantak meg, mint a bajonettek fénye. A tisztek feszülten figyelték az őrnagyot. Most jött a hadosztályparancsnokságtól. A levegő is elek tromosságtól feszült. Öriási készülődés zajlik a háttérben, döntő offenzíva, élet-halál kérdés. Az őrnagy szavai pattogtak, mint a puskalövések. — Ki kell tartani a végsőkig, uraim. Lefogjuk gázofni az ellenséget. Rómáig meg sem állunk. Szükségünk van az olasz éléskamrára. Eddig mi voltunk a gyengébbek, most fordult a helyzet. Biztos a győzelmünk, csak ki kell tartani. Egyetlen ur sem hagyhatja ei kitűzött helyét, még ha a biztos halál vár is reá. Fanatizálni kell a legénységet. Ki kell tartani. Ez az utolsó erőpróba uraim, azután miénk a győzelem. Az öblös poharakban tüzesen sötétlett a dalmáciai vörös bor. A fiatalokban heves; lelkesedést szított. — Csak már indulnánk — hangzott a toporzékoló türelmetlenség. — Ki kell tartani bólongattak az öregebbek mélázó szomorúsággal. A tisztiszolgák felszolgálták a párolgó levest. Az őrnagy elhallgatott. A tisztek közül senki sem nyúlt a kanálhoz. Feszélyezetten, ostobán ülték ott és az őrnagyot figyelték. Az kiszámított tempós kényelemmel maga elé kötötte a szalvettáját, majd hanyag, -előkelő gesztussal intett. Parancsoljanak az urak. Feszes várakozás. Az őrnagy végre a kezébe vette a kanalat. Mintha dirígenspálcávai intett volna. Egyszerre mindenki a kanalához nvult és nagy tányércsörrcnés közben megindult a szapora ' beszélgetés. Az idősebbek kimélyítették az élőbb elhangzott témát. A fiatalok szertelen csapongással siklottak másfelé. Békássy hadnagy most jött haza Triesztbői. Tejes, kerek arca csak ugy ragyog a visszaemlékezéstől. A többiek szinte az ajkára szédülnek a kíváncsiságtól. - Fiuk, az élet ölelt át egyíéjszaka, a mámoros a csodálatos otthoni élet! Tökéletes volt! Mi, a nők? — kérdezték többen lázasan. Azok is. Minden. A kávéház, a zsibongó, tükrös, illatos mulatók az utcák, a csengő, kacagó villamosok, minden, minden. Megismer *kedtem egy .fekete olasz bogárral. Sugaras, forró karja egy éjszakán keresztül ölelt. Én zokogtam az ölében. Fiuk, gyerek voltam, boldog, könnyező gyerek. Vidám kacagás viaskodott a poharak csengésével. Incselkedő, pajzán szavak röpködtek a kipirult hadnagy felé. De egyszerre mintha éles kasza suhintotta volna ketté a beszélgetést. A félig kimondott szavak széthullottak az összekoccanó fogak között. A tisztek hirtelen megmerevedtek, a fejek féloldalt billentek, mmt a madaraké. A levegőben valami furcsa gurgulázó sikoltás közeledett fokozódó erővel. Rögtön azután hatalmas robbanás rázta meg az égboltozatot és fekete roppant füsttölcsér buggyant ki a íTJdből. Vagy 50 métern

vi

re a tisztektől egy gránát csapódott le. Néhányan a robbanás pillanatában villámgyorsan buktak az asztal alá, mások gyors iramban futottak a fedezékek felé. A többiek "sápadtan, némán ültek helyükön. Az őrnagy törte meg a csendet. — Hát igen, mint ahogy mondottam a támadás a legnagyobb elánnai fog megindulni.... A tisztek dülledt szemmel néztek a vontatottan magyarázó őrnagyra,, de látszott, hogy minden agysejtjükre, minden idegszáluk az ég felé irányul, az ujabb veszély vértfagyasztó hangjára figyelve. — Természetesen alapos tüzérségi előkészítés után. Először gáztámadás blaukreutz gránátokkai, azután pergőtüz, míg. .. Elakadt. A vészes sikoly most . már erősebben, sebessebben ismét felröhögött, mint maga a szárnyas halál. Mintha négyemeletes palota omlott volna össze rettenetes ro-