Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-29 / 297. szám

10 jtíVÍRYIDEK. 1929. december 256. Vasárnapi írások is elmúlt esztendő Bessenyei éve volt Véletlenül, vagy az idő rövidsége miatt, nem tudni, de válóság, Hogy a Bessenyei Kör közgyűlésén magáról Bessenyeiről is szó esett ugyan, de nem jutott kifejezésre az örvendetes tény, hogy az elmúlt esztendő Bessenyei esztendeje volt. Bessenyeivel foglalkozott a szobrászat, a magyar pik. tura és az irodalomban is történt valami, ami megérdemli Szabolcsvármegye közművelődési egyesületének érdeklődését. A képzőművészet figyelmét a kultuszminiszter Kivta fet a testőriró vezérre, amikor megfestette a gárdisták egykori palotája részére Bessenyei képét. A kép testőrei körében állítja elénk Bessenyei Györgyöt. Bessenyei "kép és szobor. A barokk teremben homály van, mintha azok áz inspiráló törekvések, amelynek élén a daliás sza_ j bolcsi testőriró állott, rejtetten • munkálkodhattak volna. Bessenyei , egyik müvét olvassa fei' testőrtársainak, akik nagy magyar álmokra gyulladottan merengve hallgatják a tettekre ihlető szózatot. Bessenyei" alakja köré fénykéve árad, mintha szava emanálná a magyar éjszakát hajnalra pirosító fényességet. Gyönyörű kép, nyeresege a Bessenyei kultusznak. A testőrség részére készült Bessenyei mellszobra, amelyet a mi gyönyörű Bessenyi szobrunk alkotója, Kallós Ede álmodott kőbe * korszellemtől "ihletett finomművű szobor megalkotásával. A bécsi testőrpalota részére a közelmúltban érkezett meg Bessenyei teljes alakját ábrázoló szobra *meiyet Róna mester készített. Ennek a szobornak szemlélésekor zavarb.'i vagyunk, olyannyira hasonló művészi elgondolásból fa- • kadt Kallós nyíregyházi szobrával. A barokk izlés kelleme fog meg varázslatával ennek a szobornak megejtő szépségében is. Bes- ) senyéi, a poéta, a filozófus a nem- ! rendezett oly sikerrel, hogy kellő érdeklődést ébresztett a közönség körében s hathatós kulturtényezőnek bizonyúlt. összejövetelei között csak az volt a különbség, hogy belépődíjas nyilvános estéinek műsorán fővárosi írók és művészek szerepeltek, díjtalan liáziestéin pedig helybeli erők mutatkoztak be • közönségnek. Helyi szereplőink sorának élén 1899-ben dr. Jósa András nevével találkozunk, aki »Emlékeim« c. előadásával lépett fel. 1903-ban a Nyírvidék hasábjain Kállay András méltatta a Kör munkásságát. Ugyanebben az esztendőben dr. Vietórisz József »A magyar zenéről« tartott előadásával vezette be a Körnek egyik legnagyobb szabású nyilvános, illetőleg művészestéjét. ' Fényes sora következett az első decennium második felében a Bessenyei-estéknek, amelyek dr. Popini Albert főtitkár rendezésében országos hírre emelkedtek s a Köznek igen jó hímevet szereztek. Alig volt akkoriban olyan európai nevü ének- és zeneművész, aki meghívásunkra ne szívesen jött volna el a mindig forró estét és nagy sikert jelentő vendégszereplésre. Nagy volt a hatás, amelyet ezek a/, igazán művészesték a közönség müérzékének fejlesztésére s ezzel a művelődés terjesztésért gyakorolzetnevelés vágyától áthatott gondolkodó és egyszersmint a daliás, erős magyar katona, aki harcos tettrekészség energiától duzzad. A három műalkotásról minden Bessenyei-hívő végtelen örömmel vesz tudomást. Budapesti gimnazisták Bessenyeiért. Bessenyei esztendejének mondható az elmúlt év irodalmi szempontból is. Szinte meghatódottsággal gondolok elsősorban a budapesti Berzsenyi Dániel reálgimnázium VI. osztályú tanulóira, akik zsebpénzük megtakarításával, az ifjúi korban olyan dicséretes lemondással annyi pénzt gyűjtöttek össze, hogy kiadhatták Bessenyei György egyik kéziratban heverő könyvét, a Hunyadi cimü eposzt. Ennek az évnek májusában jelent meg a könyv, amelyet maguk a diákok rendeztek sajtó alá. ök másolgatták le a kéziratot, ők rendezték a filologus-lélek alaposságával sajtó alá és közülök került ki a modern irodalomszemléletről tanúskodó bevezető Bessenyei életrajzvázlat irója is. Vajthó tanár ur a vállalkozó diákokról. A Bessenyei szellemétől áthatott pesti diákok vállalkozásáról irodalomtanáruk: Vajthó László a következőket irja: 1813-ban történt, hogy a pesti és székesfehérvári katholikus papnövendékek költségén Berzsenyi Dániel verseskönyve megjelent. —1929. május havában a Berzsenyi Dániel reálgimnázium hetedik osztálya adja ki Bessenyei György Hunyadi eposzát. Ugy rémlik nekem, mintha ezek a fiuk — öntudatlanul is — Berzsenyi Dániel háláját fejeznék ki a néhai papnövendékek jóságáért, midőn egy papi könyvtárban, a pápai benedekrendi reálgimnázium tanári könyvtárában lévő Bessenyei-kéziratot kinyomatnak. Hogyan született meg a gondolat? Erre csak az ifjúság tud megfelelni, a mai ifjúság. Rejtelmés valaki ez. — Olyasmit akar, amit eddig mág nem csináltak. Az a vád, hogy csak a szertelen érdekli, az uj, a hagyományt robbantó: ezúttal elejti fegyverét. A fiatalokat, ime, öreg kéziratok is érdeklik. Nem a mult dicsőségén boronganak, de szeretnék kiásni a mult minden kincsét. Tudják, hogy lesznek majd, akik mosolyogni fognak rajtuk, hiszen a Hunyadi eposz ma már elavult munka s nem tartozik a nagy testőr java müvei közé. 1 dW^fes December 28^án szombaton 5, 7 és 9, 29én vaaíinap 3, 5, 7 é« 9 órakor JL FAKÍR (A TÚLVILÁGI HÍRNÖK) A Columbia Piktnres 7 felvonásos superfilmje a hindu varázslók csodálatos világából. A hindn fakírok ét varázslók csodálatos földöntúli és'még eddig meg nem magyarázott mutatványai a hindu mágusok titkos tudománya képezik a film fótirgvát Uj, eddig még csak lejtett világba, a szellemek birodalmába hatolunk be, ha ezt a filmut végignézzük FŐSZEREPLÓK A tünemésyes szépségű . JACQUEL1NÉ LOOAN Az ördöngös Warner Orland és az elegáns Charles E. Delaney Óvakodj a nős f»rfi»któl Egy javíthatatlan szoknyavadász, egy kikapós mennyasszony, egy okos feleség és egy válóperes ügyvéd vidám kalandjai 7 felvonásban. Főszerepben: IRENE RICH. Jön ! Kohn és KeHv női trikóban Jön ! tak; de nem maradt el a visszahatás sem, amely ugyancsak Kállay Andrásnak abban a hírlapi cikkébein jutott kifejezésre, amelyben Körünket »agyakran szereplő német előadó-művészek fellépése miatt az elgermanizálódástól féltettem Akkori elnökünk, gróf Vay Gábor, erre a következő sorokban válaszolt : »Légy róla meggyőződve, kedves bátyám, hogy én, aki még az Úristent is csak mint magyarok Istenét imádom, éppen úgy át vagyok hatva a vágytól, hogy a Bessenyei-Kör minden ízében, tehát művészetében is magyar legyen, miint te.« Egyébként elnökének e vágyával a Kör sohase került ellentétbe. A közönség érdeklődésének és elismerésének egyik megnyilatkozása az volt, hogy Bleuer Lajos egykori alelnök az egyesületnél iooo koronás alapítványt tejt irodalmi pályadíj kitűzésére. Ezek az országos pályázatok sok jutalmazott munkával járultak a köri esték műsorának változatosságához, s csak fájlalni lehet az alapítványnak tejjes elértéktelenedését. Sajnálkozásom annyival őszintébb, mert jómagam is többízben részesültem a pályadíjtnyertesség szerencséjében. S ha már személyeimre került a sor, hadd említsem meg itt ezidŐbem ugyancsak a Körbeji tartott két előadásomat, amelyek közül az egyik »MűVészet és műélvezet® c. fejtegetés, a másik »Az adyzmusrók szóló s a költő ejső hatását ismertető előadás volt. Itt mutatok arra, hogy ezekben az <'vejiben, pontosan 1907-ben, merült fel a Nyíregyházi Kultúrpalota szükségességének gondolata, amelyet dr. Jósa András fejtett ki teljes részletességgel és alapossággal. Az ügy néhány év alatt oda érlelődött, hogy városunk ingyen telket és 50000 korona készpénzt szánt e célra; a szép terv megvalósítását azonban lehetetlenné tet*e a háború. A második decenni uvn közi munkásságának súlypontja a szabad líceum megszervezésére és előadásaira esett. Kétségtelennek bizonyult ugyanis, hogy a tudományok és művészetek népszerűsítése nagyobb közszükséglet, mint a bár legragyogóbb hangversenyek rendezése, s amellett, hogy általánosabb érdekű és szélesebb körű, az igazi műveltségnek is hathatósabb .neyelő iskolája. Az első évekbe>n 20—20 ilyen ismeretterjesztő délutánt rendeztünk részint egyes, részint sorozatos előadásoknak túlnyomó részben vetített képekkel kísért bemutatásával. Nincs a tudományoknak és közismejretelcraek olyan köre, a mit fel ne öleltünk volna, s aligHoitobagyí juhiurá MttufottOtt kapható I A Tarmeli; m T«lss6«atkszeti Kttzpont pest, L, Bori tiy Mielós-it 119/121 De érzik, hogy egy korszakot alkotó egyéniség utolsó kézvonásának is meg kell jelennie, nagy, nemzeti kiadásban. Tarimenes utazását szerették volna kiadni, de ehhez nem volt elég pénzük. Kiadták tehát Bessenyei egyik kisebb terjedelmű kéziratát, hogy legalább egy lépést ők is tehessenek & várva-várt teljes Bessenyei-kiadás fel£. • » A húsvéti szünidő alatt, reggeltől estig, két írógép harkály-kopogása verte fel az akadémiai könyvtár csendjét, s a halálosan komoly arcú, kéziratmásoló diákok felé jóindulatu mosoly szállt mindenfelől. Délelőtt másolás, délután javítás, tisztázás, a legrégibb és a két akadémiai másolat szövegének egybevetése, nagy bevezető tanulmányok álma, s a munka közben felébredt harcos szenvedély... A könyvnek semmiféle üzleti célja nincsen, nem kerül könyvárusi forgalomba. Az osztály megtakarított filléreiből jelent meg, ezer példányban. Tudósoknak, ifjúsági és tanári könyvtáraknak, nyilvános könyvtáraknak küldik szét, ajándékul. Talán lesznek gazdagabb osztályok is, melyek lelkesedni fognak a példán, s igy hamarosan nagyértékü müvek kerülhetnek az ifjúság kezébe. Figyelemmel kisértem tanítványaim lelkes vállalkozását, de nem avatkoztam bele. Nem akartam letörölni a kedves gyümölcs hamvasságát. Azt hiszem, nem sokat tévedtek, s a nemes szándék és buzgalom mellett elhalványulnak a lázas munkában netalán ejtett apró hibák. A Hunyadi-eposzt dohos tudományosság helyett friss költészet hatja át. A Bessenyei-kéziratot másoló lelkes diákok az eposz bevezető ha van olyan vidéki kultúregyesület, amelynek birtokában annyi diapozitív kép lepne, mint a mi egyesületünkében. Megkíséreltük ilynemű előadásainknak a vidéki községekben való megrendezését is, de eljárásunk a vetítőgép és ernyő szállításának körülményessége miatt egy-két kísérlet után igen nehézkesnek bizonyult. Az érdeklődőknek és igénryIőknek azonban úgy kész előadásainkkal, mint felszerelésünkkel mindig szívesen s meggyőződésűnk szerint sikeresen állottunk rendelkezésére. Az ilymódon szépen megindult akcióban, amelynek legfontosabb eíjpdmenye az lett, hogy városunkban az előadások számára mindig érdeklődő törzsközönséget nyert: ugyancsak a háború akadályozta meg' terveink teljes megvalósítását. A méltányló elismerés jelének vettük azt is, hogy Nyirvidékünk nem csak bírálattal kisérte. de javarészükben közölte is jelentősebb értekezéseinket. Ismeretterjesztő előadásaink mellett kisebb arányú s a régieknél kevésbé költséges müvészestéket és hangversenyeket is rendeztünk ez évedben is, mig ki nem tört a háború. Az 1910—14. években a budapesti filharmonikusokat, továbbá a Petőfi-Társaság tagjait, valamint Jászai Marit, Bazilidesz Má-