Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

1929. december 25. jYYnftiunk 17 I magyar „Igazság" betlehemi csillaga Amig a bibliai betlehemi csillag fel nem tiint az égen, az emben lelkek tévelyegtek. Nem ismerték az utat az igazsághoz, a méltó emberi élethez. A lelki kaoszban bálványokat imádtajk s a szeretetlenség bűnében tobzódtak. De amint feltűnt az égi jel, mely elvezette az embereket az igazság és szeletet bölcsőjéhez, megtisztultak a lelkek, világosság gyuladt az elmékben és szeretet a szivekben, mely fényével árasztotta el az egész világot. A magyar igazsá'g már tizedik éve vár erre a megváltást hirdető csillagra. Várja a jelt, melyre felfigyeljen az emberiség és miként a Háromkirályok, elinduljanak jószándékkal telve a magyar igazság bölcsőjéhez, amit az égi fénytől elfordult s sötétségbe visszasűlyedt lelkű emberek gonoszsága számkivetve, elrejtve tartanak a nagyvilág szemei- elől. De a gonoszság leple csak addig tarthatja fogva, csak addig rejtheti el, amig a magyar nemzet a világ politika egének zenitjére fel nem vetíti a magyar igazsig fényes csillagát. Csak addig maradhat rejtve, amig a magyar nemzet hallgatásával bűnösnek deklarálja önmagát s békén tűri mások bűneiért a vezeklést. Csak addig lehet sötétség, amig a nemzeti életösztön megmozdulása helyett, naiv gondolatoktól vezérlelteti a nemzet önmagát, tehát csak addig, amig a nemzet komoly elhatározással nem akarja, hogy más ként legyen. Ha erre ráeszmél, nem várja tovább másoktól az iniciativát a cselekvésre, hanem 6 maga akcióba lép és Irta: PillSr József. felmondja Trianont. Tiltakozó deklarációban ő maga röpíti fel a világ szemei elé a magyar igazság fénylő csillagát. Ez lesz a jel, melyre mint a betlehemi csillagra, fel kell figyelni az egész világnak, barátnak, ellenségnek egyaránt. És akkor eljutott a magyar nemzet oda, hogy szóba állanak vele s felvetik a kérdést, hogy: mit akar? Igazságot és európai békét! — Lesz a magyar nemzet felelete. Ezért akarja vissza ősi földjét, Nagymagyarországot. Akarja az európai gazdasági kérdés azon kritikus állapotának megszűntetését, amely Magyarország szétdarabolása következtében — amint erről tiz év alatt a müveit nemzetek népei meggyőződhettek egész Európára kihat. Tehát mindig ás mindenben jót akar. Nem fegyverkezik, nem provokál háborút, nem tör senki, semmi ellen. Ellenkezőleg akarja, hogy legyen 'Csehország, Szerbia, Románia, és Osztrák állam, de az ezeréves magyar föld legkisebb részének bekebelezése nélkül. Hiszen tapasztalat igazolja, hogy az elcsatolt magyar részek, csak tehertételt képeznek a szomszéd népeknél. Csak ráko9 daganat hatású a szomszéd nemzetek testében, amely megbontja életszervezetének fejlődési proces-, susát. A magyar nemzet akarja, hogy éljen és boldoguljon minden nemzet a saját portáján, de ugyanebben ne háborítsa senki a magyar nemzetet sem, mert tisztázva van, hogy erre okot nem adott. Nem indokolt tehát Magyarország természetes egységének megbontása, mert részeinek egymásra való utaltsága, természetszerűleg követeli az egység fenntartását, mert ebben áll életképessége a részeknek is, az egésznek is. Erre mutat rá a természetes határvonal, amit a Gondviselés kijelölt a bércek és folyók által. A magyar nemzet tudja, hogy azok a bércfalak azt "jelentik, hogy addig és nem tovább, de-azt is jelentik, hogy idegeneknek tilos a bemenet azzal a szándékkal, hogy a magyar földnek bármely részét magáénak tekinthesse s ezáltal egy nemzet életképességét veszélyeztesse. \Ezt különben sem engedheti meg elsősorban a Nyugat, melynek ezeréven át keleti végvára volt a nyugati civilizációnak s ütköző pontja volt a keleti barbárizmusnak. Ezért nagy érdeke a Nyugatnak, hogy a Nagymagyarország egysége megóvassék, mert különben önmagán követne ei a Nyugat harikirit, ha annak legyengít'éséhez segédkezet nyújtana. Természetes, hogy amikor a magyar igazságot igy felvetíti a nemzet a világ elé, lesznek Heródesek, akik ellene törnek, de lesznek Napkeleti Bölcsek is, akik az igazság felé sietnek, hogy bölcsességükkel védelmére keljenek. Ezek között első lesz Briand francia külügyminiszter, aki már 1920-ban vallomást tett a magyar igazság mellett, csak emlékezetébe kell idézni tett nyilatkozatát. Utána so R szív A ' »Nyírvidék« eredeti tárcája. Irta: Tartallyné Stima I'ona. Hányszor láttatok szivet bevésve paci támlájába, eleven fa törzsébe, oszlopokba; vagy odarajzolva sziklák fekete testébe, noteszbe és mindenfelé, ahova véletlenül odavetődik pillantásotok. Én mindég elolvasom a szivet és megértem. Szép, két egymásból induló kanyargós vonal, mely föl felé ivei, cifrán elkanyarodik, azután fönt édes, lágy lehajlással összeborul, összeér, mint két csókos száj. Néha láng tör fel belőle, a lángot összevissza borzolódó vonalak alkotják, ami azt jelentheti, hogy a két sziv-csók hosszan és égőn és minden rendszer nélkül forr, tüzel, lángokat emészt ki ma gából. Én elolvasom a szivekből az édes-borzongató romantikát és különös melegséggel ámulok el a környék virágain, a fák sugó-bugó beszédjén, a röpködő rovarok zázzenésén. Finoman legyengeti minden a lelkemet, elaltatja, boldogságra tanítgatja. Nékem is van ilyen emlékem. Sziv.. . Romantika... Már nem voltam gyermek, tul haladtam az első felzengő tavaszokat, a lelkemben szétolvadó nyarak forró vágy-kinlódásait, mikor kerek szemekkel, cserepes szájjal ültem az ágyon éjszakánkónt s kezemmel simogattam a homlokomat, hogy hűsítsem és elhessegessem belőle a nevető képek emlékeit. Nagyon is komoly voltam, azt hittem, csak a munka érdekel igazán s a nők másodrendű játékos figurái lettek életemnek. Még vártam ugyan egy »igazi« esetet, amely bevezesápn, a sházasság révébe«. De mind csupa lengő, könnyű nők jöttek utamba, löknek emléke nem izgatta egy napig sem fantáziámat. Azt hittem, kiveszett belőlem az érzék, amely a női lélek kincseit felkutatná. Vagy nincsen is ilyen ... ? Vagy titkos kulcsa van az igazi nő lelkének, melyet én még tudtam alkalmazni ? Megnyugodtam, hogy nincs sok iaőm velük foglalkozni. Járom a határokat, a földeket mérem, számolgatok, csizmás, vastag beszédű urakkal érintkezem, csiklandós adomákon nevetek, bort iszom, zötyögős szekereken járok. Mérnök vagyok, magam is vaskos, napbarnított, vihartépett öreg legény. A leányok mást várnak kinn a lugasban s az erkélyen, vagy nagyfák alatti titkos helyeken. De egyszer... Hiszen meg sem írhattam volna e kis történetet, ha egyszer mégis neim történik valami. H. B. gróf birtokát mértük, a földváltság elparcellázott belőle vagy háromszáz holdat. A kasznárhoz szálltunk. Mint mondta, a felesége fürdőn van, reumás lábait vitte, hátha elmúlik belőlük a fájás. — De itt van a két lány. Meg sem érzi a ház, hogy nincs itthon az anyjok. Mentünk be a házba. A zsaluk lécei ujitva voltak s babusgató, nagyon édes-kellemes hang verődött hozzánk. Bent hűvösség, jó szag, barátsá gos ósdi bútorok. A kasznár nagyot bömbölt, mintha egy orkán zuhant volna ki a torkából : — Anna ! Erzsi ! Gyertek csak, vendég van ! Eldübörgött a hang s már meg is jelent egy a hívottak közül. Halkan nyitotta az ajtót, óvatosan jött s az ölében szunnyadó cicára nézett. Azután rám emelte tekintetét. Nem is lehetne ezt másképen leirni, csak igy : rám emelte ! Igaz, a regényekben is igy irják a hós nőkről, s én mindég fellengősnek és hazugnak tartottam ezt a kifejezést, gondolva, hogy a regényhősnők is egyszerűen: néznek, mint másl Most éreztem, hogy nem volt igazam. Ez a tekintet olyan súlyos voít, s olyan mély örvényes tüzek gyúltak benne, hogy megszédültem tőle. És mégis : finom, selymes simogatással hullott rám, hogy elmúlt a hirtelen lobbant nyugtalanságon 1 Mikor kezet fogtunk, már analizáltam is a szemét : méiy, csillogó, fekete; viszont a pillák hoszszuak s megszelídítik a pillantását. Ártatlan pusztai gyermek. Ő becézte az előbb a cicáját, az hallatszott az abiakon át. Egy perc múlva jött a másik lány is. Annak is fekete a szeme. De vadabb, nyugtalanabb a tekintete. Kicsit lihegett, ahogy megállt az ajtóban. — Itt vagyok. — Gyere be — szólt nyersen az öreg kasznár. Belépett. Lassan, óvatosan járt. Bicegett szegény. Azért fáradt ugy el a sjetésben. rakoznak a magyar nemzet és magyar igazság többi barátai, kik — mint ismeretes — mindannyia* évek óta sürgetik a magyar nemzettel szemben tanúsított igazságtalanságok megszüntetését. Azért nem kell kishitüsködni, nem kell megrettenni, nem keÚ kétségbe esni emiatt az intranzigens állásfoglalás miatt, mert a mellett, hogy erre a nemzet életfeltétele és önérzete kötelezi a nemzetet, van hozzá jogalapja is, amit azon körülmény nyújt, hogy a másik szerződő fél, az úgynevezett kisántánt egyetlen egy pontját sem teljesiti a trianoni szerződésnek, ami reá terhet jelentene. Ezzel dokumentálja, hogy a trianoni szerződés nem bir kötelező erővel, mert nincs erkölcsi alapja. És ebben igaza van; éppen ezért így kell azt felfogni és ér telmezni a magyar nemzetnek is. Nem érvényes, mert erkölcstelen. Azért annak rendelkezéseit teljesíteni nem erény, de bűn. Ha tehát a magyar nemzetnek van bűne, csak az az egy az, hogy deferáll a trianoni irat rendelkozS•tdnek. E naiv cselekedete felett csodálkozik is az egész világ müveit népe s már nem egy oldalról derűs mosolyt kapott érte a nemzet. Végre be kell látni a magyar nemzetnek, hogy fordulat kell! Meg kell találnia a kivezető utat minden további tétovázás és késedelmeskedés nélkül! A TESz. jubiláris'gyűlésén hanj< zott el, hogy: »Minden mulasztás hazaárulás.:-: Frappáns és találó kijelentés, emellett nagyon is időszerű. Időszerű azért, mert semmi komoly ok nincs arra, hogy a magyar nemzet tovább is a vezeklők szerepére legyen kárhoztatva, hogy ma is azon az uton haladjon, amelyre És talán azért állt meg az ajtóban, nem akart bejönni, nem akartB a sántaságát megmutatni. — A mérnök ur itt lesz négy napig. Azt akarom, hogy jól érez ze magát. Olyan legyen az ellátás, mintha anyátok itthon volna.' A két lány összenézett. Nevettek. — Hiszen olyan lesz — mond ta Erzsi, ö volt az idősebb. A sánta. Látszott rajtuk, hogy örülnek nekem, csak akkor szomorodtak el, mikor mondtam, hogy alig leszek velük, mert a munka kiszólít a földekre, messze innen. Még talán ebédre Bem jövök, csak este, aludni. — Milyen kár... — mondta Anna. Erzsi élénken közbevágott : — De itt lesz vasárnap ! — Talán... de, ha autó jön értem, megyek Debrecenbe. Ott lakik a nővérem. Ne menjen el — kérlelt A11 na a nővérét máskor is láthatja. — Igen. Azt máskor is láthatja — mondta Erzsi is. Nekem jól esett ez a szivélyesség, a marasztás. Talán jövendőbeli udvarlónak szánt a két csitri ? Az öreg előállt, hogy mehetünk is már, a bricskába fogatott és szalonnát, meg száraz kolbászt pakkoltatott uzsonnára. Köszöntem a két lánytól. Anna kezét megszorítottam. Meleg volt, remegő. Előbb hagyta, hogy szorongás sam a kezét, de azután hírteleja elhúzta. Piros volt s lesütötte a szemét, ösztönösen viselkedett, mim a nagymamája a maga id«-