Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-03 / 251. szám

Nyíregyháza, 1929. november 3. * Vásárnap f f. évfolyam, 251. sz Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hóra 2'60 pengő. Negyedévre 7-50 pengő. Köz tisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. Alapította JÓÓA ELEK Felelős szerkesztő : VERT8E K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchenyi-út 8. sz. Szerkesztőségi telefon: 6—22. A kiadóhivatal telefonja; 1-39. Postacheque 29656 Kéziratokat nem adunk vissza. Hitelintézetet a szövetkezeteknek! A »Nyírvidék számára írta: Krűger Aladár képviselő. dr. országgyűlési Agrárországban, mint amilyen a miénk, a gazdák, termelők, fo­gyasztók ereje a szövetkezetekben, az agrár termelő és- fogyasztási szövetkezetekben van. Píe vegye a kereskedelem, sem az ipar támadásnak, ha a kor­mányt e szövetkezetek támogatá­sára késztetik. A szövetkezet nem versenytársa a kereskedelemnek, nem elnyomója hanem szabályozója. Én még se­hol sem láttam, hogy a tisztessé­ges kereskedőt buktatta volna ímeg a szövetkezet, ellenben megbuk­tatta azokat a tisztességtelen ke­reskedőket, akiket a tisztességes kereskedő nem bírt, nem mert, vagy nem akart megbuktatni, azo­kat igenis kiirtotta a fogyasztási szövetkezet az országban számos helyen. Ezt keli a szövetkezetnek tovább is folytatnia, ez a fogyasztó és termelő szövetkezeteknek egyik legszebb, legfontosabb feladatuk. Az iparnak sem ellensége a szö­vetkezet. Sőt ellenkezőleg, erős tá­mogatója az iparnak. Hogy mást ne említsek, a bőrkartellt, amely a mi 'cipőiparunkat sújtja, amely annyi kis cipészmunkást tett tönk­re, egyedül a bőripari szövetkezet felállítása, megerősítése *és támo­gatása utján léhetne felrobbantani. A tisztességes iparnak támogatója a szövetkezet és támogatója min­denkinek, mert vagyont hoz a kis­embernek, vagyonossá teszi, ke­resőképessé teszi ezt; fogyasztókat nevel és a fogyasztókból megél a kereskedő, megél az iparos. Azt mondják, a szövetkezet ke­reskedeiem-ellenes Angliának van a legerősebb szövetkezeti élete és hot erősebb a kereskedelem; a vilá­gon, mint éppen Angliában, ahol a kereskedelem arisztokrata foglal­kozás? Igaz, hogy az a kereskede­lem szövetkezeti erkölccsel, szövet­kezeti tisztességgel, arisztokrata előkelőséggel, nemzeti meggyőző­déssel szolgálja az angol gazdasági élet érdekeit. Ennek a tisztességes angol kereskedelemnek erős támo­gatói a hatalmas angol szövetke­zetek. Én azt akarom, hogy Ma­gyarországon is, a tisztességes ke­reskedelem, a tisztességes ipar, a Szövetkezetekkel 'karöltve dolgoz­zék ennek az országnak felvirágoz­tatása érdekében. Sajnos a mf szö­vetkezeteinknek van egy rettenetes nagy bajuk: a hitel hiánya. Ugyanaz a bajuk, amelyben a gazdaszövetség egy része szenved. Szükség vofna egy szövetkezeti hi­telintézetre, amely a fogyasztási szövetkezeteket látná el hitellel. Az egyik fogyasztási szövetkezetnek 14 millió pengő hitefe van kint, amelyet tovább adni nem tud, 74 millió áruforgalommal szemben. Mit jelent az egy szö­vetkezeti "központnál hogy 14 millió pengőt nem bir megmozgat­ni, hogy 14 millió pengője immo­bil tőke, amelyet nem tud kama­toztatni, nem tud forgatni. Ter­jesszen a pénzügyminiszter, aki annyi megértést tanusit az ország minden kisemberének érdekei iránt, minél előbb javaslatot a tör­vényhozás elé egy szövetkezeti hi­telintézet felállítása iránt. Vala­mikor a háborúban az 1916. XIV. t.-c.-kel felállítottuk a Pénzintézeti Központot. A háborúban vérző or­szág megszavazott 100 millió koro­nát. Egy szövetkezeti hitelintézet­re nem kérnénk annyit. Én azt hiszem, 25 vagy 30 millió pengő­vel már hatalmas intézetet lehet­ne alapítani, amely összes szövet­kezetünket ellátná a legszüksége­sebb hitelleí. Legyünk továbbá tisztában az­zal, hogy ha Magyarország a gaz­dasági válságból ki akar keveredni, kénytelen lesz a szinte kizárólagos buza- és kukoricatermelésről más termelési ágra áttérni. Mielőtt azonban ujabb termelési ágra tér­nénk, tudományosan meg kell vizs­gálni, — most nem Ienet évtize­dekig kísérletezni — hogy ez, vagy amaz a talaj mire való. A magyar föld hozadékát feltétlenül emelné és nem volna annyfra kitéve az időjárás viszontagságaínak a főze­léktermelés. De tudni kell azt is, hogy melyik ország milyen főzelé­ket fogyaszt és, hogy mefyik talaj­ban milyen főzelékfajta terem meg leginkább, másszóval: tipizálni kell a termelést és a kiszállítást. Ezt másképpen, mint szövetkezeti formában végrehajtani nem lehet. A szövetkezetek tudják majd, eb­ben a kérdésben, a termelést és kivitelt lebonyolítani. Az Alföldön, a tiszántúli része­ken a szőlőnek nagyrésze kifa­gyott. Sok helyen nagyon rossz szőlőfajták pusztultak ki. De ne felejtsük, hogy éppen az alföldi ta­íaj nagyon alkalmas a csemege­Szőlő termelésére. Csemegeszőlőki­vitelünk ma úgyszólván semmi. Ha tehát a rossz, tüzrevaló. tő­kék helyett szövetkqpeti irányítás­sal, megfelelő szakemberek,, uj te­iepesitéssel, csemegeszőlővel ülte­iifc: be a kipusztult területeket és irányítják a kivitelt, — a most cammogó tehervonatok helyett gyorsvonatokkal — akkor a ma­gyar szőlőkivitelt és termelést rendbe tudjuk hozni. Ézeket a problémákat azonban, csak vállalkozó és altruista szel­lemmel 'együttesen tudjuk megol­dani. Ha a vállalkozás pusztán ön­ző szempontok szerint megy, ak­kor a vállalkozásnak csődbe kell jutnia. És ha 1916-ban, a kormány — nagyon helyesen, célszerűnek látta, hogy a Pénzintézeti Köz­ponttal egy erős gazdasági, erős pénzintézeti központot szervezzen a bankok részére, akkor az az öt­millió földművelő magyar, aki ben­ne van a különböző szövetkezetek­ben, megérdemli azt, hogy egy voltaképen könnyen létrehozható szövetkezeti "hitelintézettel, támo­gatására siessünk. Holnap reggel 9 ótakor kezdődik a választás A polgármesteri hirdetményben közölt körzeti központokban holnapi vasárnap reggel 9 órakor kezdődik a törvényhatósági választás. A VII. körzeti központ nem a Buj­tos utcában, hanem a Korona egyik termében iesz. Veszedelmes udvarlás Irta: Björnson Björnstjerne. Mióta Aslang nagy leány volt, Huszaby-majorban nem volt többé nyugalom. A falu legderekabb le­gényei verekedtek és ütötték ott egymást egyik éjjel, ugy, mint a másikon. Leginkább ment ez va­sárnap virradóra; hanem akkor nem is feküdt íe az öreg Husza­by anélkül sohasem, hogy oda ne készítette volna ágyához bőrnad­rágját és hogy ne tett volna egy nyirfadorongot is ágya mellé. »Ha piár egy csinos íeányom van, hát meg is fogom őrizni« — mondta az öreg Huszaby. Thore Nasset csak egy béresle­gény volt, mind a mellett voltak emberek, akik azt állították, hogy ö jár leggyakrabban Aslanghoz a majorba. Az öreg Kundnak nem igen tetszett az ilyen beszéd és bi­zonyítgatta is hogy ő még soha­sem látta ott a legényt. Csakhogy az emberek nevettek egymásközt az ilyen beszédre és mondogatták, csak nézett volna Kund korul ,a házában és udvarában jól' és csak kutatott volna át minden zugot, majd megtalálta volna már Thoret, nem is egyszer. A tavasz közeledett és Aslang a barmokkai az almba vonult. Mi­kor aztán a nap tüzelve sütött le a völgybe, a sziklafal hidegen emelkedett ki a napsugarak közül, megcsendült a konyhák kicsiny csengetyüje és felhangzott a nyáj­örző kutyák ugatása, Aslang is ott énekelgetett a hegyoldalon és fúj­ta pásztorkürtjét, — ilyenkor szi­vükbe nyi ra!lott valami a legények­nek, kik fent a völgyben, a leány közelében, a mezőn dolgoztak. Az císö szombat este aztán egyik job­ban sietve ment föl, mint a másik. Csakhogy még gyorsabban jöttek iefelé, mert odafenn, a pásztor­kunyhó bejáratánál az ajtó mö­gött egy markos legény állott, ez fogadta mindegyik érkezőt és ugy megforgatta a levegőben, hogy örökké megemlékezett a szavakról, melyeket hallott: »Gyere csak még egyszer, kaphatsz még többet is.<t A legények megegyeztek abban, hogy az egész fafuban csak egy­nek vannak ilyen öklei és ez Thore Nasset. És a falu gazdag legényei mindnyájan resteiték, hogy egy szegény béreslegény odafent a majorban ugy eldöngette őket. Ilyen véleményen volt az öreg Kund is, mikor a dolgot meghal­lotta és nyomban fogadkozot't, hogy ha más nem találkozik, aki Nasset lefülelje, hát megpróbálko­zik ő a fiával. Kund ugyan kezdett már öre­gedni, mégis .. :•. hatvan esz­tendejének, sz. állt ki estén­ként háza előtt uávat egy kis mér­kőzésre. 1 „ i_j A Huszaby-almhoz csupán egy keskeny ösvény vezetett fef, mely éppen az udvaron ment keresztül. A legközelebbi szombat estén, mi­kor Thore éppen a leányhoz tar­tott és a szérűt elérve, az udvaron minél gyorsabban be akart osonni", megkapta őt egy ember a mellé­nél. — Mit akarsz tőlem? — kér­dé Thore és ugy vágta a földhöz, hogy csakúgy zuhant. — Azt majd mindjárt megtudod, mondta egy másik, ki hátulról ragadta meg őt s ez volt a fivér. »Itt jön a harmadik« — mondta az öreg Kund és ő is a legényre rohant. A veszedelemben Thoret is össze szedte erej'ét, hajlékony volt, mint a fűzfavessző és ütött j'obbra-bai­ra, hogy ellenségei ugyancsak meg érezték; kezeik közül kibujt és le­lapult; ahová azok ütöttek, ott 1 'nem érték őt s ahonnét nem is I várták, ott ütött le a legény ökle. j Természetesen ő is kapott utol- ' jára ütlegeket, még pedig alaposa­kat, de az öreg Kund mégis gya­korta mondogatta később, hogy még soha életében nem verekedett ennél derekabb legénnyel. A vere­kedés tovább folyt, mig vér kez­dett folyni, de akkor az öreg Hu­szaby így szólt: »Elég« — és hoz­zátette: »Ha a legközelebbi szom­baton ki tudod játszani az öreg Huszabyt és fiát, akkor hát legyen a tied a Xeárvi!« Thore r ánszorgott, már aihennyire tudott s amint hazaér­kezett, mindjárt lefeküdt. A vere­kedésről a Taluban sokát beszéltek s mindenki azt mondta: »De hát mit is kereshetett ott?« Csak egy voft, aki nem beszélt igy és ez As­lang volt, aki akkor szombaton is várta a legényt s mikor meghal­lotta, hogy mi'történt vele és aty­jával, leült, elkezdett sirni és azt mondta magában: — »Ha nem lesz az enyém Tho­re, akkor sohasem lesz többé jó napom.« Thore egész nap az ágyban ma­radt s még hétfőn is ugy érezte, hogy feküdnie kell. Eljött a kedd s igen szép nap voft. Éjjel ese'tt az eső, a hegyek üdék és zöldek voltak, a nyitott ablakon át a vi­rágok illata behatolt a szobába, a nyájak kofompja messze elhallat­szott a hegyoldalon és odafent éne kelt valaki; — bizony ha nem ült volna a szobában édesanyja, ugy, türelmetlenségében sirt volna. Szerda is itt volt rxjár és ő még mindig feküdt. Csütörtökön kez­dett gondolkozni rajta, hogy hátha szombaton sem kelhet fel s pén­teken már fent járt. Nagyon jói emlékezett a szavaira, melyeket az öreg Kund mondott neki: »Ha á legközelebbi szombaton ki tudod játszani a vén Huszabyt és fiát, akkor hát legyen a tied a leány!« Ismét és ismét feltekintett a Egyes szám ára 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents